4 lépésben leszokhatsz a halogatásról
Gyakorlott és profi halogatóként jól ismerem e mesterség minden csínját-bínját. Hát gondoltam, összeszedem, mi állhat a háttérben, miért csináljuk, és mik lehetnek a következményei.
A legtöbb ember túl sok mindent vállal magára, és amikor érezni kezdi a nyomást, nemhogy nekiállna szépen rendben elintézni a dolgait, halogatni kezdi őket, ezzel látszólag hárítva a terhet.
A halogatás művészete nem más, mint lépést tartani a tegnappal. (Marius)
1. Kifogások mindig lesznek
Ismerős az érzés, amikor tanulni kellene egy vizsgára, vagy el kellene végezni egy munkát, de pont akkor jön rád valami egészen más, szinte felesleges dolog csinálása? Pont akkor kell megnézned az emailjeidet, hogy írt-e valaki Facebookon, vagy kijött-e valami friss hír a kedvenc hírportálodon. Miután leellenőrizted, hogy az interneten béke van, jöhet a személyes kedvencem, amit túl sok ismerősömtől hallottam már: a lakás azonnali kitakarítása, ruhásszekrény rendbe rakása, asztalon lévő papírok rendszerezése. Ez elengedhetetlen, hiszen csak akkor kezdhetsz neki valami fontosnak, ha rend van körülötted. Sokszor ez csak önmagad nyugtatgatása arra nézve, hogy végül is nem lógatod te a lábadat, nagyon is hasznos tevékenységet végzel.
Vigyázni kell a „csak tartok egy 5 perces szünetet” kijelentésekkel is. Az 5 percből hamar félórás, abból pedig egyórás szünet lesz. Viszont semelyik dolgod nem intézi el önmagát nélküled abban az egy órában.
Napközben hajlamos vagy azt gondolni, majd éjjel megcsinálod, nappal mással kellene foglalkoznod. Este viszont hirtelen már kilenckor a világ legfáradtabb emberének érzed magad, ezért sürgősen aludnod kell, hogy másnap napközben kipihenten csinálhasd meg, amit ma kellett volna. Aztán ez így meg tovább, amíg rád nem szakad az egész.
2. Miért halogatunk?
Kétségek gyötörnek, mert félsz, nem vagy képes elvégezni az adott feladatot. Önbizalomhiány: szabotáljuk saját magunkat, mert esetleg úgy érezzük túl sokat várnak tőlünk és nem tudunk megfelelni.
De meglepő módon feszültséget érezhetünk a siker gondolatától is. Ha megkapsz egy fontos munkát, tudod, hogy megváltozhat az életed. Illetve aggódsz, hogy nem tudod majd kezelni a sikert. Vagy csak attól félsz szálka leszel a többiek szemében, és inkább maradnál átlagos, hogy ne lógj ki. Félünk tehát a kudarctól éppúgy, mint a sikertől.
Mi van ha végzel vele? Utána mit csinálsz? Félsz az unalomtól, izgalomban akarod tartani magad. Ha már végeztél, utána jön a nagy semmi. Gondolod te. A valóság viszont, hogy mindig van mit csinálni. Amint végzel valamivel, tisztábban fogod látni mi más van még előtted, mint előtte, amikor csak az az egy dolog lebegett a szemed előtt.
Az is lehet, hogy úgy érzed valaki más erőltette rád az adott dolgot és a halogatással próbálsz lázadni ez ellen.
Sokan azt állítják magukról: az utolsó pillanatokban,nyomás alatt jobban tudnak dolgozni. Ez lehetséges, de ne felejtsük el, hogy közben a tudatalattinkban ott kattog az óra, ami stresszt okoz, és károsítja az egészségünket, úgy, hogy talán észre sem vesszük. Hiába gondolod, hogy ha az utolsó percre hagyod, akkor csak egy percig fog tartani. Illetve nem elhanyagolható a tény, hogy ha szorít az idő, esetleg megfeledkezünk fontos részletekről, nem leszünk elég körültekintőek és hanyag munkát végzünk.
3. Számolni kell a következményekkel
A halogatás előfordulhat csak bizonyos esetekben, de lehet egy állandósult rossz szokás is. Ekkor kialakulhat az érzés, hogy megragadtunk, nem tudunk kitörni a ránk tornyosuló terhek alól. Egy idő után annyira elhatalmasodik a stressz, hogy a strucc politikát követve, homokba dugjuk a fejünket, elhessegetjük a rossz érzést valamivel, a megoldandó teendő viszont nem tűnik el. Ennek súlyos következményei lehetnek: a stressz egészségkárosító hatásáról már volt szó, de nem csak magunkra, hanem kapcsolatainkra is romboló hatással lehet, ha folyamatosan frusztráltak vagyunk.
Arról nem is beszélve, ha csekk befizetésről van szó, vagy akár egy nyaralás előtti jegy foglalásról, amit ha halogatunk, elúszhat az egész.
4. Megoldás
A legnagyobb probléma azzal van, hogy a sok tennivaló közül nem tudjuk kiválasztani, hogy melyikkel kezdjük. Fontos lenne tehát egy fontossági sorrend felállítása: mi az, ami nem várhat? Mi az, amit ha elvégzünk, ellesz utána magától? Mi az, amit örök elvégzendő feladatként őrizgetünk a zsebünkben, csak hogy érezzük, hogy mindig lesz mit csinálni, de valójában nincs gyakorlati jelentősége? Jó ötlet lehet egy heti terv felállítása, és a fontossági sorrend szem előtt tartásával kipipálni minden nap valamit. Ezzel jókora stresszt tudunk levarázsolni a vállunkról. Haladunk is, és nem mellesleg látjuk, hogy nem is volt lehetetlen megcsinálni, van olyan, hogy végzünk valamivel és nem is rossz érzés.
Fontos a motiváció: tudjuk miért tesszük, amit teszünk és lássuk a végét az elkezdett feladatnak. Ha kell, a megkezdett munka előtt pár percig képzeljük el, milyen felszabadult érzés lesz befejezni.
Ne várj egy jobb holnapra. Hiába gondolod, hogy holnap jobb hangulatban leszel, jobbak lesznek a körülményeid a munkához, mint ma, kipihentebb leszel és a többi. Ez nem igaz. „Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van”(A békés harcos. Dan Millman)
Csak az előtted lévő feladatra koncentrálj! Ne engedd, hogy bármi elvonja a figyelmed. Se Facebook, se egy sorozat a háttérben, se egy megkezdett internetes játék. Kapcsold ki a mobilod értesítőjét, fogadd el, hogy nem kell minden másodpercben követned a (netes) világ eseményeit. Neked most csak az az egy dolog létezik, amit éppen csinálsz.
Az élet sokkal gazdagabb lehet, ha tele van eredményekkel, és megtett lépésekkel, mintha állandó megbánásban élnénk, hogy mit kellett, lehetett volna tennünk, mondanunk, elérnünk.
Ha te sem akarsz halogatni, nyomj egy lájkot!
