„Mielőtt plasztikáztatna, tegye be a kimért zacskót a melltartójába, és csináljon végig egy napot”
– Az evolúciós pszichológia és a fejlődéslélektan is vizsgálja, hogy melyik arc a legszebb, vagy inkább úgy mondanám, melyik a legfigyelemfelkeltőbb, akár pár napos pici babák számára is.
Az általános álláspont az, hogy van egy univerzális, átlagos arc, amelyik elérésére törekszünk, mert az a legszimpatikusabb. Az átlagostól egy picit eltérőbb viszont a legvonzóbb. A szépségnek van egy fitnesz indikátora: az az arc, amelyik szép és vonzó, az egészséges és a tulajdonosa produktív.
Ha azonban mindenkinek átlagos arca lesz, akkor elvész az egyediség. Ha megnézed, hogy milyenek voltak 10-20 éve a celebek, még tapasztalhattál különbséget közöttük,
A plasztikai sebészeti beavatkozások választását sok minden megelőzheti: környezeti hatás, megfelelési kényszer vagy a külsővel kapcsolatos konfliktus. Sokszor ezek együtt vannak jelen, ezért azt gondolja a páciens, hogy, ha szebb volna a füle, vagy nagyobb a melle, akkor boldogabb lenne - megkapná a munkát, amit szeretne, vagy jobb lenne a párkapcsolata. Aztán megtörténik a feltöltés vagy a műtéti beavatkozás, és ez mégsem hozza meg a várt eredményt.
Életesemény is befolyásolhatja. Például nem ritka, hogy egy friss válás után jelennek meg az esztétikai központokban a páciensek. Nagy megdöbbenés kíséri azokat az elutasításokat, amikor azt javaslom, hogy ilyen esetben ne kerüljön sor a beavatkozásra, mert a páciens irritált.
– És az miért baj?
– Az altatóorvos nem javasolja a műtétet, ha a páciens leleteiben (EKG, mellkas röntgen, laborvizsgálatok) valamilyen komolyabb eltérés van, mert az nagyobb problémához, szövődményhez vezethet. Mivel jelenleg testi-lelki egészségről beszélünk, ezért ez a pszichés paraméterekre is igaz. Ha a pácienst valamilyen trauma, nagyobb veszteség érte és sor kerül a műtétre, akkor lassabb a gyógyulás, több a szövődmény és elégedetlenebb a beavatkozás után.
– Gondolom az se jó, ha egy ilyen traumatikus lelkiállapotban hozunk ilyen fontos, egész életünkre kiható döntést.
– Így van. Azt is vizsgálom, hogy minek a hatására döntenek a beavatkozás mellett a páciensek. Ha külső hatásra (pl. a párja kérésére akar operáltatni), akkor nagy valószínűséggel a műtét után a páciens elégedetlensége nagyobb lesz, mivel nem a saját döntése volt.
– Előfordul, hogy lebeszélsz valakit?
– Van egy komplex rizikóbecslő rendszerem, ami interjúból, tesztekből és a kezelők visszajelzéséből áll. Ha több faktor jelez, akkor nem ez a legmegfelelőbb időpont – sőt lehet, hogy nincs is olyan – a páciensnek a beavatkozásra. Ilyenkor átbeszélem vele, hogy milyen tényezők veszélyeztetik az eredményt és esetlegesen milyen kezelés (egyéb szakorvos, pszichiáter vagy pszichológus) után, vagy milyen időpontban tárgyalja újra a sebésszel a beavatkozást.
Volt olyan páciens, aki hirtelen elvesztette az édesanyját, még a temetés hetében szerette volna a műtétet.
– A szépészeti beavatkozások megosztják a közvéleményt. Van, aki úri huncutságnak tartja, az unatkozó celebek már nem tudják jó dolgukban, mit csináljanak.
– A legtöbb páciens teljesen átlagos, nincs szó arról, hogy ez a felső tízezer kiváltsága lenne. Tanárnő, fodrász, bolti eladó. Van, aki egyszer megcsináltat valamit, és soha többé nem jön vissza. De akad olyan is, aki visszatérő páciens lesz.
Vidékről is sokan jönnek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a páciensek nagy része Budapesten vagy nagyvárosban élne.
– Mik a legnépszerűbb beavatkozások?
– Az esztétikai sebészetben a leggyakoribbak a mellműtétek, a szemhéj- és a hasplasztika, de ennek van rekonstrukciós oldala is.
A minimál invazív beavatkozások közül pedig egyértelműen a feltöltések (botox, hyaluransav), illetve a szálbefűzések.
– A hyaluronsav miben különbözik a botoxtól?
– A hyaluronsav természetes anyag, amivel feltöltik a ráncok alatti részt, egyfajta volumenpótlás, egy idő után felszívódik.
A botox méreg, amely egy időre megbénítja azokat a mimikai izmokat, amelyek a ráncosodást okozzák.
– Óhatatlanul adja magát a kérdés, hogy Te, mint nő, mint magánember, mit gondolsz ezekről a beavatkozásokról.
– Amikor kezdő pszichológusként elkezdtem kutatni ezt a területet, akkor azt gondoltam, hogy csak a természetesség a jó. De láttam sok olyan személyes történetet, ahol ez tényleg úgy kellett, mint egy falat kenyér. Volt, akinek elementáris boldogság látszott az arcán már közvetlenül a műtét után és sokéves utánkövetésben is. Egy szemhéjműtét után, amikor újra „kinyílik a tekintet” és ettől megfiatalodik az arc, azzal a páciens visszakapja korábbi arckarakterét.
Annyiból változott a véleményem, hogy bizonyos keretek között az esztétikai beavatkozások jó hatással lehetnek a közérzetre. Az a kérdés, hogy mikor csúszik át az ember abba, hogy ha már volt egy kis szemhéj műtét, akkor jöjjön egy kis feltöltés, és így tovább. Ez komoly kérdés számomra is, hogy mikor vesztik el a páciensek a kontrollt.
Ebből a szempontból is érdekes kérdés az ember önértékelése.
Folyamatos figyelemmel kísérik a közvéleményt alakító figurákat, másolják a tevékenységeiket és ragaszkodnak az azonnali vágyteljesülésekhez: meg kell venni és viselni kell azt, amit az influencer; akkor leszek jó anya, ha azt használom, amit az a celeb; akkor leszek szép nő, ha kortalannak látszom.
– Milyen a nemek megoszlása?
– Amerikában van statisztika a magánellátásokról, Magyarországon nincs. Tehát konkrét számokat itthonról nem tudunk mondani. Amerikában körülbelül 10% a férfiak aránya, nálunk szerintem ez alatt van.
– Ez összefügghet azzal a közkedvelt nézettel, hogy ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor már rendben van?
– Tény, hogy a férfiak kevéssé koncentrálnak a külső végleges módosítására és általában elégedettebbek a külsejükkel. Náluk a leggyakoribb beavatkozások a szemhéjplasztika, fülplasztika, a feltöltések és a zsírleszívás.
– De nincs is rajtuk akkora nyomás emiatt.
– Ennek egyik oka azért az óvodáskorig nyúlik vissza: ha egy kislányt dicsérünk meg, akkor általában a ruháját, külsejét, haját emeljük ki. Azt mondjuk: „de szép a ruhád, milyen szép a "csurid". A külsőnkre kapunk visszajelzéseket egész kiskorunktól kezdve.
Ezzel szemben a fiúknak általában azt mondjuk: „eleven vagy, de gyorsan futottál, milyen jól focizol”, az aktivitásra adjuk a visszajelzést. A lányok ezért is fókuszálnak a külsőre, serdülőkorban pedig korábban kezdenek el változni és messzebb kerülnek a kiszemelt női ideáltól. Gömbölyödik a mellük, a csípőjük, esetlenné válik a mozgásuk, nem merik kihúzni magukat. Táncosoknál ez komoly problémát jelent, mert megváltozik a súlypont és a forgástechnikán is csiszolni kell.
