prcikk: Menstruációs fájdalmat csillapít az új magyar ruhadarab – interjú a készítőkkel | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Menstruációs fájdalmat csillapít az új magyar ruhadarab – interjú a készítőkkel

A menstruációs body megalkotóival, Kormos Anna Zsófiával és Pelczer Dóra alapítókkal beszélgettünk.


A menstruációs fájdalmat sok nőnek nem kell bemutatni. Az Alpha Femtech egy olyan ruhadarab piacra dobásán dolgozik, ami a testre simulva, hőhatásokkal és mikrorezgésekkel csökkenti az alhasi görcsöket. A ruha ráadásul divatkiegészítő is, ami biztosítja azt a kényelmet és eleganciát, amely magabiztosságot ad a havi vérzés időszakában is. A tervezőkkel a body elkészítésének, a menstruációt övező tabuknak és nehézségeknek, valamint annak témáját jártuk körül, hogy milyen nőként a technológia világában dolgozni.

Hogyan kezdtetek el együtt dolgozni?

Zsófi: Négy éve kezdtem el a doktori kutatásomat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol okostextileket, hordható technológiát és divathoz köthető innovációkat vizsgáltam. Ez a kutatómunka terelt abba az irányba, hogy egy olyan okosruha darabot fejlesszünk ki, ami a menstruációs fájdalmat csökkenti. A kutatási projekt bekerült az amerikai Society for Menstrual Research konferenciára, így kiutazhattam Coloradóba, ahol prezentáltam az ötletet. Sok pozitív visszacsatolást kaptam, ami megerősített abban, hogy érdemes lenne nagyobb léptékben foglalkozni ezzel. A kutatás kapcsán egy kiállítást kellett létrehoznom, amihez többek között Dórát kértem fel segítségnek. A menstruációhoz társuló érzéseket, reflexiókat mutattuk be és szerveztünk egy adománygyűjtést is: az installáció alapanyagából neszeszereket készítettünk, amiket meg lehetett vásárolni.

A befolyt összegből a menstruációs szegénység csökkentését tűztük ki célul: anya-lánya otthonoknak juttattunk el higiéniai termékeket, tampont, betéteket a Nők Egymásért Mozgalom (NEM) segítségével.

Ez megmutatta, hogy ezzel a témával igenis foglalkozni kell, nem csak itthon, hanem globális szinten is.

Mit tapasztaltál a konferencián, mi a különbség a külföldön és a Magyarországon jelenlévő menstruációhoz való hozzáállásban?

Zsófi: Ez egy nemzetközi konferencia volt. Körülbelül harminc országból érkeztek előadók, fejlődő országoktól kezdve Amerikán és Kanadán át Ausztráliáig. Van, ahol a tabusítás nagyon erős vallási, vagy higiéniai okokra vezethető vissza. Például olyan országokban, ahol tisztátalan dologként tekintenek rá. Több előadás is arról szólt, hogy bizonyos helyeken rendes szexuális és menstruációval kapcsolatos felvilágosítás sincs. A menstruáció pont annyira tabu Nepálban, mint amennyire Magyarországon és Amerikában is. Biztos, hogy vannak országok, akik sokkal előrébb vannak nálunk, felvilágosultak és nyitottabban beszélnek róla, de valamilyen módon minden társadalmi rétegben tabu. Sok évtizedes munka, mire ez megszűnhet.

Az egészséggel való törődés ott kezdődik, hogy megtanítjuk az embereket arra, hogy tudatában legyenek a saját testüknek és felismerjék, mikor kell orvoshoz fordulni.

Dóra:  A prevenciós egészségügy a legfontosabb. Itthon a kommunikációból érezhető, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a prevencióra sem az étkezéssel és stresszkezeléssel, sem a menstruációval kapcsolatban.

A projekt elég komplex: divat, technológia és menstruáció, ami viszont egészségügyi téma is. Honnan jött az ötlet, hogy ezt az egészet összevonjátok egyetlen munkába?

Zsófi: Az egyik része a textil-alapú kutatás volt, viszont az egyértelműen látszott, hogy ez egy tabu téma, és az eddigi módszerek nem működnek tökéletesen. Megvizsgáltuk, hogy mik az elérhető termékek a piacon, hogy mire van kereslet. A nők nagy része a mai napig gyógyszert vesz be, aminek számos mellékhatása van. Divattervező vagyok és érdekelt, hogyan lehet a textilbe implementálni dolgokat, illetve, hogyan hat egy nő mindennapi életére pszichológiai szempontból, ha egy szebb tárgyat visel orvostechnológiai eszközként. Ezt akartuk bevonni a hétköznapi életbe a dizájn eszközével.

Így született meg az ötlet, hogy készüljön hozzá egy okostelefonra letölthető applikáció is, és ne csak a fokozatok erősségét tudjuk rajta keresztül szabályozni, hanem nyomon is kövesse a menstruációs ciklust, ahogy más alkalmazások.

Az a cél, hogy viselés közben ez automatikusan betáplálódjon és plusz információkkal is ki lehessen egészíteni.

Dóra: A tavalyi év során nagyon sok nővel beszélgettünk és mindenkivel részletesen átvettük a menstruációval, az öngondoskodással kapcsolatos szokásait – ezeket tekintettük szempontnak. Nagyon fontos volt számunkra, hogy egy olyan terméket tervezzünk, ami tényleg felhasználóbarát, és ne csak a mi elképzeléseink kerüljenek bele. Próbáltunk minél több szempontot figyelembe venni és azt láttuk, hogy a naplózás például nagyon fontos azoknak a nőknek, akik foglalkoznak a menstruációjukkal és szeretnék megismerni a testük folyamatait. Így került a tervbe, hogy a terméken belül el lehessen menteni a kedvenc terépiáinkat, és azokat később csak ki kell választani, ezáltal teljesen személyre szabható lesz a fájdalomcsillapítás.

Miért pont body lett belőle?

Zsófi: Azért ezt gondoljuk ideális formának, mert olyan alapanyagokat választottunk, ami pozitívan járul hozzá az emberi test hőszabályozásához. A derékrészben, a köldök fölöttől egészen lentig van beleépítve a technológia, ami hővel és mikrorezgésekkel tudja enyhíteni a fájdalmat. Ez úgy tud kényelmesen ráfeszülni az emberi testre, ha body formájában jelenik meg.

Míg a deréknél olyan alapanyag lett beleépítve, ami a fűtést segíti, addig a mellnél, a hátnál és a hónaljnál lélegző textil van, így nem izzad bele az ember.

A jelenlegi fejlesztésünk egy fekete, teljesen egyszerű fazon, a jövőre nézve viszont sok tervünk van. A modell magából az bodyból és egy havi rendszerességgel cserélhető gél tappancsból áll, ami a testünkhöz vezeti a rezgéseket. Kiegészítő termékeket is lehet majd hozzá vásárolni, más színekben és fazonban is.

A felmérés során milyen eredményeket kaptatok a menstruációval kapcsolatos tapasztalatokról?

Dóra: Lehetőségünk volt rengeteg nő történetét és tapasztalatát meghallgatni, ami nagy megtisztelés volt. Érezhető volt, hogy kikívánkoztak belőlük az emlékek. Örültek, hogy felszabadíthatják önmagukat. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel nők millió vannak így, mert a menstruáció, még ha nem is tabu a társadalomban, akkor sem olyan téma, amiről nyíltan beszélünk. Főleg nem egyes szám első személyben, pedig igény lenne rá.

Még nagyon hosszú út van addig, hogy megértsük, milyen gondokat okoz a nőknek havi szinten az, hogy mennyi pénzt költenek a menstruációra, és milyen következményekkel jár, ha ezeket az alapvető higiéniai normákat nem tartjuk be.

Itthon nem kommunikálunk arról, hogy a menstruáció milyen problémákkal járhat, ha nincs rendben tartva. Az endometriózis például meddőséget okozhat. Azt is láttuk a kutatásból, hogy a magyar résztvevők mindegyikénél kimaradt gyermekkorában a menstruációval kapcsolatos iskolai felvilágosítás. Jó esetben a gimnáziumban már volt szexuális prevenció, de az is arról szólt, hogyan kerüljük el a terhességet és szexuális úton terjedő betegségeket. Szerintem az iskola feladata lenne, hogy oktassa és segítse a gyerekeket ezzel kapcsolatban.

Zsófi: Ahol az anyuka világosítja fel a lányát, ott sem biztos, hogy pozitív aspektusban beszélnek róla. Amikor azt mondják, „ha kimész a mosdóba nehogy meglássák, hogy egy tampon van nálad”, az konzerválja és megerősíti a tabukat, a nem egészségesen kialakult normákat.

A kutatásaitok és a munkátok alapján mit gondoltok: a menstruációs body és a hordható technológia megoldást jelentene a menstruációs szegénységre?

Dóra: Egy termék sajnos önmagában nem lehet megoldás, viszont a bevétel egy bizonyos százalékát arra fogjuk fordítani, hogy hátrányos helyzetben lévő nők és lányok számára se okozzanak problémát a menstruáció költségei. Az adománygyűjtő kampány során tapasztaltuk, hogy a nonprofit szervezeteknek is nehéz dolga van.Tényleg azt látjuk, hogy nagyon nagy a gond:

a kutatások alapján Magyarországon minden ötödik lánynak otthon kell maradnia menstruáció idején, mert másképp nem tudják a higiéniai feltételeket megoldani.

Zsófi: Ez egy globális tabu, viszont a közösségi médiában egyre több olyan felület van, ahol elindult egyfajta diskurzus a menstruációról, akár a higiéniai, akár az edukációs oldaláról beszélünk. Hamarosan mi is elindítjuk az ezzel kapcsolatos platformjainkat.

Milyen nőként a technológia világában dolgozni?

Zsófi: Nekünk jó a helyzetünk, mert ez egy női téma és mi nők vagyunk. Eddig elég sok, és szinte kizárólag pozitív visszacsatolást kaptunk a befektetőinktől. A partnereink is lelkesen álltak mellénk, mert a női technológia területén létrejövő innovációk felívelőben vannak. Szerintem jó a termékünk időzítése. A hardver- és szoftverfejlesztést az együttműködő partnereink végzik, ahol a csapatok majdnem száz százalékban férfiakból állnak.

Dóra: Igaz, jó lenne látni a fejlesztői oldalon is a nemek közötti egyenlítődést, de férfiakkal is szívesen dolgozunk, szeretjük megfigyelni a reakcióikat. A legtöbb férfin - főleg azokon, akiknek van menstruációs fájdalomtól szenvedő barátnőjük, közeli ismerősük - látszik, hogy jó érzéssel tölti el őket, hogy segíthetnek. Szerintem zavarja őket, hogy a szeretteik nagy fájdalommal élnek együtt és lelkesek, mert segíthetnek nekik valamivel.

Mennyire egyedülálló a ti törekvésetek a hordható technológia és a divat piacán?

Zsófi: Alapvetően egyre több terméket látnak el különböző szenzorokkal. Nagyobb cégek is fejlesztettek olyan sportmelltartókat, amik a szívritmust mérik, mint például az Adidas. Egy hordható elektronikai eszköznél meg van határozva, hol kell elhelyezkednie a szenzornak. A ruha erre egy jó felület lehet, mert teret képez a tested körül. Ha valamire elég a csukló, akkor azt nyilván célszerű egy óra vagy karperec formájában megoldani, de ha nagyobb felületet igényel, akkor jönnek képbe a pólók és az egyéb ruhadarabok. A divat részéről is nagy a törekvés, hiszen egyre több olyan alapanyag van, ami például képes az izzadtságot átalakítani és melegen tartani minket.

Dóra: A hordható technológia inkább a technológiához köthető, mint a divathoz. Ez egy új terület, aminek a divat az eszköze. A femtech female technology-t, vagyis női technológiát jelent, ami kifejezetten a női egészségügyet célozza meg.

A divat sok évtizeden keresztül nem csak dizájban, de funkcionalitásban sem vette figyelembe, hogy milyen szükségleteik vannak a nőknek és miben különböznek a férfiaktól, pedig ezek nagyon fontos szempontok.

Fel kell mérni, hogy úgy vagyunk egyenlőek, hogy nem vagyunk azonosak. Ez nem csak egy iparág, hanem egy misszió is egyben. A femtech még csak egy pici szegmens, ami most kezd el nőni. Egy teljesen új felfogást képvisel, amire nagy szükség és igény van.

Milyen további terveitek vannak a bodyval és a hordható technológiával kapcsolatban?

Zsófi: Éppen egy fejlesztés közepén állunk, úgyhogy nagyon sok lehetőségünk van a dizájn szempontjából. Az a missziónk, hogy szeretnénk olyan alternatív fájdalomcsillapítási módszert nyújtani a nőknek, ami klinikai teszteken alapszik. Hisszük, hogy a tudománynak iszonyatosan nagy szerepe van ebben. A legfontosabb, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, és ne csak az edukáció, hanem a test pozitív megélése is kifejezetten fontos szerephez jusson.

Dóra: A mi célunk az, hogy a menstruációt ne egy borzasztó élményhez, hanem az egészséghez kössék az emberek. Nőként sokan megpróbáljuk elnyomni a fájdalmat, nem foglalkozunk vele. Szeretnénk ehhez egy teljeskörű, ciklikus, terápiás eszközt adni az ARTEMIS body által.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön az óraátállítás: napokig tartó fáradtság, alvászavar, baleseti kockázat – Ezért viseli meg ennyire a szervezetet a vasárnapi átállás
Már egyetlen óra eltolódás is láncreakciót indíthat el, amely felborítja a szervezet működését. A szakértők szerint a hatás akár hónapokig is érezhető maradhat. De van néhány lehetőség, ami csökkentheti a kellemetlenségeket.


Már csak pár nap van hátra a tavaszi óraátállításig.

Most vasárnap, március 29-én hajnalban 2 óráról 3 órára kell előreállítani az órákat, amivel megkezdődik a nyári időszámítás. A váltásnak köszönhetően este tovább lesz világos.

A Time and Date adatai szerint pedig ezen a napon Magyarországon már 19 óra 9 perckor nyugszik le a Nap.

Az európai szinten tervezett óraátállítás eltörléséből egyelőre nem lett semmi, így a jelenlegi uniós szabályozás értelmében a tagállamok továbbra is kötelesek alkalmazni a tavaszi és őszi átállást - írja az RTL.hu.

Az átállás miatt az első nap egy órával kevesebbet alszunk, cserébe a továbbiakban a délutánok és a kora esték érezhetően hosszabbnak tűnnek majd.

Bár a tavaszi óraátállítás szabálya nem változott, azaz mindig március utolsó vasárnapján történik, a naptár miatt a dátum évente eltérő napra esik. Idén a 2025-ös évhez képest egy nappal, 2024-hez viszonyítva pedig két nappal korábban köszönt be a nyári időszámítás. Azaz idén hamarabb jön el az az időszak, amikor munka vagy iskola után még világosban térhetünk haza.

A nyári időszámítás október 25-ig tart. Ezen a vasárnapon hajnalban állunk vissza a télire, amikor 3 óráról 2 órára tekerjük vissza az órát. Ekkor egy órával többet alszunk, viszont a délutánok ismét hamarabb sötétednek.

Az átállásnak azonban vannak kellemetlen velejárói is.

Egyetlen óra eltolódás, és a szervezetünk napokig szenvedhet az alvászavaroktól, a koncentráció csökkenésétől és a megnövekedett baleseti kockázattól, miközben a szívrohamok kockázatáról szóló friss kutatások ellentmondásos eredményeket hoznak. A vasárnapi óraátállítás nem csupán egy apró kellemetlenség, hanem komoly élettani kihívás, amelyre érdemes tudatosan felkészülni.

A szakértők szerint az átállás kifejezetten megterhelő lehet a szervezet számára - írja az nlc.hu. „Hét-tíz napig is eltarthat, mire a belső óránk alkalmazkodik az új ritmushoz” – figyelmeztetett Pintér Ferenc meteogyógyász. A probléma az, hogy biológiai óránk a teljes szervezetünket szabályozza, így már egyetlen óra elcsúszás is láncreakciót indíthat el. Ennek következtében alvászavarok jelentkezhetnek, ingadozhat a vérnyomás, csökkenhet a koncentráció és a munkavégzés hatékonysága, sőt a balesetek kockázata is megnőhet.

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a tavaszi átállást követő napokban akár 5–10 százalékkal is nőhet a szívrohamok és stroke-ok előfordulása, sőt egyes adatok alapján a szívinfarktusok száma bizonyos napokon akár 24 százalékkal is megugorhat. Ugyanakkor a legújabb, nagy adatbázisokon végzett elemzések már árnyalják ezt a képet, és nem találtak minden esetben statisztikailag jelentős emelkedést. A hatás ráadásul nemcsak rövid távú: a szakértők szerint a szervezet akár hónapokig is egyfajta belső eltolódásban működhet, mert a biológiai ritmus nem kerül teljesen összhangba a természetes fényviszonyokkal.

Különösen érintettek azok, akik szigorú napirend szerint élnek, a kisgyerekek és az idősebbek. Bár sokaknál erőteljes tüneteket okoz, az óraátállítás hatása egyénenként eltérő. Vannak, akik szinte észre sem veszik a változást, míg másoknál napokig tartó fáradtság, ingerlékenység és koncentrációs nehézség jelentkezik.

Alváskutatók és egészségügyi szervezetek szerint néhány tudatos lépéssel jelentősen csökkenthetők a kellemetlen hatások.

Már az átállítás előtti 3-4 napban érdemes 10-15 perccel korábban lefeküdni, hogy a belső óra finoman alkalmazkodjon.

A reggeli napfény kulcsfontosságú, mert ez az egyik legerősebb jelzés a szervezet számára a gyorsabb alkalmazkodáshoz. Ezzel szemben az esti képernyőzés (telefon, laptop) kék fénye gátolja a melatonin nevű alváshormon termelődését, ami megnehezíti az elalvást. A szakértők azt is javasolják, hogy az átállás körüli napokban délután már ne fogyasszunk koffeint, és az alkoholt is minimalizáljuk, mert rontja az alvás minőségét. Az étkezések, a mozgás és az esti szokások állandósága segít stabilizálni a bioritmust. Fontos, hogy ne próbáljuk túlkompenzálni a fáradtságot: a túl hosszú nappali alvás vagy a hétvégi visszaalvás csak tovább boríthatja a ritmust.


Link másolása
KÖVESS MINKET: