ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

12 hülye kifogás, ami valójában rosszabb emberré tesz



4. Ehhez béna vagyok

Ez az egyik legnevetségesebb kifogás, amivel valaha találkoztam. Az benne a legviccesebb, hogy általában igaz is – és pont attól válik igazzá, hogy az agyban megszületett. Mert aki elhiszi magáról, hogy béna valamihez, az bizony azzá is válik. Aki bemeséli magának, hogy hülye a matekhoz, azt hamar átverik a vásárlásnál. Aki abban a tudatban éli az életét, hogy ügyetlen, mindent lever vagy elront, és semmi nem sikerül neki, az tényleg így is fog viselkedni. És aki elhiszi, hogy képtelen megvalósítani az álmait, az valóban azzá válik. Ezt hívják úgy, hogy

tanult tehetetlenség. Mert nem így születtél – csak megtanultál így élni. Amikor még pelenkában totyogtál, pont leszartad, hogy miben vagy béna, vagy mit nem tudsz még megcsinálni. A még-en volt a hangsúly. Addig próbálkoztál, amíg nem sikerült.

fogadalom2

"Akik a hegy tetején vannak, nem oda estek." – szól a bölcs mondás. Nem az a baj, ha alul vagy még, hanem az, ha ott is maradsz. Ha valami igazán fontos számodra, akkor ne hivatkozz arra, hogy béna vagy hozzá, mert ez nagyon gyenge érv. Csak indulj el a cél felé, és ha folyamatosan próbálsz egyre jobbá válni, akkor az út során fel tudsz szedni minden szükséges tudást, és megtalálsz minden eszközt ahhoz, hogy el is érd a célodat.

5. Még túl korai

Sokan várnak. Várnak, hogy úgy érezzék, készen állnak, várnak a megfelelő alkalomra, várnak, hogy a körülmények jobbra forduljanak – és az egész életük várakozással telik el. Ilyen voltam én is sokáig. Tervezgettem, álmodoztam, várakoztam. Aztán jött egy stroke a semmiből, és rájöttem, hogy amit ma nem teszek meg, azt holnap már nem biztos, hogy meg fogom tudni tenni. Ha 28 évesen az az agyi infarktus kicsit más területet érint, akkor most vak lennék, vagy akár halott.

Nem mindig tudsz annyit megtenni egy nap alatt, amennyit szeretnél, de jó, ha tudod, hogy ha nem haladsz a céljaid felé, akkor távolodsz tőlük. Az itt töltött időd véges, és ez egészen más perspektívát ad a halogatásnak.

"
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog. - Benjamin Franklin

Van, hogy tényleg korai még megtenni egy bizonyos lépést, vagy meghozni egy komoly döntést, de készülni rá bármikor el tudsz kezdeni. Csak arra figyelj, hogy ne akarj teljesen készen állni, mert ilyet jó eséllyel úgysem fogsz érezni. Inkább indulj el készületlenül, és apró lépésekkel, következetesen haladj előre a céljaid felé.

6. Már túl késő

A "még korai" típusú kifogásból gyakran születik meg a "már túl késő". A halogatókból lesznek az utólag sajnálkozók. Persze vannak olyanok is, akik nem halogatták a cselekvést, hanem egyszerűen most jutottak el életük azon szakaszába, amikor egy új lehetőség adódott, és általa egy új cél jelent meg a szemük előtt. De már túl későnek érzik az alkalmat. Már túl öregnek, túl gyengének, vagy másokhoz képest túl lemaradottnak hiszik magukat ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat.

fogadalom4

Pedig amikor az álmaidról van szó, akkor nem számít, hogy mások hol tartanak a sajátjaikkal, de még az sem, hogy Te magad milyen határidőt képzeltél korábban önmagad számára. Egyedül az számít, hogy felállsz-e a kanapéról, és elkezdesz-e igazán élni. Mert amíg van akár egyetlen ember is, aki 85 évesen kezd el rendszeresen sportolni, vagy 105 évesen korosztályos világcsúcsot úszik, addig a „már túl késő” jellegű kifogás egyszerűen nevetségesen hangzik. Ahhoz, hogy most elkezdd, soha nem késő. Ahhoz, hogy holnap kezdd el, talán már késő lesz.

7. Mi van, ha nem sikerül?

A kudarctól való félelem a megfelelési kényszerhez hasonlóan egy gyermekkorunkban belénk nevelt tulajdonság. Vagy siker, vagy kudarc – ez tanuljuk meg egészen kicsi korunk óta, erre épül az egész oktatási rendszer, és nagyon sok szülő nevelési stratégiája is. Ha valami nem sikerül, büntetés jár érte.

Csakhogy az élet nem így működik. A siker és a kudarc valójában nem két különböző út, hanem mindkettő ugyanazon az úton található meg. Valódi, jelentős és tartós sikert szinte minden esetben kudarcokon keresztül tudsz csak elérni. Mi lett volna, ha annak idején kisbabaként az első pofára esés után feladod? Még mindig kúszva közlekednél egy rácsos ágyban. A kudarc jó – nem kell félned tőle. Csak annyit jelent, hogy még van hová fejlődnöd. Bukj el nyugodtan, aztán kelj fel és haladj tovább a siker felé.

8. Már annyiszor próbáltam

Az előző kifogás egyenes következménye – vagy inkább nevezzük következő lépcsőfokának – a kudarcokba való belefáradás. Mert azok, akik a bukástól való félelmüket legyőzve hajlandóak belevágni a céljaik megvalósításába, könnyen jutnak el oda, hogy néhány sikertelen próbálkozás után feladják. Gondolj csak a fölösleges újévi fogadalmakra, a soha el nem végzett képzésekre, a félbehagyott fogyókúrákra, vagy a tönkrement párkapcsolatokra. Mert ha valami elsőre nem sikerül (vagy esetleg két vagy három próbálkozás után sem), akkor az a fejünkben már teljesen elérhetetlennek tűnik.

fogadalom5

Pedig van valami nagyon hasznos a kudarcokban, amiről sokan elfeledkeznek: ezek a legjobb tanítóink. Samuel Beckett szavait kölcsönözve: "Annyiszor próbálkoztál. Annyiszor elbuktál. Nem számít. Próbáld újra! Bukj el újra! Bukj el jobban!" Én soha nem tanultam annyit a sikereimből, mint a kudarcaimból, és épp ezért nem is cserélném el semmire sem a kudarcaimat. Nélkülük sikereim sem lettek volna soha. Minden egyes kudarcod értelmet nyer, ha tanulsz belőlük. Fejlődj, és próbáld újra – egészen addig, amíg el nem éred a célt.

9. Túl sok időbe telne

Ezt a kifogást azért szeretem, mert ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: miért, sietsz valahová? Earl Nightingale így fogalmazta meg tömören a lényeget: "Soha nem mondj le az álmodról azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt. Az idő amúgy is el fog telni." Az pedig már rajtad múlik, hogy hogyan telik el az itt töltött időd: keseregve, beragadva a langyos pocsolyába, és irigykedve azokra, akik a céljaikért küzdenek, vagy pedig haladva előre, és minden este úgy térve nyugovóra, hogy ma is tettél valamit, amitől azt érzed: igazán élsz.

Gondolj csak bele, valójában mit is jelent az, hogy valaki azért nem tesz semmit, mert túl sok időbe telne elérnie a célját. Maga a tény, hogy egyáltalán megszülethet egy ilyen kifogás, nagyon jól mutatja az eredményorientált nevelés egyik legnagyobb hibáját: már csak az eredmény számít, semmi más. Már nem tudjuk értékelni azt az utat, amit odáig megteszünk.

Csak görcsölünk, hogy mikor lesz már látható eredménye annak, amit teszünk, és közben elfelejtjük, hogy az élet nevű játékot nem az nyeri meg, aki minél hamarabb célba ér, hanem az, aki az egész utazást értékelni tudja. Én azt mondom, ne foglalkozz azzal, hogy mennyi ideig tart a célod megvalósítása. Nem számít. Ne törődj az eredménnyel, inkább tanuld meg élvezni magát a folyamatot. Megéri. Megérdemled, hogy boldog életet élj.

fogadalom6

10. Félek

Vannak, akik nyíltan bevallják, mások pedig megpróbálják elrejteni magukban, hogy a félelem megbénítja őket, és ezért nem küzdenek az álmaikért. A félelem egy evolúciós szempontból nagyon hasznos érzés, ami segít, hogy ne akarj pacsit adni egy grizzlymedvének, ne sétálj bele egy szakadékba, vagy ne kortyolj bele az evolúciós szempontból kevésbé hasznos kőolajba. Nincs a félelemmel semmi baj egészen addig, amíg Te kontrollálod azt, és nem fordítva történik ez. Mert onnantól kezdve, hogy utat engedsz az irracionális félelmeidnek, és hagyod, hogy megbénítsanak azok, a folyamat már nem érted zajlik, hanem ellened. Már szó sincs az életed és az egészséged védelméről – csak egy fölösleges falat húztál fel a célod és önmagad közé.

Félsz belevágni. Félsz, hogy mi lesz. Félsz a változástól. És ez teljesen természetes, csak egy valamibe gondolj bele: a változás maga az élet. Az állandóság hosszútávon sokkal veszélyesebb, mint a változás. Ösztönösen az állandóságra törekszünk, pedig a természetben ilyen nem létezik. Sem a Nap elektromágneses tevékenysége, sem a bolygók mozgása, sem a természeti jelenségek nem mutatnak állandóságot. Még a legkeményebb sziklák is formálódnak, és a kontinensek is folyamatosan mozgásban vannak. Minden változik. És változunk mi emberek is, csak nekünk lehetőségünk van ezt tudatosan irányítani. Fejlődsz, vagy visszafejlődsz? Megújul a párkapcsolatod, vagy hanyatlásnak indul? Ne a változástól félj, hanem az állandóság illúzióját tartsd magadtól távol. Mert változás mindenképpen lesz, csak nem mindegy, hogy milyen.

fogadalom7

11. Ez lehetetlen

Az a helyzet, hogy valamire azt mondani, hogy lehetetlen, nemcsak kishitűség, hanem nagyfokú arrogancia is. Igen, arrogancia. Mert aki azt meri állítani valamire, hogy lehetetlen, az azt képzeli magáról – vagy ha nem magáról, akkor az emberiségről –, hogy a tudása határtalan. Mintha olyan jól ismerné a világegyetemet, hogy biztosan kijelenthetné bármiről is, hogy az lehetetlen. Pedig még önmagunkat sem ismerjük igazán (sem anatómiailag, sem lelkileg) – és ebbe beletartoznak azok az érzékszerveink is, amelyekre hagyatkozva sokan határozottan ki merik jelenteni, hogy az érzékelésük helyes.

Még ha jelenlegi tudásunk szerint senkinek sem sikerült megvalósítania egy adott dolgot, az is csak annyit jelent, hogy egyelőre nem ismerünk rá példát. A legtöbb célt viszont, amire a "lehetetlen" érkezik kifogásként, valaki már megvalósította. Ilyenkor persze jön a folytatás, hogy "de ő nem normális", vagy hogy "szerencséje volt". Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor Te se legyél normális, és adj Te is esélyt a "szerencsének". Meg fogod látni, hogy a szerencse szeret olyan helyekre bekopogtatni, ahonnan munkaszagot érez. A lehetetlen gyenge kifogás. Ugyanolyan üres, mint a többi. Muhammad Ali szavaival élve: "a lehetetlen nem tény, hanem vélemény".

fogadalom8

12. Ilyen helyzetben vagyok

Végül nézzük azt a kifogást, amit talán az összes közül a legkönnyebb megalkotni, befogadni, és elhitetni másokkal is: "nem rajtam múlik, hanem a körülményeimen". Elhagytak, magamra maradtam, kicsesztek velem, stresszes a munkám, idegesít a családom, túl fáradt vagyok, beteg a rokonom, meghalt a szerettem, nincs pénzem... A sort végtelen hosszan lehetne folytatni – kizárólag a fantázia szab határt. A közös tényező az önjelölt áldozatszerep felvétele. És pont ettől válik az egyik legkönnyebben alkalmazható kifogássá, ugyanis gazdája olyan szinten megpróbálja kiadni a felelősséget a saját kezéből, hogy ő maga nem is szerepel a képletben.

A körülményeinek áldozatává vált emberre mindig sajnálattal gondolunk. Ő az, akinek látszólag minden oka megvan rá, hogy feladja. Ő az, akinek nem kell küzdenie, hiszen szenvedett már eleget szegény. Ha Te is úgy érzed, hogy a körülményeid ellehetetlenítik az álmaid megvalósítását, akkor kegyetlennek, vagy akár érzéketlennek is tűnhet a válaszom: igen, tudom, hogy kemény életed van... na és? Ha van egy lék a csónakodon, akkor bekuporodsz a sarokba és várod, hogy elsüllyedj teljesen? Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy, de ez legfeljebb csak annyit jelenthet, hogy lassabban vagy képes elérni a célodat – és nem azt, hogy végleg lemondj róla. Én is rengetegszer feladhattam volna. Rengeteg okom lett volna az évek során, hogy félbehagyjam, amit elkezdtem, vagy bele se kezdjek bizonyos céljaim megvalósításába. De tartós döntést hozni átmeneti nehézségek miatt nagy hiba. Mert valójában minden nehézség átmeneti, és bár a kialakulásuk nem mindig rajtunk múlik, de hogy mit kezdünk velük, az kizárólag a saját felelősségünk.

fogadalom9

Kifogásaink jelentős részét gyermekkorunkból hoztuk. A felnőtté nevelés melléktermékeként megtanulunk lemondani az álmainkról, korlátozni önmagunkat (és másokat is, saját gyengeségeinket kivetítve rájuk), és beletörődni egy olyan életbe, amit nem magunk választottunk. De talán nem is melléktermék ez a nevelésben, hanem maga a cél. Mert akinek nincsenek saját céljai, és nem próbálja a saját útját járni, az könnyen irányítható. Azt teszi, amit mondanak neki, függetlenül attól, hogy ez jó-e neki, vagy sem. A szófogadó kisgyerekből szófogadó mintapolgár lesz. Nincs konfliktus, nincs lázadás, nem létezik önálló vélemény – nem létezel Te magad sem. Akár egy sorszámot is kaphatsz, hogy tökéletesen beilleszkedj egy olyan világba, amiről Orwell bő 65 évvel ezelőtt még disztópiaként írt. A valódi nevelés azonban nem ezt jelenti. Nem szabályokra kellene nevelni az embereket, hanem arra, hogy figyeljenek egymásra. Mert ha ezt megteszik, legtöbbször már nincs is szükség szabályokra.

Ami pedig a kifogásaidat illeti, szerintem nem érdemes tovább őrizgetned őket. Tudom, sok munka volt bennük (részben nevelőid, részben te magad által), míg látszólag stabil menedékvárrá épültek, de nem kell menekülnöd sehová – önmagad elől úgysem tudsz. Ahelyett, hogy megmagyaráznád, miért nem vagy képes elérni a céljaidat, inkább állj fel és valósítsd meg azokat. Mert végül nem az fog számítani, hogy miért nem úgy élted az életedet, ahogyan igazán szeretted volna, hanem csak az, hogy tettél-e érte valamit, vagy sem. Ilyen egyszerű.

Kifogások helyett, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk