ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

10 dolog a falusi lagzikról, amit városiként megtapasztaltam – és volt, amin meg is lepődtem

IIyen, amikor egy kistelepülés jó nagy lagzit csap 2018-ban Magyarországon.


Több esküvőn is volt szerencsém részt venni idén, és bár mindegyik más volt, sok szempontból mégis hasonlítottak. Több újdonságot is megtapasztaltam, és bár sok dologról hittem, hogy evidens a falusi lakodalmakban, kiderült, hogy egyáltalán nincsenek kőbe vésett szabályok.

Neked mi jut eszedbe egy esküvőről? És egy falusi lakodalomról?

Nekem elsősorban a sok ember (akik persze mind rokonok valahogy), a régi, hagyományos lagzis szokások és a nagy, önfeledt banzáj. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: tényleg ilyenek a falusi lakodalmak.

Ezt idén többször is szerencsém volt megtapasztalni: májustól szeptemberig öt esküvőn vettem részt, volt, hogy zsinórban két hétvégén is egy újdonsült házaspárral és násznépével ünnepelhettem. Jó pár éve nem voltam már lakodalomban, arra pedig pláne nem volt példa, hogy egy év – azaz egy szezon – alatt ilyen sok helyre meghívtak. Kivétel nélkül mindegyiket faluban rendezték, aminek már csak azért is örültem, mert a fent említett jellemzők miatt ezek mindig jó hangulatú bulit ígérnek.

Bár mindegyik esküvőben volt valami egyedi, mégis sok hasonlóságot fedeztem fel köztük.

Igaz, hogy én is egy kis faluban nőttem fel, de már városiként tapasztaltam meg, hogy milyen, amikor egy kis település jó nagy lagzit csap.

Összeszedtem 10 dolgot – köztük néhány megcáfolt tévhitemet is -, amiket érdemes tudni a falusi lakodalmakról.

(Természetesen Magyarországon, sőt egy-egy megyén belül is mások a szokások, hagyományok, így nem állítom, hogy ez minden falusi esküvőre igaz, ezek csupán az én tapasztalataim.)

1. Heringparti helyett családias buli

Amikor meghallottam, hogy 200, valahol pedig 300 fős násznép lesz a lagzin, rögtön ezek a szavak jutottak eszembe: tömeg, túlzsúfoltság, sorban állás. Ehhez képest meglepő módon

igazán családias volt a hangulat, ami főleg annak köszönhető, hogy szinte mindenki ismeri egymást.

Azért is van ennyi vendég, mert mindenki mindenkinek a rokona, és a harmadik unokatestvért is ugyanúgy meghívják, mint a közvetlen rokonokat. De a vendéglistán szerepelnek a volt osztálytársak, egyetemi csoporttársak, munkatársak is, sőt arra is volt példa, hogy olyanok is meghívást kaptak, akikkel az ifjú pár már hosszú évek óta nem találkozott, mert azok külföldön élnek. Természetesen mindenkit a párjával és a családjával hívnak meg, így aztán nem is csoda, hogy ilyen népes tömeg ünnepli a friss házasokat. Mivel azonban a legtöbben így vagy úgy, de ismerik egymást, mindenki mindenkivel tud beszélgetni, táncolni, sztorizgatni, így pedig egyáltalán nem nyomasztó a sok vendég.

2. Nem mindenkit az ifjú pár hív meg

Bár a násznép nagy részét a menyasszony és a vőlegény hívja meg az esküvőre, néhány vendégnek a szülők viszik házhoz a meghívót. A régi hagyomány szerint ugyanis a jegyespár a rokonokhoz, barátokhoz, a közelben élőkhöz személyesen látogat el, hogy átadják az esküvői meghívót – néhány kivétellel. Az örömapák és örömanyák főleg a faluban élő, velük egykorú vagy idősebb felnőtteket (általában barátok, szomszédok vagy közeli ismerősök) hívják meg.

3. Ahány ember, annyiféle öltözék

Az esküvőt a legtöbben az eleganciával párosítjuk, hiszen egy ilyen alkalomra azért természetesen illik kiöltözni. De míg a városban inkább kinézik a kicsit lazábban vagy ízléstelenül öltözötteket, addig a faluban semmi sem számít túl lezsernek, túl hétköznapinak vagy éppen túl csicsásnak. Bár a lagzik többségén az örömanyák igazán kitettek magukért, egyikük egy nagyon egyszerű öltözékben jelent meg, mégis sokan megdicsérték, hogy milyen csinos – és ezt nagyon jó volt látni.

Fiatalok és idősebbek között egyaránt láttam olyanokat, akik nem vitték túlzásba az öltözködést, más meg pont hogy túlságosan feltűnő ruhadarabokat húzott magára, ez valahogy mégsem volt téma a vendégek közt.

Volt olyan nő, aki egy csinosabb overallt választott, egy másik pedig egy elegáns, nagy masnival ellátott rövidnadrágot párosított egy szépen kivágott blúzzal, de a férfiak nagy része is hamar megszabadult a nyakkendőtől (az öltönyt is csak a közeli rokonok húztak a nagy hőségben), és a lakkcipőt is sokan már a vacsora előtt leváltották kényelmesebb lábbelire. Egyszóval: egyáltalán nem az öltözéked számít, csak az, hogy kényelmesen és jól érezd magad! (Persze az nincs kizárva, hogy az idős „pletykás” nénik megjegyzik maguknak, hogy milyen rövid volt a ruhád vagy hogy egy hétköznapi kockás ingben nézted végig a polgári szertartást, de ez ne rontsa el a hangulatodat.)

4. A fehér és a fekete sem tiltólistás

Az esküvői dresszkód egyik alapszabálya (legalábbis sokan annak tartják), hogy nem illik fekete és fehér ruhában lakodalomba menni. Fekete színt azért nem szerencsés viselni, mert komorságot, szomorúságot, temetői hangulatot sugall, és bár ezzel ellentétes érzéseket képvisel a fehér szín, azt illik meghagyni a menyasszonynak. Először én is egy szép, elegáns fekete ruhát néztem ki az egyik esküvőre, mire megkaptam, hogy ’na ne már, nem temetésre mész’! Végül más szín mellett döntöttem, viszont több olyan vendéget is láttam, akik az íratlan szabályt figyelmen kívül hagyva feketébe öltöztek. Láttam idősebb asszonyt, de fiatal lányokat is, akik a tipikus fekete miniben ünnepeltek, de az egyik esküvőn még az örömanya is egy stílusos fekete kosztümöt választott. Fehér ruhában megjelenő vendégekre is volt példa, és amellett, hogy nyilván a gyerekeknek ezt senki nem rótta fel, a menyasszony sem pirított rá az egyik barátnőjére, aki szintén egy főleg fehér színű ruhát húzott fel. Ugyanígy a pirosba (ami a menyecskeruha színe) öltözötteket se nézte ki senki.

Bár azt gondoltam, pont a falvakban ragaszkodnak a legjobban ehhez a dresszkód-szabályhoz, kiderült, hogy egyáltalán nem vetik meg azt, aki megszegi.

5. Rozé, sör és pálinka minden mennyiségben

A fiatalok a rozéra (főleg a nők) és a sörre (főleg a férfiak) esküsznek, az idősebbek inkább a vörösbort szeretik, a pálinkát viszont mindenki – ez minden idei lagzimra igaz volt.

Az ifjú párok közül többen egymás esküvőjére is hivatalosak voltak, így vendégként láthatták, miből fogy a legtöbb. A borokat közeli pincékből rendelik, a pálinka viszont szinte mindig hazai. Ha nem is szereted, akkor is megkínálnak vele, egyet pedig mindenképpen meg kell innod, pláne ha a menyasszony, a vőlegény vagy valamelyik családtagjuk akar veled koccintani.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk