Péntek óta már bárki átsétálhat a világ leghosszabb gyalogos függőhídján, írja a CNN. A Sky Bridge 721 névre keresztelt függőhíd Budapesttől öt, Prágától két és fél óra autóútra található. Az eddigi rekorder nepáli Baglung Parbat gyalogoshídra 154 métert ver rá 721 méteres hosszával.

Nem a függőhíd a környék egyetlen látnivalója: Dolní Morava egyébként is kedvelt síterep, itt található Európa második leghosszabb alpesi hullámvasútja, valamint a Sky Walk nevű, távolról csak hatalmas gombolyagnak látszó különleges kilátó a hozzá tartozó csúszdával is.

A frissen átadott függőhíd 95 méterrel van az alatta elnyúló völgy felett.

Egy osztrák blogger beszámolója szerint egyáltalán nem kell attól tartani, hogy kilengene a híd, semmi ilyesmit nem érzett, miközben átsétált rajta. Cserébe lenyűgöző a kilátás a környező hegyekre, ahogy a mélyben húzódó erdőre is.

A rekorder függőhídról már videó is készült:

Kétséget kizáróan a legszebb hónapok következnek végre a naptárban! A nap ismét aranyló sugaraival melengeti arcunkat, az eddig kopár fák ágai friss rügyekkel telnek meg és színpompás virágok kandikálnak ki a zöldellő fűszálak közül. Ilyenkor érdemes minél több időt töltenünk a festői szépségű természetben! Mai régiós válogatásunkban a számunkra legkülönlegesebb parkok közül szemezgettünk!

Bécs számos belvárosi zöldterülete közül a Stadtpark számít az egyik leghíresebb és legközkedveltebb ligetnek, hiszen itt találkozhatunk különleges szoborokkal és emlékművekkel, amelyek olyan világhírű művészek előtt tisztelegnek, mint Lehár Ferenc, Franz Schubert vagy Anton Bruckner. Az egzotikus fák és a szemet gyönyörködtető tó csodás légkört teremtenek a pihenéshez és a kikapcsolódáshoz. (fotók: wien.info)

Bár a csehországi Litomyšl városában sok kiemelkedő színvonalú építészeti projekt valósulhatott meg az utóbbi két évtizedben, a lakosság nem igazán tudott érdemben is részese lenni az építkezéseknek. A Loučná folyó partjának megújítása során azonban a profi tervezők mellett a civilek véleményét is kikérték, így jöhetett létre egy olyan koncepció, amely tökéletes módon kapcsolja össze a természetet az épített környezettel. (Fotók: Tomáš Souček, Jan Slavík)

Mivel a sűrűn beépített belvárosi terek között már nincsen hely igazán nagy alapterületű parkok kialakítására, ezért a szlovéniai Koper városában inkább úgy döntöttek, hogy a tenger partját alakítják át egy hatalmas, egyedi térszervezési struktúrával rendelkező, zöldellő mezőkkel és fákkal taglalt közparkká, mely később akár szabadstrandként is üzemelhet. (Fotók: Miran Kambič)

A hosszú időn át elhanyagolt területnek számító Lágymányosi-öböl az utóbbi pár évben látványos fejlődésen ment keresztül, mely keretében egy új városrész született. Az irodaházak és a lakóparkok felhúzása mellett a környezetet is revitalizálták, ennek köszönhetően pedig nemcsak több fát ültettek, de hangulatos sétányok, modern vendéglők, és egy homokos szabadstrand kialakítására is sor kerülhetett. (Fotók: Zsolt Batár, Attila Polgár)

A mesterségesen létrehozott Paprocany tó partja nemcsak remek kirándulóhely, de sportolásra is kitűnően alkalmas, mivel itt van a környék egyik legújabb sport- és rekreációs központja. Ha megunnánk az egésznapos sportolást, érdemes megtekinteni a 400 méter hosszan húzódó, keményfából készült sétányt, amely mentén padokat, napernyőket és vízálló biciklitárolókat helyeztek el a járókelők kényelme érdekében. (Fotók: Tomasz Zakrzewski )

A hustoni Venus Aerospace vállalat a napokban jelentette be, hogy megépítik a repülőgépet, ami bárhová elszállítja utasait a világon, sőt még vacsorára is időben hazaviszi őket – írja a Study Finds.

Az első, Stargazer névre keresztelt tervet az arkansas-i Bentonville-ben mutatták be, ahol azt is elárulták, hogy a Venus járműmérnöki csapata a cég 2020-as alapítása óta dolgozik a gépen, amihez 1 millió dollár összegű állami támogatást is kaptak.

VIDEÓ: A repülőről

A világ első űrrepülője hiperszonikus sebességgel fog majd repülni a légkör peremén – fogalmazott a Venus szóvivője, aki azt is elmondta, hogy a céljuk egy zéró kibocsátással járó következő generációs rakétahajtómű, az innovatív repülőgépforma és a lehető legjobb hűtőrendszer megalkotása, aminek segítségével a gép fel tud szállni a gép az űrkikötőkből.

Tesztelték a hajtóműveket is, nemrég pedig elindítottak egy földi tesztet is a houstoni űrkikötőben.

Sokan földi paradicsomként tekintenek a Délkelet-Ázsiában található Bali szigetére, ahová 2019-ben még több mint 6 millió látogató érkezett, tavaly viszont teljesen földbe állt a turizmus.

Az elsősorban zenészként és producerként ismert Kirschner Péter (Bródy János, Müller Péter Sziámi és Ónodi Eszter zenekarának gitárosa) hosszú évek óta visszatérő vendég a szigeten, a Covid miatt azonban két és fél évet ki kellett hagynia. A napokban tért haza kéthetes útjáról, ennek apropóján beszélgettünk vele.

– Mikor és hogy indult a kötődésed Balihoz?

– A harmadik világba való utazgatásaimat Kelet-Afrikával kezdtem, ezt követte Indonézia egy másik szigete, Jáva, utána pedig a vele szomszédos Bali. Először 2004-ben jártam ott, onnantól két évvel ezelőttig pedig legalább 25, de talán még ennél is több alkalommal. Nem túlzás, hogy a második otthonomként tekintek rá. Az egyik ok a vállalkozásom, az ázsiai és kelet-afrikai kézműves termékeket importáló Cserépváros üzlethálózat volt, innen is rendszeresen szerzek be árut.

Így viszont, hogy gyakorlatilag megtermelik a költségüket ezek az utak, már rendben van a lelkivilágom.

– Mi szerinted a sziget legnagyobb vonzereje? Mivel tűnik ki Indonézián belül?

– A balinézek is gyakran kérdezik tőlem, hogy mi tetszik nekem annyira ebben... (nevet) Persze érthető, hisz nekik a sziget a mindennapi életüket jelenti. Indonézia rendkívül sokszínű: bár hivatalosan egyetlen ország, de nagyjából 5000 kilométer széles, és rengeteg sziget alkotja. Ezek mindegyike más egy kicsit, sőt sok esetben (ilyen például Celebesz, Flores) egy szigeten belül is tudsz találni több különböző kultúrát egymás közvetlen közelében.

Az viszont mindegyikükre igaz, hogy nagyon figyelmesek és barátságosak. Bárhová mész az országon belül, biztosan jó élményben lesz részed, szemben mondjuk Afrikával, aminek egyes részei azért veszélyesek, vagy Indiával, ahol ugyan sok szép hely van, de rettenetesen koszos és zajos, az emberek viselkedése pedig gyakran negligáló, például simán fellöknek az utcán.

Az a szerencse ért, hogy a szállásadóim meghívására részt vehettem egy nagy temetési ceremónián, legalábbis annak egy részén. Ezek a szertartások arrafelé akár egy hétig is eltarthatnak, és alapvetően vidám események, óriási élmény volt közelről megtapasztalni. Fontos templomok turisták elől elzárt részeibe is eljutottam most ugyanígy, ami szintén fantasztikus élmény volt.

– Hogyan érintette a járvány a helyieket?

– Balin kis túlzással mindenki, minimum a lakosság 90 százaléka a turizmusból él, szóval kijelenthető, hogy brutálisan súlyos csapás érte őket. Lényegében a sziget egész gazdasága a turisták igényeinek kiszolgálására épül, a rizstermesztéstől a baromfitenyésztésig. Az állandó lakosság bő 4 millió fő, ehhez képest 2019-ben még 6 millió turista érkezett ide. Tehát a teljes fogyasztás több mint felét ők generálták, különösen azt is figyelembe véve, hogy a fizetőképességük a sokszorosa a helyiekének. A járvány kitörése óta viszont gyakorlatilag le volt zárva a sziget, sokáig a repülőtér sem működött egyáltalán. Amennyire látom, ez teljesen lenullázott mindenkit: több olyan emberrel beszéltem, akik most kénytelenek vizet árulni az utcán, a korábbi bevételeik töredékéért.

A sétálóutcák rengeteg üzlete és étterme közül jó, ha 1-2 kinyitott, a vendégházban, ahol mindig lakni szoktam, most én voltam az egyetlen lakó. Ami látszik, hogy a megszokott ázsiai turisták még nem tértek vissza – nem csoda, hiszen Kínában most is komoly lezárások vannak, de japánokat és koreaiakat se láttam –, az oroszok viszont érezhetően felülreprezentáltak voltak. Ez szintén érthető, a világpolitikai helyzet miatt ők Európa felé most nem nagyon tudnak menni turistáskodni.

– Tartottad a kapcsolatot az ottani ismerőseiddel az elmúlt időszakban, tudtál nekik segíteni valahogy?

– Persze, ma már ott is mindenkinek van mobiltelefonja és aktívan használják az internetet is, a kapcsolattartással így nem volt probléma. A vállalkozásomnak pedig az összes nehézség ellenére módjában állt segíteni őket megrendelésekkel, amiért hihetetlenül hálásak voltak, hiszen helyi bevételek híján csak azoknak maradt esélye a túlélésre, akik exportálni tudtak külföldre. Persze a távolból jóval körülményesebb volt üzletet kötni, mint személyesen, de a hosszú évek ismeretségének hála kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk, így sem ők, sem én nem féltünk belemenni.

– Milyen volt visszatérni két és fél év után?

– Egyszerre fantasztikus és nagyon szomorú. Egyrészt annyira erős a hely szelleme, olyan mély nyomot hagy az emberben a helyiek viselkedése és vendégszeretete, hogy fejben még a napokkal a hazaérkezésem után is ott voltam.

– Mit gondolsz, mennyi időre lesz még szükség a kilábaláshoz?

– Ez nagyban függ a turisták számától. A balinéz emberek egyébként nem olyanok, mint a magyarok, egyáltalán nem szeretnek panaszkodni. Inkább úgy állnak hozzá, hogy ha a maguk részéről mindent megtettek a helyzetük jobbra fordulásáért, onnantól inkább már csak bizakodnak. Ez a lelki része, anyagilag pedig fogalmam sincs, hiszen óriási bevételtől estek el.

– Számíthatnak-e drágulásra az odalátogatók?

– Ez a kérdés felmerült itthoni barátaim részéről is, akik az indonéz gazdasággal foglalkoznak egy kereskedelmi központ élén. Nekik azt feleltem, hogy nyilván szeretnék behozni a kiesett bevételt, de a kínálat elsősorban a keresleten múlik majd. Ha fokozatosan emelkedik majd a látogatószám, valószínűleg nem emelnek drasztikusan az árakon, jelenleg még semmi különbséget nem érzékeltem a járvány előtti szinthez képest. Ha viszont átmenet nélkül elkezdenek ömleni a turisták – amit egyébként kívánok a helyieknek, hiszen megérdemlik –, azt biztosan az árszínvonal is követi majd.