A fiatal felnőttek körében egyre gyakoribb vastagbélrák összefüggésben állhat egy itthon is használt gyomirtóval

Egy új, nagyszabású nemzetközi klinikai vizsgálat eredményei szerint nők milliói kerülhetik el a jövőben a kemoterápiát. Az amerikai klinikai onkológusok éves kongresszusán (ASCO), Chicagóban bemutatott OPTIMA-vizsgálat igazolta, hogy

mert a hormonterápia önmagában is szinte azonos eredményt hoz – írta a The Guardian.

A kutatás szerint a teszten alacsony pontszámot elérő betegek körében öt év után a csak hormonterápiával kezeltek 94 százaléka volt életben és daganatmentes, míg a kemoterápiát is kapó csoportban ez az arány 95 százalék volt.

A felfedezés rengeteg beteg számára hozhat megkönnyebbülést, akik így elkerülhetik a kemoterápia megterhelő fizikai és érzelmi mellékhatásait, mint a hajhullás, hányinger, kimerültség, vagy a súlyosabb, akár meddőséghez vagy korai menopauzához vezető következményeket.

A Prosigna nevű teszt a daganatból vett szövetminta alapján 50 gén aktivitását elemzi. Ez az információ segít az orvosoknak eldönteni, hogy a kemoterápia várható előnyei felülmúlják-e annak terheit az adott páciens esetében.

A University College London vezetésével lefolytatott,

A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik a hagyományos kezelést kapta kemoterápiával és hormonterápiával, a másik csoportnál a Prosigna-teszt eredménye alapján döntöttek. Akiknél a teszt alacsony kockázatot jelzett, csak hormonterápiát kaptak. Az eredmények azt mutatták, hogy ebben a csoportban a kemoterápia elhagyása nem járt érdemi kockázatnövekedéssel.

Rob Stein, a vizsgálat vezetője és a University College London professzora szerint a legfontosabb üzenet, hogy nem mindenki profitál a kemoterápiából. „Az Optima egy régi kihívásra ad választ az emlőrák-ellátásban: azonosítani, ki az, aki valóban profitál a kemoterápiából, és ki az, aki nem.

– mondta.

Iain MacPherson, a Glasgow-i Egyetem professzora és a vizsgálat másik vezetője hozzátette, hogy az eredmények a személyre szabottabb ellátás felé jelentenek komoly előrelépést. „Az Optima szilárd, gyakorlatot megváltoztató bizonyítékot szolgáltat arra, hogy sok hormonérzékeny emlőrákos betegnél biztonságosan csökkenthetjük a kemoterápia alkalmazását” – fogalmazott.

A vizsgálat egyik résztvevője a Guardiannek arról beszélt, hogy hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor megtudta, hogy a teszt alapján kihagyhatja a kemoterápiát.

A felfedezés nemcsak a betegek életminőségét javíthatja, hanem az egészségügyi rendszerekre nehezedő terheket is csökkentheti azáltal, hogy a drága kezeléseket csak azok kapják, akiknek valóban szükségük van rá.

A kutatók ugyanakkor megjegyezték, a vizsgálatban kevés férfi vett részt, így az ő esetükben a teszt hasznosságáról egyelőre nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni.

A génvizsgálatok használata a kemoterápia elhagyására nem új keletű. A korábbi nagy, TAILORx és MINDACT nevű vizsgálatok már igazolták, hogy

Az OPTIMA-vizsgálat előzetes eredményeit már 2025-ben bemutatták az ESMO Breast kongresszuson, ahol már jelezték a teszt-vezérelt döntéshozatal előnyeit. A mostani, chicagói bejelentés ezt erősíti meg egy nagyobb, magasabb kockázatú betegcsoportban, végleges, ötéves adatokkal.

Egyre több fiatal felnőttnél diagnosztizálnak vastagbélrákot, most pedig úgy tűnik, a lehetséges ok nyomot hagy a DNS-ünkben is: egy kolibaktin nevű bakteriális toxin „genetikai ujjlenyomata” kirajzolódik a daganatokban, és a kutatók szerint hétköznapi lépésekkel csökkenthetjük a kockázatot.

Kaliforniai kutatók azonosították, hogy a toxinhoz köthető mutációs mintázat markánsan jelen van a fiatalok daganataiban – írta a The Independent. Ludmil Alexandrov, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem professzora a felfedezés egyértelműségét hangsúlyozta.

A szakértők felvetik, hogy a káros folyamatok nem feltétlenül felnőttkorban, hanem már a korai életszakaszban, akár az első néhány évben elkezdődhetnek. Ez új megvilágításba helyezi a gyerekkori étkezés és más korai környezeti hatások, például egy gyomirtó szerepét. A kolibaktint az E. coli baktérium egyes káros törzsei termelik, amelyek a becslések szerint a felnőttek 20-30 százalékának bélrendszerében megtalálhatók.

Christian Jobin, a Floridai Egyetem mikrobiom-kutatója szerint azonban nem mindenkinél okoz rákot a toxin jelenléte, és a földrajzi különbségek is jelentősek. Úgy látja, „néhány kolibaktint termelő E. coli-t a táplálkozás, a gyulladás és a gyógyszerek befolyásolnak.”

Az Amerikai Rák Társaság adatai szerint idén több mint 158 ezer új vastagbélrákos esetet és 55 ezer halálesetet várnak az Egyesült Államokban. A probléma súlyát jelzi, hogy

A megelőzés érdekében a szakértők a probiotikumokban gazdag ételek, például joghurt vagy savanyú káposzta fogyasztását, valamint a napi 3-5 gramm prebiotikus rost (például banán, zab, spárga) bevitelét javasolják. Emellett a megfelelő hidratáltság és a heti 150 perc közepes intenzitású mozgás is pozitívan hat a bélmikrobiomra.

A korai megelőzés részeként a csecsemők bélflórájának egészséges kialakítását is kiemelik, amit a szoptatás, a bőr-bőr kontaktus és a nem létfontosságú antibiotikumok kerülése segíthet. A Stanford Medicine útmutatója szerint

„Csak akkor használjuk ezeket a gyógyszereket, ha szükséges, ne pedig olyan vírusfertőzésekre, mint a nátha, az influenza és sok fülfertőzés vagy arcüreggyulladás” – figyelmeztetnek.

A mostani felfedezés illeszkedik a korábbi kutatási eredményekhez. Egy tavalyi nemzetközi tanulmány már kimutatta, hogy a kolibaktinhoz köthető mutációs jelek már korai életkorban „beíródhatnak” a vastagbél sejtjeinek DNS-ébe. A JAMA orvosi szaklap friss adatai szerint

Egy szintén tavalyi állatkísérlet pedig azt igazolta, hogy a rostszegény étrend elvékonyíthatja a bél védő nyákrétegét, így a toxin könnyebben károsíthatja a sejteket, míg a rostpótlás csökkentette a DNS-károsodás mértékét, alátámasztva a megelőzési tanácsok fontosságát.

Via Independent

Az öregedés egyik legfenyegetőbb jelensége a leépülés, amelyet sokáig az időskor elkerülhetetlen velejárójának tartottak.

A legfrissebb kutatások azonban nemcsak azt mutatják meg, hogy ez az állapot a kórházi kezelések, a rokkantság és a halálozás egyik leggyakoribb velejárója, hanem azt is, hogy hétköznapi eszközökkel lassítható, sőt, akár vissza is fordítható.

– írja a ScienceAlert egy friss tudományos összefoglaló alapján.

A legkézzelfoghatóbb bizonyíték egy ír klinikai vizsgálatból származik, ahol enyhén leromlott állapotú idősek egy csoportja három hónapon át egy otthon végezhető, erősítő gyakorlatokból, rendszeres sétából és megfelelő fehérjebevitelre vonatkozó tanácsokból álló programban vett részt.

Mindeközben a szokásos ellátásban részesülő kontrollcsoportban az állapotuk enyhén romlott. Ez azt igazolja, hogy célzott, de egyszerű életmód változtatásokkal már rövid távon is látványos javulás érhető el.

A University of Limerick kutatói, Ide O’Shaughnessy, Christina Hayes és Katie Robinson az eredeti cikkben hangsúlyozták: „A leépülés ma már többnek tekintik az öregedés elkerülhetetlen részénél.”

Az állapot javulásához azonban nemcsak a fizikai, hanem a szellemi és társas aktivitás is elengedhetetlen.

Ezt támasztja alá egy több mint ötezer, 75 év feletti embert vizsgáló tanulmány, amely kimutatta, hogy a kiinduláskor veszélyeztetettnek minősített résztvevők közel harmada két éven belül jobb állapotba került.

A társas kapcsolatok minősége tehát kulcsfontosságú. Ezt erősíti meg egy több mint 42 ezer idős ember adatait elemző nagyszabású áttekintés is, amely szerint egy átlagosan négyéves követési időszak alatt a résztvevők mintegy 14 százalékának javult az állapota.

A szakértők szerint ez az állapot a szervezet „fiziológiai tartalékának” csökkenését jelenti, vagyis azt a képességet, hogy megbirkózzon egy hirtelen stresszhatással, legyen az egy fertőzés vagy akár pár nap ágyban fekvés.

Az állapot mérésére két fő modellt használnak: az egyik fizikai tüneteket – gyengeség, kimerültség, lassú járás, akaratlan fogyás, alacsony aktivitás – vizsgál, a másik pedig az idővel felhalmozódott egészségügyi problémákat összegzi.

A lényeg azonban közös: a leépülés nem azonos a kronológiai korral, sokkal inkább a test valódi, biológiai életkorát tükrözi.

A jó hír, hogy a megelőzés és a változtatás lehetősége a kezünkben van.

Ennek hatékonysága tovább növelhető megfelelő táplálkozással – például a kávé is tartalmazhat jótékony vegyületeket – és az agyat aktívan tartó, problémamegoldó feladatokkal.

Az öregedéshez való pozitív hozzáállás szintén hozzájárulhat a jobb kimenetelhez.

A mindennapi döntéseink – hogy mennyit mozgunk, kikkel töltjük az időnket, és milyen tevékenységek adnak célt az életünknek – tehát együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy ne csak tovább éljünk, hanem azokat az éveket jobb minőségben, önállóbban és egészségesebben tölthessük el.

Ha minden korosztálynak más a vitaminigénye, miért várnánk el magunktól ugyanannyi alvást 7 évesen, 37 évesen és 77 évesen? Mutatjuk a tudományosan ajánlott óraszámokat korcsoportonként – és azt is, hogyan ismerd fel, hogy neked személy szerint mi a „pont elég”.

A cél nem a számokhoz való görcsös ragaszkodás, hanem a személyre szabott rutin megtalálása. A National Sleep Foundation ajánlásai alapján újszülötteknek (0–3 hónapos kor) 14–17 óra, csecsemőknek (4–11 hónapos kor) 12–15 óra, a kisgyermekeknek (1–2 éves kor) 11–14 óra, az óvodásoknak (3–5 éves kor) 10–13 óra, az iskolásoknak (6–13 éves kor) 9–11 óra, a serdülőknek (14–17 éves kor) pedig 8–10 óra pihenésre van szükségük.

A számok azonban csak kiindulópontok, a lényeg, hogy a saját tested visszajelzéseihez igazítsd őket. A legfontosabb jel, hogy elegendő az alvásod, ha reggel kipihenten ébredsz, napközben nem tör rád álmosság és jól tudsz koncentrálni.

Ha viszont állandóan a koffein tart életben, fáradtan kelsz és ingerlékeny vagy, valószínűleg a pihenésed mennyiségével vagy minőségével van probléma.

Lefekvés előtt érdemes a képernyőket félretenni, és valamilyen nyugtató tevékenységet végezni, például olvasni vagy halk zenét hallgatni.

A hálószoba legyen hűvös, sötét és csendes, a délutáni koffeint és az esti alkoholfogyasztást pedig érdemes kerülni, mert bár utóbbi segítheti az elalvást, rontja a mélyalvási szakaszok minőségét.

A jó rutin megóv a krónikusan kevés alvás hosszú távú következményeitől. Több kutatás is összefüggést talált a tartósan hét óránál kevesebb alvás és bizonyos egészségügyi problémák között.

Rövid távon pedig rontja a koncentrációt, lassítja a reakcióidőt és gyengíti a memóriát.

Egy, 18 ezer embert vizsgáló elemzés arra jutott, hogy a gyakori alvászavarok – különösen az alvási apnoé – összefügghetnek a demencia kockázatának emelkedésével, és ez a kapcsolat a nőknél az életkor előrehaladtával még erősebb lehet. A férfiaknál ezzel szemben inkább csökkenő tendencia látszott, ami arra utal, hogy a nemek között jelentős különbségek vannak az alvás és a kognitív egészség kapcsolatában. Ez az eredmény alátámasztja, hogy a mennyiség mellett a minőségre, például a légzésszünetek kiszűrésére is kulcsfontosságú odafigyelni.

Via SokszínűVidék