Villánykövesden látható hazánk egyik leglátványosabb, háromszintes pincefaluja
A nagy múltú pincesor pincéinek nagy része műemléki védelem alatt áll. Leghíresebb pincéjének 'borkatedrálisa' ráadásul kiváló akusztikájú, így egy európai fesztivált is vendégül látnak.
Baranya megyében, Siklós-Villány környékén járva érdemes útba ejteni Villánykövesdet is. Ez a kis község manapság a pincéiről, boráról híres, de a kedvező adottságú táj évszázadokkal ezelőtt is idevonzotta az embereket.
Az Árpád-korban már lakott volt, majd először 1290-ben egy oklevélben említették a helyet. A 17. század végén szerbek lakták, őket a betelepített németek váltották. A település a Batthyány grófok bolyi birtokához is tartozott. Napjainkban a pár száz fős, vendégszerető falut a több szintben meghúzódó pincesora miatt keresik fel a látogatók a Fekete-hegy keleti lábánál.
A különleges, védett, nagy múltra visszatekintő, színes kapui miatt is igen kedvelt pincesor Magyarország egyik leglátványosabb ilyen jellegű műemlék-együttese.
A pincesort a német telepesek kezdték építeni a 18. század második felében. Ekkor indult virágzásnak a szőlőtermesztés és a borkészítés. A háromszintes pincefalu a 20. század közepén nyerte el mai formáját. „Fűrészfogszerűen” állnak a kis pincék a falu határában, és a több mint 70 pince közül 58 présház 1983 óta országos műemlékvédelem alatt áll.
Az egyik leghíresebb pince az 1754-ben olasz templomépítő mesterek által alkotott, barokk stílusjegyeket magán viselő Batthyány-pince. Hagyományosan minden év szeptemberének második felében itt tartják az Európai Bordalfesztivál megnyitóját. A földalatti „borkatedrálisnak” már a látványa is lenyűgöző, az akusztikája pedig szintén kiváló.
A Villányi borvidékhez tartozó falu pincesorán a boros gazdák mindig szívesen látják a betérő vendégeket.
A pincesor után érdemes egy kis sétát tenni még a környékén.
A Templomdomb felé régi parasztházakat látni, melyek megőrizték a két háború között épült épületek helyi jellegzetességeit. A kertek végében a löszfalakba vájt pincék vannak, melyeket gyümölcs és zöldség tárolásra használtak.
A falut átszelő patak hídja mellett a háborús áldozatoknak állítottak emléket. A településen egy szép, régi templom áll, melyet 1785-ban építettek, késő barokk stílusban és Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.
A túrát kedvelőket pedig várja a közeli Fekete-hegyi túra útvonal. A helyhez egy monda is kapcsolódik. Eszerint:
„Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Fekete-hegyen még hatalmas páfrányok nőttek, a Villányi-hegység környékét tenger borította. A sekély vizű tengerparton élt egy szegény halász nefelejcskép leányával, aki még hajadon volt. A halász két fiát és feleségét egykor a viharos tenger hullámai ragadták el. Azóta kettesben éltek. Az öreg halász minden hajnalban kievezett a bárkájával a tengerre halászni. Amikor a fogással visszajött, a lánya ételt készített a halakból, vagy kirakta őket száradni a perzselő napra. Így éltek egyik napról a másikra. A halászleány szépségéről a várúr is tudomást szerzett, aki a közeli Szársomlyó-hegyen, egy csókafekete várban lakott.
Egyik nap, amikor a halász a szomszéd faluba ment szurokért, hogy bárkáját kijavítsa, a várúr csatlósaival elraboltatta lányát. Mivel a tengerszemű szűz nem akart a várúr kedvese lenni, az belökte őt egy nedves, nyirkos verembe a varangyos békák közé. Este, amikor az öreg halász hazaért, üresen találta a kunyhót. Hiába kereste leányát minden zugban: a meredek partfalu tengerparton, a mészkőszikla hasadékaiban, a fövennyel borított part homokján – szeretett lánya, mint a kámfor, eltűnt…”
A Villányi borvidék Magyarország egyik legismertebb és legfejlettebb bortermő vidéke. Ez a legdélibb fekvésű borvidékünk, ahol 2100 hektáron termesztik a szőlőt. Szubmediterrán éghajlatának köszönhetően tökéletes körülményeket nyújt a szőlő termesztéséhez, érleléséhez. Ez az ország legmelegebb, legnaposabb borvidéke. Korán tavaszodik, a hosszú és száraz nyarak biztosítják a hosszabb termesztési időt. A talaja a Villányi-hegység mészkövére rakódott vörös agyag, melyre barna erdőtalajjal keveredő lösz rakódott. No és persze a hegyoldalakon sorakozó szőlőtőkék látványa is pazar.
"A borivás mindenkori aranyszabálya a mértékletesség. Ennek betartását a bor szépsége, esztétikai értéke is megkönnyíti. A bort csodálatos íz- és illatgazdagságával tulajdonképpen nem is inni, - hanem a pohárban nézegetve, a borról beszélgetés közben - csupán kortyolgatni, ízlelgetni, élvezni kell!"
Ha valami egészen káprázatos dolgot szeretnétek látni, akkor még pár napig ti is élvezhetitek a természet csodáját, ha ellátogattok a vácrátóti botanikus kertbe, ahol virágzik a lótuszvirág.
A keleti kultúrák spirituális, szent virága pompázatos, tényleg nincs rá jobb szó.
A halvány rózsaszíntől a vadítóan pinkig ezernyi árnyalatban láthatók.
Meg bimbósan, kinyílva, vagy már teljesen feltárulkozva, amikor megmutatja a belsejében megbújó zuhanyrózsa-szerű képződményt, amiben a bibék bújnak meg. És a hatalmas zöld levelek, amelyek bevonata lepergeti a vizet. As mindez akkora mennyiségben pompázik most, hogy a tó teljes vízfelületét lefedik, így szó szerint egy virágtenger fogad a fák gyűrűjében. Megkapó látvány, amitől nehéz elszakadni. Mi is körbejártuk és fotóztuk mindenhonnan, mert nem lehetett nem ezt tenni.
Az indiai lótusz a hindu és a buddhista mitológia legszentebb növénye. A születés és a teremtés jelképe, Buddha egyik kedvenc virága, a spirituális ébredés jelképe.
A növény a sekély tavakban, csendes holtágakban érzi jól magát. A vízi életmódhoz jól alkalmazkodott. Az iszapban gyökeredzik, hosszú vastag levélnyelében, virágkocsányában is légzőjáratok húzódnak, melyek a szárak levegőellátását biztosítják. Levelei viaszosak, nem marad meg rajtuk a vízcsepp sem. Nyáron virágzik és magjai igen sokáig megmaradnak.
A növényt étkezésre és a gyógyászatban is használják. Sütik, főzik, de nyersen is fogyasztják. A leveléből nyert kivonatot gyomorpanaszra, a virágból készült szirupot köhögésre használják. A magokkal leprát, sömört és más bőrbetegséget gyógyítanak.
A kertben még sok érdekesség is vár:
Micsoda tobzódása a színeknek, formáknak, illatoknak, ennyi sokféle virág, bokor, fa, ennyi minden természeti csoda egy helyen. Ugye hogy nem meglepő, ha annyira kedvelt hely a vácrátóti botanikus kertet? Mindig más, mindig tartogat meglepetést.
Érdemes letölteni a hónap növényei között kalauzoló kis brosúrát vagy követni a bibliai növények útját.
Nem tudod, hova utazz? 3+1 úticél Magyarországon, ahova ősszel el kell menned
Nem kérdés többé, hol töltsd a hétvégét, ha kikapcsolódásra vágysz. Olyan úti célokat ajánlunk, ahol a látvány már önmagában magával fog ragadni. Akkor is, ha programokra nem szeretnél költeni.
Bár vége a nyárnak, ez még nem jelenti, hogy a kikapcsolódásról is le kell mondanunk. Ezeken a helyeken mindenki megtalálja a számára legizgalmasabb programot. És bár az év bármely napján érdemes odalátogatni, egy kellemes napsütötte őszi napon talán még inkább ajánljuk őket.
1. Pécs
Ahogy visszatérnek az egyetemisták, úgy a városba is visszatér az élet és a fiatalos lendület. Az egyetemváros rengeteg szórakozási lehetőséget kínál. Javasoljuk, hogy menj ki a Széchenyi térre és bízd rá magad a város sodrására. Sétálgass a kis utcákban, nézz be az üzletekbe, igyál meg valamit egy hangulatos kávézóban. A kulturális programok kedvelői biztos, nem csalódnak majd, hiszen Pécs rengeteg koncerttel és színházi előadással várja az odalátogatókat. Ha aktívabb kikapcsolódásra vágysz, akkor kirándulj el a tévétoronyhoz.
Képzeld csak el, micsoda kilátás fogad majd a 197 méter magas toronyból.
A város kihagyhatatlan látványossága a Zsolnay Negyed. Igazi tündérmesében fogod érezni magad, mikor meglátod a lemenő őszi nap sugarait megcsillanni a kerámiával borított épületeken.
2. Szeged
Pécshez hasonlóan szintén déli fekvésű város, így tökéletes arra, hogy kiélvezzük a melengető napsugarakat az őszi hideg előtt. Itt sem maradhatnak el a kulturális programok, a Szegedi Nemzeti Színház előadásai mellett a Szegedi Jazz Napok is várja majd az érdeklődőket. Természetesen a kulináris élményekből sincs hiány, a Szögedi Paprikafesztivál a tájegység legfinomabb fogásaival vár mindenkit. Hogy a várost igazán megismerd a legjobb, amit tehetsz, ha a Dóm tér vagy a Dugonics tér környékén sétálgatsz. Ha pedig elfáradtál, pihenj meg a Szegedi Tudományegyetem előtti szökőkútnál. A helyiekkel beszélgetve megismerheted a "szögedies" nyelvjárást is. A naplementéhez pedig nem is találhatsz megfelelőbb helyet, mint a Tisza-parton sétálva. Előre figyelmeztetünk, hogy könnyű szerelembe esni a várossal és mindig visszahúz majd a szíved.
3. Veszprém
A királynék városánál nem is tudnánk szebb őszi úticélt elképzelni. A várnegyedben sétálva úgy érezheted, mintha egy pillanatra megállna az idő. A magasból letekintve pedig gyönyörű kilátás tárul eléd. Az őszi időben a mozgalmas városképet a sárguló levelek színesítik.
De ha azt hinnéd ezt nem lehet fokozni, akkor sétálj fel a Kálvária-dombra. Ülj le egy padra, hagyd, hogy átjárjon a hely nyugalma és körbevegyen a gyönyörű táj.
Viszont, ha valami pörgős programra vágynál inkább, akkor sem kell aggódnod. A város tele van zenével, novemberben itt is megrendezésre kerül a Jazz Fesztivál. Érdemes időben megvenni rá a jegyed, mert nagyon népszerű esemény.
+1 Bakonybél
Ha a városok zajától elvonulva, a természet közelségében töltenéd inkább a szabadidődet, akkor Bakonybélbe neked is el kell látogatnod! A Bakony-hegység szívében található falu az aktív kikapcsolódásra vágyóknak kedvez igazán. Zirc közelében, a Bakony legmagasabb csúcsai közti völgyben terül el. Bakancsot fel és irány a Kőris-hegy, ami a maga 709 méterével a legmagasabb. De ha ez még nem lenne elég, a hegytetőre érve ott a Vajda Péter kilátó, ahonnan szinte teljes körképet kaphatsz a környékről. Látható innen a Balaton, de tiszta időben még az osztrák hegycsúcsok is.
Magyarország tele van gyönyörű helyekkel, amiket ősszel sem érdemes kihagyni. Pipáld ki őket te is a bakancslistádról!
450 ezer forint lett volna egy éjszaka ebben a Birodalmi lépegetőre emlékeztető, elhagyatott katonai erődben
Kihajóztunk a második világháború döbbenetes maradványaihoz, a Maunsell-erődökhöz. Ezek egyike ma a világ legkisebb országa, saját pénzzel és útlevéllel, a másikból pedig luxusszállodát alakítottak volna ki, ahová helikopterek fuvarozták volna a vendégeket.
Amikor először hallottam a világ legkisebb, bár el nem ismert országáról, a Sealand hercegségről, azonnal szerettem volna filmet készíteni róla. Csakhogy se létra, se lift nem visz fel a hatalmas, olajfúró-tornyokra emlékeztető platformra, ami az Északi-tengeren áll, az Egyesült Királyság partjaitól néhány kilométerre. Egy csörlőre akasztott függőhintán lehet megközelíteni, ami bevallom, nem vonz annyira. Még nem mondtam le a látogatásról, de időt kérek.
A létesítmény eredetileg egy haditengerészeti erőd volt, és az U1 Roughs nevet viselte. Két, 26 méter átmérőjű, 120 méter magas betongyűrűre erősítettek fel kosárlabda pályányi acéllemezt. Nemcsak a tetőn rendezkedtek be, hanem a lábak felső részében is van 5 szint, ami lakható. A második világháború után néhány évvel kivonultak a katonák,
az elhagyott erődből pedig kalózrádiót csinált Roy Bates volt brit őrnagy. Annyira megtetszett neki a hely, hogy feleségével itt alakította ki az otthonát, aztán úgy gondolta, lehetne ez egy külön ország, 1967-ben kikiáltotta a hercegség függetlenségét, és kinevezte magát hercegnek.
Egy évvel később őfelsége kormánya egy kisebb hadihajót küldött a platformhoz, csakhogy Bates és emberei néhány figyelmeztető lövéssel és Molotov-koktéllal megvédték magukat.
Ezután Nagy-Britannia bírósághoz fordult, de általános megdöbbenésre az első fokú bíróság arra jutott, hogy nem illetékes a vitában, mivel az erőd nemzetközi vizeken áll. Bates ezt úgy értelmezte, hogy a bíró gyakorlatilag legitimálta a hercegségét. Bár a világ egyetlen állama sem ismerte el Sealand függetlenségét,
Bates az ítéleten felbuzdulva kidolgozta "országa" alkotmányát, készített saját zászlót, himnuszt, sőt, arany és ezüst pénzérméket is veretett.
1978-ban azután egy német üzletember holland és német zsoldosok bevetésével elfoglalta Sealandet, és foglyul ejtette Bates fiát. De ő gyorsan verbuvált egy másik zsoldossereget és visszaszerezte hercegségét.
Bates családi cége sokat keresett azon, hogy havi 1500 dollárért golyóálló betonnal védett szervereken biztosított helyet különböző weboldalaknak, 2006-ban azonban a szerverpark egy tűzben megrongálódott. Később szóba került, hogy ide települ a Pirate Bay internetes cég, a Wikileaks, vagy egy kaszinó, de egyikből sem lett semmi.
Bates 2012-ben, 91 évesen hunyt el, most fia, illetve ma már két unokája viszi tovább a címet és e különleges hely gondozását. Sealand-nek ma papíron 3oo lakója van. Van hét szobájuk, amit turistáknak adnak ki. Bár hivatalosan továbbra sem ismerik el a hercegséget, de ez a tulajdonosokat nem érdekli, ahogy azokat sem, akik állampolgárságot vagy nemesi rangokat kérnek tőlük.
Nézzen szét a hercegségben!
A Sealand otthonául szolgáló erődöt egy különcnek tartott építőmérnök, Guy Maunsell tervezte a második világháborúban. Ilyenekből négyet építettek, mindegyiket az Északi-tengeren helyezték el. 1942-ben született három 7-tornyos változat is, amiket a Temze torkolatánál, a parttól hat mérföldnyire telepítettek. Ezekből az egyik nem túl messze van angliai otthonunktól.
Első lépésként ezt a Maunsell-erődöt látogattuk meg.
Whitstablenél ültünk egy hajóba, hogy közelről is lássuk a tengerben álló hadi csodát, ami bármennyire is hasonlít a Birodalmi lépegetőkre, nincs rá bizonyíték, hogy ez mozgatta meg a Star Wars készítőinek fantáziáját.
Fotók: Elek Krisztián
Negyed óra alatt értünk oda. Menet közben megtudtuk, hogy a második világháborúban a Temze torkolatánál azért volt szükség ezekre az erődökre, mert innen lehetett jól védeni Londont és a hajókat, amelyek oda vitték a szükséges szállítmányokat. A mindössze 40 nap alatt felépült U6 Red Sands fő feladata is a légvédelem volt, és innen riasztottak, ha az ellenség támadott.
A Temze torkolatában álló erődök mindegyikében hét torony volt. Egyben működött az irányítóközpont, a körülötte lévő hatot pedig hidak kötötték hozzá. A leghosszabb átjáró 47 méteres volt. Négy torony tetejére légvédelmi ágyút szereltek. Egyben raktározták a lövedékeket, egynek a tetején pedig egy hatalmas, majdnem egy méter átmérőjű reflektor volt.
Az erődök sikeresen teljesítették feladatukat. IU6 Red Sands tornyaiból például 22 repülőgépet lőttek le, megsemmisítettek harminc V1-es rakétát célbaérés előtt, és megrongáltak egy tengeralattjárót is.
Fotó: Belicza Bea
Amikor odaértünk, azt láttuk, hogy a rozsdásodó, egyre több helyen hiányos tornyok között már nincs egyetlen híd sem. Sirályok lakják, emberek nagyon ritkán mennek fel az egyetlen biztonságos toronyba, amelyet elkezdtek felújtani.
Elsőre ijesztő látvány, hogy mindig van egy apró mozgás, a torony még akkor is rezeg, ha nincs vihar. Ha nagy szél volt, akkor nem is hagyhatta el senki az építményt.
Az 1942-ben épült erődben kezdetben 120-an voltak, 1943 végén 180-an, majd a háború legaktívabb szakaszában 230-an zsúfolódtak össze. A szűk hely miatt az ágyak folyamatosan foglaltak voltak, forró váltásban cserélődtek bennük az épp nem szolgálatban lévők.
Egy ilyen börtönszerű ketrecben, körbevéve vízzel, különösen megterhelő lehetett az élet. A rendkívül egyhangú, hosszú tétlenség után hirtelen kellett akcióba lendülni, ha jött a támadás. A katonák hat hét szolgálat után tíz nap pihenőt kaptak a szárazföldön, mielőtt újabb másfél hónap következett.
A kétszintes toronyban volt kádas fürdőszoba. Aggregátor biztosította az áramot, szenes kályhával fűtöttek. Az erődben javitották a fegyvereket is. Volt egy lift, amivel a szárazföldről érkező ételeket, felszereléseket felvitték, de a lövedékeket például kézzel kellett felcipelni a tetőre.
Történész ámul, milyen tökéletes múzeum lehetne itt
A második világháború után csökkentett állománnyal, de fenntartották az erődöket, egészen 1956-ig.
Ekkor lehetett igazán unalmas itt élni. A tengeren feladat nélkül folyamatosan készenlétben állni komoly küzdelem. Egy kutató szerint a katonák festettek, rajzoltak, kötöttek, faragtak, kártyáztak vagy épp a sirályokkal játszottak, hogy elüssék az időt. Például egy madzag két végére kötöttek ételt és odadobták a madaraknak. Volt egy kis kötélhúzás a levegőben, és fogadtak, melyik sirály nyer.
Miután a katonákat végül kivonták,
a magukra maradt erődöket sorra foglalták el kalózrádiósok a 60-as években.
Az U6 Red Sands tornyaiban a Radio King kezdett 64-ben. Fél évig működött, majd átvette a Radio 390. Ők 1967-ig adtak műsort, amíg be nem záratta a kalózrádiókat kormány.
A magánkézben lévő Sealanden kívül az U6 Red Sands a legjobb állapotú megmaradt erőd. A többit baleset vagy az idő tette tönkre, illetve leszerelték.
A Red Sands megmentésére azonban külün csapat alakult, Projekt Redsands néven. Azon dolgoznak, hogy biztonságosan látogathatóvá tegyék a létesítményt, és megmutassák, hogy épült, hogyan működött évtizedekkel ezelőtt. A felújítás három éve kezdődött. Biztonságosabbá tették az egyik tornyot, és pótolták, szigetelték az ablakokat. Ez 3-5 fokkal melegebbé tette a helyet. Azonban úgy tűnik, a csoport jelenleg csak pénzt gyűjt a következő fázishoz, egyelőre a levelekre sem válaszolnak.
Az elmúlt évtizedekben több kalandvágyó ember felmászott ide, volt aki még tüzet is rakott, további károkat okozva. Akkor vették le az utolsó létrát is, hogy ne lehessen felelőtlenül felmászni.
A CNN szerint pár éve komolyan felvetődött, hogy luxushotelt csinálnak a második világháborúból itt maradt, futurisztikus erődből.
44 szobát alakítottak volna ki, amelyekben éjszakánként ezer fontért, vagyis 45o ezer forintért lehetett volna megszállni. Azt tervezték, hogy a vendégek helikopterrel érkeznek majd, az egyik tornyon lett volna a leszállópálya.
A projekthez még egy katari befektetőt is találtak, azonban ő később visszalépett. Így egyelőre nem tudni, lesz-e pénz a luxushotelre, és ha igen, meghagyják-e az egyik tornyot múzeumnak.
Az erőd közelében van egy másik erőd, ami innen is látszik. 2005-ben itt próbálta ki egy művész, Stephen Turner , hogy milyen 36 napot egyedül tölteni. Meg akarta tapasztalni az elszigeteltséget, a magányt.
Azt mondja, különleges élményei is voltak. Egy alkalommal például tisztán hallott hangokat, pedig nem volt ott senki. Utólag úgy gondolja, a hangokat messzebbről hozhatta oda a víz, végigvisszhangozhattak a torony üreges lábain, és felerősödhettek a dobozszerű lakótérben.
Arról is beszélt, a tornyok csak emberi szemmel tűnnek sivárnak, elhagyottnak. A kormoránok például rendszeresen használják halászat közben, ott pihennek és alszanak.
Turner örül, hogy meg akarják őrizni a második világháborús emléket, és múzeumot szeretnének belőle kialakítani, ugyanakkor a természetben szerinte semmi sem örök, és lehet, hogy ezeknek a tornyoknak is az lenne a sorsuk, hogy visszasüllyedjenek a sós tengerbe.
Kiakadtak a turisták miatt a meseszép osztrák városka lakói, korlátoznák a látogatók számát
A mindössze 700 fős Hallstattba a főszezonban naponta tízezren látogatnak el. A helyiek korábban egy falat húztak az egyik szelfizőhelyre tiltakozásképpen.
Megint áll a bál a turisták miatt az ausztriai Hallstattban. A festői szépségű alpesi település lakói azért tüntettek, mert szeretnék korlátozni a turisták számát.
A felső-ausztriai településen
mindössze 780-an élnek, azonban a főszezonban naponta akár 10 ezer turistát is fogadnak.
A tóparti, csipkés hegycsúcsok által ölelt városka 2006-ben feltűnt egy dél-koreai romantikus drámában, ami jelentősen megdobta Hallstatt népszerűségét. Olyannyira, hogy hat évvel később Kínában felépült a városka másolata is.
A turizmus nyilván jót tett a térség gazdaságának, de úgy tűnik, a helyiek kezdenek ettől besokalni. A legfőbb probléma az egynapos kirándulókkal van, őket ugyanis buszokkal szállítják a településre. Idén májusban a helyiek már léptek egy merészet tiltakozásképpen, és
egy fából készült fallal takarták ki a hátteret az egyik népszerű szelfiző helyen.
Ezt akkor a tiltakozások hatására végül elbontották, a város polgármestere azonban azt mondta: harmadával akarja csökkenteni a Hallstatton áthaladó buszok számát.
Most a lakók tiltakozást szerveztek.
Azt követelik, hogy napi szinten korlátozzák a városba látogató turisták számát, illetve, hogy turistabuszok helyi idő szerint 17 óra után már ne hajthassanak be Hallstattba.
