„A bántalmazók most bátrabbak”- Növekszik a családon belüli erőszak karantén idején
Számos külföldi lap foglalkozott azzal, hogy milyen mértékben ugrott meg a párkapcsolati erőszak az utóbbi hetekben a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések nyomán. Magyarország sem kivétel.
„A bántalmazók most bátrabbak” – mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetője. „Arra ugyanis máskor ügyelni szoktak, hogy ne hagyjanak a bántalmazáskor látható helyen nyomot a nő testén, például ne látsszon az ütés nyoma az arcukon. Erre most nem kell figyelniük, mert otthon vannak.”
Hetek óta általános tendencia, hogy szintet lépnek a bántalmazók
– ez derül ki a Patent Egyesülethez beérkező hívásokból, üzenetekből, segélykérésekből.
„Azok a bántalmazók, akik nem vetemedtek még fizikai erőszakra, 'csak' alázták a nőket, kihasználták, kontrollálták őket, azok elkezdték az átmeneti, fizikai bántalmazást. A hívásokból is halljuk, hogy megnövekedett ezek mennyisége” – magyarázza Spronz Júlia. „A fizikai bántalmazás nem azzal kezdődik, hogy a bántalmazó leken egy pofont, hanem ledobja az ágyra, falhoz szorítja a párját, vagy ahogy elmegy mellette, úgy intézi, hogy nekimenjen vagy rálépjen a lábára.”
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat adatai szerint a járványügyi intézkedések bevezetése óta megduplázódott azok száma, akik párkapcsolati erőszak miatt fordulnak a segélyvonalukhoz – ezt Boglacsik Tímea, a Telefonszolgálat igazgatója mondta el nemrég az Info Rádiónak. A segítséget kérők 90-95 százaléka nő.
„Ez várható volt. Magam is azt tapasztalom évek óta, hogy hosszú hétvégék idején és ünnepek alatt mindig megugrik a bántalmazások mértéke, engem is többen keresnek meg ilyenkor”
– kommentálja a hallottakat Takács Hajnal aktivista, segítő területen dolgozó coach, „Az asszony verve” és a „Bántalmazottak igazsága” című könyvek szerzője.
„Először mindenki arra gondol, ez a bezártság, a kényszerű együttlét és az egzisztenciális bizonytalanság miatt történik. Valójában pedig azért, mert több időt tölt összezárva az áldozat a bántalmazóval, ezért a bántalmazónak több lehetősége van arra, hogy bántsa a másikat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bántalmazás a bántalmazó döntése, és a mások felett gyakorolt hatalom, a jogosultság-tudat, illetve a birtoklási vágy az alapja. Onnantól fogva, hogy 0-24 óráig együtt van az áldozatával, még mindig nála a döntés, hogy mikor fog bántani és milyen módon fog bántani” – mondja Takács Hajnal.
Tapasztalatai szerint, amíg a bántalmazó eljár dolgozni, gyakorolhatja a kétarcúságot, és kifelé demonstrálhatja, hogy ő milyen jó ember, otthon a falak közt pedig máshogy viselkedik. Most, a kijárási korlátozás, az otthoni munkavégzés és a karantén miatt az az idő, amit a bántalmazó arra fordít, hogy másnak mutassa magát, felszabadul arra, hogy szabadon tombolhasson. Ráadásul, ha a bántalmazott elveszti az állását, a bántalmazó pedig nem, akkor a kapcsolatban a gazdasági erőszak, anyagi függés is jobban felerősödik.
Arra Spronz Júlia is felhívja a figyelmemet, hogy a karantén alatt intenzívebben lehet a gazdasági erőszak fajtáit gyakorolni, ami abban nyilvánul meg, hogy a bevételek felett a bántalmazó diszponál, és hogy az a nő, aki egyébként kereső tevékenységet folytat, nem tud úgy dolgozni, mint korábban, vagy egyáltalán nem tudja folytatni a munkáját.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a digitális oktatásra való átállással járó összes extra teher is általában a nőkre hárul, és mivel sokan a gyerek otthoni tanításától a szórakoztatásán át a házimunkáig mindent egyedül kénytelenek csinálni, nincsen idejük a pénzkereső tevékenységre, akkor sem, ha home office-ra volna lehetőségük. Ez is növeli a kiszolgáltatottságukat.
Elterjedt módszer a karantén, a kijárási korlátozás idején az is, hogy a bántalmazó egyszerűen elzárja a gyereket az anyától, és az nem tud mit csinálni, nem tudja visszaszerezni.
„Nem rendelkezünk ütős adatokkal a bántalmazás megnövekedett mértékéről, csak azon tudjuk lemérni, hogy egyik telefonhívás jön a másik után, és az összes extra fórumunk, amit erre megnyitottunk, az is teljes kihasználtsággal megy”
– mondja Spronz Júlia. A Patent Egyesület ugyanis a koronavírus miatt fennálló rendkívüli helyzet alatt cset-ügyeletet vezetett be szombatonként 16-18 és hétfőnként 10-12 óra között a Facebookon, írásos jogi segítség-kérésekre. Telefonos jogsegély-vonaluk pedig a szokásos szerdai és csütörtöki időpontokon felül péntekenként 12 és 14 óra között is elérhető.
A cset sokak számára segítség. Különösen azért, mert amikor a család tagjai össze vannak zárva, az áldozat nem beszélhet szabadon. A gyerekkel viszont odaülhet a gép elé.
„A csatornáink a járványtól függetlenül is borzasztóan leterheltek – mondja a szakember. „Magyarországon annyira elterjedt a családon belüli erőszak, hogy a normál működésünk során is sokan fordulnak hozzánk. Egy ponton már kértük is a hozzánk fordulókat, hogy e-mail helyett inkább telefonon keressenek bennünket, mert egyszerűen nincsen kapacitásunk válaszolni.”
Az Egyesült Államokban korábban végzett kutatások azt mutatják, hogy a kapcsolaton belüli erőszak előfordulása természeti katasztrófák idején rendszerint megnövekszik. A kutatók szerint ez egyrészt az elszigeteltségnek köszönhető (a bántalmazó szabadabban tehet meg bármit az áldozatával), másrészt annak, hogy ilyenkor a hatóságok és intézmények is zárva vannak vagy korlátozottan, nehézkesebben működnek. Így a bántalmazóknak még kevésbé kell tartaniuk a felelősségre vonástól.
Magyarországon számos hivatal csökkentett nyitvatartási idővel vagy személyes kontaktus nélkül működik, a bíróságokon pedig március 15-től rendkívüli ítélkezési szünetet rendeltek el - ezt azóta feloldották, de főszabály szerint nem tartanak tárgyalásokat.
„Nem is feltétlenül a bezártság növeli a családon belüli erőszakot, hanem inkább az izoláció a segítőiktől: sem a laikus segítők (barátok, családtagok), sem a szakmai segítők nem érhetők el az áldozat számára” – fejti ki Spronz Júlia. „Aki össze van zárva a bántalmazóval, az ritkán tud telefonálni, ügyet intézni. Sokan jelentkeztek nálunk, akik menekülnének, mert most érte el a tűrésküszöbüket a karanténban az az erőszak, amit a bántalmazó felettük gyakorol. A legjellemzőbb, hogy a szülőkhöz menekülnek, csakhogy a járvány miatt ez az út most el van zárva, az idősebb korosztály védelme érdekében.
A boldog békeidőkben úgy szervezzük a menekülést, amikor a bántalmazó nincsen otthon, ám most az áldozat még össze sem tudja pakolni a holmiját.”
Sőt: maga a járvány is nehezíti a bántalmazótól való menekülést. Az egyik áldozat azt mesélte a Patent Egyesület munkatársainak, hogy előzetesen negatív koronavírus-tesztet kértek tőle az anyaotthonba való felvételhez, márpedig egy ilyen teszt beszerzése elég nehézkes most. Egy másik pedig azt mondta, hogy nem tudott elmenekülni otthonról, mert beleköhögött a telefonba, amikor a kimenekítést szervező szolgálat munkatársával beszélt.
Az is gond az áldozatok számára, hogy az állami ellátóintézmény itthon nem szervezi meg az áldozatok odajutását (külföldön több helyen ez is része a programnak), csak megadják a címet, hol jelentkezzen az áldozat. Mivel az a protokoll, hogy minél messzebb kerüljön az áldozat az otthonától, el lehet képzelni, hogyan utazhat most el közösségi közlekedési eszközzel a járvány alatt a kijárási korlátozás idején.
Takács Hajnal attól tart, hogy aki eddig nem tudott kilépni a bántalmazó kapcsolatból, annak erre most még kevesebb lehetősége nyílik. Azonban a kényszerű bezártság alatt az áldozat újratervezheti fejben az életét.
„A jelenlegi áldozatokat azzal biztatnám, hogy aki már kilépett a bántalmazó kapcsolatból, aki túlélt már egy ilyen kapcsolatot, az a szabadulás és a nulláról való újrakezdés révén megszerzett képességeit remekül tudja használni. Túl vannak néhány újratervezésen, és ennek a gazdasági válság küszöbén is hasznát veszik. Magamat is figyeltem most, és bár nem esett jól, de nem rázott meg az, hogy a megbízásaim 70 százalékát elvesztettem, mert már tudom, milyen valamit elveszíteni, és tudom, hogy újra lehet kezdeni. Ezek a képességek most segítenek.
Az áldozatoknak azt is üzenném, hogy bízzanak magukban, és erősítsék meg magukat mentálisan. Aki teheti, az csak napi 5-10 percet szánjon rá, és gondolja át, hogyan tud majd továbblépni a járványveszély elmúltával. Szítsa fel magában azt az erőt, ami eddig életben tartotta, és koncentráljon a jövőre, az újrakezdésre, az új életre. Tartalékolja az energiáit, tartsa magában a lelket, rakjon össze magában egy tervet a meneküléshez. Aki pedig teheti, az költözzön el a szüleihez, és vészelje át náluk ezt az időszakot.”
Takács Hajnal szerint az is fontos lenne, hogy a hatóságok a járványveszély idején még komolyabban vegyék, ha egy áldozat hívja őket, mert az, aki most a kijárási korlátozás és a bántalmazóval szembeni még nagyobb kiszolgáltatottság idején segítséget kér a rendőrségtől, az konkrét életveszélyben van. Azt kéri, egy-egy ilyen hívás, jelzés után a veszélyre való tekintettel azonnal emeljék ki a bántalmazót a családból (és ne a bántalmazottat).
„Mindazok az eszközök továbbra is rendelkezésünkre állnak, amik korábban” – mondja Spronz Júlia, amikor arról kérdezem, mit tudnak tenni jelenleg az áldozatokért, azokért, akik segítséget kérnek tőlük. „Már ismerjük a rendszer működését, és tisztában vagyunk azzal, mi az, amivel kár az időt húzni. Tudjuk, mire hogyan reagálnak a különböző szervek, hatóságok, de akár a beadványok, formanyomtatványok kitöltésében és elküldésében is tudunk segíteni.
Internetes felületeinken nagyon sok segédanyagot helyeztünk el, például az áldozatok jogairól, és tartunk segédleteket az elektronikus eljárásokhoz. Azt tapasztalom, hogy általában megköszönik a segítséget, és nem úgy távoznak tőlünk, hogy „na, maguk sem tudtak segíteni”.
Én úgy gondolom, hogy már önmagában az információ is nagy segítség tud lenni. És a stratégiai együttgondolkodással, a taktikai tervezéssel előre tudjuk lendíteni az áldozatok ügyét.”
