Hartay Mihály Közép-Európa egyik legnagyobb használt ruha-visszagyűjtő és feldolgozó cégénél dolgozik. A környezetvédelmi szakértővel, a Humusz Szövetség és a Magyar Természetvédő Szövetség tagjával a ruhaiparról, a csomagolásmentességről és a műanyagszennyezésről beszélgettünk.

- Van esély rá, hogy végleg megszabaduljunk a műanyagoktól?

- A műanyagok többsége kőolaj-alapú, és mivel a földben található kőolaj- és földgáz-készletek mennyisége korlátozott, az állandó kitermeléssel előbb-utóbb kimeríthetjük ezeket az ásványi kincseket.

Ugyanakkor tény, hogy alapvetően megváltoztatták az életünket, és

a modern technológiában nélkülözhetetlenné váltak. Éppen ezért a rövid életciklusú, például az egyszer használatos műanyagokat kellene mindenképpen csökkenteni, vagy az újrahasznosításukat ösztönözni.

- A műanyagprobléma egyik megoldásának sokan a csomagolás-mentességet tartják.

- Vannak olyan csomagolóanyagok, amelyek azonnal hulladékká válnak, élelmiszer-szennyezetten nem is hasznosíthatóak, viszont a mai higiéniai követelményekhez szükségesek. Ha például nem a tetrapack-os dobozt használjuk, hanem kannában visszük haza a tejet - ahogyan ezt néhány évtizeddel ezelőtt tettük - annak különböző káros egészségi következményei is lehetnek. A csomagolás-mentesség tehát egyben óhatatlanul visszalépést jelent a jelenleg nagyon magas higiéniai követelményekben.

- Ezek szerint a „zéró hulladék-elv” utópia?

- Ezt semmiképpen nem mondanám, de ma még nem látható, hogy miként tudnánk visszatérni arra az állapotra, ami 100 évvel ezelőtt még természetes volt, hogy az ember minden hulladékát hasznosítani tudta. Törekedni kell arra, hogy minél kevesebb hulladékot hagyjunk magunk mögött, és az a hulladék újrahasznosítható legyen, vagy végképp rendezett körülmények között rakják le.

- Szinte naponta olvashatunk arról, hogy a műanyag mindenütt jelen van, a levegőben, a vizekben, a tengeri élőlényekben. És megtanultunk egy új kifejezést: mikroműanyag-szennyezés.

- Az egyik legnagyobb környezeti katasztrófával fenyegető problémát az óceánokban lévő műanyag-szennyezés jelenti. Szinte minden óceánban találhatók nagy méretű műanyag-szigetek, amelyek az egyes országok rossz hulladék-gazdálkodásából adódnak. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik legnagyobb eredménye, hogy míg 2004 előtt Magyarországon 3000 hulladéklerakó volt, és abból 2900 szigeteletlen, ma már csak 72, megfelelő ellenőrzéssel és biztonsággal működő lerakó van az egész országban. Sajnos sok helyütt a világban, főleg Ázsiában, Afrikában Dél-Amerikában, a hulladék-gazdálkodás nagyon fejletlen, és rengeteg hulladékot engednek a folyókba és a tengerekbe. Ezért felelős Európa és Észak-Amerika is, mert nagyon sok az átterhelés, azaz a legszennyezőbb ipari termelést és annak rengeteg hulladékát ezekre a kontinensekre visszük.

Például a világ összes leselejtezett hajóját közvetlenül az Indiai-óceánban bontják le, mert ott olcsóbb, és kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások. Magam is láttam ezt Mumbaiban. Ott egészen fekete színe van ott a tenger vizének.

És akkor még nem beszéltünk a térség több milliárd lakosának fogyasztásáról, ami szintén az élővizeket terheli.

A mikroműanyag egészen másképpen kerül bele a vizekbe. Bár a kutatások még kezdeti stádiumban vannak e téren, nagy valószínűséggel a műszálas ruhaneműk mosása során fellépő polimer-degradáció az oka. Ezeket a szennyvíztisztítók nem tudják kivonni, bekerülnek az élővizekbe és a visszatápláláskor sem lehet őket az ivóvízből kiszűrni. Tehát folyamatosan szaporodik a mennyiségük az általunk is elfogyasztott vizekben.

Még nem tudjuk mérni, hogy ennek milyen az egészségügyi hatása, de azt már elmondhatjuk, hogy az ásványvizekben és a természetes csapvízben is literenként 50-60 mikroszál található.

-Ez nagyon fontos dolog, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a fenntarthatóságért sokat tehetünk öltözködésünkkel is.

- Sajnos a ruházkodásban olyan tendencia alakult ki az elmúlt évtizedekben, hogy lerövidültek egy-egy ruha hordásának ciklusai.

Korábban egy évben kétszer, tavasszal és ősszel volt divatváltás, ma 8-10 hetenként változnak a divatok, és ezzel együtt a ruhák minősége is jelentősen romlott.

Tehát egyre több textíliát és egyre több műszálat használunk, holott a textilipar az energiaipar után a második leginkább környezetterhelő iparág.

Így az alig hordott ruhák is jelentősen szennyezik a környezetet, főleg, ha bekerülnek a hulladékok közé.

- És megint odajutottunk, ahová a legtöbb fenntarthatósági problémával: egy felfokozott fogyasztói társadalomban élünk, amely a rekámáradatával, és annak társadalmi üzenetével óriási ellenszelet jelent.

- Tudomásul kell venni – ezt a humánantropológusok egyértelműen kimondják – hogy az ember nem képes hosszú távra gondolkodni. A saját életét, a gyerekeiét, esetleg még az unokáit is megtervezi, de alig van olyan ember, aki arra gondol, hogy az ükunokájának milyen lesz a sorsa. Ráadásul a társadalmi környezet, a demokratikus társadalmak működése is, amelyben 4-5 évenként választjuk újra a politikusokat, a rövid távú szemléletet erősíti. Ez meglátszik a mindennapjainkban.

Érthető, hogy az ember megpróbálja kihasználni a technológiai fejlődésből adódó lehetőségeket, de ez a környezet erőteljes kizsákmányolásához vezet. Pedig most már nagyon sürget az idő, az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület) jelentései egyértelműen bizonyítják, hogy nincsenek évszázadaink a megoldás megtalálására, olyan mértékben emelkedik a széndioxid-koncentráció, és olyan mértékben használjuk ki a Földet.

Ma már alig van ember, aki ne látná be, hogy a véges Földön nem lehet végtelen módon növekedni, de cselekedeteink mégis csak rövid távú megoldásokat adnak. Számomra az egyik legpozitívabb dolog volt, hogy a 2015-ös párizsi konferencián közel 200 ország egyetértett a klímavédelem fontosságában, de aligha mondhatjuk el az elmúlt öt évről, hogy javítottunk volna a világ ökológiai helyzetén. Sőt, ellenkező folyamatok is elindultak: két világhatalomnak, az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának is olyan vezetői vannak, akik nem hisznek a klímaválságban és ez morálisan is hátráltató tényező a világpolitikában. Holott ennek a két országnak nagyon jelentős az ökológiai lábnyoma.