„Mélyen együtt érzek azokkal a szülőkkel, akiknek nincsen segítségük, pedig nagy szükségük volna néha kikapcsolódni”
Szinte berobbant a köztudatba a szolnoki éjszakai óvoda 2019 nyarán: a Széchenyi Lakótelepi Zengő Óvoda ugyanis havi rendszerességgel biztosított este hat órától másnap reggel kilenc óráig éjszakai ügyeletet gyerekeknek. A céljuk az volt, hogy a szülők minőségi időt tölthessenek egymással úgy, hogy közben gyermekeik szakszerű felügyelet alatt legyenek.
Azt, hogy erre mekkora az igény, mutatta a cikkek alatt a hozzászólások mennyisége is. Kovács-Darnót Renáta ezt látva kezdett el gondolkodni hasonló lehetőségen, Budapesten.
Az utolsó lökést, az Éjszakai Pizsiparty beindításához egy ismerős anyuka adta, akinek a kislánya ovis balettre jár Renátához. Csak annyit kérdezett: „Miért nem csinálod meg?” Renáta ezek után az egyik kerületi csoportban végzett közvélemény-kutatást, hogy lenne-e rá igény, és miután rengeteg visszajelzést kapott arról, hogy szeretnék, ha lenne ilyen szolgáltatás, már szervezni is kezdte. Először a IX. kerületben, a Vertikaland Baba-Mama klubban valósult meg az Éjszakai Pizsiparty, ahol nagy sikerrel, kéthetente zajlik az esemény.
A szolgáltatás azóta új helyszínekkel bővült, az egyik a XIII. kerületben a Csodakapu Alapítvány, a másik a III. kerületben a Budapest School Római Part, valamint kilátásban van a 3. Sasadon.
„A célom az, hogy segítsek minden olyan szülőnek, akinek szüksége van egy-egy estére, hogy ki tudjon kapcsolódni, vagy csupán aludni egy igazán jót” – mondja Kovács-Darnót Renáta.
Azt gondolom, hogy szükség van arra, hogy a szülők kettesben is tudjanak időt tölteni. A párkapcsolat olyan, mint egy virág, gondozni kell. Szerintem kevesebb házasság futna zátonyra, ha olykor újra élhetnék azon pillanatokat, amikor csakis egymásra koncentrálhattak. Elmehetnek egy romantikus sétára, vacsorára, színházba, koncertre, bepótolhatják a rég halogatott baráti találkozóikat, tarthatnak sorozat Maratont, beszélgethetnek, vagy egyszerűen csak kialudhatják magukat. A honlapunkon igyekeztünk kellő mennyiségű információt megadni, hogy a szülők megbizonyosodhassanak arról, hogy a féltett kincsüket jó kezekre bízzák.
„Arra, hogy egy-egy estére „leadhassák” a szülők a gyerekeiket, sokkal nagyobb az igény, mint gondolnánk.”
Renáta szerint ennek egyik oka az, hogy ma már nem ritka, hogy a szülőknek egyszerre két-három munkahelyen kell helyt állniuk a stabil anyagi háttér megteremtéséhez. Keményen dolgoznak, fáradtak, feszültek, egy idő után kiégetté is válhatnak, és ez a családi idillre is hatással lehet. Ha valami felborul, akkor megérzi a gyerek, lecsapódik rajta, és ez sokféle következménnyel járhat.
Erre a fajta gyermekfelügyeletre való igény másik oka, hogy már felbomlottak a klasszikus nagycsaládok, amikor együtt élt több generáció, ha nem is egy házban, de egy környéken, és a szülők szabadabban jöhettek-mehettek, mert akadt mindig olyan családtag, aki vigyázott a gyerekekre.
„Ráadásul egyre későbbre tolódott a gyermekvállalás” – folytatja Renáta – „így előfordul, hogy egyik-másik nagyszülő már nem él, vagy már olyan állapotúak, hogy nem lehet rájuk bízni a kicsiket. Sok szülő ódzkodik az alkalmi bébiszitteres megoldástól, és amúgy is a legtöbb bébiszitter le van kötve rendszeres időpontokra.
Az Éjszakai Pizsiparty megoldást ad erre is, hiszen rendszeres időközönként nyújt segítséget, így a szülők biztonsággal, kedvükre tudnak tervezni, bármilyen Őket feltöltő kikapcsolódásra vágynak.
Mi történik az Éjszakai Pizsipartyn?
„Érkezéskor bemutatkozunk, és felkínáljuk, hogy válasszanak egy polcot, ahová a holmijukat tehetik. A szüleikkel együtt körbevezetjük őket a helyiségben.
A szülői búcsú után szabad játék következik. Segítünk kiválasztani a legszimpatikusabb játékot, de általában hamar egymásra találnak a gyerekek, és ők maguk találják ki, mit is szeretnének. Közös kreatívkodásra is lehetőségük nyílik.
Vacsora után fogmosás, és pizsibe átöltözés következik, majd diszkófényes zseblámpás pizsi-dizsi, amelyet nagyon szeretnek. A tánc után közösen ágyazunk, közben a gyerekek eldönthetik, ki mellett szeretnének aludni. Saját ágyneműben alszanak, és ez bár előírás nálunk, úgy gondolom, otthonosabb is.
Az este fénypontja a párnacsata szokott lenni, mindenki ezt várja a legjobban. Valljuk be, otthon nem sokan engedjük meg ezt, pedig titkon magunk is felidézzük az érzést gyermekkorunkból.
21.00-kor diavetítés és alvás következik. Vannak, akik ilyenkor jelzik először a szülői hiányt, olyankor odamegyünk vigaszt adva egy kis hátsimire, de leggyakrabban Ők vackolhatnak be közénk. A felnőtt fekhelyek éppen ez okból nagyobb méretűek. Reggel ébredés után közös elpakolás, átöltözés, reggeli, majd akadálypályás fejlesztő torna, és a szülők érkezéséig szabad játék a program.”
Miután a szolnoki éjszakai ovis cikkek alatt sok olyan kommentet olvastam, amelyek szerint „a szülők felelőtlenek” „a szülők önzők”, „a szülők odadobják másnak éjszakára a gyereküket”, azt kérdeztem Kovács-Darnót Renátától, hogy az Éjszakai Pizsiparty milyen hatással van a gyerekekre?
”Fantasztikus!” – mondja Renáta. „Hatalmas öröm látni, hogy egy 5, vagy egy 10 éves gyerek hogyan távozik másnap délelőtt. Még ha úgy is érkeznek előző este, hogy izgulnak, esetleg szoronganak, a sokféle korosztályból, rövid időn belül már meg is találják az új kis pajtásukat, akivel együtt szeretnének játszani, enni, aludni, és akitől reggel elsőként búcsúznak el. Elmondjuk Nekik, hogy bármikor, ha beszélni szeretnének a szüleikkel, akkor abban segítünk, és felhívjuk, vagy, ha szeretnének hazamenni, természetesen az is megoldható, ez mindenképp megnyugtatóan hat rájuk.
Nagyfiúsnak, és nagylányosnak érzik magukat attól is, hogy máshol alszanak, hogy partyzhatnak Ők is, hogy biztonságos keretek között tehetnek olyat is, amit otthon nem, ilyen például a pizsi-dizsi, és a párnacsata is. A helyszíni adottságaink nagyon szerethetőek, a pedagógusaink lelkesek, a játéktárunk bőséges, a programjaink színesek és izgalmasak, a fekhelyeink kényelmesek. Minden adott a felhőtlen mókához, és kacagáshoz.
Özönlenek a pozitív szülői visszajelzéseket arról, hogy milyen jól érezték magukat a gyerekek az Éjszakai Pizsipartyn, amíg ők kikapcsolódtak.”
És mi van akkor, ha egy szülő lelkiismeret-furdalást érez, vagy nem meri egy ilyen esti programra elvinni a gyerekét?
„Megértem a szülői aggodalmakat is, de a gyerekekre és a szülőkre is nagyon jó hatással van egy-egy ilyen alkalom. Ha a szülő rendben van, akkor a gyermekhez is több odaadással tud fordulni.
Az is előfordulhat, hogy valakinek azért van lelkiismeret-furdalása, mert csak azért adná le a gyereket egy estére, mert éppen valami okból tele van a hócipője a szülőséggel (kimerült, segítsége nincs, minden összejött, töltésre van szüksége, stb.). Nincs jogom megítélni ezt, de el tudom fogadni, és meg tudom érteni. Az a véleményem, hogy mindenkinek jobb, ha gyermek aznap este nem a kimerült, frusztrált szülőt nézi otthon, vagy bámulja a tv-t, hanem olyan közegben lehet, ahol klasszul érzi magát, ahol minőségi időt tölthet együtt a többiekkel, ahol a korosztályának megfelelő impulzusok érik. A 16 órás távollét alatt pedig az anyukának, apukának van ideje kiengedni és feltöltődni.”
Renáta elmeséli, hogy évek óta jár hozzá egy kislány ovis balettre, aki gyakran mondja, hogy ő milyen ügyetlen, semmi sem elég jó, igazi kis kudarckerülő gyermek, rendezett, szerető családi közegből. Ezt a 6 éves kislányt Renáta a foglalkozásain ki tudja zökkenteni ebből az állapotból, és idővel a teljes elutasításból eljutottak addig, hogy végig feladatban maradt a balett órákon, és arcocskája is kivirult az elégedettségtől. Még nála is el lehetett érni, hogy részt vegyen az Éjszakai Pizsipartyn, ahol összebarátkozott egy másik kislánnyal, és másnap azzal várta a szüleit, hogy ez volt élete legjobb Pizsipartyja. Renáta úgy érzi, ezek a sikerélmények töltik fel a munkához.
Amikor megkérdezem, hogy minden gyereket elhozhatnak-e a szülők az éjszakai ottalvós „bulira”, Renáta azt mondja, hogy ezt egyelőre nem tudja megoldani. „Sajnos előfordul, hogy nemet kell mondanom, például egyes SNI-s (sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló) esetében.
"Akad néhány olyan szülő, aki vagy tagadásban él, vagy annyira kimerülhetett a gyermek gondozásában, annyira igényli, hogy egy kicsit egyedül lehessen, hogy amikor megpróbálja ilyen helyre elvinni a gyerekét, felháborodik, ha nem fogadják a kicsit, és azt feltételezi, hogy az SNI-s gyermekeket hátrányosan megkülönböztetik" - magyarázza.
"Pedig a gyermek érdeke elsősorban, hogy biztonságban, jól érezze magát ott, ahol éppen van. Ha az adott SNI-s gyermek speciális intézménybe jár, ott megfelelően kialakított beszoktatási idő után, alacsonyabb létszámú csoportban, kb. 8 órában, arra szakosodott gyógypedagógusokkal, szakemberekkel, a számukra kialakított környezetben élik meg a szülőtől külön töltött hétköznapjaikat. Az Éjszakai Pizsiparty-n 16 órát vagyunk együtt, és teltház esetén olykor 16 egymásnak idegen gyermek van jelen, 2 pedagógussal, és egy dadussal. Egy SNI-s gyermeknek ez nem ideális."
Renáta ettől függetlenül törekszik alkalmanként egy SNI-s gyermek beintegrálására. Erre azt megoldást találta ki, hogy aki a Csodakapuba, szeretné vinni a gyermekét, annak lehetősége van az ottani alapozó terápiás foglalkozáson, külön díjazás ellenében, a másfél óra keretében részt venni. A terapeuta mozgás közben felméri a gyereket, majd a szülővel beszélget, és ezek alapján meg tudja állapítani, hogy a kicsi beintegrálható-e egy ilyen Éjszakai Pizsiparty-s eseményre, vagy nem. Ha a terapeuta úgy dönt, hogy nem, akkor azt el kell fogadni. Ugyanez a lehetőség adott a VertikaLAND-ban is Renáta alapozó terápiás fejlesztésén. Úgy gondolom, ez korrekt megoldás.”
Megkérdezem Renátát, mi a legszebb abban, amit csinál. Szerinte az azonnali visszajelzés, amikor a gyerekek elégedetten rámosolyognak, "és amikor a szülők szemében a hála ragyog". Valamint anyaként az, hogy alkalmanként az óvodás korú gyerekeit is magával viheti az eseményre.
Renáta 18 évet töltött a Budapesti Operettszínházban balettművészként, és amikor férjhez ment, tudatosan készült a gyermekvállalásra, valamint arra, hogy a szülése/szülései után már nem tér vissza a színpadra. Elvégezte az Elte Óvodapedagógus szakát, majd Alapozó Terápiás Fejlesztő végzettséget is szerzett, valamint éppen az Alapozó Terapeuta képzés végén jár. Van 8 ovis balett csoportja, és 2 alapozó terápiás csoportja. A férje színművészi munkája mellett olyan gyermekközpontú elfoglaltságot próbált találni, ami részben alkalmazkodik ahhoz, részben belefér mindkettejük életvitelébe, ami nem túl nagy óraszámmal jár, és biztos bevételt hoz.
„De talán a legfontosabb szempont az volt, hogy olyan munkát végezzek, amelyben önmagam vagyok, amiben jó vagyok, amit szeretek, és amit szeretnek azok, akiknek szolgáltatom.”
