SZEMPONT
A Rovatból

Ötödével kevesebb szálloda működik Budapesten, mint a járvány előtt, de a bevételük már csúcsokat dönt

Magára talált a fővárosi turizmus, a vendéglátásban ugyanakkor óriási a munkaerőhiány: akár több tízezer ember is hiányozhat, és egyelőre megemelt fizetésekkel sem lehet visszacsábítani őket.


Hosszú évtizedek óta nem látott összeomlás következett be 2020 márciusában a turizmus-vendéglátásban: a járvány első hullámának elején a teljes szektor földbe állt, a kilábalás pedig azóta is tart.

Tavaly ilyenkor megjelent cikkünkben a nyilatkozók egybehangzóan úgy vélték, az az év még a túlélésről fog szólni, az igazi fellendülés idén tavasszal jöhet el. Most arról kérdeztünk szakmabelieket, helyes volt-e ez a becslés, milyenek a kilátásaik a 2022-es főszezon kezdete előtt.

Kevesebb a vendég a szállodákban, de így is több a bevétel

Jelenleg 160 szálloda üzemel Budapesten, 2019-ben ez a szám 200 körül volt – tudtuk meg Iváncsics Nándortól, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ) budapesti régióvezetőjétől.

A csökkenés oka, hogy vannak olyan hotelek, amelyek továbbra is üzemszüneten vannak, míg másokat átalakítottak például egyetemi kollégiummá vagy munkásszállóvá. Végleg bezárni ugyanakkor valószínűleg nem sokan fognak, legfeljebb még kivárásra játszanak, vagy egy tulajdonosváltás után folytatják a működést.

A piac szemmel láthatóan elkezdett felpezsdülni, folyamatosan nyitnak újra a szállodák, sőt teljesen újak is várják a vendégeket.

Persze bőven van hová visszatérni: a teljes évre vetített budapesti szobafoglaltság 2019-ben még 79 százalék volt, ami abszolút rekordnak számít. Az elmúlt 30 év csúcsát sikerült ekkor beállítani, nagyjából 10 évig tartó nagyon intenzív növekedés után.

2020 első hónapjaiban még biztosra vették, hogy a foglaltság és az átlagár terén is újabb csúcsdöntés lesz. Ehelyett jött a járvány, és márciusban teljesen megállt az élet. Nyáron volt némi fellélegzés, de a szeptemberi újbóli határzár után ismét 10 százalék körülre csökkent azoknak a szállodáknak a foglaltsága, amelyek egyáltalán nyitva maradtak.

Ez az állapot nagyjából 2021 nyaráig tartott. Augusztusban állt be a szállodák foglaltsága egy már piacilag is értelmezhető szintre, a 40 és 60 százalék közötti tartományba. Ebben a sávban mozog egészen a mai napig, kisebb kilengésekkel (januárban például 34 százalék volt, áprilisban pedig felment egészen 62 százalékig).

A foglaltság mellett ugyanakkor az átlagárat is figyelembe kell venni, ezen a téren pedig jelentős az emelkedés: idén márciusban a nettó átlagár 31600 forint volt, két éve ugyanekkor pedig 22700 forint. Ez azt jelenti, hogy közel 40 százalékos drágulás történt a 2019-es csúcsévhez képest, de ennek csak egy kisebb részét érezték meg a vendégek a pénztárcájukon.

Két másik tényező ugyanis szintén pozitív hatást gyakorolt a szektor talpra állására: az egyik, hogy 2019-ben még 18 százalék volt a szállodai szobák áfája, 2020 januárjától viszont lecsökkent 5 százalékra. Ennek előnyeit akkor nem sokáig élvezhette a piac, az újraindulás óta azonban jelentős, 13 százalékos nettó átlagár-emelkedést eredményezett. A másik pedig a forint gyengülése az euróhoz képest, ez is a bevételek növekedését hozta magával.

A fentiekből következik, hogy hiába alacsonyabb egyelőre a foglaltsági szint, mint a járvány előtt volt, a magasabb átlagárakkal felszorozva a bevételek már nem maradnak el ennyire a korábbi csúcstól.

Ennek mérésére szolgál az úgynevezett REVPAR mutató, ami azt adja meg, mennyi a bevétel aktuálisan az összes kiadható szobára vetítve. Tehát ha kevesebb szoba foglalt, mint korábban, azokat viszont jóval drágábban tudják kiadni, a bevétel még lehet magasabb. Volt is példa erre: a REVPAR nettó értéke márciusban már meghaladta a 2019-es rekordot. Áprilisban ugyan ismét aláment, de a jeget így is sikerült megtörni.

Mintha lenyomnánk egy gumilabdát a víz alá

A járvány hatása Iváncsics Nándor szerint most már elhanyagolható a turizmusra, szinte mindenhol feloldották az utazási korlátozásokat. Bejött ugyanakkor a háború, ami egy időre újra „pause” állapotba tette a szállás- és repülőjegy-foglalásokat.

Az orosz piac azóta megállt, ami komoly visszaesés, mivel január-februárban még jelentős arányt képviseltek az onnan érkező turisták. Ennek oka, hogy a Szputnyik-oltásukat az Unió számos országában nem fogadták el nálunk viszont igen.

Az ukrán turisták szintén elmaradtak, a jobb anyagi helyzetben lévő menekültek viszont gyakran töltöttek budapesti szállodákban néhány napot vagy akár hetet, mielőtt továbbmentek Nyugat-Európa felé, vagy visszatértek otthonaikba. Márciusban volt ez a legjellemzőbb, akkor az egyik első számú küldő országnak Ukrajna számított.

A háború miatti kezdeti félelem ugyanakkor nem volt tartós, Iváncsics szerint nyárra stabilan az 50-70 százalék közötti sávba fog felmenni a foglaltság, és év végéig ott is marad. A szeptember-október különösen erősnek ígérkezik, mivel akkor egyszerre vannak városlátogatások és üzleti utak.

„Van egyfajta bizakodás és természetesség is a növekedés mögött, hiszen egy elhalasztott kereslet jelent meg a piacon. Az elmúlt két évben nem azért nem utaztak az emberek mert nem volt kedvük hozzá, hanem a korlátozások és a vírus miatti félelem miatt. Olyan ez, mintha lenyomnánk egy gumilabdát a víz alá, majd elengednénk: ekkor azonnal fel fog pattani.”

Van ugyanakkor néhány tényező, ami keresztbe tehet a növekedésnek. Az egyik ilyen változatlanul a koronavírus: hiába nem beszélünk most róla, ettől még nem múlt el teljesen, ott van az emberekben a félsz, hogy bármikor jöhet egy újabb variáns vagy egy másik betegség.

A másik akadály a háború elhúzódása lehet: egyelőre senki nem tudja, meddig tartanak majd a harcok, adott esetben átterjednek-e más országokra is. Ezzel párhuzamosan a makrogazdasági viharfelhők is gyűlnek, egyre magasabb az infláció szerte a világban, több folyamat is aggodalomra ad okot.

Iváncsis Nándor szerint legfeljebb a fentiek állhatnak az újbóli csúcsdöntés útjába, de pozitív kicsengés esetén jövőre vagy 2024-ben a járvány előtti foglaltsági rekordok is megdőlhetnek, ami minden eddiginél magasabb bevétellel jár majd együtt.

„Egyelőre a munkaerőhiány a nagy nehézségek mellett is kezelhető: a mostani foglaltsági szintet a rengeteg pályaelhagyó ellenére is le tudja fedni a meglévő emberállomány. Hogy egy újbóli szintlépés esetén is meglesz-e a szükséges létszám, az egy sokismeretlenes egyenlet, amire most még nem tudok válaszolni” – összegez.

Több tízezer munkavállaló tűnt el a vendéglátásból

„Arra vonatkozó statisztikát egyelőre nem tudok mondani, hány étterem ment tönkre a járvány következtében, mivel a hamarosan lejáró hitelmoratórium után valószínűleg még tovább nő majd ez a szám” – nyilatkozta megkeresésünkre Gendur András gasztronómiai szakértő.

Szerinte könnyebb helyzetben azok a főként külvárosi, kisebb családi vendéglők voltak, akik stabil belföldi vendégkört építettek ki. A belvárosban ugyanakkor nagyon sok múlik a turistákon. A Giro d’Italia három napja például óriási forgalmat generált, minél több ilyen rendezvény lesz (például júniusban a vizes vb), annál hamarabb érheti utol magát a budapesti vendéglátóipari szektor.

A jóslásokat nehezíti az is, hogy nagyon lerövidültek a foglalási időtávok: akár pár napos átfutással is betelhet egy korábban üresnek tűnő hétvége, és ugyanígy le is mondhatják a foglalásokat egy pillanat alatt, ha beüt valamilyen pánikhelyzet.

„Sokkal kevésbé lehet előre felmérni, mi lesz, mint korábban. Éttermet nyitni pedig elég nagy hazárdjáték olyan kilátásokkal, hogy két hét múlva még valószínűleg jó lesz, három hét múlva viszont már korántsem biztos” – magyarázza.

A szállodákkal ellentétben itt a munkaerőhiány is égető probléma: rengeteg szakmabeli ment el, ez akár több tízezer munkavállalót is jelenthet. Az ő visszatérésükről Gendur szerint leghamarabb akkor lehet beszélni, ha idén sikerül stabil, üzembiztos szezont zárni.

„Egyelőre még mindenki kellőképpen fél attól, hogy újbóli korlátozások sújtják majd a szektort. A saját kollégáimtól, akik szintén elhagyták a pályát, azt hallom, hogy nagyon jól be tudtak illeszkedni az új munkahelyükön. Őket nyilván különösen nehéz lesz visszacsábítani, ami a személyzet bérigényét is biztosan növeli majd. De most már nem is feltétlenül pénzkérdés, van-e elég ember.”

A fentiekből az következik, hogy nem biztos, hogy mindenki ki tud nyitni akkora kapacitással, amennyire elvileg lenne elég széke és asztala. Sok helyen kell csökkenteni a befogadóképességet olyan százalékban, amennyit a meglévő személyzet ki tud szolgálni. Gendur könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy egy 80 fős étterem például csak 40 vendéget fogad majd.

A megoldás szerinte nagyban függ attól, hogy egy étteremnek mennyire adott a profilja. Egy fine dining hely például nem mondhatja azt, hogy mostantól átáll street foodra, így kevesebb felszolgálóra lesz szüksége és az ételeket is hamarabb ki tudja adni. Ugyanígy egy street food étterem sem alakulhat hirtelen bisztróvá azzal a céllal, hogy kevesebb vendéget szolgáljon ki nagyobb bevételért.

„Sok múlik azon is, milyen ütemben állnak vissza az emberek korábbi fogyasztási szokásai, hiszen sokan nagyon elkényelmesedtek attól, hogy gyakorlatilag minden elérhetővé vált házhozszállítással. Óriási feladat lesz visszacsábítani a vendégeket a fotelből az éttermi székbe.”

Gendur András idén már mindenképp jobb szezonra számít, mint a tavalyi volt, 2-3 évig tartó felíveléssel pedig újra elérhetőnek tartja a 2019-es szintet. Persze ehhez az is kell, hogy ne jöjjön újabb járvány vagy más korlátozó tényező, valamint az elvándorolt kollégákat is pótolni tudják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt
A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.


Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Göd-ÉRT Egyesület: Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és az akkugyár viszonya
Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban - mondja Szegedi Ákos, a civil szervezet elnöke, amely pert nyert a gödi akkumlátorgyár ellen. A gyárnak szerintük most le kell állnia.


A gödi Samsung SDI gyár környezethasználati engedélyének visszavonásáért régóta küzdenek a civilek. Szerintük a kormányhivatal az engedély 2023-as kiadásakor nem vette figyelembe az üzem évek óta fennálló zajszennyezését, és rendkívül megengedő volt a levegő- és vízszennyezéssel, valamint a gyártás során keletkező akkumulátor-hulladékkal kapcsolatban is. A bíróság azonban nem emiatt, hanem azért vonta vissza az engedélyt, mert azt a kormányhivatal a per alatt háromszor is módosította, megemelve az üzem gyártókapacitását, engedélyezve újabb zaj- és légszennyező források beépítését, valamint azt, hogy többet használjanak a magzatkárosító NMP oldószerből.

Tavaly áprilisban egyszer már a bíróság úgy döntött, hogy a végleges ítéletig fel kell függeszteni a környezethasználati engedélyt, de azt a kormányhivatal úgy értelmezte, elég csökkenteni a termelést. A civilek szerint ilyen "trükközésre" most nincs lehetőség, a gödi gyárnak teljesen le kell állítania a gyártást. Egy új engedély megszerzése pedig három hónapba is telhet. Hogy addig mi történik, és hogyan állt elő ez a helyzet, arról Szegedi Ákossal, a Göd-ÉRT Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Jogerős végzés született arról, hogy ennek az üzemnek nincs környezethasználati engedélye. Ma reggel működött a gödi gyár?

– A hangok alapján csendben volt a gyár. A procedúrának van még néhány napos kifutása: a kézhezvételtől számítva kell a gyárnak megfelelnie ennek az úgymond „nem működésnek”. Itt még van némi tér arra, hogy egy darabig működtessék a gyárat, mert a jogerős végzés az, ami számít.

– Tehát október végére kiderül, hogy a gödi gyár eleget tesz-e az ítéletnek, vagy sem. De még itt van még a Kúria, mint utolsó lehetőség...

– A Kúriánál már csak súlyos eljárási hibákra hivatkozhat a gyár. Amennyire tudom,

a Kúria felülvizsgálatának nincs halasztó hatálya.

Ez az ítélet is azon alapult, hogy kormányhivatali szinten mennyire voltak megfelelőek az eljárásjogi lépések. Itt eljárásjogi problémák voltak az összesen négy határozattal, és ez alapján hozta meg a törvényszék azt a döntést, hogy ilyenkor az összes így kiadott engedély semmissé válik.

– Ez most teljes csendet és tétlenséget jelent a gyár számára, ha az ítélet hatályba lép?

– Igen. Gyártó tevékenységet nem folytathat. Sarkítva: az üzemi konyha működhet, a bérszámfejtési papírokat kiadhatják a kollégáknak, de üzemi, gyártási tevékenységet nem végezhet a gyár.

– Ha betartják az ítéletet, akkor sok dolgozót el is fognak bocsátani, nem?

– Úgy gondoljuk, a dolgozók érdeke is az, hogy törvényesen működő gyárban dolgozzanak. Ez a per most a környezethasználati engedélyről szólt, de a Samsungnak súlyos munkaügyi bírságai voltak; legutóbb, 100 milliós, maximális összegű bírságot szabott ki a munkaügyi hatóság.

Úgy látjuk, ez a terület sincs rendben: a gyár rengeteg bírságot kapott, és nemcsak munkaügyi, hanem korábban építésügyi és katasztrófavédelmi bírságokat is.

Mi a működési engedélyt támadtuk, de ezekből látszik, hogy a dolgozók munkakörülménye, élete és egészsége sincsen feltétlenül biztonságban.

– Kérem, foglalja össze: miben lóg ki a többi hazai akkumulátorgyár közül a Samsung gödi működése?

– Visszakanyarodnék az előzményekhez. Egyesületünk úgy indította az egészet, hogy a legjobban érzékelhető probléma a zajszennyezés volt. Folyamatosan érkeztek a zajpanaszok az érintett lakosoktól, az életminőségük jelentősen romlott. Ezt a kormányhivatal nem kezelte megfelelően, sőt egyáltalán nem kezelte, a Samsung sem. Bizonyos időszakokban a kormányhivatal mért ugyan zajszennyezést, de akkor az egyesületünk figyelemmel kísérte a működést, és a jegyzőkönyvek mérési eredményeiből egyértelmű volt, hogy abban az időszakban a gyár nem működött üzemszerűen. Emellett a levegőbe kerülő anyagokról sincs transzparens, lakosság felé történő tájékoztatás. Rengeteg csőtörés történik, a veszélyes hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is gondok vannak. Több mint öt éve húzódik ez az egész. A gyárnak muszáj volt környezethasználati engedélyt kérnie, ezt támadta az egyesületünk, és kiderült: a gyár így nem működtethető.

Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban.

A sok bírság – munkaügyi, építésügyi, katasztrófavédelmi –, azt mutatja, hogy a gyár csak „lekövette”, amit a hatóságok megköveteltek. Tudja, milyen lépéseket kellene megtennie, de mindig megvárja a hatósági lépéseket, és csak azok nyomására teszi meg, amiről tudja, hogy eleve meg kellene tennie. Tudna szabályszerű működést produkálni. Bár az, hogy ezt a veszélyes üzemet közvetlenül a lakóövezet mellett húzták fel, nemcsak a zaj miatt problémás, hanem ellentétes az Európai Unió katasztrófavédelmi irányelvével is. Ez ugyanis hangsúlyozza a lakóházaktól való biztonságos távolságot ilyen üzemek építése esetén. Nem véletlen, hogy nincsenek kijelölve a gödi gyár veszélyességi övezetei, pedig ez törvényi előírás, hiszen nyilvánvalóvá válna, hogy milyen sok ingatlant és lakost érintene egy esetleges baleset. Ami sajnos nem zárható ki, tekintve a Samsung SDI hatóság által is szankcionált számos iparbiztonsági és tűzvédelmi mulasztását.

– Kevesebb zajszinttel és kevesebb környezetterheléssel?

– Igen. Ehhez megvan a technológia. Például a zaj esetében: amikor vasútvonalat építenek, kötelező zajvédő falat emelni. Egy gyárnál sem lenne nagy kihívás ilyen lépéseket megtenni, mégsem tették meg. Régóta alkalmazható megoldások vannak, amelyekkel elkerülhető lett volna ennyi szabálysértés és probléma.

– A Samsung nyilván a profitot maximalizálja; amit nem kell, nem tesz meg. Az állami hatóságok viszont azért vannak, hogy betartassák a szabályokat. Hol hibázott a rendszer? Ráadásul, ha a Samsung így járt, lehet, hogy valaki felé kártérítési igényt is benyújthat.

– Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és a gyár viszonya. A per is így állt össze: egyesületünk volt a felperes, az alperes a kormányhivatal, amely az engedélyt adta, és mellé a Samsung becsatlakozott mint alperesi érdekelt. Ez a jogi kifejezés jól mutatja, hogy

a gyár és a hatóság kvázi együttműködött.

Úgy gondolom, a hatóság eléggé engedékeny volt a gyárral szemben.

– Amikor a gyár megépítése szóba került, végigment-e a folyamat az előírt úton? Volt-e lakossági tájékoztatás, környezeti vagy hatástanulmány, együttműködés civil szervezetekkel?

– Az indulás egy a város számára „nem ismert” szituáció volt: a korábbi, Markó József polgármester vezette testület opcióként felajánlott egy beruházási lehetőséget, ami „adta magát” a Samsung számára. A beruházás itt valósult meg. Adott volt az infrastruktúra alapja is: korábban katódgyár, majd képcsöves tévék gyártása zajlott itt.

A gödi lakosságot kész tények elé állították;

az akkori önkormányzati vezetésnek ez nem volt meglepő, hiszen ők hívták be a gyárat. Közmeghallgatások, lakossági fórumok az indulásnál nem voltak; csupán bejelentették, hogy a magyar kormány támogatja a beruházás megvalósítását.

– Végeztek-e számítást arról, hogy a gyár közvetlen közelében lévő ingatlanok értéke mennyivel csökkent?

– Annyira ellehetetlenültek a lakhatási körülmények, hogy ez a környék egyértelműen negatívan érintődött. Sokan láttak benne lehetőséget: a növekedés nagy munkaerőbeáramlást hoz, ezért sokan eladták az ingatlanjukat az induláskor. Mások olcsón megvették ezeket, majd tömegszállásnak adták ki. Hirtelen nagyon sok külföldi vendégmunkás jelent meg, nehéz körülmények közé kerülve. Az érintett ingatlanok értéke biztosan leértékelődött.

– Ráadásul duplán: egyik oldalon a zajos gyár, a másikon a szomszédság, családos övezet helyett tömegszállásokkal. Van erről számszerű adat? Négyzetméterár, bármilyen számítás?

– Mi nem végeztünk ilyen számításokat. Tudjuk, hogy vannak, akik polgári pereket indítottak az ingatlanjuk leértékelődése miatt a gyárral szemben. Konkrét lakosokról nincs információnk, csak annyi, hogy folynak ilyen perek.

– Ezek szerint arra sem tud konkrét választ adni, hogy ha mindent szükséges változtatást végrehajt a gyár, és csendesebben, biztonságosabban újraindul a termelés, mennyivel lehet visszaemelni az ingatlanok értékét.

– Ez függ attól is, mennyire fut fel a termelés, mekkora a kereslet a gyár termékeire; az akkumulátorgyártás konjunkturális. A nyilvánossá vált adatok alapján a gyár termelése súlyosan visszaesett, így a munkaerőigény is csökkent. De azok a házak, amelyeket erre a célra megvettek és átalakítottak, attól még nem fognak minőségben javulni, ha az ideiglenesen ott lakó munkavállalók elmennek. Még nagyobb probléma, hogy

a gyár néhány száz méteres körzetében is igényesen kialakított ingatlanok, gyönyörű kertes házak találhatók, amelyekből látni-hallanni a Samsungot,

így nagyon sok tulajdonos kényszerül döntéshelyzetbe: váljon meg szeretett, korábban értékes otthonától, vagy éljen a veszélyek közepette.

– Ha jól tudom, a Samsung mindettől függetlenül bővíteni is akarja a gyárát.

– Az engedély, mielőtt kimondták, hogy a működést le kell állítani, a bővítésre nem terjed ki; az az engedély a termelésről szól. Nagy terület van a Samsung birtokában, és az építkezés folyamatosan zajlik.

– Az új építkezésnél az engedélyezéssel kapcsolatban most már van rálátásuk? Tanultak-e a hatóságok a korábbi hibákból?

– A hivatalok és a kormányhivatal részéről nincs meg a transzparencia. Nem szabadna gondot okoznia annak, ha egy egyesület vagy magánszemély adatot kér, hogy megadják a nyilvánosan elérhető információt. Azt látjuk, hogy a gyár növekszik, új részegységek épülnek. Az ezekkel kapcsolatos engedélyeket az építésügyi hatóságtól próbáljuk beszerezni, ami a kormányhivatalon belül másik hatóság, és erről is nagyon nehezen kapunk információt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rékasi Balázs az ultrahangidőpontra váró sorokról: nagyjából kétszer ennyi pénz kellene ahhoz, hogy tisztességesen működjön az egészségügy
Kevés az ultrahangos orvos és alulfinanszírozott az ágazat - mondja a szakértő, aki szerint kétszer ennyit kellene az egészségügyre költeni. De nem csak pénzre, stratégiára is szükség lenne, mert jelenleg egy kórházigazgató sem tudja, merre van az előre.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. október 15.



Havonta csak egyetlen napon és csak személyesen lehet időpontot foglalni ultrahangos vizsgálatra a Váci Jávorszky Ödön Kórházban, írta a Telex. A betegek beszámolói szerint sor a földszinten kezdődik, végigtekereg a lépcsőházon és így, közel két órás sorbanállás után lehet eljutni az ablakig. Ha betelnek az időpontok, a többiek hoppon maradnak. Az Egészségablak applikáción keresztül is lehet ultrahangos időpontot foglalni, itt a rendszer más intézmények szabad kapacitásait is felajánlja. Azonban éppen a legkiszolgáltatottabbak adott esetben ezt az applikációt sem tudják használni, nekik marad a sorbanállás.

A váci havária apropóján Rékasi Balázs egészségügyi szakközgazdász, orvossal beszélgettünk, mi kellene ahhoz, hogy ne ilyen méltatlan helyzetekben legyen része annak, aki nem tudja a magánegészségügyet választani.

– Hogyan alakulhat ki ilyen helyzet, hogy egy adott körzetet ennyire nem képes ellátni egy szakrendelő? Miközben nekem az a tapasztalatom, hogy sok helyen konganak az ürességtől a szakrendelők, alig van beteg, tehát valószínűleg a gép és az ember is meglenne.

– Sok helyen ember sincs. Viszont az, hogy üresnek tűnik a szakrendelő, még nem jelenti azt, hogy nincs beteg. Régebben, a hetvenes években mindenki csak úgy beállt a sorba, és várta, hogy sorra kerüljön. Az elektronikus előjegyzés bevezetése óta viszont ez rendezettebb lett: a betegek adott időpontra érkeznek, az orvos pedig be tudja állítani, hogy hány percenként fogad új pácienst, ez lehet ez 15, 20, vagy akár kevesebb is, ha csak kontrollra jönnek. Ezért tűnhet üresnek a rendelő. A másik része a dolognak maga az ultrahangos előjegyzés. Az ultrahangvizsgálatokra való várakozás mindenhol probléma. Egyrészt kevés a radiológus szakorvos, másrészt a radiológia olyan terület, ahol a legtöbb vizsgálatot ma már távleletezéssel, központilag végzik. A beteggel ilyenkor egy egészségügyi szakdolgozó találkozik, aki a vizsgálatot elvégzi, de az orvos máshol ül, és központilag értékeli a felvételeket. Ez hatékonyabb, mert az orvos idejét nem kötik le olyan dolgok, mint a beteg öltözködése vagy mozgása a rendelőben.

Az ultrahang viszont más: itt maga az orvos fogja a vizsgálófejet, ő várja meg, amíg a beteg levetkőzik, elvégzi a vizsgálatot, majd ő is értékeli ki.

Ez időigényesebb és kevésbé hatékony. A világon mindenhol próbálják ezt a problémát szonográfus-képzéssel enyhíteni. A szonográfus diplomás ápoló, aki ultrahang-specialista képzést kap. A modern megoldás tehát kettős: egyrészt több szonográfust kell képezni, másrészt bővíteni kell azoknak az orvosoknak a körét, akik jogosultak ultrahangvizsgálatot végezni. Ma sok orvos el tudna végezni ultrahangvizsgálatot némi továbbképzéssel, de vagy nincs rá jogosultsága, vagy nincs hozzá külön finanszírozása. Vidéki háziorvosok egyébként pályázhattak ultrahangkészülékre, és ezer körüli gépet ki is osztottak, de a képzésekre külön támogatást nem kapnak, így ha elmennek, azt saját idejükből és energiájukból végzik. Ráadásul hivatalosan nem is leletezhetnek. Az egészségügyi államtitkárság most szeretne ezen változtatni, hogy a háziorvosok is végezhessenek alapvető diagnosztikus célú ultrahangvizsgálatokat. Így például egy epekő vagy epehólyag-gyulladás gyanúját helyben is ki tudnák deríteni. Ehhez viszont megfelelő képzés, motiváció és finanszírozás is kell.

– A váci esetnél az is probléma volt, hogy csak személyesen lehetett időpontot kérni. Gyakori jelenség, hogy hiába van megadva telefonszám, azt nem veszik fel, vagy az embernek legalább egy órát kell próbálkoznia.

– Egyetértek önnel. Az Egészségablak applikációban elvileg lehet időpontot foglalni és megnézni, hol van korábbi szabad időpont, de nem mindenki tudja gördülékenyen használni, idő, amíg az ember megtanulja. A probléma gyökere azonban továbbra is az, hogy kevés az ultrahangos orvos. Emellett fontos megemlíteni, hogy az ultrahang vizsgálatok finanszírozása sokáig elmaradt a valóságtól: az intézmények csak néhány ezer forintot kaptak egy vizsgálat után, és fix keretük volt.

Ha például egy rendelő heti száz vizsgálatot végezhet, a százegyedik után már nem kap pénzt.

A kormány az utóbbi időben valamelyest emelte a finanszírozást, de a korlátok továbbra is fennállnak. Vannak önkormányzatok, amelyek pluszban finanszírozzák a vizsgálatokat, hogy enyhítsék a társadalmi nyomást, és jobb ellátást nyújtsanak. Viszont, amióta bárki bármelyik települési szakrendelőben foglalhat időpontot, egy ilyen intézkedés azt a kérdést veti fel az adott település önkormányzatánál, hogy miért finanszírozzák a más településekről érkező betegek vizsgálatait?

– Ez a rugalmasság önmagában dicséretes, mert valóban jobban ki lehet használni a szabad kapacitásokat. Azonban nem jelent megoldást annak az idős, egyedülálló embernek, akinek nincs autója, pénze vagy lehetősége máshova menni. Azt érzem, hogy ez inkább kényszer szülte megoldás, mint valódi előrelépés.

– Ráadásul orvosként a másik oldalról is látom a problémát: ha egy háziorvos a saját kerületében küld be valakit ultrahangra, pontosan le tudja írni, mit keres a vizsgálat során. A helyes diagnózis alapja a pontos kérdés. Ha viszont bárhonnan érkeznek betegek, és nem hozzák a korábbi leleteiket, az orvosnak sokkal több idejébe telik kideríteni, mit is kellene vizsgálni.

– Mi lehet az a megoldás, ami az idősek számára is elérhető, nem igényel külön szabadságot a sorban álláshoz, és visszaadja az embereknek azt az érzést, hogy a befizetett adójukért valóban megkapják az ellátást?

– Először is: tisztességesen meg kell finanszírozni az egészségügyet.

– Például az ultrahangnál a mostani finanszírozási keretösszeg fele, mekkora része a valóságos igénynek?

– Hasraütésszerűen mondom, de szerintem

nagyjából kétszer ennyi pénz kellene ahhoz, hogy tisztességesen működjön az egészségügy.

Jelenleg a GDP 4,5 százalékát költjük rá, míg az uniós átlag 8 százalék.

– Bár én nem emlékszem a magyar egészségügy aranyéveire, de amikor a jobban volt finanszírozva a rendszer, akkor mennyit költött a költségvetés az ágazatra?

– Elég öreg vagyok, de erre én sem emlékszem. A hetvenes évekből örökölt kórházcentrikus rendszert tartjuk fenn, rengeteg intézményt, amire nincs szükség.

Sok mindent meg lehetne oldani járóbeteg-ellátásban vagy egynapos sebészeten, és erősíteni kellene az alapellátást, az otthonápolást és a szociális szolgáltatásokat.

A járóbeteg szakrendelés ma bizonytalan helyzetben van: részben államosítják, részben önkormányzatokhoz, részben kórházakhoz tartozik.

Ha egy szakrendelő kórházhoz tartozik, ott mindig másodlagos szerepe lesz. Ráadásul a kórházigazgatóknak sincs mozgásterük: nem tudnak versenyképes bért adni, mert közszolgálati jogviszonyban vannak, miközben a magánklinika teljesítményalapú fizetéssel elcsábítja ugyanazt a radiológust.

– Amit elmondott az azt is jelenti, hogy meglenne az elég kapacitás és ember, csak rosszul van elosztva? Kiknek az érdeke, hogy ez ne változzon? Hiszen amikor kórházbezárásról van szó, mindig politikai vitává fajul a kérdés.

– Sajnos az egészségügy túlságosan átpolitizált. Más országokban van közép- és hosszú távú egészségpolitikai stratégia. A kedvenc példám Finnország: a hetvenes években még szegény ország volt, de nem gyárakat kezdtek építeni, hanem az egészségügy és az oktatás fejlesztésébe fektettek. Egészségesebb élelmiszereket vezettek be, csökkentették azok sótartalmát, és ezzel elérték, hogy egészségesebb, produktívabb nemzetté váljanak.

– Nyilván politikai egyetértés is kellett ehhez.

– Igen, konszenzus. Magyarországon viszont, ha valaki be akar zárni egy kisvárosi szülészetet, abból politikai tiltakozás lesz, az éppen aktuális ellenzéki oldalról.

Ehelyett inkább el kellene magyarázni az embereknek, hogy az a kórház, ahol naponta fél szülés történik, az kockázat. A csapat nem gyakorol eleget, nincs rutinja.

Sokkal jobb lenne, ha a speciális ellátásokat régiós centrumokba koncentrálnánk, és az egyszerűbb problémákat az alapellátás kezelné.

– Ha kivonjuk a politikát, az orvostársadalmon belül is van ellenérdekeltség egy átfogó reformmal szemben?

– Ha én kórházigazgató vagyok, természetesen védeném a saját intézményemet, de összességében nem gondolom, hogy ez lenne az akadály. Tegnap például egészséggazdaságtani konferencia volt, ahol 280 szakember, a jövő generáció képviselői, egyetértettek abban, hogy alapvető reformokra van szükség. Orvosszámban egyébként nem állunk rosszul, hozzuk a nyugat-európai átlagot. A gond a szakdolgozók, különösen az ápolók hiánya, és a gondozói, otthonápolási hálózat fejletlensége.

– Tehát ha jól értem, ha hirtelen megdupláznánk a GDP-arányos egészségügyi kiadásokat, de a rendszer maradna a régi, akkor csak még több pénzt dobnánk a kútba.

– Pontosan. XXI. századi választ kell adni: centrumkórházakban gyors ellátás, rövid kórházi tartózkodás, megelőzés, otthoni, és járóbeteg-ellátás. Ehhez viszont új gondozási hálózat és teljes strukturális átalakítás szükséges.

– Ide politikai bátorság is kell, a pénz kevés.

– Politikai bátorság, stratégia és irány. Jelenleg egy kórházigazgató sem tudja, merre van az előre. Szócska Miklós volt az utolsó államtitkár, aki a Semmelweis Tervben leírta, hová szeretnénk eljutni. Azóta nincs nyilvános stratégia.

Takács Péter inkább a Facebookon aktív,

ahelyett, hogy megfogalmazná, hogyan akarják betölteni az ezer hiányzó háziorvosi praxisnak akár csak az egyikét is.

– Tegyük fel, hogy bármelyik jövőbeli kormány elhatározza, hogy elindul ezen az úton. Hány év alatt érhetünk el legalább egy szlovák szintű egészségügyi ellátást?

– Ezt a WHO európai regionális irodája is vizsgálta, és meghatározott úgynevezett „quick win” tevékenységeket: olyan intézkedéseket, amelyek egy politikai cikluson belül valódi javulást hozhatnak. Körülbelül huszonöt ilyet listáztak. Például Magyarországon az egyik legsürgetőbb, hogy nálunk a legalacsonyabb az alkoholos termékek adója az Unióban. Ezen emelni kellene, megtiltani a reklámozást, és az ebből származó bevételeket egészségfejlesztési programokra fordítani. Ilyen egyszerű, konkrét intézkedésekből áll ez a program, nem abból, hogy melyik kórházat kell felújítani, hanem abból, hogyan lehet rövid távon javítani a lakosság egészségi állapotát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: