Megnéztük az ország első Harry Potter-szabadulószobáját
Az Időcsapda tavaly év végén hirdette meg 2017-ben nyitó Harry Potter-tematikájú szabadulószobáját. A régi pincehelyiség bejáratánál, ami az Erzsébet körút egyik gyrososa alatt rejtőzik, még kajaszag-felhőn kell keresztüllépni, ám a lépcsőn leérve a falból kiálló füstölők illata fokozatosan felváltja azt. Közben felcsendül a filmek jól ismert zenéje, tovább fokozva a kíváncsiságot: vajon mennyire lesz úgy igazán Harry Potter-es az élmény?
Mindenekelőtt a cuccainkat helyeztük biztonságba egy kulcsos szekrényben. Két készséges fiatal, egy lány és egy srác fogadott minket. Utóbbi egészen hosszú bevezetővel készült, aminek elején rögtön megkérdezte, hányan vagyunk a csapatban Potter-imádók. Hozzátette, hogy a megoldandó feladatokhoz nem árt majd némi alaptudás a regényből. Ezzel jól hangzó információval mi utólag azért vitatkoznánk: szerintünk nem szükséges ismerni a sztorit vagy a varázsigéket ahhoz, hogy végigcsináljuk a szobákat. Inkább csak jobban értjük tőle az olyan részeket, ahol "mugli" módra kell teszem azt, hoppanálni, horcruxot keresni, vagy böngészni a Tekergők Térképét (direkt írtam a felsorolásba olyat, ami nem is volt, hogy véletlenül se áruljak el túl sokat ;).
A játék itt is, mint minden szabadulószobában, úgy zajlik, hogy kamerákon és mikrofonokon keresztül figyelnek bennünket, és ha túlságosan elakadnánk, kaphatunk segítséget. Nos, mi huszonéves felnőttekként többször is elakadtunk, így visszagondolva leginkább azért, mert túlagyaltunk dolgokat. (Azt is megtudtam a játék végén, hogy a gyerekek jóval hatékonyabbak szoktak lenni, épp azért, mert nem gondolkodnak annyit.)
A bevezetőben elhangzik az is, hogy a küldetést, amelyet teljesíteni fogunk, maga Harry Potter bízta ránk.
Ezzel kapcsolatban hiányoltunk néhány erősebb ráutalást. Például személy szerint én Harrytől érkező üzeneteket, leveleket rejtettem volna el a szobákban, amelyeket ténylegesen úgy fogalmaztam volna meg, mintha Harry írta volna. Piton-ekézéssel, sebhelyfájdalommal, ilyesmikkel. A lényeg, hogy erősebben keltettem volna azt az érzést, hogy maga Harry Potter lépett velünk kapcsolatba.
A kéthelyiséges szabadulószoba rendkívül gazdag ötletekben, nem kell a "lakat után lakat"-effektusra számítani. Természetesen van egy-két lakat - melyik szabadulószobában nincs? -, de azok is újszerűek, szóval attól, hogy minden esetben unalmas számkódokat kellene összerakosgatni, szintén ne tartsatok. (Egyébként ahol számkódot kell összerakni, ott is nagyon kreatívan találták ki a mikéntjét.)
Fontosnak tartom hangsúlyozni azt, amit a bevezetőben mi is meghallgattunk, aztán az egyik ponton mégis elmismásoltunk: ha valamire rá van ragasztva a háromszög alakú matrica, ami azt jelzi: ne nyúlj hozzá, ahhoz tényleg ne nyúljatok hozzá. Nem azért, mert közveszélyes lenne, vagy kártérítést kellene fizetnetek miatta, hanem azért, mert a megoldás menetével, tehát saját magatokkal szúrhattok ki, ha mégis hozzányúltok. Ez történt nálunk is. :) Igaz ugyanakkor, hogy ahol mi ezt elkövettük, ott az elmozdított alkatrészt szerintem is rögzíteni lehetne - biztos, ami biztos.
Mi magunk egy-két segítségnyújtással együtt nem sokkal a 60 perc lejárta előtt végeztünk, amit egy kicsit mondjuk sajnáltam, mert a tájékoztatás értelmében, ha nem sikerül időben kijutni, akkor jönnek a dementorok, és azt nagyon megnéztem volna. Külön rákérdeztem, hogy ez tényleg megtörténik-e, átcsapva egy lightos horrorszínházba, de megtudtam, hogy igazából ez a rész még nincs kidolgozva. Ezúton is megismétlem, hogy támogatnám az ötletet, sőt én minden szabadulószoba végén hiányolni szoktam egy kicsit a "következményeket", akár sikerül, akár nem sikerül megcsinálni. Néhány villogó lámpa és felhangosodó zene is megtenné, feltupírozná az utolsó benyomásokat, amiket lényegében hazavisz az ember.
Az általunk hazavitt benyomások alapján - amelyeket részben meg is beszéltünk egymással - kellemes esti időtöltésként éltük meg a budapesti Harry Potter-szobát. Nem hiányoltuk a feladatok ötletességét, nem éreztük őket túlzottan egyszerűnek, de túlzottan bonyolultnak sem. Amitől még jobb lehet az egész, az, amit már említettem: ha egy kissé "Harry Potter-esebb" lett volna az egész. Például több konkrét tárgy/kifejezés/egyéb elem a sztoriból, a szereplők személyének közelebbi érzése, sőt akár egy ismertebb, sarkos jelenet rekonstruálását is elképzelhetőnek tartanám.
A szervezők lelkesedését, a jól kigondolt, poénokkal tűzdelt bevezetőt, a kicsit rébuszokban fogalmazott segítségnyújtásokat, és a törekvést, hogy vidám hangulatot keltsenek, kifejezetten díjaztam.
Ez hát egy csapatnyi túlagyalós felnőtt véleménye a varázslós sikersorozat által ihletett szabadulószobáról. A gyerekkorúak tapasztalatairól persze külön felmérést lehetne végezni.
Hengermalom 1930 környékén (Forrás: hengermalom.com)
