Szülés után visszakényszerítve a munkába: semmi sem olyan már, mint régen
Azt is megjegyezték, hogyha én nem vállalom el, akkor sajnos muszáj felvenni valakit a helyemre. Az első sokk után, kaptam pár napot átgondolni a döntésemet és válaszolni. Nem volt túl sok lehetőségem, így igent mondtam. Egy hónapot kaptam a kezdésig, hogy elintézzem a dolgaimat. Azóta totális káosz az életem.
A hirtelen jött döntés után, azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a dolgoknak. Kisebb pánikot kaptam, amikor leültünk a férjemmel összeírni a feladatokat, hogy miket is kell elvégezni ahhoz, hogy én újra munkába állhassak. Bő egy hónapom volt arra, hogy a bent maradt és felhalmozódott szabadságaimat felhasználva mindent elintézzek, és visszatérjek a munkába.
1. Hová tegyem, kire bízzam a gyereket?
A bölcsődét nagy körültekintéssel szokták normál esetben kiválasztani. Az anyukák körülnéznek az interneten, megkérdeznek más anyukákat a játszótéren, a szomszédokat, a háziorvost, az égvilágon mindenkit, akitől használható információt kaphatnak. Majd a rengeteg információ begyűjtése után - és anyagi lehetőségeiket mérlegelve -, döntenek. Illetve, ott van még a nagyi lehetősége és a bébiszitter, vagy különböző gyereknapközik.
Lássuk, hogy az én esetemben mi jöhetett szóba:
Mivel a nagyi messze lakott és még nem nyugdíjas, ezért ő is dolgozik, így kizárt, hogy bevállalta volna a gyereket. És csak 1 nagyink van. Így nagy gyorsasággal, és semmi kérdezgetéssel, illetve körültekintő informálódással felhívtam először a körzeti bölcsit, ahová tartozunk. Nem volt meglepő számomra, hogy nem volt hely.
Így elkezdtem felhívni az összes többi bölcsit, mire találtam egyet. A gyors beiratkozást egy viszonylag hosszú beszoktatás követte. 3 hét! Sírtunk mind a ketten. Pedig aranyos és segítőszándékú volt mindenki, csak nagy volt még kettőnk közt a kötődés. De lassan megszoktuk ezt a helyzetet is.
2. Feladatlistát kell írnom!
Munkába állás után két műszakban fogok dolgozni: a munkahelyemen illetve otthon! Ezért, egy jól összeszedett feladatlistát készítettem, összeírtam, hogy milyen feladataim lesznek itt és ott.
Az elején előfordulhat, hogy nem tudok majd minden tételt kipipálni, de az idő múlásával - remélem - megszerzem azt a rutint, amivel problémamentesen oldom majd meg a feladataimat! "B" terv is kell arra az esetre, ha megbetegszik a gyerek vagy a férj vagy én.
3. Feladatmegosztást készítettünk a párommal
Az apukának jobban ki kell vennie a részét az otthoni teendőkből, miután visszamegyek dolgozni. Így leültünk és sorra vettük, hogy kinek milyen teendői lesznek. Fel- és megosztottuk a feladatokat. Amikor beindul a két műszak, már nemigen marad idő a higgadt tervezésre.
4. Update-elni kell a tudásomat, képezni magamat
Mivel még van bő egy hónapom addig, amíg visszatérek a munka világába, ezért muszáj kicsit frissíteni a már meglévő tudásomat, mert alig emlékszem szinte valamire a gyerekdalocskákon kívül, és jó lenne tanulni is valami újat.
Versenyképessé kell tennem magamat, mert mi lesz, ha visszavesznek és azt mondják, hogy az évek alatt annyira kijöttem a szakmából, és úgy elhaladt mellettem a technika, az IT technológia, hogy amit én tudok, és amit az én képességeim nyújtanak, az már oda kevés. Remek gyorstalpaló tanfolyamok vannak manapság idegen nyelvből és informatikából is.
5. Jól kell kinéznem, fittnek és fessnek, akár régen a szülés előtt!
Nem kérdés, hogy a munkahelyemen azt az embert, humán erőforrást várják vissza, aki elment a szülés előtt. Legkevésbé sem egy lestrapált, agyonnyúzott anyukát.
Azt is tudatosítanom kell velük, hogy nekem van kire hagyni a gyerekemet, és igenis nem vagyok kevesebb - sőt néhány területen, például a felelősségtudat, a szervezés terén akár még több is -, mint egy gyermektelen személy.
Igaz, jelenleg nem így érzem. Szörnyen nézek ki. Fáradt vagyok és kialvatlan. Pedig egy magabiztos, határozott, és jó megjelenésű, csinos nőt várnak vissza. A baba érkezése jelentősen megviselte, és megváltoztatta a testemet, és az alakomat is. Kozmetika, fodrász, szépségápolás, alakformálás, ezekre mind szükségem lesz.
6. Új ruhák és cipők, shoppingolás!
Bevallom ez a kedvenc feladatom volt. Igaz sokkot kaptam, amikor a jó pár éves munkahelyi ruhatáramat megnéztem. Ütött-kopott, agyonhordott darabok. Szóval nem volt kérdés a teljes ruhatár csere.
Mind stílusban, mind színben, kényelemben, már egy más szempontnak megfelelő ruházatra volt igényem és szükségem!
