Egész máson nevetnek a babák, mint gondoltuk
Caspar Addymannék új nevetéselmélete azt is kimondja, hogy a babák a szülők bohóckodásain túl leginkább saját magukon nevetnek. Gondoltátok volna, hogy amikor "kukucs"-játékot játszotok velük, első sorban nem azon nevetnek, hogy eltűntök, hanem azon, hogy ők maguk tűnnek el? A nevetés tehát egy önmagunkra irányuló, önreflexív folyamat.
Ez a tétel pedig forradalmasíthatja mindazt, amit a pszichológusok eddig a nevetés, a humor és a vicc forrásáról és szerepéről gondoltak. A Sigmund Freud-féle megközelítés szerint a humor részben az illetlenség forrása. 1905-ben napvilágot látott elmélete szerint a viccekben a tudattalanba szorított, jellemzően a szexualitással kapcsolatos tartalmak jelennek meg. A vicc hallgatójában feszültség keletkezik, és ez a feszültség oldódik fel a csattanóval, amikor az elfojtott tartalom a tudattalanból ismét a tudatba kerül.
Freud ugyanakkor arról is ír, hogy a humor a fölény mozgatórugója. A legújabb amerikai kutatások szerint a humor a világ normális működésének ártatlan megsértéséből fakad. Bergson egyik tanulmányában kifejti: a nevetés mindig büntetés, és mindig másokra irányul. Feladata elsősorban az, hogy megalázza, és ezzel megfélemlítse az embereket. A brit tudósok pont ezeket az elképzeléseket cáfolják.
via BBC
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!