– És szerinted változtatni kell a visszajelzéseken, vagy így van rendjén?
– Lehet ezen alakítani, például azzal, hogy mindenkinek személyre szabott, direkt visszajelzést adunk, nemcsak a külsejéről, hanem az tevékenységéről is. Például nem azt mondjuk, hogy szépen forog a pörgős szoknyád, hanem nagyon szépen egyenesen forogtál és mindent zenére tudtad megcsinálni.
– Ha már a gyerekeket említjük. Az mennyire jellemző, hogy a szülő hozza el a gyerekét beavatkozásra?
– Előfordul. Főleg, ha a szülő már volt esztétikai sebészeti páciens. Gyakran már 18 éves korában elhozza a gyermekét, hogy ne kelljen végig járnia ugyanazt az utat, mint az anyának, ne kapjon negatív visszajelzéseket a testére.
– Ilyenkor mennyire lehet eldönteni, hogy a beavatkozást a gyermek akarja, vagy sokkal inkább a szülő? Ha pedig utóbbiról van szó, lebeszélitek, vagy ez nem a ti dolgotok?
– Eleve kérdéses, hogy ilyen fiatalon érdemes-e hozzányúlni a testhez, de egy tapasztalt sebész meg tudja ezt állapítani. Leggyakrabban itt is a mellműtéteket említhetjük. A kezelő orvosnak kötelező elmondania, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha ilyen fiatalon operálják a melleket. Ezeket a műtéteket általában azért vállalják a páciensek, mert tényleg nagy oldalkülönbség, vagy születési rendellenesség látható.
Más kérdés az, ha a páciens fiatal, egyedül érkezik és extra méretű mellimplantátumot szeretne. Ilyen esetben a műtét előtti motivációs beszélgetés sok mindent tisztáz.
– Mit javasolnál az olvasóknak, mit gondoljanak végig, mielőtt ilyen jellegű beavatkozásokra szánják magukat?
– Gondolja át a motivációkat. Azért vállalok egy három órás műtétet, mert megtetszett egy kép az interneten?
Tegyék fel maguknak a kérdést: ténylegesen mi zavarja őket. Mióta, és miért kezdte zavarni. Ha engem azért zavar egy testrészem, mert tizenöt éve beszóltak rá valamit, és ezt még mindig nem tudtam feldolgozni, az azért egy érdekes kérdés.
Vagy valaki teljesen elégedett volt a mellével, de mióta új párkapcsolata van, a partnerének nem tetszik, ezért már neki sem.
Milyen elvárásuk van a műtét eredményével kapcsolatban? Egy műtét nem sorsfordító, nem változtatja meg az életet alapvetően – ha ezt várjuk tőle, akkor nagyot csalódhatunk.
Mekkora implantátumot tervez? Sokszor úgy jön be a páciens, hogy elmondja milyen méretre gondolt. Jelenleg az implantátumoknál nem 200 köbcentiről – azaz két deciről – beszélünk, hanem 400-600-900 köbcentis méretekről. A 600 köbcentis implantátum egy fél literes tejeszacskónál nagyobb súly – oldalanként!
Azt javaslom annak, aki ilyesmin gondolkozik, hogy tegye be nyugodtan azt a kimért zacskót a melltartójába, amilyen méretet kiszemelt magának, és csináljon végig vele egy napot. Dolgozzon, sportoljon vele, és érezze meg, hogy az egy plusz teher.
A szakember megválasztása: több szakember véleményét kell kikérni és keresni azt, akivel jól tud együttműködni. A megfelelő szakember választásánál nagyon fontos, hogy utánanézzünk, rendelkezik-e a megfelelő engedélyekkel, megvan-e a szakorvosi képzettsége a beavatkozás elvégzéséhez. Ezt az https://kereso.enkk.hu/ keresőjén bárki megteheti.
Nagyon fontos ismérve a jó szakorvosnak, hogy nem akar értékesíteni, nem erőlteti a beavatkozást, hanem elmondja a lehetőségeket, aminek mentén együtt mérlegel az orvos és a páciens.
