Hasznos és meglepő ötletek a lélekölő stressz ellen
"Stresszes világban élünk." Sok helyen hallani és olvasni ezt a kijelentést. De valóban stresszesebb-e ez a világ most, mint korábban? Mikortól káros a stresszes állapot és mit tehetünk ellene? Sebők Franciska tanácsadó pszichológussal, az empatika.net egyik szerzőjével beszélgettünk.
Mit gondolsz arról a sokat hallott kijelentésről, hogy "stresszes korszakot élünk"? Tényleg minden eddiginél feszültebb a világ?
Nem lehet általánosítani: a világ egyes részein az okozza a problémát, hogy lesz-e mit enni holnap, máshol meg ennél enyhébb dolgok gyötrik az embereket. Azért én úgy látom, a felgyorsulás sok feszültséget okoz. Lassabban működtünk régen, és nem voltunk ennyire időpontok közé szorítva. A másik, ami szerintem káros, hogy ma egy általános elvárássá vált önmagunkkal szemben az állandó pörgés, a hasznosság. Ha semmittevéssel telik egy szombat délutánunk, sokan nyugtalanokká válunk, mert úgy érezzük, nem tettünk semmi hasznosat.
Egyetemi tanulmányaimból arra emlékszem, hogy van úgynevezett eustressz és distressz. Az előbbi a hatékony, teljesítménynövelő, szükséges feszültség, az utóbbi már káros. De honnan ismerhetjük fel, hogy épp melyik tartományban vagyunk?
A stressz egy nagyon objektíven mérhető dolog. Az őskortól, veszélyhelyzetekből ered, és a fiziológiai háttere - szapora szívverés, megemelkedett légzésszám, izzadás, stb. - semleges kérdés, nem jó vagy rossz.
A lényeg abban rejlik, hogy mi magunk hogyan éljük meg a szituációkat. Például, ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, azt megélheti pánikhelyzetként, vagy úgy is, hogy egy izgalmas, új kihívást állított elé az élet.
Felfoghatjuk azt pozitívan, ha kirúgnak minket a munkahelyünkről?
Igen, lehetséges. Ha mondjuk rossz munkahelyünk volt egy neurotikus főnökkel, vagy egy olyan közösséggel, ahol nem éreztük jól magunkat, és az élet meghozza a változtatás lehetőségét a kirúgással, akkor ezt örömmel is fogadhatjuk. Egy páciensem rettentően stresszes volt a munkahelye miatt, önbizalomhiánnyal és számtalan fiziológiai tünettel, köztük például migrénnel küzdött. Önmagától nem tudta meglépni, hogy váltson, aztán az élet úgy hozta, hogy elbocsátották, és új munkahelyet kellett keresnie. Teljesen kivirult azóta, csodás közösséget talált ott magának. Néhány hónap alatt helyre állt az önértékelése és a fizikai állapota is.
Nevelhetjük is magunkat a nehéz helyzetek pozitív megvilágítására?
Mi több, ez ma egy mainstream trenddé vált. Szerintem sokszor van, hogy értetlenkedünk, mi a baja az ismerősünknek, barátunknak, sőt akár a gyerekünknek. Mivel mi az ő helyzetében nyugodtabbak lennénk, nem értjük őt, akár nyaggatjuk is, "miért nem nézi pozitívan a dolgokat", szeretnénk, ha összeszedné magát. Ehhez egy nagyfokú empátia kell, hogy megértsük: az ő személyiségével mást jelent az a helyzet, mint a mienkkel.
A divatos "légy pozitív" hozzáállásnak természetesen sok jó hozadéka van, de vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet egyszerűen túllépni a sérelmeinken.
Hogy legyünk pozitívak, arra ösztökélhet ugyanis, hogy fojtsuk el a sérelmeinket. Ha van valami, ami minket rettentően idegesít - mondjuk a párunk egyik szokása rendszeresen felhúz minket - , azt nem jó állandóan lenyomnunk a torkunkon, mondván, ezt is pozitívan kell látni. Meg kell engedni magunknak a negatívat is.
Tehát kifakadhatunk dühösen és rászólhatunk a párunkra, hogy ne csinálja már azt az idegesítő dolgot?
Inkább lássunk mögé az érzéseinknek: miért idegesít minket a párunknak az a szokása? És lehet, hogy végül mégiscsak az lesz a kiút, hogy nekünk kell változtatnunk a felfogásunkon. De az is lehet, hogy az lesz a kiút, hogy megkérjük a párunkat: változtasson azon a szokásán. Egy biztos: ez a rejtett stresszként aposztrofálható jelenség nem jó. Például az sem jó, ha a főnökünktől kell mindennap viselnünk valamit, amit lenyelünk, és a pozitív hozzáállás jelmondatával alkalmazkodunk ahhoz, ami valójában nagyon zavar minket. A rejtett stressz káros, mert mindennap támadni fog minket fiziológiailag. A komoly betegségek kialakulásában óriási szerepük van ezeknek a rejtett stresszeknek.
Ismerjük a klasszikus stressztüneteket: izzadás, remegés, a testrészek fájdalma, szapora szívverés, és így tovább. Esetleg van olyan, újszerű stressztünet, ami a modern társadalom hozadékának mondható?
A stressz egy fokozott idegrendszeri túlpörgés. Mindenféle tünete lehet: az általad soroltakon kívül a gyulladások, bőrproblémák, de a pánikroham is ide sorolható, vagy az, amikor azért őrjöngünk, mert nincs elmosva egy bögre, tehát valami olyan dolgon paprikázzuk fel magunkat, amin máskor nem szoktuk. Ha gyakran lebetegszünk, az is egy tünet lehet. Nőknél a menstruációval együtt járó problémák, például a migrén vagy a hajhullás is stresszből fakadhat. A rejtett stresszből is, mert
attól, hogy megtanuljuk, hogy napi 12 órát kell dolgozni, mert most éppen ez a társadalmi norma, ez még ugyanúgy kihat ránk fizikailag.
Jó, jó, de most őszintén: lehetséges manapság stresszmentes életet élni?
Azon lehet változtatni, hogyan fogjuk fel a dolgokat: érzelem-vagy problémaközpontúan. Például, ha hazahoz egy rossz jegyet a gyerekünk, azt felfoghatjuk úgy, hogy ő most hozott egy rossz jegyet, tehát gyakorolnunk kell. Ahelyett, hogy önbizalmi kérdésként értelmezzük, és elkezdünk azon tépelődni, jó szülők vagyunk-e. Amiből persze lavinaszerűen elindulnak a negatív gondolatok, és akár több hétre is magukkal rántanak.
A stressz adaptív: az életben maradásunk alapja, hogy a testünk jelezzen éles helyzetekben, például autóvezetés közben. Nem gondolom, hogy az életünket stressz nélkül kellene élnünk.
Azt kell figyelnünk, mikor jut egy olyan szintre, ahol már pszichésen vagy fizikailag károsít minket. Meg hát, az én vesszőparipám az önismeret: ha tudom magamról, hogy most egy olyan helyzetben vagyok, amikor ki kell kapcsolnom a telefonomat, vagy el kell mennem az erdőbe sétálni egyet, mert az segít, akkor tudok segíteni magamon.
Mit tegyen az, akinek nem az erdei séta, hanem a cigi vagy az alkohol az eszköze? Hogyan keressen valami más elfoglaltságot?
Nem a helyükre kell keresni, legalábbis eleinte nem, hiszen pokolian nehéz nem felbontani azt a sört, amit egész nap várunk. Szóval ne helyettük, hanem inkább melléjük keressen valamit.
Például legyen az a szabály, hogy "előbb elmegyek félórát sétálni, utána jöhet a sör". Aztán legyen egyórás a séta, és így tovább.
Vagy "a huszonnyolcadik cigi előtt csinálok öt fekvőtámaszt". Aztán tízet, és így tovább. Így egyre később kerül sorra a káros tevékenység, és jó esetben eljön egy nap, amikor már sorra sem kerül.
Milyen technikával tudjuk lenyugtatni magunkat, ha egy feszült helyzetre, például vizsgára vagy tárgyalásra készülünk?
Mindig segít, ha előre elképzeljük a helyzetet. Ezzel közelebb hozzuk magunkhoz. Az is jó módszer, ha három nagyon egyszerű pontban leírjuk magunknak: mi az, amit abban a helyzetben el szeretnénk majd érni. És ismét az önismeret segíthet: találjuk meg, mi az, ami nekünk személyesen megnyugvást okoz, és alkalmazzuk. Ezernyi dolog lehet ez, és szerintem mindegyik jó módszer: autogén tréningek, agykontroll, meditáció, reflexológia... mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy melyik működik.
Mennyire hiszel a természetes összetevőjű táplálékkiegészítők erejében?
Abszolút hiszek bennük, sőt gyakran hangzik el tőlem az a mondat, hogy ami belülről nem megy, arra rá tudunk segíteni kívülről. Én például C-vitamint, B-komplexet és magnéziumot is szedek.
A stressz kimossa az ásványi anyagokat és a nyomelemeket a szervezetből.
Ezeket szerintem pótolni kell, mert például kritikusan alacsony B-vitamin szinttel bármilyen technikát alkalmazhatunk a stresszkezelésre, a B-vitamin szintünk akkor is alacsony marad, levertek leszünk továbbra is.
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg!
