A Szabadság híd hídmestere: Fábián Ferenc
Fábián Ferenc több mint 3 éve dolgozik a Szabadság híd hídmestereként, vele jártuk be fővárosunk egyik legszebb hídját.
- Milyen indíttatásból lett hídmester?
- Igazából mindig is érdekeltek a hidak, a hidakhoz hozzá tartozó víz, ami nekem lételemem és a hobbim is. De a híd szépségei vonzottak erre a különleges hivatásra.
- Miért szereti ezt a hidat?
- Szerintem az egyik legszebb hidunk, bár elfogult vagyok, hiszen én vagyok a Szabadság híd hídmestere. Szerintem a Szabadság híd szebb, mint a Lánchíd.
- Milyen emlékek fűzik a hídhoz?
- A híd a nevében is hordozza a szabadság szót, és a hídon lévő turul madár is a szabadság jelképe. Sajnos sok öngyilkosjelölt is megfordul a hídon. Bennem ezek az élmények hagynak mély nyomot. Egyszer fordult elő, hogy személyesen is közbeavatkoztam. Egy hölgy akart a szerkezetre fölmászni. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy ne másszon fel, mert tél van, csúszik, véletlenül is beeshet az autók közé és meghalhat. Kissé illuminált állapotban volt, de sikerült lesegítenem, majd a hölgy elindult a járdán Pestről Budára. Később láttam, hogy a hölgy le akar ugrani. Gyorsan lerohantam, visszarántottam a korlátról, ekkor mondta el, hogy munkahelyi és szerelmi bánat miatt van elkeseredve. Ezt követően persze értesítettem a hatóságokat, akik rövid időn belül megérkeztek.
- Hogy telik egy hídmester átlagos napja?
- Megérkezés után elsőnek végigsétálok a hídon fönt, átmegyek Budára a déli oldalon, visszajövök az északi oldalon. Megnézem a járdát, a korlátokat, a szerkezeti elemeket, az úttestet, nem ment-e valaki neki a hídnak. Eléggé szűk a Szabadság híd - az egyik legszűkebb a Lánchíddal együtt - és hiába van kitéve a teherautóval behajtani tilos tábla, elég sokszor találkoztam velük a hídon. Sőt volt olyan is, hogy egy konténerszállító éppen előttem ment neki a kapuzatnak és törte le a díszeket. Vannak heti ellenőrzések is, ekkor a kezelőjárdákon megyünk végig. A híd minden elemét átnézzük, de a turulra még én sem megyek föl.
- Meddig tart a munkaidejük?
- Reggel 7:30-tól délután 16:15-ig, pénteken 14 óráig. Mikor leadjuk a délutáni műszakot, az ügyeletes hídmesterek veszik át a terepet. Nekik nem kell éjjel-nappal itt tartózkodniuk. Az ügyeleti ládában megvan az összes híd kulcsa, van telefon közvetlenül bekötve a központba, és kiépített értesítőrendszer van probléma esetére.
- Civilként tudja-e csodálni a Szabadság hidat?
- Sajnos nem. Mikor este megyek hazafelé a rakparton, akkor is az az első, hogy megnézem működnek-e a hajójelző- és díszvilágítások. Nem tudok úgy átmenni a hídon, hogy ne nézzem meg, minden rendben van-e. Ezt nevezik szakmai ártalomnak.
- Ha valaki azt mondja Önnek, Szabadság híd, mi jut róla eszébe először?
- Az, hogy az ENYÉM.
- Melyik hídnak még a hídmestere?
- A Petőfi hídnak. Én vagyok az első olyan hídmester, amióta létezik ez a hivatás, akinek egyszerre több hídja is volt. Eddig a 7 hídnak 7 hídmestere volt, most négyen vagyunk a 7 hídra.
- Melyik hidat tartja szebbnek a régit vagy az újat?
- Az új határozottan szebb, mint a régi, és a felújítás is tökéletesre sikerült, semmi probléma nem volt vele. A díszvilágítás is sokat „dobott” rajta.
Mikor felújították a hidat, olyan festéket kapott, ami graffiti-álló, van hozzá egy speciális festékeltávolító is. A rongálás sajnos rendszeres, beszélgetésünk reggelén Ferenc 8-10 firkát tüntetett el.
Mostanában egyre népszerűbb a szerelemlakatok elhelyezése a hidakon. Ez azonban a súlyeloszlását befolyásolja, így a hídmester kénytelen levágni őket...
1896-ban Ferenc Józsefről nevezték el Budapest harmadik közúti közlekedésre használatos hídját. A híd építése már 1894-ben kezdődött, az alapokat légnyomásos módszerrel építették, de a pillérek és a hídfők csak 1895. decemberére készültek el.
A hidat 1945. január 16-án a Gellért szállóban állomásozó német robbantó alakulat felrobbantotta, ennek következtében a detonációkor nemcsak a befüggesztett tartórész, hanem a konzolos tartó egy része is a vízbe esett, illetve megsérült.
A híd további rongálódása ellenére végül a pillérek felhasználásával ideiglenes pontonhíd készült, mely 1945. március 15-től 1946. január 10-éig szolgálta az átkelést.
Az újjáépítés Sávoly Pál terveinek felhasználásával 1946 tavaszán kezdődött el. Helyreállították a villamosvágányokat, a kiskocka pályaburkolatot, valamint a járdákat is. A régi díszes korlátokat egyszerűbb kivitelű szerkezettel pótolták. Az eredeti korlát csak a szélső hídnyílásokban és a pillérek fölötti kiugrásokban maradt meg. Az újjáépített hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Ekkor kapta a ma ismert Szabadság híd nevet.
Forrás: sulinet.hu