Március 10-én a Dohány utcai zsinagógában ad koncertet a népszerű jazzorgonista, Rhoda Scott, aki e-mailben válaszolt kérdéseinkre.

– Igaz, hogy teljesen egyedül, tanári segítség nélkül tanult meg orgonálni?

– Akkor már tudtam zongorázni, amit hallás után tanultam meg, és amikor apukám templomában felfedeztem a Hammond-orgonát, teljesen lenyűgözött. Amint apámtól engedélyt kaptam rá, hogy kipróbáljam (a templom mellett laktunk, a parókián), rendszeresen átjártam gyakorolni. Először eljátszottam a himnuszokat, amiket az istentiszteleten énekeltünk, azután improvizáltam kicsit. Eleinte a pedálokon nem játszottam, de némi gyakorlás után azokat is kiismertem.

– Védjegye a mezítlábas pedálozás. Ez miért alakult így?

– Amikor először láttam a Hammond-orgonát, nem értettem, mire valók a pedálok, és hogy kipróbáljam őket, logikusnak tűnt levenni a cipőmet és a zoknimat, hogy jobban értsem, amit csinálok. Mindig így gyakoroltam, szokásommá vált, ezért aztán azóta is mezítláb játszom.

– Ön egy valódi amerikai Párizsban – vagy legalábbis Franciaországban. Európában sokan álmodoznak arról, hogy sikeressé váljanak Amerikában, Kíváncsi vagyok, mi motivált valakit ennek az ellenkezőjére?

– Sokan megpróbáltak lebeszélni, miután eldöntöttem, hogy Franciaországba költözöm. De előtte már jártam ott, amikor Nadia Boulanger-nál tanultam, úgyhogy valamennyire ismertem már. És nagyon szerettem volna odamenni, hogy kötetlenebbül is felfedezhessem, mint ahogy a tanulmányaim alatt lehetőségem volt rá.

Akkoriban Charles de Gaulle volt a francia elnök, az USA-ban pedig általános volt az a meggyőződés, hogy ő (és a franciák általában) nem szeretik az amerikaiakat. Viszont tudtam, hogy Josephine Baker is sztár lett Franciaországban, ami nekem is bátorságot adott.

– Interjúkban olvastam, hogy a testvéreivel nagyon összetartóvá vált a kapcsolatuk, miután fiatalon elvesztették az édesanyjukat, és az édesapjuk sokat dolgozott. Nem viselte meg a családját, amikor a tengeren túlra költözött?

– Amikor én Franciaországba költöztem, a legkisebb testvérünk, már a legfiatalabb húgom is egyetemre járt, több testvérem férjhez ment, a fivéreim közül sokan már doktoráltak, és így tovább. Ezért úgy éreztem, nyugodtan elindulhatok a saját küldetésemre. Amúgy is sokat utaztam Amerikában, jazzklubokban zenéltem, és a család is eléggé szétszóródott.

– Sokféle zenével kísérletezett az egyházi zenétől az R&B-ig mielőtt lehorgonyzott volna a jazz mellett. Kik voltak a leginkább hatással önre?

– Ray Charles, Red és Arthur Prysock, Count Basie, Johan Sebastian Bach…

– Igaz, hogy Count Basie-vel együtt is dolgozott?

– Az igazság az, hogy sosem játszottam EGYÜTT Count Basie-vel, de ő fedezett fel, amikor a triómmal zenéltem Newarkban, New Jersey államban. Ő volt az est sztárvendége, én pedig a szünetekben játszottam.

Ez természetesen óriási lehetőség volt számomra, és éveken át rendszeresen felléptem ott, mielőtt Franciaországba költöztem.

– Amíg Amerikában élt, mennyire ismerte az európai zenét, különös tekintettel a jazz-zenére?

– Nem nagyon, viszont láttam a Cherbourgi esernyőket amikor a Princetonra jártam, és gyakran hallottam Charles Aznavourt a rádióban. A felsőfokú tanulmányaim során pedig megismerkedtem Kodály Zoltán zenéjével és a zeneoktatási módszerével.

– A fiatalabbak már talán nem is tudják, hogy Magyarországnak különleges szerep jutott az életében. Elmesélné, hogy alakult ki ez a kapcsolat, és mik voltak az első benyomásai Magyarországról?

– Nem sokkal azután, hogy Franciaországba költöztem, a cannes-i Midemen léptem fel, ahol több magyarral is megismerkedtem. Ők hívtak meg Magyarországra. Először egy televíziós műsorba, ami óriási sikert aratott, utána pedig koncertezni. Csodálatos volt a magyarok reakciója. Például megállítottak az utcán, és kezet csókoltak. Mindenütt éreztem a szeretetet, lenyűgözött a fogadtatás, amit kaptam. Sőt, a mai napig lenyűgöz. Annyi csodás emlékem van!

– Később, a 90-es években gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki Ön és Varnus Xavér között. Milyen vele a közös munka?

– Xavér egy zenei zseni, fantasztikus élmény vele dolgozni, játszani. Elképesztő agya van és bájos személyisége. Nagyon élveztem a közös koncertjeinket.

– Mennyire ismeri a magyar zenei közeget? Vannak kedvenc magyar zenészei?

– Sok zenészt megismertem és meghallgattam a budapesti látogatásaim során. Varnus Xavér mellett nagyon élveztem a közös munkát Fekete-Kovács Kornéllal, csodálatos zenész; Roby Lakatossal akivel Franciaországban ismerkedtem meg. Később Magyarországon zenéltem is. Rengeteg felfedezésre érdemes zenészük és énekesük van.

– Végül kérem, meséljen a közeledő koncertjéről.

– A márciusi, budapesti koncertemen állandó zenésztársam, Thomas Derounieau dobos kísér majd, és abban a megtiszteltetésben van részem, hogy Roby Lakatos, Lisztes Jenő és Marian Mexicanu is csatlakozik hozzám a színpadon.

Már nagyon várom a koncertet, és hogy újra találkozhassak a magyar közönséggel.