10 dolog a falusi lagzikról, amit városiként megtapasztaltam – és volt, amin meg is lepődtem

Több esküvőn is volt szerencsém részt venni idén, és bár mindegyik más volt, sok szempontból mégis hasonlítottak. Több újdonságot is megtapasztaltam, és bár sok dologról hittem, hogy evidens a falusi lakodalmakban, kiderült, hogy egyáltalán nincsenek kőbe vésett szabályok.

Neked mi jut eszedbe egy esküvőről? És egy falusi lakodalomról?

Nekem elsősorban a sok ember (akik persze mind rokonok valahogy), a régi, hagyományos lagzis szokások és a nagy, önfeledt banzáj. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: tényleg ilyenek a falusi lakodalmak.

Ezt idén többször is szerencsém volt megtapasztalni: májustól szeptemberig öt esküvőn vettem részt, volt, hogy zsinórban két hétvégén is egy újdonsült házaspárral és násznépével ünnepelhettem. Jó pár éve nem voltam már lakodalomban, arra pedig pláne nem volt példa, hogy egy év – azaz egy szezon – alatt ilyen sok helyre meghívtak. Kivétel nélkül mindegyiket faluban rendezték, aminek már csak azért is örültem, mert a fent említett jellemzők miatt ezek mindig jó hangulatú bulit ígérnek.

Bár mindegyik esküvőben volt valami egyedi, mégis sok hasonlóságot fedeztem fel köztük.

Igaz, hogy én is egy kis faluban nőttem fel, de már városiként tapasztaltam meg, hogy milyen, amikor egy kis település jó nagy lagzit csap.

Összeszedtem 10 dolgot – köztük néhány megcáfolt tévhitemet is -, amiket érdemes tudni a falusi lakodalmakról.

(Természetesen Magyarországon, sőt egy-egy megyén belül is mások a szokások, hagyományok, így nem állítom, hogy ez minden falusi esküvőre igaz, ezek csupán az én tapasztalataim.)

1. Heringparti helyett családias buli

Amikor meghallottam, hogy 200, valahol pedig 300 fős násznép lesz a lagzin, rögtön ezek a szavak jutottak eszembe: tömeg, túlzsúfoltság, sorban állás. Ehhez képest meglepő módon

igazán családias volt a hangulat, ami főleg annak köszönhető, hogy szinte mindenki ismeri egymást.

Azért is van ennyi vendég, mert mindenki mindenkinek a rokona, és a harmadik unokatestvért is ugyanúgy meghívják, mint a közvetlen rokonokat. De a vendéglistán szerepelnek a volt osztálytársak, egyetemi csoporttársak, munkatársak is, sőt arra is volt példa, hogy olyanok is meghívást kaptak, akikkel az ifjú pár már hosszú évek óta nem találkozott, mert azok külföldön élnek. Természetesen mindenkit a párjával és a családjával hívnak meg, így aztán nem is csoda, hogy ilyen népes tömeg ünnepli a friss házasokat. Mivel azonban a legtöbben így vagy úgy, de ismerik egymást, mindenki mindenkivel tud beszélgetni, táncolni, sztorizgatni, így pedig egyáltalán nem nyomasztó a sok vendég.

2. Nem mindenkit az ifjú pár hív meg

Bár a násznép nagy részét a menyasszony és a vőlegény hívja meg az esküvőre, néhány vendégnek a szülők viszik házhoz a meghívót. A régi hagyomány szerint ugyanis a jegyespár a rokonokhoz, barátokhoz, a közelben élőkhöz személyesen látogat el, hogy átadják az esküvői meghívót – néhány kivétellel. Az örömapák és örömanyák főleg a faluban élő, velük egykorú vagy idősebb felnőtteket (általában barátok, szomszédok vagy közeli ismerősök) hívják meg.

3. Ahány ember, annyiféle öltözék

Az esküvőt a legtöbben az eleganciával párosítjuk, hiszen egy ilyen alkalomra azért természetesen illik kiöltözni. De míg a városban inkább kinézik a kicsit lazábban vagy ízléstelenül öltözötteket, addig a faluban semmi sem számít túl lezsernek, túl hétköznapinak vagy éppen túl csicsásnak. Bár a lagzik többségén az örömanyák igazán kitettek magukért, egyikük egy nagyon egyszerű öltözékben jelent meg, mégis sokan megdicsérték, hogy milyen csinos – és ezt nagyon jó volt látni.

Fiatalok és idősebbek között egyaránt láttam olyanokat, akik nem vitték túlzásba az öltözködést, más meg pont hogy túlságosan feltűnő ruhadarabokat húzott magára, ez valahogy mégsem volt téma a vendégek közt.

Volt olyan nő, aki egy csinosabb overallt választott, egy másik pedig egy elegáns, nagy masnival ellátott rövidnadrágot párosított egy szépen kivágott blúzzal, de a férfiak nagy része is hamar megszabadult a nyakkendőtől (az öltönyt is csak a közeli rokonok húztak a nagy hőségben), és a lakkcipőt is sokan már a vacsora előtt leváltották kényelmesebb lábbelire. Egyszóval: egyáltalán nem az öltözéked számít, csak az, hogy kényelmesen és jól érezd magad! (Persze az nincs kizárva, hogy az idős „pletykás” nénik megjegyzik maguknak, hogy milyen rövid volt a ruhád vagy hogy egy hétköznapi kockás ingben nézted végig a polgári szertartást, de ez ne rontsa el a hangulatodat.)

4. A fehér és a fekete sem tiltólistás

Az esküvői dresszkód egyik alapszabálya (legalábbis sokan annak tartják), hogy nem illik fekete és fehér ruhában lakodalomba menni. Fekete színt azért nem szerencsés viselni, mert komorságot, szomorúságot, temetői hangulatot sugall, és bár ezzel ellentétes érzéseket képvisel a fehér szín, azt illik meghagyni a menyasszonynak. Először én is egy szép, elegáns fekete ruhát néztem ki az egyik esküvőre, mire megkaptam, hogy ’na ne már, nem temetésre mész’! Végül más szín mellett döntöttem, viszont több olyan vendéget is láttam, akik az íratlan szabályt figyelmen kívül hagyva feketébe öltöztek. Láttam idősebb asszonyt, de fiatal lányokat is, akik a tipikus fekete miniben ünnepeltek, de az egyik esküvőn még az örömanya is egy stílusos fekete kosztümöt választott. Fehér ruhában megjelenő vendégekre is volt példa, és amellett, hogy nyilván a gyerekeknek ezt senki nem rótta fel, a menyasszony sem pirított rá az egyik barátnőjére, aki szintén egy főleg fehér színű ruhát húzott fel. Ugyanígy a pirosba (ami a menyecskeruha színe) öltözötteket se nézte ki senki.

Bár azt gondoltam, pont a falvakban ragaszkodnak a legjobban ehhez a dresszkód-szabályhoz, kiderült, hogy egyáltalán nem vetik meg azt, aki megszegi.

5. Rozé, sör és pálinka minden mennyiségben

A fiatalok a rozéra (főleg a nők) és a sörre (főleg a férfiak) esküsznek, az idősebbek inkább a vörösbort szeretik, a pálinkát viszont mindenki – ez minden idei lagzimra igaz volt.

Az ifjú párok közül többen egymás esküvőjére is hivatalosak voltak, így vendégként láthatták, miből fogy a legtöbb. A borokat közeli pincékből rendelik, a pálinka viszont szinte mindig hazai. Ha nem is szereted, akkor is megkínálnak vele, egyet pedig mindenképpen meg kell innod, pláne ha a menyasszony, a vőlegény vagy valamelyik családtagjuk akar veled koccintani.