Heti 3-4 alkalom a természetben egyharmadával csökkentheti a mentális betegségekre szedett gyógyszerek fogyasztását
Végre megjött a tavasz, el lehet tenni a téli ruhákat, élvezhetjük a napsütést, a természet áradását, a színeket, illatokat – kezdte Vigh Péter a hagyományos Másfélfok sajtóklubot, de ezt az örömet sajnos nem mindenki érezheti át. Magyarország európai viszonylatban a mai napig a balti államokban egyetemben toplistás az öngyilkosságok terén. A Nemzeti Népegészségügyi Központnak még a Covid előtti időszakból származó adatai szerint a magyar lakosság 15%-a mentális zavarokkal küzd. Alig van család, amelyet ez nem érint. A jelenségnek pénzügyi-gazdasági vetülete is árulkodó, az ezekeből a betegségből eredendő veszteség a magyar GDP-nek mintegy 3%-át jelenti. Miben segíthet bennünket a természet? Erre keresték a választ a sajtóklub résztvevői Mihók Barbara ökológussal, mentálhigiénés szakemberrel, az ESSRG nonprofit szervezet kutatójával.
Az előadó megerősítette, hogy a járvány elmúltával, de a jelenlegi, a háború, az infláció és más problémák okozta nyomasztó helyzetben érezhetően megnőttek nem utolsósorban a fiatalok körében a depresszióra utaló jelek, és ez újabb terheket rak a magyar ellátórendszerre.
Ugyancsak riasztó adatot közölt a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia: a pandémia kitörése után néhány hónap alatt a szorongásos és depressziós esetek száma ötszörösére nőtt, a sürgősségi eseteké pedig 40%-kal emelkedett. Milyen megoldások lehetségesek a konkrét egészségügyi ellátásokon túl?
Itt lép be a természettel való kapcsolat, és Mihók Barbara felhívta a figyelmet arra, hogy a tudományos kutatásokban világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a megközelítés. Európában már több helyütt írnak fel orvosok „zöld receptet”, de van erre példa nálunk is, hogy különböző mozgásfoglalkozásokon való ingyenes részvételt biztosítanak a háziorvosok, de természetjárást, tantúrákat is ajánlhatnak.
Tudományosan bizonyított, hogy a természettel való kapcsolat gyorsítja a stressz utáni regenerációt, javítja a hangulati állapotot, a figyelmi és a kognitív funkciókat, ez már egy 20-30 perces kintlét esetében is érezhető. Terápiaként alkalmazzák poszttraumás stressz szindróma, ADHD, sőt, demenciás zavarok mérséklésére is. Az is megállapítható nagy általánosságban a természethez közel élő emberek nagyobb eséllyel fejlődnek és kötődnek jól pszichológiai értelemben. Ez vonatkozhat érzelmi szabályozásunkra, kapcsolati mintáinkra is – magyarázta Mihók Barbara, idézve egy idén januárban megjelent 16 ezer ember vizsgálatával készült finn tanulmányt, amelyből kiderült:
Egy amerikai tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy azok, akik zöld terület közelében laknak, éves szinten átlagosan évi 350 dollárral (kb. 120 ezer forint) költenek kevesebbet gyógyszerre, mint azok, akik a természettől távolabb élnek.
Az sem mindegy, hogy milyen természeti élőhellyel vagyunk kapcsolatban. Egy német kutatás szerint ha természetvédelmi szempontból jobb minőségű helyen vagyunk, ahol nagyobb biodiverzitással, magasabb fajszámmal találkozhatunk, jobbak lesznek az ezzel összefüggő pozitív egészségi mutatók. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a biodiverzitás-krízisről sem: bizonyított, hogy a természet rombolása, a természetes környezet elvesztése rossz hatással van egészségünkre. Ma már közkeletű egészségügyi kategóriának számít a klímaszorongás, az ökogyász, ami azt mutatja, hogy az empátiás érzéseink nemcsak embertársainkhoz, hanem az állat- és növényvilághoz is köthetők – emlékeztetett az előadó.
Ezért kell elkezdenünk úgy gondolkozni, hogy az emberi egészség és a természetvédelem szervesen összefüggő területek, és ennek az üzenetnek mielőbb át kell mennie a közbeszédbe. Egyfelől hangsúlyoznunk kell a természetvédelem érdekében a humánegészségügyi érveket, másrészt pedig meg kell előznünk a még mindig csak „elszigetelt csoportoknak” tekintett természetvédők kiégését és segíteni az interdiszciplináris kutatási együttműködést – mondta végezetül Mihók Barbara, akinek meggyőződése, hogy a természettel való kapcsolatot fokozottan be lehet emelni a klinikai gyakorlatba.
Arra is figyelmeztetett, hogy érvényesíteni kell a környezeti igazságossági szempontokat, nem szabad figyelmen kívül hagyni e téren a társadalmi egyenlőtlenségeket sem.
Az előadó kérdésre válaszolva emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás utáni természetvédelmi „aranykort” követően a 2010-es években fokozatosan megszűntek vagy elvesztették súlyukat az erre hivatott intézmények, a témának nincsen politikai képviselete, ugyanez tapasztalható a nemzeti parkok, természetvédelmi területek esetében. Pedig itt mindenki közös érdekeiről van szó. Miért nem használjuk fel lehetőségeinket az amúgy is elég rossz állapotban lévő társadalmunk javítására? – tette fel a kérdést Mihók Barbara.
