Bikavér és szarvassonka: Mészáros Pálnál, az Év Bortermelőjénél jártunk
November volt. Éppen olyan se meleg, se hideg időjárás, mint most. És éppen olyan jól csúszott a pohár vörös is.
Untuk Pestet, így valami kellemes várost, kellemes szállót, kellemes éttermet kerestünk, és megtaláltuk Szekszárdot. No meg jó társaságot és hibátlan borokat.
Mészáros Pál neve már a kirándulás előtt is ismerősen csengett számunkra, de azt csak közben tudtuk meg, hogy a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka 2016 címmel büszkélkedő helyet fedezzük fel éppen, és csak látogatásunk után nyerte el Mészáros Pál az Év Bortermelője díjat.
A hangzatos címek nem véletlenül potyogtak Pali bácsi és a család ölébe. Egyszerre tűnik nagyon kemény munkának amit ők nap mint nap végeznek,
és különleges, gasztronómiával mélyen átitatott mesevilágnak.
Több mint 120 hektáron gazdálkodnak, melyből 90% vörös. Időközben Szekszárd legjobb szállodáját is felépítették. Pali bácsi mellett a két gyerek, Péter és Zsanett is aktívan részt vesz a családi vállalkozás nevének öregbítésében. Velük együtt teljes a kép.
A mi utunk egy Land Roverrel kezdődött. Végighasítottunk a különböző dűlőkön, megálltunk a régi pincénél és az új kilátónál. A csodás, hordóból frissen csapolt borok mellé helyi mangalicakolbászt és sajtot eszegettünk. És csak hallgattuk és hallgattuk a történeteket. Szekszárdról, a szőlőről, a múltról és a jövőről.
Nemhogy nem volt szép időnk, hanem különösen nyirkos és szeles, de még így is arra emlékszem, hogy megunhatatlan volt a program.
Ha valaki egy lágy, tavaszi napot fog ki egy ilyen túrára, akkor az maga lehet a tökély.
Iszod a bort, majd caplatsz a tőkék között. Tovább iszol, és már érzed azokat a butának tűnő közhelyeket az üveg oldaláról. A dombok, a lankák, a virágok és a gyümölcsök. Ezek a tájjal együtt jobban értelmezhető képek.
Ha csak egy dűlőtúra lett volna, az egyik legbölcsebb és legbarátságosabb borásszal, akkor is boldogan tértünk volna haza, de a borház és pincészet mellé 2014-ben nyitó Hotel Merops Mészáros és Merops Étteremben folytattuk a napot. Az itt következő vacsora tovább árnyalta a képet, és a család többi tagját is közelebb hozta hozzánk.
Az oké, hogy borban erősek, de miért értenek a szálloda és étterem igazgatáshoz is?
Modern, ugyanakkor barátságos terek. Felesleges a kis fekete és a magassarkú, de érezhetően ünnepi asztalnál foglal helyet az ember, és a szálloda többi része is ezt a meghitt és elegáns vonalat képviseli.
Vörös Krisztián, a séf, a következő menüvel állt elő a mi esténken:
Házi szarvassonka zellersalátával
Sütőtök-krémleves füstölt libamellel, pirított magokkal
Gnocchi vargányás gombamártással
Sertésmedál kacsamájjal és színes borsmártással, zöldséggolyókkal, grillezett édesköménnyel
Túrótorta málna coulis-val
Ha a mostani étlapot megnézi az ember, más ételeket talál majd, de a hangulat abszolút jellemző. Magyaros elemeket tartalmazó, helyi alapanyagokra építő, de apró finomságokkal izgalmassá tett fogások. A szarvas sonka egyszerűsége és nagyszerűsége, vagy a tökéletesen roppanó zöldséggolyók, és a könnyed túrótortás zárás máig elevenen él bennem.
Az ételek mellé egy ilyen környezetben nyilvánvaló módon remek bor dukál. Irsait is tudnak, meg kékfrankost is, de az igazán izgalmas tétel azért a bikavér.
Ezt pedig mi nem csak kóstoltuk, hanem készítettük is az est folyamán.
A bikavérrel való bűvészkedés még borászként is minden évben izgalmas feladat, nemhogy kívülállóként. Ha tehetitek, egy ilyen programra mindenképpen nevezzetek be!
Az ember így kicsit közelebb kerül az elmélethez, amit aztán hosszas méricskélés, öntözgetés, szorzás-osztás után már egészen más szájízzel kóstol. Mi végül egy 7,5% kadarka, 55% kékfrankos, 15% merlot, 17,5% cabernet franc és 5% cabernet sauvignon összetételű cuvée-t alkottunk. Ami a szekszárdi előírásoknak maradéktalanul megfelel, és minél tovább kóstoltuk, egyre elégedettebbek lettünk vele.
Persze, hogy betámadtuk még a pince extrább tételeit is, és perszehogy hajnalra már mi is borászok akartunk lenni. Aztán a józan ész reggelre megjött, de a lelkesedés bennünk maradt. Ha egyszer bepillanthatsz egy ilyen család életébe, nagy valószínűséggel rajta maradsz a borozáson, és a szokásos városnézések helyett bortúrák után epekedsz majd.
Akkor most mindenkinek Szekszárdra kell menni?
Ha tehetitek, feltétlenül! És javaslom, ne csak egy estére, mert nekünk így a városra és a wellnessre pont nem maradt időnk. Meg kóstolni is lett volna még bőven mit. Szóval ez egy tavaszi, hosszú hétvégés programnak tökéletes.
Fotó: meszarosborhaz.hu
Na és aki Pesten ragad? Nagy szerencsétek van! A március a bikavér hónapja. Ebből ugye nekünk van egri meg szekszárdi. Melyik a jobb? Döntsd el magad, és kóstold meg mind a kettőt! Megteheted a fővárosban is, a Bikavér Párbaj és Bikavér Heteken.
Az idei immár az ötödik év, amikor Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj elnevezéssel a két borvidék összefog a közös bormárka építéséért. Március 3-án Budapesten, a Corinthia Hotel báltermében közel 30 pincészet mutatja be a két borvidéken vakkóstoló útján kiválasztott legszebb bikavéreket.
Idén a két borvidék nem elégszik meg egyetlen estével, a márciusi Bikavér Hetek alatt számos olyan program lesz, ahol a középpontban természetesen a bikavér áll. Fine dining éttermekben lehet kóstolni pohárral bikavéreket, felkerülnek a borlapokra, és ételek mellé is ezeket ajánlják majd a sommelier-k. Borkóstolók, különböző események pincészeteknél és borbárokban – mind remek alkalom arra, hogy alaposan elmerüljünk a bikavérek világában.
Fotó: Bikavér Párbaj
Fotók: Vass Adrienn, Hotel Merops Mészáros, Korsós Viktor – Bikavér Párbaj
További információkért a Bikavér Párbajról kattints ide!
