ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

12 hülye kifogás, ami valójában rosszabb emberré tesz



4. Ehhez béna vagyok

Ez az egyik legnevetségesebb kifogás, amivel valaha találkoztam. Az benne a legviccesebb, hogy általában igaz is – és pont attól válik igazzá, hogy az agyban megszületett. Mert aki elhiszi magáról, hogy béna valamihez, az bizony azzá is válik. Aki bemeséli magának, hogy hülye a matekhoz, azt hamar átverik a vásárlásnál. Aki abban a tudatban éli az életét, hogy ügyetlen, mindent lever vagy elront, és semmi nem sikerül neki, az tényleg így is fog viselkedni. És aki elhiszi, hogy képtelen megvalósítani az álmait, az valóban azzá válik. Ezt hívják úgy, hogy

tanult tehetetlenség. Mert nem így születtél – csak megtanultál így élni. Amikor még pelenkában totyogtál, pont leszartad, hogy miben vagy béna, vagy mit nem tudsz még megcsinálni. A még-en volt a hangsúly. Addig próbálkoztál, amíg nem sikerült.

fogadalom2

"Akik a hegy tetején vannak, nem oda estek." – szól a bölcs mondás. Nem az a baj, ha alul vagy még, hanem az, ha ott is maradsz. Ha valami igazán fontos számodra, akkor ne hivatkozz arra, hogy béna vagy hozzá, mert ez nagyon gyenge érv. Csak indulj el a cél felé, és ha folyamatosan próbálsz egyre jobbá válni, akkor az út során fel tudsz szedni minden szükséges tudást, és megtalálsz minden eszközt ahhoz, hogy el is érd a célodat.

5. Még túl korai

Sokan várnak. Várnak, hogy úgy érezzék, készen állnak, várnak a megfelelő alkalomra, várnak, hogy a körülmények jobbra forduljanak – és az egész életük várakozással telik el. Ilyen voltam én is sokáig. Tervezgettem, álmodoztam, várakoztam. Aztán jött egy stroke a semmiből, és rájöttem, hogy amit ma nem teszek meg, azt holnap már nem biztos, hogy meg fogom tudni tenni. Ha 28 évesen az az agyi infarktus kicsit más területet érint, akkor most vak lennék, vagy akár halott.

Nem mindig tudsz annyit megtenni egy nap alatt, amennyit szeretnél, de jó, ha tudod, hogy ha nem haladsz a céljaid felé, akkor távolodsz tőlük. Az itt töltött időd véges, és ez egészen más perspektívát ad a halogatásnak.

"
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog. - Benjamin Franklin

Van, hogy tényleg korai még megtenni egy bizonyos lépést, vagy meghozni egy komoly döntést, de készülni rá bármikor el tudsz kezdeni. Csak arra figyelj, hogy ne akarj teljesen készen állni, mert ilyet jó eséllyel úgysem fogsz érezni. Inkább indulj el készületlenül, és apró lépésekkel, következetesen haladj előre a céljaid felé.

6. Már túl késő

A "még korai" típusú kifogásból gyakran születik meg a "már túl késő". A halogatókból lesznek az utólag sajnálkozók. Persze vannak olyanok is, akik nem halogatták a cselekvést, hanem egyszerűen most jutottak el életük azon szakaszába, amikor egy új lehetőség adódott, és általa egy új cél jelent meg a szemük előtt. De már túl későnek érzik az alkalmat. Már túl öregnek, túl gyengének, vagy másokhoz képest túl lemaradottnak hiszik magukat ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat.

fogadalom4

Pedig amikor az álmaidról van szó, akkor nem számít, hogy mások hol tartanak a sajátjaikkal, de még az sem, hogy Te magad milyen határidőt képzeltél korábban önmagad számára. Egyedül az számít, hogy felállsz-e a kanapéról, és elkezdesz-e igazán élni. Mert amíg van akár egyetlen ember is, aki 85 évesen kezd el rendszeresen sportolni, vagy 105 évesen korosztályos világcsúcsot úszik, addig a „már túl késő” jellegű kifogás egyszerűen nevetségesen hangzik. Ahhoz, hogy most elkezdd, soha nem késő. Ahhoz, hogy holnap kezdd el, talán már késő lesz.

7. Mi van, ha nem sikerül?

A kudarctól való félelem a megfelelési kényszerhez hasonlóan egy gyermekkorunkban belénk nevelt tulajdonság. Vagy siker, vagy kudarc – ez tanuljuk meg egészen kicsi korunk óta, erre épül az egész oktatási rendszer, és nagyon sok szülő nevelési stratégiája is. Ha valami nem sikerül, büntetés jár érte.

Csakhogy az élet nem így működik. A siker és a kudarc valójában nem két különböző út, hanem mindkettő ugyanazon az úton található meg. Valódi, jelentős és tartós sikert szinte minden esetben kudarcokon keresztül tudsz csak elérni. Mi lett volna, ha annak idején kisbabaként az első pofára esés után feladod? Még mindig kúszva közlekednél egy rácsos ágyban. A kudarc jó – nem kell félned tőle. Csak annyit jelent, hogy még van hová fejlődnöd. Bukj el nyugodtan, aztán kelj fel és haladj tovább a siker felé.

8. Már annyiszor próbáltam

Az előző kifogás egyenes következménye – vagy inkább nevezzük következő lépcsőfokának – a kudarcokba való belefáradás. Mert azok, akik a bukástól való félelmüket legyőzve hajlandóak belevágni a céljaik megvalósításába, könnyen jutnak el oda, hogy néhány sikertelen próbálkozás után feladják. Gondolj csak a fölösleges újévi fogadalmakra, a soha el nem végzett képzésekre, a félbehagyott fogyókúrákra, vagy a tönkrement párkapcsolatokra. Mert ha valami elsőre nem sikerül (vagy esetleg két vagy három próbálkozás után sem), akkor az a fejünkben már teljesen elérhetetlennek tűnik.

fogadalom5

Pedig van valami nagyon hasznos a kudarcokban, amiről sokan elfeledkeznek: ezek a legjobb tanítóink. Samuel Beckett szavait kölcsönözve: "Annyiszor próbálkoztál. Annyiszor elbuktál. Nem számít. Próbáld újra! Bukj el újra! Bukj el jobban!" Én soha nem tanultam annyit a sikereimből, mint a kudarcaimból, és épp ezért nem is cserélném el semmire sem a kudarcaimat. Nélkülük sikereim sem lettek volna soha. Minden egyes kudarcod értelmet nyer, ha tanulsz belőlük. Fejlődj, és próbáld újra – egészen addig, amíg el nem éred a célt.

9. Túl sok időbe telne

Ezt a kifogást azért szeretem, mert ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: miért, sietsz valahová? Earl Nightingale így fogalmazta meg tömören a lényeget: "Soha nem mondj le az álmodról azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt. Az idő amúgy is el fog telni." Az pedig már rajtad múlik, hogy hogyan telik el az itt töltött időd: keseregve, beragadva a langyos pocsolyába, és irigykedve azokra, akik a céljaikért küzdenek, vagy pedig haladva előre, és minden este úgy térve nyugovóra, hogy ma is tettél valamit, amitől azt érzed: igazán élsz.

Gondolj csak bele, valójában mit is jelent az, hogy valaki azért nem tesz semmit, mert túl sok időbe telne elérnie a célját. Maga a tény, hogy egyáltalán megszülethet egy ilyen kifogás, nagyon jól mutatja az eredményorientált nevelés egyik legnagyobb hibáját: már csak az eredmény számít, semmi más. Már nem tudjuk értékelni azt az utat, amit odáig megteszünk.

Csak görcsölünk, hogy mikor lesz már látható eredménye annak, amit teszünk, és közben elfelejtjük, hogy az élet nevű játékot nem az nyeri meg, aki minél hamarabb célba ér, hanem az, aki az egész utazást értékelni tudja. Én azt mondom, ne foglalkozz azzal, hogy mennyi ideig tart a célod megvalósítása. Nem számít. Ne törődj az eredménnyel, inkább tanuld meg élvezni magát a folyamatot. Megéri. Megérdemled, hogy boldog életet élj.

fogadalom6

10. Félek

Vannak, akik nyíltan bevallják, mások pedig megpróbálják elrejteni magukban, hogy a félelem megbénítja őket, és ezért nem küzdenek az álmaikért. A félelem egy evolúciós szempontból nagyon hasznos érzés, ami segít, hogy ne akarj pacsit adni egy grizzlymedvének, ne sétálj bele egy szakadékba, vagy ne kortyolj bele az evolúciós szempontból kevésbé hasznos kőolajba. Nincs a félelemmel semmi baj egészen addig, amíg Te kontrollálod azt, és nem fordítva történik ez. Mert onnantól kezdve, hogy utat engedsz az irracionális félelmeidnek, és hagyod, hogy megbénítsanak azok, a folyamat már nem érted zajlik, hanem ellened. Már szó sincs az életed és az egészséged védelméről – csak egy fölösleges falat húztál fel a célod és önmagad közé.

Félsz belevágni. Félsz, hogy mi lesz. Félsz a változástól. És ez teljesen természetes, csak egy valamibe gondolj bele: a változás maga az élet. Az állandóság hosszútávon sokkal veszélyesebb, mint a változás. Ösztönösen az állandóságra törekszünk, pedig a természetben ilyen nem létezik. Sem a Nap elektromágneses tevékenysége, sem a bolygók mozgása, sem a természeti jelenségek nem mutatnak állandóságot. Még a legkeményebb sziklák is formálódnak, és a kontinensek is folyamatosan mozgásban vannak. Minden változik. És változunk mi emberek is, csak nekünk lehetőségünk van ezt tudatosan irányítani. Fejlődsz, vagy visszafejlődsz? Megújul a párkapcsolatod, vagy hanyatlásnak indul? Ne a változástól félj, hanem az állandóság illúzióját tartsd magadtól távol. Mert változás mindenképpen lesz, csak nem mindegy, hogy milyen.

fogadalom7

11. Ez lehetetlen

Az a helyzet, hogy valamire azt mondani, hogy lehetetlen, nemcsak kishitűség, hanem nagyfokú arrogancia is. Igen, arrogancia. Mert aki azt meri állítani valamire, hogy lehetetlen, az azt képzeli magáról – vagy ha nem magáról, akkor az emberiségről –, hogy a tudása határtalan. Mintha olyan jól ismerné a világegyetemet, hogy biztosan kijelenthetné bármiről is, hogy az lehetetlen. Pedig még önmagunkat sem ismerjük igazán (sem anatómiailag, sem lelkileg) – és ebbe beletartoznak azok az érzékszerveink is, amelyekre hagyatkozva sokan határozottan ki merik jelenteni, hogy az érzékelésük helyes.

Még ha jelenlegi tudásunk szerint senkinek sem sikerült megvalósítania egy adott dolgot, az is csak annyit jelent, hogy egyelőre nem ismerünk rá példát. A legtöbb célt viszont, amire a "lehetetlen" érkezik kifogásként, valaki már megvalósította. Ilyenkor persze jön a folytatás, hogy "de ő nem normális", vagy hogy "szerencséje volt". Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor Te se legyél normális, és adj Te is esélyt a "szerencsének". Meg fogod látni, hogy a szerencse szeret olyan helyekre bekopogtatni, ahonnan munkaszagot érez. A lehetetlen gyenge kifogás. Ugyanolyan üres, mint a többi. Muhammad Ali szavaival élve: "a lehetetlen nem tény, hanem vélemény".

fogadalom8

12. Ilyen helyzetben vagyok

Végül nézzük azt a kifogást, amit talán az összes közül a legkönnyebb megalkotni, befogadni, és elhitetni másokkal is: "nem rajtam múlik, hanem a körülményeimen". Elhagytak, magamra maradtam, kicsesztek velem, stresszes a munkám, idegesít a családom, túl fáradt vagyok, beteg a rokonom, meghalt a szerettem, nincs pénzem... A sort végtelen hosszan lehetne folytatni – kizárólag a fantázia szab határt. A közös tényező az önjelölt áldozatszerep felvétele. És pont ettől válik az egyik legkönnyebben alkalmazható kifogássá, ugyanis gazdája olyan szinten megpróbálja kiadni a felelősséget a saját kezéből, hogy ő maga nem is szerepel a képletben.

A körülményeinek áldozatává vált emberre mindig sajnálattal gondolunk. Ő az, akinek látszólag minden oka megvan rá, hogy feladja. Ő az, akinek nem kell küzdenie, hiszen szenvedett már eleget szegény. Ha Te is úgy érzed, hogy a körülményeid ellehetetlenítik az álmaid megvalósítását, akkor kegyetlennek, vagy akár érzéketlennek is tűnhet a válaszom: igen, tudom, hogy kemény életed van... na és? Ha van egy lék a csónakodon, akkor bekuporodsz a sarokba és várod, hogy elsüllyedj teljesen? Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy, de ez legfeljebb csak annyit jelenthet, hogy lassabban vagy képes elérni a célodat – és nem azt, hogy végleg lemondj róla. Én is rengetegszer feladhattam volna. Rengeteg okom lett volna az évek során, hogy félbehagyjam, amit elkezdtem, vagy bele se kezdjek bizonyos céljaim megvalósításába. De tartós döntést hozni átmeneti nehézségek miatt nagy hiba. Mert valójában minden nehézség átmeneti, és bár a kialakulásuk nem mindig rajtunk múlik, de hogy mit kezdünk velük, az kizárólag a saját felelősségünk.

fogadalom9

Kifogásaink jelentős részét gyermekkorunkból hoztuk. A felnőtté nevelés melléktermékeként megtanulunk lemondani az álmainkról, korlátozni önmagunkat (és másokat is, saját gyengeségeinket kivetítve rájuk), és beletörődni egy olyan életbe, amit nem magunk választottunk. De talán nem is melléktermék ez a nevelésben, hanem maga a cél. Mert akinek nincsenek saját céljai, és nem próbálja a saját útját járni, az könnyen irányítható. Azt teszi, amit mondanak neki, függetlenül attól, hogy ez jó-e neki, vagy sem. A szófogadó kisgyerekből szófogadó mintapolgár lesz. Nincs konfliktus, nincs lázadás, nem létezik önálló vélemény – nem létezel Te magad sem. Akár egy sorszámot is kaphatsz, hogy tökéletesen beilleszkedj egy olyan világba, amiről Orwell bő 65 évvel ezelőtt még disztópiaként írt. A valódi nevelés azonban nem ezt jelenti. Nem szabályokra kellene nevelni az embereket, hanem arra, hogy figyeljenek egymásra. Mert ha ezt megteszik, legtöbbször már nincs is szükség szabályokra.

Ami pedig a kifogásaidat illeti, szerintem nem érdemes tovább őrizgetned őket. Tudom, sok munka volt bennük (részben nevelőid, részben te magad által), míg látszólag stabil menedékvárrá épültek, de nem kell menekülnöd sehová – önmagad elől úgysem tudsz. Ahelyett, hogy megmagyaráznád, miért nem vagy képes elérni a céljaidat, inkább állj fel és valósítsd meg azokat. Mert végül nem az fog számítani, hogy miért nem úgy élted az életedet, ahogyan igazán szeretted volna, hanem csak az, hogy tettél-e érte valamit, vagy sem. Ilyen egyszerű.

Kifogások helyett, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk