KULT
A Rovatból

„Az irodalom most szar, de azért szeretjük” - Varga Vencel „TikTok-tanárként” népszerűsíti az irodalmat

Varga Vencel egyfajta modern polihisztor, otthon van slam poetryben, irodalomban, politológiában, és erről szívesen is beszél rádióban, újságban, YouTube-on, TikTokon. Pedig még nem töltötte be a 21-et sem.
Malinovszki András - szmo.hu
2021. február 19.



Varga Vencellel mindenképp szerettem volna interjút készíteni, annak ellenére, hogy jószerivel az is nehezemre esett (esik a mai napig), hogy pontosan megfogalmazzam, ki ő. A slam poetry hozta meg számára a hírnevet az erre fogékonyak körében, majd irodalomnépszerűsítő önjelölt magyartanárként kezdte járni az ország középiskoláit – amíg ez lehetséges volt, meglehetősen nagy sikerrel. Magam a TikTokon találkoztam először rövid, szórakoztató, szintén az irodalommal kapcsolatos videóival - annak ellenére, hogy korai Y-generációsként elvileg ez már nem is az én közegem. Vencel egyébként tartott már TED-előadást is, szerepelt rádióműsorban, újságokba írt, sőt nemrég még a Szeretlek Magyarország is hírt adott egy posztjáról.

Ja, és mindemellett politológiát hallgat az ELTÉ-n. Ezekhez már nem sok mindent tudtam volna hozzáfűzni, úgyhogy inkább őt kérdeztem.

– ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, politológia. Patinás egyetem, nemes hivatás – de akkor hogyhogy mégis az irodalommal szerepelsz a nyilvánosságban?

– Alapvetően a politológia szak nekem egy kényszermegoldás volt. Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy külföldön fogok tovább tanulni, szociológiát hallgattam volna Grazban. Aztán pont a felvételi előtt két héttel felkértek, hogy tartsak egy előadást a saját slamjeimből. Akkor ennek nagyon megörültem, és anyukámék is azt mondták, lehet, hogy ezzel kéne kezdeni valamit. Megállapodtunk abban, hogy valamiket megjelölgetek itthon is. Valami olyat kellett választani, ami nagyjából elvégezhetőnek tűnt a hallottak alapján, és azért nem rokkanok bele, ellenben haszna is lehet – így jött a politológia. Az irodalom pedig, a slamből adódóan is, mindig egy szerelemprojekt volt, bár ennyit soha nem foglalkoztam vele, mint amennyit most a TikTok megkövetel, hogy pontosan tudjam visszaadni az információkat.

@notthefakevenci♬ eredeti hang - Vencel Varga

– Akkor tulajdonképpen a mostani életedet nézve tűnik csak logikusnak, hogy akár magyar szakra is jelentkezhettél volna?

– Az a helyzet, hogy semmiképp nem akartam emelt magyar érettségit tenni, és a magyartanításról is elég sokan lebeszéltek. Így lettem TikTok-tanár.

– Tulajdonképp az egész azzal indult, hogy tarts előadást a slamről, onnan pedig laza átkötéssel az irodalomról. Az hogy jött, hogy aztán számos iskolába is eljutottál, és sok helyütt élőben is beszélsz érdekességeket irodalomról és a határterületeiről? Pontosan mik is ezek? Rendhagyó irodalomórák, stand up-előadások?

– Mindkettő helytálló. Még tizenegyedikes voltam és slammeltem, mikor bementem az iskolába, ahol édesanyám tanít fodrászokat. Valami szalagavató ünnepség volt, és a helyi magyartanár megkérdezte, hogy mikor megyek hozzájuk órát tartani. Én meg mondtam, hogy a jövő héten – és következő héten tényleg elmentem órát tartani. Ugyan fogalmam sem volt, hogyan kell ezt csinálni, de rájöttem, hogy ez tök szórakoztató. Aztán később egy vizsgaidőszakomban háromszor egymás után buktam egy tantárgyból, és rám tört egyfajta kapuzárási pánik. Rájöttem, hogy ebből végül is lehetne pénzt is csinálni. Úgyhogy írtam kb. 200 e-mailt 200 különböző giminek, olyan szöveggel, hogy „Helló, Varga Vencel vagyok, slammer, van már kevés gyakorlatom, szeretnék rendhagyó irodalomórát tartani, elsősorban a slam poetry témájában. Ha visszaírnak, megegyezünk valahogyan, valamiben”.

– Ha nem titok, az azért érdekelne, hogy 200 iskolából körülbelül hányan jeleznek vissza.

– Az elején nagyon kevesen, de ez főleg annak volt köszönhető, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell egy ilyen e-mailt megírni, vagy egyáltalán magadat eladni. Ugyanis nem is akartam magam annyira eladni, hiszen azt hittem, hogy majd az eredményeim önmagukért beszélnek. Csakhogy valahogyan el kellett indulni, ahol meg még nem volt eredmény. Majdnem két szék között a pad alá estem, de szerencsére szép lassan elkezdett indulgatni.

Aztán a szépen alakuló turném közepén éppen Kiskunhalason tudtam meg, hogy másnaptól a koronavírus miatt nekem haza kell mennem – ez elég kellemetlen volt.

Az első órán még fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, azután a visszajelzések és az építő kritikák mentén igyekeztem haladni, és úgy felépíteni, hogy az a tanárnak meg a diákoknak is tetszen. Amikor pedig azt érzem, hogy benn van 80 ember, és abból körülbelül 75 figyel, arra azt mondom, hogy az egy jó út, és azt is viszem tovább.

Úgy nézett ki a felépítés, hogy az elején beszélgetek a diákokkal, amíg bírok meg amíg ők aktívak, és amikor már nem aktívak, akkor annál többet slammelek. Aztán azon kaptam magamat, hogy amikor elkezdtek figyelni, egy idő után túlzottan csapongóvá vált a beszélgetés, úgyhogy el kellett kezdenem komolyabban jegyzetelnem, hogy legyen valami tanulsága, konklúziója vagy egyáltalán haszna annak, hogy az irodalomról beszélgetünk.

Úgyhogy elkezdtem kérdéseket feltenni, főleg a kortárs irodalom hasznáról, praktikáiról – és hogy egyáltalán miért olvasnak kevesebb irodalmat a mai diákok.

– Ha a kortárs irodalomról kezdesz beszélni a mai középiskolásoknak, akkor nem jön egy „lefagyás”? Tudnak róla, ismerik? Én többször tapasztaltam, hogy diákok rácsodálkoznak arra, hogy ma is vannak olyan emberek, akik versek vagy regények írásából élnek.

– Eléggé általános dolog, hogy a magyarórákon háttérbe szorulnak a kortárs írók és költők. Amikor felmerül a nevük, akkor az önjelölt bölcsészeken kívül a többiek általában csak néznek, hogy tényleg a mai napig léteznek ilyen emberek? Aztán elkezdünk róluk beszélni, és kiderül, hogy van néhány név a fejükben, slammerek, költők – még ha nem is mindig a legjobbak. De ez is jó arra, hogy elmondjam, hogy szerintem kik az igazán jók, és így akár együtt megismerjük őket. A mai költők közül elég sokan hozzák fel Lackfi Jánost, Simon Marcit, rajta keresztül meg a Polaroidokat, ami a magyar költészet Tumblr-je.

– „A nagy irodalmi vitát” nem most fogjuk eldönteni, de azért csak meg kell kérdeznem a te véleményedet is: a slam poetry irodalom vagy nem? Illetve mekkora jelentősége van ennek a kérdésnek?

– A slam szerintem pont félúton helyezkedik el a szórakoztatóipar és az irodalom között.

Nem tudsz jó és hatásos slamet írni anélkül, hogy ne helyezz el benne jó metaforákat vagy más, irodalomhoz szükséges dolgokat. Ugyanakkor, ha nincsen színpadi jelenléted, akkor szintén bukó az ügy.

Ennél a műfajnál ügyelni kell, hogy mind a kettő legyen benne.

– Te odamész a sulikba, korban közelebb állsz hozzájuk, nem te vagy a tanár, lazábbak vagy kötetlenebbek a szerepek. Tapasztalod azt, hogy a diákok maguk is alkotnak, netán neked meg is mutatnak párat a saját műveikből?

– Én sokkal kevesebb alkotó középiskolást gondoltam, mint amennyiről kiderült, hogy létezik. A már említett kiskunhalasi állomáson történt, hogy valamiért az exekről beszéltem, és utána az egyik lány rám írt, hogy „szia, én ezt írtam az exemről”, és küldött egy anyázós verset, amin elég jót nevettem.

Majd amikor bejött az életembe a TikTok, akkor az egyik videóban megemlítettem, hogy lehet nekem nyugodtan küldeni verseket, és majd mondok róluk véleményt. Mivel nem vagyok profi, és a slammerek között sem én vagyok a legjobb, ezért persze a véleményem szubjektív lesz, és csak a személyes tanácsaimat tudom elmondani. Aztán ez durván felrobbant, és

amikor olyan napi nyolc ember küldte el a saját versét, akkor sokkot kaptam, mert így belehelyeztem magam egy olyan helyzetbe, amire nem számítottam – ugyanakkor ez egy abszolút pozitív csalódás volt.

De a legtöbben a fióknak írnak, a tanároknak meg sokszor nem merik megmutatni, mert az ő véleményüktől tartanak. És azért a „lúzer irodalmárnak” mindig is volt, ma is van egy általánosan negatív képe.

– Ezt igyekszel lerombolni valamelyest. Ebben van valamiféle misszió? Hogy megmutasd nekik, hogy az irodalom menő?

- Szerintem alapvetően az irodalom annyira már nem is lesz menő sosem. Sokkal inkább azt akarom megmutatni, hogy nem kell feltétlenül annak az embernek lenni, akit bezárnak ebbe a különc skatulyába, csak azért mert több irodalmat fogyaszt. És úgy akarom ezt megmutatni – ebből a szempontból lehet ezt missziónak is nevezni –, hogy én is egy átlagos srác vagyok, ugyanazt szeretem, mint ők, zenét hallgatok, csajozok, focimeccset nézek, haverokkal inni járok – és mellette ott az irodalom is, ami kedvesen kiegészíti az életemet, és semmiben nem különül el a többi hobbitól. Ez azért érdekes, mert úgy is kell előadnom az egész mondanivalóm, hogy kvázi egy legyek a diákok közül – aki ugyanúgy telefonozott annak idején az összes létező órán.

– Nem régen érettségiztél (2019-ben), és azóta is iskolák környékén mozogsz. Te is látsz egy csomó mindent, ami a hibája, negatívuma a magyatanításnak. Nem kérem, hogy rendezd listába, de azért pár dolgot ki tudsz emelni, ami miatt az irodalom olyan alacsony státuszban van, ahol éppen tartózkodik, ami miatt nem menő?

– Szerintem a legnagyobb hibája, hogy az egészet egy halott tárgyként kezeljük. Az irodalom lassan olyan, mint a latin nyelv: valaha volt, valaha számított valamit, fura emberkék ma is foglalkoznak vele – isten tudja, miért –, de az életnek már nem meghatározó része. És ez nagy gáz, mert az irodalom teljesen párhuzamba állítható például a mindenki által hallgatott zenével, mert ugyanúgy az érzelmeinkre hat, és mindenkinek meg kell találnia benne azt, ami őt megszólítja. De sajnos azt nem tanítják meg a diákoknak, hogy bizony nekik maguknak is utána kell keresni kicsit.

Amit még rossznak tartok, az a kötelező olvasmányok rendszere. És elsősorban nem is a művekről beszélek, amiket el kell olvasni, hanem sokkal inkább a sorrendiségről. Szerintem egy Antigonét egy kilencedikes gyerek nem tud még annyira feldolgozni, különösen hogy a nyelvezet sem könnyíti meg a dolgot. Inkább rá kéne vezetni a diákot, hogy a könnyebb nyelvezetűektől haladjanak a nehezebbek felé.

És talán a moralitásdrámákat kéne inkább későbbre hagyni, az elején pedig több szórakoztató vagy akár humoros irodalommal kéne találkozniuk. A kortárs pedig szinte teljesen kiesik, és például nem is emlékszem, tanultunk-e kortárs irodalmat. Tulajdonképpen csak akkor kerül szóba, amikor előjön, hogy kell egy kötelező kortárs témakör az érettségin. Az alkotóra és a munkásságára pedig nem is marad sok idő, mert kb. az utolsó két hónapban bedobják, hogy „ja, amúgy ő létezik, és még mindig él”.

– Azt sem kérem, hogy Varga Vencel itt és most reformálja meg a magyar nyelv és irodalom oktatását, de ha tehetnéd, hol és hogyan nyúlnál bele a rendszerbe?

– Mindenképp több önálló felfedezésre alapuló munkát adnék a diákoknak, az biztos. Ezt úgy értem, hogy mondanék bizonyos témát, például plátói szerelem a kortárs irodalomban. De lehet ennél sokkal földhözragadtabb is. Lehet persze, hogy amikor a diák beírja a keresőbe, hogy „szerelmes versek”, kihoz valami gusztustalanul nyálas borzalmat, de addig is elkezdett kalandozni, és saját maga elkezdett verseket olvasni. Szerintem sokkal jobb, ha a diák maga találja meg a neki tetsző dolgokat, mintha valamit megpróbálnánk ráerőltetni.

Biztos az is, hogy nem tanítanék ennyire lineárisan sem, de persze, hogy ezt hogy lehet jól megoldani, azt a jelenlegi oktatási vezetésre bíznám. De lehet, hogy inkább nem is...

– Én végülis mégis csak a TikTokon találkoztam először a neveddel és a rövid videóiddal...

– Vicces, hogy ezt mondod, mert akkor már egy csomó ilyen-olyan projektem futott, és mégis a TikTok lett a nyerő. De ekkor nekem már volt podcastem, egy nagyon rosszul működő YouTube-csatornám, valamilyen szintű slammer „karrierem”, ha azt lehet annak nevezni, illetve három éve én is cikkeket írok az f21.hu-nak. Mégis, most úgy néz ki, hogy a TikTok lett, ami a semmiből meghozta a minimális áttörést, a zacskócelebséget.

– Ott több mindennel foglalkozol, popkulturálisabb dolgokkal is, de mégiscsak az irodalom a fő irányvonal. Ez a TikTokon mennyire jön át? Egypercesre csomagolt videókban mennyire hatásosan lehet átadni az irodalmat? Főleg úgy, hogy ott nem csak kortársról, de klasszikusokról is beszélsz.

– Azt észre kell venni, hogy a diákok figyelme – egyébként hála ezeknek az applikációknak – leredukálódott egy-két percekre, vagyis nekik állandóan új és új impulzusok kellenek.

Én az egyperces videókban nem a legfontosabb infókat szoktam elmondani, hanem sokkal inkább fun facteket, vagy olyan dolgokat, amik kissé akár drasztikusnak hangzanak.

De ha a néző addig is foglalkozott irodalommal, akkor én már elértem a célomat. Szerintem egyébként hasznos. Körülbelül három hónapja vagyok fenn TikTokon – vagyis elég friss tartalomgyártó vagyok –, és most van az a pont, hogy az újabb és újabb íróknál nem mindig annyira áttörő a siker. De ez csak azt jelenti, hogy mindig meg kell egy picit újulni, most például új vágási technikákkal próbálkozom, hellyel-közzel amúgy be is jön. Szerintem ez egy jó megoldás lehet az irodalomtanításra is meg párhuzamba állítható a slammel, hisz ott is csak három perced van meggyőzni valakit.

– A legtöbb vers sem hosszabb... Szóval akár be is lehetne csomagolni a kortárs vagy a klasszikus irodalmat is korszerű formába.

– Be, persze. Csak elég nehéz. Mert például, ha végighallgatsz egy Latinovits-előadást, konkrétan, ha beleraknák a tejet a szájába, megaludna. Szóval új tartalmak is mindenképpen kellenek. A TikToknak az előnyére írható, hogy képeket, videókat, poénokat dobálhatsz be mellé, a poénok alá is írhatsz be újabb poénokat, szóval ha jól kezeled, mégiscsak több dimenzióban tud működni, mint egy irodalmi mű elolvasása.

– Akkor a TikTok afféle kóstolónak jó az irodalom megszeretéséhez vagy az érdeklődés felkeltéséhez?

– Amin én sokkot kaptam, főleg a legelső videóm kapcsán – ami amúgy a mai napig a legnézettebb, ma is jönnek még rá kommentek –, hogy például egy novellaelemző videón 40 ezer lájkot össze lehet gyűjteni. Azt nem tudom megmondani, hogyan futott be, mert olyan nagyon nem is érdekes. Az volt az egyetlen igazán fontos szempont, hogy kövessek el benne hibákat. Mert azt sejtettem, hogy ha az elsőkben maradnak hibák, akkor jönnek ténylegesen tanárnak tanuló emberek, elözönlik a kommentszekciót, és így az algoritmust kihasználva egyre több emberhez jut el. Ennek köszönhetően a tíz-, majd a húszezer is elég hamar meglett, most pedig úgy néz ki, hogy az irodalom ilyen 20-24 ezer követőre elég jelenleg három hónap alatt.

@notthefakevenciHa utálod az irodalmat, vagy nem megy a fogalmazás, leszek én az embered❤️ ##fy ##foryou ##foryoupage ##hungary ##irodalom ##erettsegi♬ eredeti hang - Vencel Varga

Ami a TikTokban rettenetesen zavar – de ez külföldön ugyanígy megvan –, azok a lopott poénok, az angolról magyarra lefordított trendek, és hogy nagyon igénytelen és tök rosszul összerakott videókkal is össze lehet hozni 10 ezer lájkot. Ebből a szempontból az igényes kontent még mindig alulértékeltebb, pedig azért sokan vagyunk, akik figyelünk arra, hogy jó eredmény jöjjön ki a kezeink közül. Én például napi két videót meg is vágok rendesen, videóvágó programmal, ami nem gyakori a magyar TikTokon, de még a külföldiek között is ritkának számít.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy ennek ellenére nem tartom a követőimet „TikTok-sznoboknak”, sem a fura alterlányok közösségének.

– Az irodalom múltját valamelyest ismerjük, a jelenéről beszélgettünk. A jövőjéről van valami elképzelésed? Ha nem változik, és marad ugyanez a szisztéma, akkor végképp begyöpösodik valamilyen értelmetlen és feleslegesnek tűnő tantárggyá? Mert láthatjuk, hogy miközben – akár nemzetközi színtéren is megjelenő – remek íróink, költőink vannak, mégis belesüppedünk ebbe a mocsárba, hogy akárhogy is, de a Légy jó mindhaláligot mindenképp kikérdezzük valahogy.

– Meg fognak engem lincselni azért, amit most mondok, de azért is elmondom:

az irodalmat a territoriális védekezés fogja megölni.

Általánosan is el tudjuk mondani, hogy ha bármilyen alter zenét hallgatsz, akkor jönnek a zenekar öreg rajongói, hogy „Te nem is ismered az első albumot, és nem is vagy igazi rajongó!”. Ugyanez érződik az irodalomban sokkal passzív-agresszívabb formában. „Én nem is vagyok irodalmár”, mert ugye nem magyartanárnak tanulok, vagyis hogyan jövök ahhoz, hogy ezt meg azt tanítsak TikTokon, vagy akár korrepetálásokon. Ezek a védekezési mechanizmusok ki fogják nyírni az irodalmat. Mégpedig azért, mert a végén valóban el fognak hidegülni azok az emberek, akik egy laikus, de mozgatható réteget képeznének.

Nagyon nehéz őket megszólítani, én azért is kezdtem irodalmat tanítani, mert jól éreztem magam ebben a szerepben, és mert tetszett, hogy laikus embereket kellett meggyőznöm arról, hogy például a slam is valahol irodalom. És ha azt látom, hogy ül benn mondjuk öt focista, aki életében nem találkozott az irodalommal, és utána odajön hozzám, hogy „váó, ez kurva jó volt”, és az egyik este még elküldi, hogy megtalálta Bárány Bencét, és hogy szerintem mennyire jó – egyébként nagyon –, akkor azt mondom, hogy ennek volt értelme.

– Zárjuk a beszélgetést egy nagyon tipikus kérdéssel, ami szerintem a te esetetben mindenképp érdekes: mit hoz a jövő? A valamikori nyitás után folytatódnak a középiskolai „turnéid”? Esetleg vannak már megkereséseid?

– Vannak, sőt! Tavaly szeptemberben felfogadtam egy jó barátnőmet, hogy legyen ő a menedzserem, mert én már nem tudtam egy kézben tartani, hogy szervezzem is magamnak, és közben a tartalmat is gyártsam. Ő a turnékat szervezi, és nagyon sokan megkeresték december végén és január elején, amikor még úgy számoltak, hogy februártól már lehet menni mindenfelé. Én már nagyon várom, hogy újra mehessek, ahogy azt is, hogy ebből aztán még több tartalom lehessen. Az mondjuk elég durván érintene, ha ez csak szeptemberben jönne el.

@notthefakevenci

KOSZ TO LÁNY I vagy BaBitch, vagy Adyson AndRae??‍♂️ ##fy ##foryou ##magyar ##irodalom ##tanár ##school ##hungary ##magyartiktok ##foryoupage ##kosztolányi

♬ eredeti hang - Vencel Varga

– És akkor még egy tipikus utolsó kérdés: mindezen kultúrmisszió mellett ott van a politológusi karriered. Van-e sejtésed arról, hogy melyik fog győzni? Röviden: „mi leszel, ha nagy leszel”?

– Volt egy pillanat kilencedikben, amikor mindenkinek feltették ezt a kérdést. Én azt mondtam, hogy rocksztár leszek, és embereknek fogok beszélni. Nekem az első és legnagyobb szerelmeim jelenleg is az önálló estek. Az, amikor slammelhetekek - bár a legutóbbi, ami múlt novemberre időzítettünk, már-már inkább stand upra hajazott. A fő csapásirány tehát, hogy előadásokat szeretnék tartani. Azt, hogy ebben mennyire lehet előre tervezni, egyelőre nagyon nehezen tudnám megmondani.

A TikTok pedig főleg egy eszköz, hogy a jövőben még több emberhez, még autentikusabban eljussak.

Itt azért folyamatosan vannak új ötleteim, például a zeneajánlóim is úgy jöttek, hogy nem akartam Az arany emberről videót csinálni, mert reggel hatkor nem voltam a topon. A YouTube még lehetne egy opció, de azt nem biztos, hogy minden pillanatban ugyanazon a színvonalon tudnám csinálni, anélkül meg nem fogom. Mivel nem tudok pontosat mondani, inkább fejezzük be sejtelmesen: majd meglátjátok... Persze most még kéne olyan mondatokat mondanom, amiből jó cím lehetne, igaz? Például legyen:

„Az irodalom most szar, de azért szeretjük!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
45 év börtönre ítélték, 21 évesen idegösszeomlást kapott, és róla készült a leghírhedtebb rendőrségi fotó – 40 érdekesség a 85 éves Nick Nolte-ról
1992-ben a világ legszexisebb férfijának választották, 45 évesen lett először apa, és megpróbálta lebeszélni John Travoltát a színészi karrierről. Jöhetnek még ilyenek?


1. Nicholas King Nolte néven született 1941. február 8-án, a nebraskai Omahában. Apja, Frank öntözőszivattyú-értékesítőként dolgozott, anyja, Helen áruházi beszerzőként. Van egy nővére, Nancy, aki a Vöröskereszt egyik vezetője volt.

2. Ősei között vannak angolok, németek, skótok és svájci-németek.

3. Anyai nagyanyja Lucy Millicent Massure volt, aki az Iowa Állami Egyetem hallgatói önkormányzatát vezette, a nagyapja pedig Matthew Leander King, neves mezőgazdasági mérnök és feltaláló, aki az iowai Dexterben található Dexter Community House tervezéséről vált híressé, amely egy úttörő projekt volt, mivel a saját maga által feltalált üreges agyag építőcserepet használta hozzá. Emellett a repülés egyik vezető figurájaként is ismert.

4. Nicket 1962-ben hamis katonasági behívókártyák eladásáért 45 év börtönbüntetésre, valamint 75 000 dollár pénzbírságra ítélték. A fiatalkorúak büntetésének végrehajtásáról szóló törvény alapján felfüggesztették a büntetését, és a vietnámi háború ideje alatt próbaidőn volt. A bíró figyelmeztette, hogy ha bármilyen más bűncselekmény miatt letartóztatják, az eredeti ítélet feltételei szerint börtönbe kerül.

5. Játszott az Arizona Állami Egyetem futballcsapatában.

6. Karrierje Minneapolisban kezdődött, az Eleanor Moore ügynökségnél, nyomtatott hirdetések modelljeként.

7. Négy főiskolára járt, de egyikről sem szerzett diplomát, mindet otthagyta: Eastern Arizona College. University of Nebraska, Pasadena City College, Phoenix College.

8. Szerepelt a Clairol „Summer Blonde” nevű termékének nyomtatott reklámjában is, mint modell. A kampány olyan sikeres volt, hogy a cég később a fényképet a termék dobozán is felhasználta, ez volt az egyetlen alkalom, hogy egy férfi szerepelt egy női hajfesték csomagolásán.

9. Az 1960-as évek közepén az Amerikai Légierő egyik kiképzőfilmjében szerepelt fiatal vadászpilótaként.

10. 1966-ban Luther Márton szerepét játszotta John Osborne Luther című darabjában. Ez volt az egyetlen előadás, amelyben az apja látta őt fellépni.

11. Körülbelül 14 évet töltött színházi turnékkal, mielőtt filmeket kezdett forgatni.

12. 1990-ig bezárólag súlyos alkoholista volt. Amikor az ismert színésznő, Katharine Hepburn egyszer azzal vádolta, hogy a város minden csatornájában feküdt már részegen, ő így válaszolt: „Még hátra van néhány.”

13. 45 évesen lett először apa, amikor harmadik felesége, Rebecca Linger 1986. június 20-án megszülte a fiukat, Brawley Nolte-t.

14. Brawley gyerekként az apja nyomdokaiba lépett, és fontos szerepet kapott az 1996-os Váltságdíj című thrillerben Mel Gibson elrabolt fiaként. Ezenkívül még apja két, akkortájt készült filmjében vállalt szerepet: az 1996-os Éj anyánkban (ebben Nick gyerekkori énjét játszotta), valamint az 1997-es Kisvárosi gyilkosságban. Ezután visszavonult a színészkedéstől.

15. Nick 2002 szeptemberében bejelentkezett a connecticuti Silver Hill Kórházba tanácsadásra, miután néhány nappal korábban ittas vezetés gyanújával letartóztatták a kaliforniai Malibuban. A vizsgálatok később kimutatták, hogy a színész a GHB, vagyis az úgynevezett „randidrog” hatása alatt állt. A letartóztatásakor készült híres rendőrségi fotója is. 2002. december 12-én három év próbaidőt kapott, illetve alkohol- és drogfüggőségi tanácsadáson való részvételre kötelezték.

16. A VH1 tévécsatorna „40 legmegdöbbentőbb híresség rendőrségi fotója” listáján az 1. helyen végzett a 2002-es képe – a hawaii ingjével és a hihetetlenül zilált frizurájával.

17. 66 évesen másodszor is apa lett, amikor a barátnője, Clytie Lane 2007. október 3-án életed adott a lányuknak, Sophie-nak.

18. Fontolóra vették a Superman/Clark Kent szerepére az 1978-as Supermanben, amit végül Christopher Reeve kapott meg. A legenda szerint Nolte a két személyisége között őrlődő skizofrénként akarta eljátszani a szuperhőst.

19 Harrison Ford sok nagy szerepet „elcsaklizott” előle: Han Solót, Indiana Jonest, valamint Rick Deckardot is a Szárnyas fejvadászban (1982), mivel mindháromnál szóba került Nolte neve is.

20. Walter Hill az ő főszereplésével akarta megrendezni A szökevényt (1993), Nolte viszont állítólag azt mondta, hogy már elfáradt az akciófilmektől, és túl öreg hozzá. Így csodák csodája, ezt a szerepet is Ford vitte sikerre (Andrew Davis rendezésében).

21. Ő maga is elszalasztott (saját döntéséből) jó szerepeket, ezek többnyire Kurt Russellhez kerültek. Például Snake Plissken a Menekülés New Yorkból (1981) című filmben (nem érdekelte a téma). Vagy R.J. MacReady A dologban (1982). Az utolsó cseppben (1988) végül ő szerepelt volna Mel Gibson és Michelle Pfeiffer mellett, de végül visszalépett tőle, így jöhetett helyette újra Russell.

22. Nagy lelkesedéssel pályázott viszont Benjamin L. Willard kapitány szerepére az Apokalipszis mostban (1979). Amikor Harvey Keitelt kirúgták, Nolte azt hitte, övé lesz a karakter, Francis Ford Coppola azonban végül Martin Sheennek adta.

23. Nolte apja, Franklin Arthur Nolte a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált az elit amerikai tengerészgyalogosoknál. Leszerelése után hazatért a családjához, de Nick szerint más ember lett, és nem sokat beszélt. Az apjával konzultált szerepéhez, amikor a Pokolról pokolra (1978) című filmre készült, amelyben egy vietnami veteránt játszott.

24. Kb. 23 kilogrammot szedett fel a Hol az igazság? (1990) című filmben játszott szerepéhez.

25. Magas családból származik: az apja 198 cm magas volt, a nővére pedig 185. Ő maga 188 centisre cseperedett.

26. 1992-ben a People magazin a világ legszexisebb férfijának választotta.

27. 13 évig élt együtt Clytie Lane-nel, mielőtt 2016. szeptember 8-án összeházasodtak.

28. 1966-ban Helen Keller testvérének szerepét kapta a Phoenix Little Theatre A csodatévő című darabjában, Sheila Page mellett, aki aztán első felesége lett, és akivel nyitott házasságban éltek.

29. Az egyik legközelebbi barátja az író-rendező Alan Rudolph, akivel összesen négy filmben dolgoztak együtt: Afterglow (1997), Bajnokok reggelije (1999), Trixie (2000), Szexuális mélyfúrások (2001).

30. 1994-ben volt a karrierje csúcsán, abban az évben két filmjéért is 7-7 millió dolláros gázsit kapott: A zűr bajjal járért és a Csont nélkülért.

31. 2017. >november 20-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, amit a 6433 Hollywood Boulevard címen lehet megcsodálni.

32. További szerepek, amelyektől elesett így vagy úgy: John McClane,  Drágán add az életed! (1988); Dan Gallagher, Végzetes vonzerő (1987); John Rambo, Rambo (1982).

33. A 2018-as önéletrajzi könyvében azt írta, hogy korábbi színész partnere, Debra Winger „a maga módján gyönyörű”, de nem tetszett nek a viselkedése, amikor együtt dolgoztak A konzervgyári sor (1982) című filmen. Azt már nem magyarázta meg, miért döntött úgy később, hogy újra együtt szerepel vele a Végzetes érdekekben (1990), illetve nem tért ki a pletykákban szereplő románcukra sem.

34. A színésznő Navi Rawat (Gyilkos számok, 24, Ház a ködben, A dög) a menye: 2012-ben ment hozzá a fiához, Brawley-hoz, akinél amúgy 9 évvel idősebb.

35. Nolte-nak van egy saját produkciós cége is, a Kingsgate Films, amely olyan filmeket gyártott többek között, mint A vonzás szabályai (2002), a Sohaország (2005), a legjobb film Oscar-díját is elnyerő A bombák földjén (2008), A mintatanár (2011), a Kalandférgek karácsonya (2011), A hallgatás szabálya (2012), az Idegen földön (2013), illetve tavaly a netflixes Feszült helyzet (2025).

36. Bevallotta, hogy egy kicsit szerencsejátékozott, de sosem kattant rá nagyon, mert tekintettel kellett lennie a gyerekeire.

37. 21 évesen teljes idegösszeomlást kapott, erről így mesélt később: „A szüleim nem küldtek pszichiáterhez. Hagyták, hogy magam oldjam meg a problémát a nagymamám phoenixi házában. A nagyi 80 év feletti volt és szenilis, ezért sok időt töltöttünk együtt az ablaknál, és olyan dolgokat néztünk, amik valójában nem is voltak ott.”

38. Elmondása szerint 35 éves koráig az embernek nem kell semmiben profinak lennie. „Megpróbáltam tanácsot adni John Travoltának, hogy hagyja abba a munkát a Szombat esti láz után, de ő folytatta, és végül babák hangja lett. Aztán hirtelen jött a Ponyvaregény.”

39. 35 év után először szerepelt sorozatban, a 2011 és 2012 között sugárzott Befutóban (Dustin Hoffmannal). Állítása szerint a 70. születésnapja miatt vállalta el a szerepet. „Az ember a kortársaival akar dolgozni, és olyan kevés történet van, amelyben együtt lehet velük lenni.”

40. Összesen négyszer nősült (eddig): Sheila Page 1966-tól 1970-ig, Sharyn Haddad 1978-tól 1983-ig, Rebecca Linger pedig 1984-től 1994-ig volt a felesége. Ezt követően csak 22 évvel később, 2016-ban állt az oltár elé Clytie Lane-nel, akivel máig együtt vannak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész amerikai kontinenst egyesítő népünnepély lett a Trump által nyíltan megvetett Bad Bunny félidei show-ján
Ritka az, ahol amerikai elnök ennyire ellenzi a legnagyobb amerikai események kiemelt pontját, de Bad Bunny félidei koncertje pontosan ezt a kitüntetést kapta. Politikai hadszíntér, republikánus ellen-halftime show-val. A Puerto Ricó-i énekes pedig a legszebben válaszolt minderre.


Már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy a 2026-os Super Bowl félidei show-ja nem csak a zenéről fog szólni. Bad Bunny, a Puerto Ricó-i reggaeton-király ugyanis az első olyan szólóelőadó, aki úgy kapta meg a világ legnézettebb 13 percét, hogy nem volt hajlandó angolul énekelni.

Minden üzenet, minden nüansz elsősorban a történetmesélésen alapult: azokon az embereken, akik igazán naggyá teszik Amerikát.

Itt pedig nem az Egyesült Államokra, hanem magára a kontinensre fókuszálunk, ezt pedig különösebb nyelvtudás nélkül is megérthettük.

Spanyol nyelvű világuralom a pályán

Benito (ahogy a rajongók hívják) nem bízta a véletlenre: a show-t a Titi Me Preguntó-val indította, és az ígéretéhez híven egy hatalmas latin fiesztát varázsolt a Levi’s Stadium gyepére.

A látványvilág brutális volt, és sikeresen adaptált díszleteket Bad Bunny az egyébként futó turnéjáról, az albumborítója is megelevenedett, de az igazi sokkot a vendégfellépők okozták.

Bár sokan Cardi B-t várták, Bad Bunny két hatalmas nagyágyút húzott elő: Lady Gaga váratlanul bukkant fel, hogy aztán Bruno Mars nélkül, egy latinosított verzióban kerüljön elő legutóbbi klasszikusainak egyike. Ricky Martin pedig egyfajta generációs hidat képezve csatlakozott, és a „LO QUE LE PASÓ A HAWAii” előadásával emlékeztette a világot a latin zene erejére, ami bölcs húzásnak bizonyult, ugyanis két ekkora név nyomatékosítja az üzenetet, az valamit biztosan jelenthet.

Bad Bunny pedig egy generációkon átívelő sztorit tálal, miközben minden tökéletes – pontosabban majdnem minden: Bad Bunny élő hangja kicsit hasonlít a felvételen valaki olyanra, aki életében először hallotta a dalokat, majd emlékezetből megpróbálta reprodukálni őket.

Sajnos a korábbi évek félidei show-jához képest hangban nagyon csúnyán alulmarad a 2026-os, de hát a Patriots sem szokott nulla ponton állni három negyeden keresztül.

A bosszantó jelenség mellett a katasztrófaturizmus és az objektív újságírás jegyében megnéztük az “ellenbulit” is, amely az “All American Halftime Show” nevében a republikánus szavazóknak készült,

a Kid Rock fémjelezte show pedig öreges, izzadtságszagú, erősen kínos élményként sújt le ránk.

Kiemelkedő megemlékezést kapott Charlie Kirk, akinek a legacy-ját próbálják őrizni, jelen esetben inkább kevesebb sikerrel.

Visszatérve Bad Bunnyra, olyan titkos meglepikkel szolgáltak, ahol a casual bulizó arcok között Pedro Pascal, Cardi B, Karol G és Jessica Alba is felbukkant.

Az, hogy ők nem voltak előtérbe helyezve, és a korábbi halftime show-khoz mérten a kameramunka is sokkal több szerepet kapott, ami különösen jó ízt adott az egésznek.

A show igazi súlyát nem a flitterek, hanem a puszta időzítés adta. 2026-ban, egy olyan politikai klímában, ahol a bevándorláskérdés és az amerikai identitás meghatározása körül izzik a levegő, Bad Bunny fellépése felért egy békés, de határozott tüntetéssel.

Azzal, hogy Benito egyetlen angol szót sem volt hajlandó énekelni, egyértelművé tette: a spanyol nyelv nem „idegen” többé az Egyesült Államokban, hanem a kultúra szerves része. Míg a stadionon kívül a Trump-adminisztráció szigorú bevándorlási intézkedései és az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) razziái tartják félelemben a latin közösségeket, a színpadon Bad Bunny büszkén hirdette:

„Nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek. Emberek vagyunk és amerikaiak.” Ez a mondat, amit már a Grammy-gálán is bedobott, a Super Bowl éjszakáján vált húsbavágóvá.

A Kid Rock-féle „ellenbuli” pedig pont azt a mély árkot mutatta meg, ami az országot kettészakítja: míg az egyik oldalon a „Faith, Family, Freedom” (Hit, Család, Szabadság) szentháromságára épített, kizárólag angol nyelvű patriotizmus dübörgött, addig a Super Bowl színpadán egy befogadóbb, multikulturális jövőkép jelent meg. Ez a 13 perc nemcsak szórakoztatás volt, hanem egy kulturális hitvallás amellett, hogy Amerika arca végérvényesen megváltozott.

Ugyanitt, a meccsből megelégedtünk volna sokkal kevesebbel, míg ezt a latin bulit tovább is bírtuk volna.

Az idei Super Bowlt, azaz az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntőjét a Seattle Seahawks nyerte, miután 29-13-ra legyőzte a New England Patriots csapatát. Ezzel története során másodszor lett bajnok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Timothée Chalamet pingpongos filmjén rendesen leizzadhatunk – A Marty Supreme-et az év legjobbjai közt emlegetjük majd
Röhrig Géza is szerepel benne, kell ennél több? Szerencsére még sokkal többet kapunk...


Hihetetlen figura ez a Timothée Chalamet. Azt már bizonyos, hogy nem csak egy szépfiú, és nem véletlenül kiáltották ki az új Leonardo DiCapriónak, Robert De Nirónak és hasonló legendás színészeknek. Még csak 30 éves, de már olyan filmek állnak a háta mögött, mint a Csillagok között, a Szólíts a neveden, a Lady Bird, a Csodálatos fiú, az V. Henrik, a Kisasszonyok, a Dűne első és második része (s idén érkezik a harmadik), a Ne nézz fel!, a Csontok meg minden, a Wonka vagy a Sehol se otthon. Fajsúlyos alkotások, sok-sok Oscar-jelöléssel (+ közülük kettő Chalamet-é a Szólíts a nevedenért és a Sehol se otthonért). Nem semmi ügynöke lehet az ifjú titánnak, hogy ilyen magabiztosan képesek együtt mindig belenyúlni a tutiba.

Ennyi azonban nem volt elég neki, Chalamet ugyanis a Marty Supreme-mel mintegy meg is koronázza eddigi, amúgy is elég patinás filmográfiáját.

Elöljáróban ennyit, lássuk a sztorit!

A forgatókönyv a rendező, Josh Safdie, valamint Ronald Bronstein (mindketten: Jólét, Csiszolatlan gyémánt) eredeti sztoriján alapszik, és egy Marty Mauser nevű fickóról (Timothée Chalamet) szól, aki az 1950-es évek New Yorkjában igyekszik a világ legjobb pingpongozójává válni. Ő úgy gondolja, hogy az, és a tehetsége meg is van hozzá, ám nem olyan egyszerű számára megmutatni, mit tud. Folyton bajba keveredik, a férjezett gyerekkori barátnőjével, Rachellel (Odessa A’zion) kavar, és mindig lóg valakinek, de önbizalma, pofátlansága és leleményessége nem ismer határokat.

A film eleji British Openen a döntőbe jut, ahol azonban az ismeretlen japán kihívó, Koto Endo (Koto Kawaguchi) rongyosra veri, a világbajnokságot pedig pont Tokyóban tartják, ahova nem olyan egyszerű kijutnia szponzor, pénz és kapcsolatok nélkük. Mindettől függetlenül valahogy mégis eléri, hogy felfigyeljen rá egy tollgyáros oligarcha (a valóságban is ismert üzletember és tévés személyiség, Kevin O’Leary alakításában), illetve az ő egykori hollywoodi filmsztár felesége, Kay Stone (Gwyneth Paltrow hat év szünet után tért vissza a mozik vásznaira, utoljára a 2019-es Bosszúállók: Végjátékban láthattuk).

Ha valaki látta Josh Safdie (és színész-rendező fivére, Benny Safdie) korábbi filmjeit, a Jólétet (2017) és a Csiszolatlan gyémántot (2019), az pontosan tudja, mire számíthat a Marty Supreme-től. Egy eszeveszett száguldásra, amely alapvetően nem következne egy efféle sztoriból.

Mégis, szinte levegőt venni sincs időnk, úgy sorjáznak egymás után az események, amelyek közepette Marty egyik kétségbeesett küzdelemből, hajszából a másikba esik, és amelynek során minden méltóságát félredobva próbálja elérni célját (hogy kijusson a vébére), épp úgy, ahogy Robert Pattinson és Adam Sandler a korábbi darabokban.

A Marty Supreme azonban talán még azoknál is jobb. Karaktertanulmányként éppúgy, mint korszakbemutatásként vagy pattanásig feszült akció-thrillerként (igen, ilyen vetülete is van ennek a pingpongos filmnek). Egyrész Marty kiváló karakter. Nem feltétlenül szimpatikus (vagy nagyon nem), miközben mindenen és mindenkin átgázolva próbálja elérni azt, amit akar, valószínűleg nincs olyan cselekedete, amely mögött ne lenne hátsó, számító szándék. A film valahogy mégis eléri, hogy ennek ellenére drukkoljunk neki, ebben rejlik egyik legnagyobb varázsa. Aztán persze kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és elő-előbukkannak Marty emberi vonásai is.

Aztán ott van a miliő, ami egészen elképesztő. Szó szerint harapni lehet az ötvenes évek atmoszféráját, ráadásul úgy, hogy a rendező főként a nyolcvanas évek zenéivel festi alá a történéseket.

Forever Young szól az Alphaville-től, Everybody Wants to Rule the World a Tears for Fearstől, I Have the Touch Peter Gabrieltől vagy a The Perfect Kiss a New Ordertől, illetve Daniel Lopatin is főként szintipopos, synthwave-es taktusokat használ eredeti filmzenéjében. Furcsa ez a mix, mégis csodálatos egyveleget kínál egy igazán egyedi filmélményhez.

A Marty Supreme összesen kilenc Oscar-jelölést gyűjtött be az idei akadémiai díjkiosztón, nem véletlenül. S bár ott a helye az összesben, igazán jól jött neki a legújabb, most behozott kategória, a legjobb casting, mivel csodásan sokszínű, hiteles és nem éppen ortodox arcokat válogattak be a kisebb, de fontos szerepere. Ott van például a már emlegetett Kevin O’Leary, aki eddig főként a Shark Tankből, az amerikai Cápák közöttből volt ismerős, a szoftver- és kriptovaluta-bizniszből érkezett üzletember első fikciós játékfilmes szerepében (Mark Ruffalo például azt vágta a fejéhez, hogy igazából önmagát alakítja, ami, tekintve a szerepét, nem túl hízelgő kijelentés).

Vagy a kutyamániás maffiózó Ezraként az ismert filmrendező, Abel Ferrara (A fúrógépes gyilkos, New York királya, A mocskos zsaru, Testrablók, A temetés, New Rose Hotel, Mária Magdolna stb.), a színházi rendező Glenn Nordmannként a színdarab- és forgatókönyvíró-rendező David Mamet (A postás mindig kétszer csenget, Az ítélet, Aki legyőzte Al Caponét, Glengarry Glen Ross, Amikor a farok csóválja… stb.),

illetve nekünk, magyaroknak a legkedvesebb meglepetés, a pingpongbajnok Kletzki Béla szerepében Röhrig Géza (Saul fia), aki egy nagyobb mellékszerepben bizonyíthatja, hogy Timothée Chalamet abszolút egyenrangú társa.

Mindent összevetve tehát a Marty Supreme egyértelműen az év legjobb filmje titulusára pályázik, és könnyen lehet, meg is szerzi azt. Bár nem mindenki tud majd együtt pörögni vele nem éppen közönségbarát felépítésével és stílusával, a hatása alól szinte képtelenség kivonni magunkat. Már a legelején hatalmasat szervál, s azt sokszor le is csapja, de mindig vissza is adja magának az újabb és újabb csavartakat. Ide-oda kapkodjuk majd a fejünket, épp, mint egy pingpongmeccsen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ez a szerelmem története” – 40 éve ezért tarol a Szerelem első vérig, amiben még Alföldi Róbert is feltűnt
Az immár negyven éve megjelent film a tinédzserkori tabutémákat is merészen ábrázolta a nyolcvanas években. Kultuszát a 2022-ben bemutatott, digitálisan restaurált változat is tovább élteti a mozikban.
Dobó Petra - szmo.hu
2026. február 10.



Negyven éve egy kamaszfiú szaxofonja és egy lány szemében tükröződő bizonytalanság országos beszédtéma lett. A Szerelem első vérig nemcsak mozijegyeket váltott jegyzetlapokra és üzenődobozokra, hanem megtanított kimondani azt is, amit addig legfeljebb csak suttogtunk. A film, amely idén februárban ünnepli bemutatásának negyvenedik évfordulóját, azóta is generációs hivatkozási pont, a 2022-ben bemutatott, digitálisan restaurált változat pedig új közönséget is bevonzott a mozikba.

A MAFILM Dialóg Stúdiójában készült film egy szaxofonozó középiskolás fiú, Füge és osztálytársa, Ágota első, esetlen, mégis mindent elsöprő kapcsolatát mutatja be, de a felszín alatt olyan témákat boncolgatott, amelyekről a nyolcvanas évek közepén ritkán esett szó a mozivásznon. Az öngyilkossági kísérlet, a tinédzserkori szexualitás és a nem kívánt terhesség dilemmája szokatlan nyíltsággal jelent meg. Horváth Péter író és társrendező egy, a Délmagyarnak adott interjúban tárta fel a történet mélyen személyes gyökereit.

„Ez a szerelmem története. Amiről szól, szinte minden megtörtént velem” – mondta, ezzel megadva a film sikerének legfőbb zálogát: a kíméletlen őszinteséget.

Dés László filmzenéje szinte azonnal levált a vászonról és önálló életre kelt. A Demjén Ferenc által énekelt főcímdal hetekig vezette a slágerlistákat, a zeneszerző pedig később így emlékezett vissza erre az időszakra: „…mindenki rájött: hoppá, ez a pali tud slágert is írni!” A film zenéjét tartalmazó kiadványok a mai napig elérhetők a digitális platformokon.

„Ezek a dalok aztán leváltak a filmről, önálló életre keltek” – mondta Dés László.

A főszereplőket, Berencsi Attilát (Füge) és Szilágyi Mariannt (Ágota) a rendezők szinte az utcáról választották ki. Horváth Péter elmondása szerint Beri Aryt egy koncerten fedezték fel, és másnap reggel már forogtak is vele a kamerák. A filmben több, később ismertté vált színész is feltűnt pályája elején; ahogy a rendező fogalmazott: „A diákok többsége, köztük Alföldi Róbert is először állt kamera elé.” A főszereplő hangját Epres Attila kölcsönözte, mert a rendezők szerint Berencsi beszédtechnikája még nem volt tökéletes.

Berencsi Attila, művésznevén Beri Ary, később egy interjúban keserédesen összegezte a hirtelen jött népszerűség árnyoldalait: „Fentről leszarnak, lentről meg azért szeretnek, mert ilyen szerencsétlen vagyok.”

A film atmoszféráját a szegedi és szentesi helyszínek határozták meg. A Móra Ferenc Múzeum lépcsője az oroszlánokkal vagy a Tisza-part mára a város kulturális emlékezetének részévé váltak. A film szegedi kötődését a város a mai napig ápolja, a Múzeumok Éjszakáján például „szerelmes doboz” akcióval idézték fel a hangulatát, a főszereplők jelenlétével.

A rövid idő alatt több mint egymillió nézőt vonzó alkotást a sajtó gyakran emlegette „magyar Házibuliként”, utalva a francia sikerfilmre. Horváth Péter azonban árnyalta ezt a képet, hangsúlyozva, hogy a történet nem a francia minta másolása volt, hanem egy attól független, személyes ihletettségű alkotás.

A siker nyomán megszületett a „vérig”-trilógia: a Szerelem második vérig 1988-ban, a Szerelem utolsó vérig pedig 2002-ben került a mozikba.

Az első rész kultuszát jelzi, hogy a Nemzeti Filmintézet és a Pannonia Entertainment együttműködésében 2022 januárjától digitálisan restaurált változatban tért vissza a vászonra. Az alkotói kört 2024 augusztusában érte veszteség, amikor Dobray György társrendező elhunyt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk