Ha szereted a meglepetéseket, és ezért tenni is képes vagy, akkor indulj el hazánk erdeibe, és előbb-utóbb beleszaladhatsz te is egy-egy érdekességbe, nem várt élménybe. Ilyen hely
amiről eddig nem sokat hallottunk.
A különleges kilátó Felsőtold és Hollókő között, az országos kéktúra útvonalán rejtőzik. A fura szerkezet mellett csodálatos panorámában is gyönyörködhetsz. A képek készítője elmesélte, hogy "a Kéz nincs kitáblázva, nincs róla sehol információ, egyszerűen csak ott van, a hegyoldalban. Nagyon újnak tűnik. Nemrég készülhetett el.
Nekem nagyon tetszett, szerintem odaillő, kuriózum. Alkotójáról nincs kitéve információ, de lehet, hogy idővel kerül majd ki tábla. Most csak a látvány a miénk".
A rejtélyes kilátóról még nem sok információt lehet találni. A Farkaskútvölgy oldalán és Facebook-oldalán találni róla pár sort, melyből kiderül, hogy a helyiek kezdeményezésére készült el ez a fa alkotás.
Eszerint:
– írták.
A Dunakanyar, a hegyek között nagy ívet leíró folyó és a partját övező erdők, mezők már a régmúltban is vonzották az embereket, sőt stratégiai helye miatt uralkodók is szívesen tartózkodtak itt. Ők pedig kiépítették mindazt, ami egy király és kísérete számára elengedhetetlenül szükséges volt. Volt olyan uralkodónk is, aki szívesen áldozott arra, hogy messze földön irigyelt palotát hozzon létre.
A visegrádi palota múltja 1323-ig nyúlik vissza, de az igazi nagy átalakítás Mátyás király nevéhez fűződik. Az általa megálmodott épületegyüttes Európa szerte híres lett, hiszen számos – a korában is – luxusberuházást végeztetett el. Látványos kertet és szökőkutakat készítettek számára, korszerű berendezésekkel látták el a lakórészeket, díszes termek és egy fantasztikus kápolna is épült ekkoriban. Mindez a pompa - annak maradványa - a feltárások során került elő, és sok izgalmas részlet is kiderült. Sőt, egy rendkívüli korabeli leírást is olvashatsz az udvar életéről itt:
Sárvíz völgyének nyugati oldalán található Soponya, amely több száz éves múltra tekint vissza. Volt királyi, királynéi és nemesi birtok is, ám a település fő érdekessége a manapság üresen árválkodó Zichy-kastély és környéke. Az épület elődjét Zichy János építette barokk stílusban, de utódai később átalakították. A Pollack Mihály által tervezett műemlék kastélyhoz egy kápolna és egy védett angolpark is tartozik, a díszudvarának ékessége pedig a klasszicista vörösmárvány kút.
Az eredetileg barokk kertnek szánt park később angolkertté vált, olyan látványosságokkal, mint a Hattyús tó, majd a később elkészült szép kőhíd, a mesterségesen kialakított dombok, rajtuk különleges fákkal és ligetekkel. Sőt egy kis szigetet is kialakítottak a sóstóban. Hogy miért volt annyira különleges ez a kert, arról itt olvashatsz:
A település, Simontornya a nevét is egy 13. században épült lakótoronyról kapta. Simon magánvára kalandos sorsot élt meg. Volt végvár, lakott benne budavári rektor, szerzetesek és egy főudvarmester is birtokolta. A török időkben katonák vették birtokba, később raktár és lakóépület is volt, majd szép lassan feledésbe merült.
Végül 1964-ben az országos műemlékvédelem úgy döntött, hogy megmentik a várat. Így mára kiállítások és hagyományőrző játékok helyszíne lett Magyarország egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz várkastélya.
Történetéről és a vidék más látványosságairól itt olvashatsz:
Igazi időutazós kirándulást tehetsz a Kelet-Mecsekben, egy kis elzárt völgyben, Óbányán.
A tájvédelmi körzetben található, két domb között megbújó hely zsákutcás falu, melynek egyetlen utcácskája van a sebesen rohanó Öreg-patak partján. Kiváló turisztikai hely, mert több turistaút is keresztezi az erdőkkel körülvett – elsősorban sváb nemzetiségűek lakta - települést.
A gyönyörű természeti adottságai miatt már az Árpád-korban is lakták, de a középkori templommal is rendelkező helyet csak a 18. században jelölték önálló településként.
Ha arra jársz, megcsodálhatod a több mint 80 régi, múlt századi, oldaltornácos házakat, a gondozott kerteket, udvarokat. Remek sétát kínál a helyoldalba mélyített pincesor is. Külön érdekesség, hogy a település közgyűlése védetté nyilvánította az utcaképet, a régi, hangulatos megjelentéstől nem szeretnének eltárni.
Az igényesen megóvott házaknak is köszönhető, hogy a magyar községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly-díjat, 1992-ben.
Az itt élők egyik fő bevételi forrása a turizmus, a többféle szálláshely mellett kis bolt, kocsma és étterem is várja a látogatókat, de régi hagyománya van a kézműves fazekasságnak is.
Az egyik legkedveltebb hely a Steinmalomtól Kisújbányáig húzódó Óbányai-völgy, benne a több kis vízeséssel. Remek látványosság a Csepegő-szikla, a kilátó vagy a környéken található kilátó, a Kedves-forrás és a Disznós kút. A sokféle természeti látványosság közül az egyik legizgalmasabb a Tündérlépcső, azaz a Ferde-vízesés, amely nevét a lépcsőzetes kőzetén alácsobogó vízről kapta.
A vidék növény- és állatfajokban is gazdag, több ritka faj is él errefelé, többek között a bánáti bazsarózsa. Híresek a pisztrángos tavaik is, ahol halsütő is működik. A falucska lakói házi készítésű lekvárt, szörpöt és más finomságokat is készítenek, melyeket a ház elé kitett asztalkákon kínálnak, fizetni pedig becsületkasszával lehet.
Az épített környezetben is bőven van megcsodálni való. A tornácos házak, a régi mesterségekre emlékeztető kifüggesztett relikviák, a vízimalom szintén szuper fotóstéma lehet. Az itt készített fazekas termékek, mázas kerámiák már régóta nagyon kedveltek. A színük gyakran sötétbarna, gazdag díszítéssel. A ma még működő fazekasok termékei között vannak hagyományőrző és modern darabok is.
Falumúzeumukban a fazekas termékek mellett megismerheted az üvegművességüket is, és a régi paraszti élet eszközeit, de a német népviselet szép darabjait is.
Az üvegművesség különösen fontos volt errefelé. Már a 17-18. században volt itt üveggyártás. Az üveghuták elsősorban az erdőkben voltak, mert a technológia sok fát igényelt, a homokot pedig könnyebb volt szekéren odavinni. A keletkezett bükkfa-hamut is hasznosították, hamuzsír készült belőle. Az üvegtárgyak népszerűek voltak, készítettek a pécsi püspöknek és a pécsváradi apátnak is, de a környéken számos borpince is innen szerezte be az üvegárút. A régi történetekkel a völgyben húzódó Üveges útja tanösvény mesél bővebben.
Ha szeretnél a szabadban eltölteni pár órát, szívesen sétálnál, nézelődnél és közben egy régi történettel is megismerkednél, akkor irány Biatorbágy.
A híd a korábbi hegyeshalmi vasútvonalat szolgálta, manapság pedig turisztikai látványosság, sétány és kilátó lett az építészeti emlék. Tervezésekor két település volt itt, Bia és Torbágy, a híd pedig a Füzes-patak völgyének két oldalát kötötte össze.
A két híd közül az első 1883-84-ben készült el. A szakszerű leírás szerint: 2x40,6 méteres támaszközzel, acélszerkezettel, "egyetlen középpillére és a két hídfő cölöpalapozással, beton felmenőfalakkal, terméskő burkolattal készült". Mivel nem volt megfelelő a teherbírása, ezért 1903-ban megerősítették.
A második híd 1898-ban készült, mert igény volt a kétvágányos megoldásra. Ez 2x10 méteres lett. A leírás szerint: "az áthidaló szerkezet diósgyőri folytacél anyagú, kétszer kéttámaszú párhuzamos övű, oszlopos rácsozatú, süllyesztettpályás szerkezet".
Ezt követően, erre hivatkozva kezdődött el az illegális kommunistákkal szembeni leszámolás az 1930-es években.
A híd szerkezete ugyan megrongálódott, de nem volt súlyos állapotban, ezért húsz nap alatt sikerült kijavítani. 1931. október 3-án újraindult a forgalom a viadukton. Pár évvel később pedig egy felújításon esett át.
Mikor a villamosítás ezt a szakaszt is elérte, a vonatok sebességének megnövekedése indokolttá tette az acélszerkezet újabb megerősítését 1941-ben.
A 2. világháborúban a visszavonuló németek már előkészítették a híd felrobbantását 1944 végén. Ám egy – a hidat ismerő és szerető – bátor tiszt cselhez folyamodott. Mikor Wiesner Lajos hídőrségparancsnok december 23-án utasítást kapott a viadukt megsemmisítésére, félrevezetésből nem a völgyhidat, hanem a közelben egy másik helyszínt robbantott fel.
A híd szerepe a későbbiekben megszűnt, mikor a vasúti vonalat áthelyezték 1975-ben. 1979-ig még járt erre pár vonat, de a szerkezet egyre rosszabb állapotba került. Úgy tervezték, hogy lebontják, de mikor műemlékké nyilvánították, kapott pénzt a felújításra, állagmegóvásra.
A vizsgálat szerint a merénylethez Matuska már a robbantás előtt a helyszínre vitte a 1,5–2 kg robbanóanyagot, amely a nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsijának áthaladása között robbant fel. A mozdony, az utána lévő poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi kisiklott és a mélybe zuhant. A szétszakadt vonat többi kocsija a vágányon maradt. A halottak között volt a vonat tíz emberből álló személyzetének négy tagja - a mozdony vezetője, fűtője, a vonat főkalauza és kalauza. Később kiderült, hogy a mozdonyvezetőt úgy találták meg, hogy keze a fék fogantyúját szorította. Ennek volt köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. Az is kiderült, hogy a merénylő nem tudta, milyen vonatot robbant fel, mert a menetrend szerint egy tehervonatot várt, ami 15 perccel korábban érkezett volna a személyvonat előtt, ám késése miatt előre engedték a Bécsbe tartó gyorsvonatot. A rendőrség a helyszínen egy levelet talált, amely így kezdődött: "Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…"
A merényletet egy Bécsben élő magyar kereskedő, Matuska Szilveszter vállalta magára. Október 7-én letartóztatták, bíróság elé állították és hat év börtönre ítélték. Magyarországon távollétében halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra változtatták. A férfi a váci fegyházban töltötte börtönbüntetését, ám 1944-ben, a Vörös Hadsereg bevonulásakor a zűrzavart kihasználva megszökött, eltűnt.
A robbantás után elterjedt egy nézet, hogy a merényletet valójában Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával. Ennek kapcsán ugyanis szükségállapot hirdethettek, így akarták hatalmi pozícióikat megerősíteni Károlyi Gyula miniszterelnökkel szemben. Matuskáról azt gondolták, hogy a merénylet egyik résztvevője lehetett, aki később hajlandó volt magára vállalni az egészet. Konkrét bizonyítékok nincsenek erre a feltevésre, de a vizsgálatok több furcsaságot is találtak – írja a Wikipédia.
A régi merényletre ma egy tábla emlékeztet. Az esetről több film is készült, többek között Várkonyi Zoltán 1959-ben bemutatott Merénylet című alkotása.
Biatorbágyon járva érdemes még felfedezni, megnézni a Nyakaskő és környékét, kívülről megszemlélni a ma iskolaként működő Sándor-Metternich-kastélyt és Szily-kastélyt, felkeresni az Iharost, amelyről azt mesélik, hogy Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott, vagy sétálni az Ürge-hegyen, amely természetvédelmi terület.
