KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bercsák Nóra bezárná a kóbormacska-gyárat

Becslések szerint hazánkban kétmillió cica él az utcán. A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport tenni szeretne ez ellen.


Bercsák Nóra a szabadidejének legnagyobb részét állatmentéssel tölti - hosszú évek óta. Számára az állatokkal való törődés, a kóbor macskák és cicák felkarolása nem üres lózung, hiszen neki is vannak befogadott cicái és kutyái. Látva az utcán élő macskák szenvedéseit és kilátástalan helyzetét, és azt, hogy nincs annyi ember, amennyi ezt a rengeteg cicát felkarolhatná és hazavihetné, nyáron a barátaival, ismerőseivel együtt létrehozta a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoportot.

A közösség célja, hogy minél több macskát ivartalaníthassanak, hogy minél kevesebb cica szülessen bele az állandó veszélybe és az "utcai harcokba". A csoport tagjai mindent saját forrásból, közösen fedeznek, saját idejüket, energiájukat áldozzák a kóbor macskák etetésére, ivartalaníttatására, műtét utáni ideiglenes vagy végleges befogadására. Bercsák Nóra beszélt nekünk a csoportról és az ivartalanítás szerepéről.

nori

Bercsák Nóra nem a levegőbe beszél: cicái és kutyái is vannak otthon

A Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoport bemutatkozása

Egy nőstény kóbormacska átlagosan 3-4 évig él. Ha ivartalan, akkor a kilátástalanságba és szenvedésre született kiscicák száma: 0. Ha ivaros, akkor élete során kb. 10 alkalommal hoz a világra kölyköket.

Ha egy óvatos 5 kiscicás átlag alomszámmal kalkulálunk, ez akkor is 50 macska, ami csak a példánkban szereplő nőstény szaporulata az élete során. És itt még bele sem gondoltunk, hogy ezen utódok még 1 éves koruk előtt (ha életben maradnak) szintén elkezdik az újabb "kóbormacska-gyártást".

Be kell látnunk, hogy ennyi macskát anyagilag is és fizikailag is lehetetlenség felkarolni, gyógykezelni, rehabilitálni, és örökbe adni. Ezért tartjuk égetően fontosnak, hogy a probléma kiindulási pontjára koncentráljunk.

Ha kíváncsi vagy a programra, esetleg részt is vennél benne, kérünk Téged is, csatlakozz a "Zárjuk be a kóborgyárat!" Facebook-csoporthoz!

- Miért kezdtél el kóbor állatokat befogadni, állatokon segíteni?

- Az ember beleszületik. Kisírja tizenévesen, hogy legyen állata, kiszúrja a kóbor cicákat stb. Hosszú folyamat, amíg valaki eljut a tudatos cselekvésig. Nekem sokat segített, amikor egy alkalommal egy ismerősömhöz fordultam segítségért, aki a Noé Állatotthon Alapítványnál önkénteskedett, hogy segítsen macskamentésben. Tőle hallottam először az ivartalanítás jelentőségéről, a betegségek megelőzéséről. Daganatos betegségek megelőzéséről például.

- Tehát szervezett formában folytatódott az állatvédelem?

- Persze, és ilyenkor az ember azt érzi, hogy nincsen egyedül, és nem esik úgy kétségbe, ha ideiglenesen fogad be egy cicát, hogy mi lesz, ha "a nyakán marad". A Facebook létrejötte pedig hatalmasat lendített ezen a történeten. Akkor ismerkedtem meg vidéki menhelyekkel, aktív csoportokkal. Látja az ember, hogyan lehet felépíteni egy jó gazdikereső hirdetést, és így tovább. Több éves folyamat, amíg valaki egy hazavitt kóbor cicától eljut az önkéntességig, a tudatos állatmentésig.

koborgyar1

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Hol tart ma Magyarországon az állatok védelme?

- Mindig azt halljuk, hogy sehol nem tart az állatvédelem.

Úgy vélem azonban, hogy pozitív irányú változáson megyünk keresztül, sok civil életben, magánemberek által szerveződő akciót látok.

Az állami támogatás sajnos nulla, a nonprofit szervezeteknek pedig az SZJA 1 %-ra épített működése pedig rosszat tesz ennek a területnek, mert versenyhelyzetet teremt. Ha versenytársakat látnak egymásban a civil szervezetek, akkor nem tudnak olyan jól együttműködni. Sőt, mivel rendszerint mindenki csak a tűzoltással tud foglalkozni, általában véve is ritkán tudnak együttműködni.

- Miért fontos az ivartalanítás?

- Ha van egy gazdi, aki ragaszkodik a kis háziállatához, jó, ha tudja, hogy az állatnál 10-11 évesen nagyon súlyos betegségek léphetnek fel, ekkor pedig rendszerint már túl idős az állat szervezete egy nagyobb műtéthez. A macskáknál gyakran előfordul az emlődaganat, a gennyes méhgyulladás. Az egyik cicámnál pillanatok alatt alakult ki rákbetegség, tőle el is kellett búcsúzni.

- Miért pont a cicák?

- A macskák sérülékenyebbek. Észrevétlenül tűnnek el. Ezzel szemben egy kutya maga a felkiáltójel, sokkal hamarabb észrevesszük az utcán. Előbb-utóbb befogja, befogadja valaki. A cicák észrevétlenül betegszenek meg és pusztulnak el egy bokor alatt, kevés az esélyük. Egy 6-8 cicából álló alomból jó, ha 1-2 megéri a felnőttkort. Rengeteg a kicsik között a macskanátha következtében kialakuló szembetegség, mely kezelés nélkül sokszor a szemük elvesztéséhez vezet. Pedig ha a kóbor macskákat ivartalanítanák, nem lenne akkora szaporulat, és nem születnének bele a nyomorba, betegségbe újabb kiscicák.

10915220_10205802661644533_4850769721761245246_n

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A kívülálló erre azt mondja: "De hát gondoskodnak az emberek a macskákról, sokan etetik a kóbor állatokat!"

- Persze, vannak kolóniaetetők, azonban ha kizárólag etetjük a macskákat, és nem gondoskodunk mellette az ivartalanításról, akkor 1-2 éven belül hatalmas lehet a kolónia szaporulata és kezelhetetlenné válik a cicák mennyisége. Arról pedig nem is beszélve, hogy rengeteg cica lesz mérgezés áldozata olyan környékeken, ahol az emberek nem szeretik/tűrik meg a kóbor macskákat. Ha valaki kolóniát etet, érdemes hozzánk, a Zárjuk be kóborgyárat! Facebook-csoporthoz fordulnia segítségért, hogy lépésről lépére megtörténhessen minden cica ivartalanítása.

Így halt meg egy kis fekete cica...

Még a múlt héten egy kedves csapattag kérte a segítségünket, egy kis fekete cica ivartalanítása miatt. Beszéltük, hogy képeket készít, körbekérdezi az orvosokat, aztán mihamarabb nekifutunk a dolognak.

Egy kis fekete cica, talán tavaszi születésű lehetett. Ma kaptam a hírt, hogy meghalt. Megtalálták a kis testét a fák között. Eddig észrevétlenül élt, fekete kis árnyként. Most egy percre emlékezzünk Rá. Már csak ezt adhatjuk neki, meg azt az ígéretünket, hogy a hozzá hasonló kiszolgáltatottakról még életükben megpróbálunk gondoskodni. Árnyék, legyen ez a neved. Legyen neved. Gondolunk ma Rád!

Forrás: Zárjuk be a kóborgyárat!

koborgyar3

koborgyar2

- Honnan jött a név?

- Az egyik barátom, Anikó ötlete volt. Ezzel a barátommal, illetve a közösségünkkel indítottuk a csoportot. Együtt alakítottuk ki a többi alapító önkéntessel a csoportnormákat, meghatároztuk a csoport célját, megbeszéltük, hogyan működjünk. A csoportunk mindenkit beenged a tapasztalt cicamentőktől a kolónia etetőkön át a teljesen kezdőkig. Élharcos állatvédők segítenek azoknak, akik tapasztalatlanabbak. Néhányan folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással, műszakok szerint vállaljuk az admin-feladatokat, koordináljuk az ivartalanítás megszervezését. Abszolút csoportmunka, amelyben egymást támogatjuk.

- Mi az alapcél?

- Nem célunk az egész hazai kóbormacska állományt ivartalaníttatni, hiszen becslések szerint kétmillió macska él az utcán, ez lehetetlen feladat. Azokkal foglalkozunk, akiket elérünk. A csoportcél az, hogy minél több utcacicát tudjanak ivartalanítani. A másik cél az együttműködés, egymás támogatása. Az már csak ennek következménye, hogy együtt tanuljuk ezt az egészet. A legfontosabb, hogy senki ne essen pánikba, amikor belecsöppen a helyzetbe.

- Hogyan működtök?

- Magunk szervezünk mindent. Az etetéstől az állatok befogásáig. Mindenki bedobja a közösségbe, amije van. Van olyan tagunk, aki két kóbor cica ivartalanítását tudja anyagilag vállalni, de keres valakit, aki elszállítja a macskákat az orvoshoz, és van egy ideiglenes befogadó, aki a lábadozás alatt otthonában gondoskodik a cicák nyugalmáról. Együtt keresünk orvost. Ha hiányzik a pénzügyi fedezet, támogatókat keresünk, és a csoporttagok anyagi hozzájárulásával szedjük össze a műtétek árát. Mindig hangsúlyozzuk, hogy nincs alacsony összeg, pár száz forintnyi támogatás is rengeteget segíthet! Összességében azt szeretnénk megszüntetni, hogy valaki teljesen magára hagyva, egyedül érezze magát a macskamentésekben.

koborgyar4

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- A közösségi oldalak és közösségi csatornák virágzásának idejét éljük. Ezt hogyan élitek meg a csoportban?

- Sokkal könnyebb csoportot létrehozni, közösséget építeni, elérni egymást. Arról nem is beszélve, hogy Facebook például sokkal könnyebben kezelhető felületté vált.

- Hogyan érdemes megszólítani a közösségi oldalakon az embereket az ivartalanítással kapcsolatban? Mit érdemes elmondani nekik?

"
- Van, aki azt gondolja, ez rossz az állatoknak. Ezt a tévhitet el kell oszlatni.

Tény, hogy a nőstény macskákat jobban megviseli a műtét, mert nagyobb beavatkozás. A kandúroknál ez egyszerűbb és gyorsabb. Aki azt gondolja, hogy borzasztó dolog az ivartalanítás, mert meggátoljuk szegény macskát a szaporodásban, annak tudnia kell, hogy a nőstényeknek az aktus kifejezetten fájdalmas, egyáltalán nem élvezik. A nőstények védtelenebbek, törékenyebbek. Ha kóborként kölykeik lesznek, saját maguk ellátására sem tudnak figyelni, mert a kicsinyeik táplálásával és őrzésével vannak elfoglalva.

- Mi a helyzet az utcán élő kandúrokkal?

- A kandúrokról tudni kell, hogy ha ivarosan kóborként élnek, a legtöbb esetben olyan fertőző betegségeket kapnak el az utcaharcok során, amely később a halálukat okozhatja. A FIV például kandúrok között, vérrel, nyállal terjedő csúnya, halálos betegség. A karmolások következtében elfekélyesedik a pofijuk, a sebeik tályogossá válnak, szörnyű állapotba kerülnek, nem is ragozom tovább. Ha azonban ivartalanítják őket, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, elmaradnak az utcai harcok, vagy legalábbis jóval kisebb eséllyel bocsátkoznak verekedésbe. A kórházak területén mindig vannak macskák. Ha ivartalanítják őket, akkor nem lesz szaporulat évekig, ráadásul az új macskákat a régiek nem engedik be a területükre, így nem nő tovább az állomány. Ez megalapozott, jó érv lehet például azoknak, akik kórházban dolgoznak.

cicuka

Fotó: Zárjuk be a kóborgyárat!

- Melyik a legelterjedtebb tévhit a macskák ivartalanításával kapcsolatban?

- Az, hogy csak bizonyos kor felett lehet elvégezni a műtétet, és az, hogy a nőstényeknek szülniük kell előtte. Minél hamarabb történik meg az ivartalanítás, akár már ivarérettség előtt, annál nagyobb esélyük lesz a cicáknak arra, hogy elkerülhessék a daganatos betegségeket. A saját macskáimat éppen a prevenció érdekében ivartalaníttattam.

- Mit mondanál azoknak, akik a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoporthoz szeretnének csatlakozni?

- Fontos tisztázni, hogy ez nem cicakereső/örökbefogadó oldal. Nem macskákat közvetítünk. A kóbor cicák ivartalanításának megszervezése a célunk. A másik, hogy itt mindenki igazi közösséget, valódi segítséget talál. Nem hagyjuk egymást egyedül!

Ha érdekesnek találtad az interjút, lájkold vagy oszd meg az ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Így adott reményt a Bátor Tábor egy diabétesszel élő kisfiúnak és családjának
Amikor egy gyermek beteg lesz, a szülők élete is gyökeresen megváltozik. Niki, akinek cukorbeteg a kisfia, elmondta, milyen meghatározó élmény volt számukra, amikor eljutottak a Bátor Táborba.


Korábban gyakran lehetett arról hallani és olvasni, mennyire fontos a gyermeket nevelő szülők életében a kettesben töltött minőségi idő. Sokan tudatosan törekszenek arra, hogy a hétköznapok gondjaiból kilépve legalább néhány óráig vagy egy estén át kicsit együtt lehessenek és lazíthassanak.

Ám hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy vannak szülők, akiknek a gyermekük betegsége miatt még ez is elérhetetlennek tűnik.

Ők ugyanis egy percre sem lazíthatnak, folyamatosan készenlétben kell állniuk - éjjel és nappal.

Nikiék élete is így telik évek óta, amióta kiderült, hogy a kisfiuk, Tibi cukorbeteg. Az elmúlt négy évben egyszer volt lehetőségük kiszakadni a szigorú rutinból: a Bátor Táborban, ami meghatározó élményt jelentett mindannyiuk számára.

Nehéz iskolakezdés

2021 nyara boldogan telt Nikiéknél: világra jött második gyermekük, Emili és iskolába készülődött a fiuk. A szülők mégsem tudtak felhőtlenül örülni – mert ősszel valami megváltozott.

„Tibi szomorkásnak, bágyadtnak tűnt, ami nem jellemző rá. Először azt hittük, lelki okok állnak a háttérben, a kistestvér érkezése és az iskolakezdés nyomasztja.

Ám ezt a feltevést sem a tanítónő, sem szakember nem igazolta, minden rendben volt Tibivel” - meséli Niki.

Az is feltűnt nekik, hogy a gyermekük a szokásosnál többször jár mosdóba, éjszaka újra és újra felkel, ezért felfázásra gyanakodtak. Vizelettesztet végeztek, majd vércukormérés következett. Tibi vércukorszintje ijesztően magas, 18-as volt. Innen egyenes út vezetett a kórházba, ahol megkapták a diagnózist: a kisfiuk diabéteszes.

A cukorbetegség felforgatta a család életét

„Összeomlottam. A gyermekágyi időszakban voltam, Emili akkor három hónapos volt. És egyszer csak szembe kellett néznünk valamivel, amit ugyan addig nem ismertünk, de mindent megváltoztatott.”

A család új, szigorú szabályokat tanult és új napi rutint kellett kialakítani. Tibi vércukrát nem sikerült otthon stabilizálni, így egy hónapot kórházban töltött. Emellett a szülők rengeteg cikket és szakmai anyagot olvastak a témában, hogy minél több információt szerezzenek a diabéteszről, és lássák, mi vár rájuk.

Az első másfél év volt a legkeményebb, hiszen akkor Tibi még csak inzulin pent használhatott, ami nem csak nagyobb kötöttséggel jár, hanem azzal is, hogy naponta többször kellett megszúrni, ami borzasztó élmény a szülőnek és a gyereknek is. Később kapott applikációval összehangolt pumpát, ami kicsit lazított a kereteken.

Ráadásul Niki az első másfél évben mindent otthon sütött a kenyértől a pizzáig. „A diabéteszes étrendnél az a lényeg, hogy a szénhidrát mennyiségeket pontosan eltaláljuk, mert csak az alapján lehet adagolni az inzulint. Körülírni sem tudom, ez milyen koncentrációt igényel, úgy, hogy ott van egy pici baba is, akire ugyanúgy oda kell figyelni.”

Az első időszak nem csak az új étrend, az új szokások és az inzulin miatt volt nehéz, hanem azért is, mert a diabétesszel élő gyermekek szüleinek bármikor elérhetőnek kell lenniük.

„A legnehezebb szülőként a diabétesszel kapcsolatban az, hogy soha nem engedheted el magad teljesen. Soha nem alhatsz el úgy, hogy ne tudj felébredni, mert lehet, hogy két óra múlva csipog a gyerek telefonja, inzulint kell beadni, mert magas a cukra, vagy épp szénhidrátra van szükség, mert annyira alacsony, de ő a telefon jelzésére nem fog felébredni, mert még pici, ezért neked kell kiugranod az ágyból. Ez eleve elmondhatatlan stresszforrás, amit csak az érthet, aki ebben él.”

Egy utazás, ami mindent megváltoztatott: a Bátor Tábor

Éppen a mindennapok nehézségeiről beszélgettek a tartós betegséggel élő szomszédjukkal, amikor a lány elmesélte, mit jelentett neki a Bátor Tábor, ahová többször is eljutott. Azt javasolta, nézzenek utána, hogy erre Tibinek is van-e lehetősége. Niki még aznap felvette a kapcsolatot a szervezőkkel, és azt a választ kapta, hogy lesz ősszel családi tábor. Megpályázták, és bejutottak a turnusba.

„Mivel nem tudtuk, mi történik majd a táborban, nem ismertük a működését, az elején aggódtunk, és attól is tartottunk, hogyan bírja majd a „gyűrődést” Tibi húga, az akkor hároméves Emili. De a szervezők megnyugtattak, hogy jó kezekben lesznek a gyerekek” – mondta Niki.

Úgy véli, aki még nem járt a Bátor Táborban, elképzelni sem tudja, milyen erős védőháló veszi körül a résztvevőket, és mennyi segítséget kapnak az önkéntesektől.

Amint megérkeztek, szinte már vitték is magukkal a gyerekeket különféle programokra. Bár az elején lelkileg és mentálisan is nehéz volt elengedniük a kontrollt, hiszen évekig csak ők vigyáztak Tibire, érezték, hogy a táborban biztonságban lesznek a gyerekek, mindenki figyelni fog rájuk.

„Az az odafordulás és empátia, ami körülvett minket, és az élmény, hogy kicsit elengedett kézzel lehettünk a táborban a férjemmel, hosszú időre elegendő lelki munícióval látott el bennünket. A hazaúton elsírtam magam, annyira meghatott a velünk való törődés.”

Miután évek óta a diabétesz körül forgott az életük, és nem lehettek a férjével egy percre sem kettesben, felemelő volt számukra, hogy ha csak pár órára is, róluk szólt minden, és ennyi idő elteltével tőlük is megkérdezték, hogy érzik magukat.

„Nem csak az volt szívet melengető, ahogyan a Bátor Táborban törődtek velünk, hanem az is, hogy sok más, hasonló helyzetben lévő szülővel tudtunk kapcsolódni.

Azt láttuk, hogy a legtöbbjüknek ugyanez hiányzott, ugyanerre volt igényük” - árulta el Niki.

Tibi is tudott ismerkedni, barátkozni, önfeledten játszani, mert a többiek is diabétesszel éltek, és abban a közegben természetes volt, hogy másnak csipog a telefonja, nem csak az övé. Máskor ugyanis - tanórán, étteremben, a strandon, a múzeumban és máshol - emiatt sajnos a figyelem középpontjába kerülnek.

Mit adott még a Bátor Tábor a családnak?

A táborban szerzett élményekből a mai napig táplálkozni tud az egész család. Az a pillanat, amikor Tibi bekötött szemmel leugrott a 8 méteres toronyról, azt jelképezi számukra, hogy nincs lehetetlen. Ha ott, abban a szituációban ilyen bátor volt, akkor bármire képes, nincsenek előtte akadályok.

A tábor légköre pedig szó szerint gyógyító volt számukra, és megmutatta nekik: attól még, hogy felelősségteljesen kell élniük a mindennapokat, jár nekik a nevetés és a kikapcsolódás.

Ezen kívül Nikit és családját a Bátor Tábor szó szerint is bátrabbá tette. Nyáron külföldi utazásra készülnek, amit Tibi számára azért is lesz izgalmas, mert először ül majd repülőgépen. A nyári szünetet amúgy is nagyon szereti, mivel szabadabban járhat-kelhet, sokat játszhat a barátaival, nem kell korán kelni, délutánonként tanulni. A szünidő számára “olyan, mintha minden nap szombat lenne”.

 

Üzenet a diabétesszel élő gyermekek szüleinek

Niki azoknak a szülőknek, akik megkapják a diagnózist a diabéteszről, azt javasolja, ne adják fel akkor se, ha falakba ütköznek. Mert sajnos találkozhatnak negatív reakciókkal. Nekik is volt részük elutasításban, amikor diagnózist követően Tibi vissza akart térni a sportoláshoz. Ám Nikiék addig mentek, amíg találtak olyan edzőt, aki nem a problémát látja a fiukban, hanem ugyanúgy kezeli őt, mint a többi, edzésre járó gyereket.

A másik tanácsa az, hogy

érdemes a környezetet az iskolától a baráti közösségekig edukálni és információval ellátni a diabétesszel kapcsolatban.

Bár nekik szerencséjük van Tibi tanítónőjével, aki elképesztő módon támogatta és segítette őket. Megértő és nyitott közeget teremtett, amelyben a kisfiú ugyanúgy fejlődhet, tanulhat, mint a többiek, és ahol biztonságban lehet.

Sajnos viszont sok betegségben érintett gyerek nem ezt éli meg a kórházban vagy otthon töltött időszak után az iskolába való visszatéréskor. A Bátor Tábor Suliprogramjával évek óta sikeresen segíti a beteg gyerekeket a visszailleszkedésben azzal a céllal, hogy az osztály egy olyan gyógyító közösség legyen, ahol mindenkinek jó lenni.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?

A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Magyarországon évente több, mint 4000 beteg gyereknek, családtagnak nyújtanak sorsfordító élményeket.

A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak. Ha te is szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy még több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket, most itt a lehetőség.

A te segítségedre is szükség van, hogy a Bátor Tábor folytathassa a munkáját – az 1%-od is sokat számít!

Bővebben ide kattintva olvashatsz a felajánlás módjáról!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Nagyon kedves, céltudatos lány volt, amivel belopta magát a szívembe, és örökké ott is marad” – Megrendítő sorokkal emlékeznek Kiss Dorottyára
A fiatal kézilabdázó szerdán szenvedett halálos baleset, amikor autóját oldalról eltalálta egy furgon. A sportvilágot sokkolta a hír, klubja gyertyagyújtással emlékezik rá.


Sokkolta a kézilabdás közösséget is a hír, hogy 21 éves korában elhunyt Kiss Dorottya Zsófia. Az Érd egykori utánpótlás-válogatott játékosa szerdán vesztette életét Budafokon, a 6-os főúton történt közlekedési balesetben. A szemtanúk szerint egy furgon oldalról ütközött neki az autójának, amely ezután a vasúti sínek melletti szalagkorlátnak csapódott. A jármű sofőrjét a mentők kórházba szállították, míg a tűzoltók hosszasan küzdöttek a roncsba szorult fiatal sportoló életéért. Végül válságos állapotban emelték ki a járműből, de az életét már nem tudták megmenteni.

A tragédia híre mélyen megrázta az Érd kézilabdacsapatát is, amely közleményben búcsúzott korábbi játékosától. „Mély fájdalommal tudatjuk közösségünk tagjaival, hogy saját nevelésű egykori kézilabdázónk, Kiss Dorottya Zsófia autóbalesetben elhunyt” – írták a közösségi oldalukon. Egyúttal bejelentették, hogy április 25-én, péntek este hat órától gyertyagyújtással emlékeznek meg róla az Érd Aréna előtt - írja a Blikk.

Zsófi kisiskolás korában kezdett el kézilabdázni, és 2013-tól egészen 2024-ig az Érd játékosa volt. Végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2019-ben mutatkozott be a felnőtt NB I-ben, a Szabó Edina vezette együttesben. A 65-szörös válogatott edző megrendülten reagált a hírre.

„Most hirtelen nagyon nehéz bármit is mondani. Egy sikerekben, emlékezetes pillanatokban és érzelmekben gazdag időszakot éltünk át együtt. Nagyon klassz volt a karrierje ­minden szempontból. Tudom, hogy mindig ezt mondják, de Zsófira hatványozottan igaz, hogy fiatal kora ellenére nagyon érett volt. Mindent, amit elért, a saját erejéből érte el, amikor pedig esélyt kapott, mindig bizonyított. Emlékszem, mekkora boldogságot jelentett számára, hogy saját nevelésű játékosként felkerült a felnőttcsapatba. Nagyon kedves, céltudatos lány volt, amivel belopta magát a szívembe, és örökké ott is marad.”

– mondta.

Kiss Dorottya Zsófia a magyar U20-as válogatottban is szerepelt, 2022-ben ezüstérmet szerzett a szlovéniai világbajnokságon, ifj. Kiss Szilárd irányítása alatt. A szakember így emlékezett rá:

„A pályán igazi nagy küzdő, akaratos játékos volt, míg azon kívül egy kifejezetten vidám, szerethető lány. Amikor ránézek a róla megosztott fényképre, a hír bármennyire is szomorú, akkor is csak a belőle sugárzó pozitivitást érzem.”

A ChampSport játékosügynökség, amely a sportoló korábbi képviselője volt, szintén búcsúzott tőle. Kiemelték Zsófi mosolyát, amelyet azok, akik vele dolgoztak, soha nem fognak elfelejteni.

„Mély fájdalommal értesültünk Kiss Dorottya Zsófia tragikus haláláról. Zsófi nemcsak kiváló sportoló volt, hanem egy rendkívül lelkiismeretes, kedves és jókedvű fiatal nő, aki mindenki szívébe belopta magát. A veszteség, amit most érzünk, felfoghatatlan. Osztozunk a gyászban, és szívünkben őrizzük meg az emlékét” – írták.

Érd polgármester, Csőzik László is megrendülten emlékezett a fiatal lányra. Közösségi oldalán azt írta:

"Kiss Dorottya Zsófia elvesztése megnémítja és letaglózza az embert. Értelmetlen és igazságtalan, belesajdul a szív, meghasad a lélek. Mélységes mély fájdalmat érzek én is, mióta meghallottam a hírt, hogy ez a példaképül szolgáló kiváló sportember, ez a csodálatos, gyönyörű lány autóbalesetben életét vesztette. Érd könnyei potyognak…

Zsófi a kézilabdacsapatunk oszlopos, saját nevelésű korszakos versenyzője volt. Az U20-as vb-n pár éve ezüstérmet nyert a magyar válogatottal.

Szeretett játékosunkat városunk saját halottjának tekinti.

Családja gyászában osztozom magam is, kérem, fogadják őszinte részvétemet Érd közössége nevében.

Zsófira holnap, azaz pénteken 18 órától az Érd Aréna előtt gyertyagyújtással emlékeznek csapattársai, szurkolói és Érd polgárai.

Érd Angyalkája, Isten nyugosztaljon"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító: 20 kilós teherrel futotta le a londoni maratont fia emlékére az összetört apa
A fia 20 kilót nyomott, amikor utoljára kórházba került a halála előtt. Ceri, az apa jótékonysági szervezet számára gyűjtött adományokat. „Elveszítettem a fiamat. Van még két gyönyörű fiam itthon, de a gyász súlya mindig velem marad” - mondta.


Egy brit apa a londoni maratont úgy teljesítette, hogy a hátán egy 20 kilogrammos hátizsákot cipelt, fia emlékére.

Akik április 27-én indultak a fővárosi maratonon, észrevehették a férfit, aki egy olyan pólót viselt, amelyen ez állt:

„20 kilót cipelek. A fiam súlyát, amikor hatévesen meghalt. A gyász súlyát. A rák súlyát.”

Rajta volt egy hátizsák is, rajta a „Hugh” névvel és sok más gyermek nevével.

Ő Ceri Menai-Davis, egy elkötelezett apa, aki az It’s Never You nevű jótékonysági szervezet számára gyűjtött adományokat. A szervezet a rákos gyermekek családjainak támogatását tűzte ki célul.

A LADbible-nek Ceri arról beszélt, milyen érzés volt a fia súlyát vinni a londoni maratonon. Elmondta, hogy már több mint 9,5 millió forintot (25 ezer fontot) gyűjtött össze a jótékonysági kampányban, amelyhez itt lehet adakozni.

Elmagyarázta, hogy fiánál 2020 októberében diagnosztizáltak rákot. Miután Hugh hat hónapon át kemoterápiát kapott, Ceri úgy érezte, „valamit tennem kell, hogy fitt legyek”, ezért jelentkezett a londoni maratonra.

Hugh története és a maraton

Hugh 2021 májusában sikeresen befejezte az első kezelési szakaszt. Ceri szerint a fiú „olyan volt, mint egy szuperhős”, aki minden kezelést panaszkodás nélkül tűrt. Az apa ekkor kezdett el edzeni a maratonra.

Emlékezett arra, hogy 2021. augusztus 27-én egy edzésre indult, ahol a felesége, Frances, elvitte Hugh-t, hogy nézze őt. Az apának az maradt meg, hogy fia az autóból kiabálta: „Gyerünk, apa, gyerünk, apa!”

Hugh hatodik születésnapja augusztus 30-án volt, de két nappal később visszaesett, és szeptember 18-án meghalt.

Ceri elmondta, hogy fia utolsó napjaiban megkérdezte Hughtól, mit tegyen. A fiú azt mondta neki:

„Menj, apa, csináld meg, fuss Londonban!”

Amikor Hught eltemették, mellé helyezték Ceri első londoni maratonérmét. Ezután a szülők elhatározták, hogy létrehozzák az It’s Never You alapítványt, hogy fiukra büszkék lehessenek.

Az adománygyűjtés és a cél

Ceri idén ismét 20 kilogrammot cipelt a londoni maratonon, Hugh tiszteletére.

Így mesélt erről:

„Azóta mindig azt mondom: rendben, folytatnom kell, és tennem kell valamit, amire büszke lenne.”

Kifejtette, hogy azért hozták létre a jótékonysági szervezetet, mert szülőként teljesen elszigetelve érezték magukat a betegség alatt:

„Érthető módon a figyelem a gyermekre irányul, de senki nem kérdezi meg, hogy te, mint szülő, jól vagy-e. Mindenki azt feltételezi, hogy erős vagy. Pedig ez életed legrosszabb időszaka.”

Az alapítvány többek között a Hugh törvénye nevű kezdeményezésen dolgozik, amely célul tűzte ki, hogy anyagi támogatást nyújtson a rákos gyermekek szüleinek.

A maraton 2025-ben

2025-ben Ceri negyedszer teljesítette a londoni maratont. Korábban egy olyan köpenyt viselt, amelyen 200 név szerepelt.

Most egy 20 kilogrammos hátizsákkal futott, amelyen 450 rákban érintett gyermek neve volt olvasható.

Az idei londoni maraton érmével készült fotón Ceri látható – az első, 2021-es maratonérmét, amit akkor szerzett, fiával temették el.

Ceri így magyarázta a kihívást:

„Hugh 20 kilót nyomott, amikor utoljára kórházba került. Úgy éreztem, amikor egy szülő megtudja, hogy a gyermeke rákos, nemcsak a kezeléseket kell végigcsinálnia, hanem az egész élete megváltozik.

Nem erre számítasz. Arra számítasz, hogy együtt nézitek meg az első Arsenal-meccsét 12 évesen, vagy leviszed a kocsmába 18 évesen. Ehelyett ott ülsz mellette egy kórházi ágyon, miközben kemoterápiát kap öt évesen. Ez az a teher, amit szülőként cipelned kell.”

Hozzátette:

„Elveszítettem a fiamat. Van még két gyönyörű fiam itthon, de a gyász súlya mindig veled marad.”

A 20 kilogrammos súly nemcsak Hugh testsúlyát jelképezte, hanem azt a lelki terhet is, amelyet a rákos gyermekek szülei éreznek.

A 450 név és az érzelmek

Ceri most gyors tempójú gyaloglással teljesítette a maratont. Indulás előtt a közösségi médián keresztül kérte a szülőket, hogy küldjék el neki rákban érintett gyermekeik nevét, hogy azokat is magával vihesse.

Végül 450 gyermek nevét tudta felírni a hátizsákra. Hugh neve is rajta volt, a saját kézírásával.

A fizikai súly mellett érzelmileg is megterhelő volt a kihívás:

„Amikor elsétálsz az emberek mellett, és azt kiáltják: ‘Gyerünk, Hugh!’, könny szökik a szemedbe, mert tudod, hogy ott van veled.”

Ceri így emlékezett a befutóra:

„Az utolsó 50 méteren, amikor megláttam a célvonalat, sírva fakadtam. A barátom, David, aki velem ment, átölelt 50 méterrel a cél előtt. Összetörtem érzelmileg, mert annyira felfokozott állapotban vagy végig, és amikor meglátod a célvonalat, minden érzés rád szakad.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Csak néztük a nullákat” – 1,3 milliárd forint kell a kis Alex életmentő gyógyszerére, de eddig csak a töredéke jött össze
A hat hónapos Alex ritka genetikai betegséggel született, amely lassan lebénítaná. Szülei most minden erejükkel azért küzdenek, hogy időben megkaphassa a szükséges kezelést.


Alexnél négy hónapos korában derült ki, hogy komoly betegsége van. Bár a szülés után minden rendben zajlott, és a kórházból is problémamentesen hazaengedték, édesanyja, Simon Barbara már korán észrevette, hogy valami nincs rendben. „Az egész egy elhúzódó sárgasággal kezdődött” – emlékezett vissza a Blikknek.

A szülők orvoshoz vitték a kisfiút, ahol kiderült, hogy a májértékei nem jók. A pontos diagnózisig több vizsgálatra is szükség volt, és mire megtudták, mi a baj, Alex már négy hónapos volt. Az orvosok Duchenne-féle izomdisztrófiát állapítottak meg nála. Ez egy olyan ritka genetikai betegség, amely az izomsejteket fokozatosan zsírszövettel és kötőszövettel helyettesíti.

„Általában 3 éves koruk körül szokott kiderülni, amikor elkezdenek járni. Ha lehet így mondani, ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, hiszen már nagyon korán fény derült a betegségre”

– mesélte az anya.

A szülők eleinte nem hitték el a diagnózist, ezért másodvéleményt is kértek. Amikor az újabb vizsgálat is megerősítette a betegséget, nehéz volt feldolgozniuk a hírt. Ennek ellenére hamar utánanéztek a lehetőségeknek.

„Szerencsére olyanok vagyunk, akik az első sokk után egyből azt kezdik keresni, hogyan lehet megoldani a problémákat. Így derítettük ki, hogy erre már létezik gyógykezelés, amit vagy az Egyesült Államokban vagy Dubajban kaphatnak meg a betegek.”

A kezelés ára 1,3 milliárd forint, és ez csak a gyógyszer költsége.

Az utazás és a kint tartózkodás további kiadásokat jelent. Bár a kezelés nem gyógyítja meg teljesen a betegséget, enyhébb lefolyásúvá teheti azt. „A Duchenne-szindrómában szenvedők 8 éves koruktól jellemzően kerekesszékbe kerülnek, innen kezdve pedig csak romlik az állapotuk: a gyógyszerrel mindez megelőzhető és elkerülhető” – tette hozzá Barbara.

A család gyűjtésbe kezdett, de eddig mindössze 128 ezer forint jött össze a szükséges összegből.

Aki szeretné anyagilag is támogatni a kisfiút a gyógyulásban, az alábbi számlaszámon teheti meg:

Számlaszám: 1177302301055333 OTP Bank

Ungárné Simon Barbara

Közlemény: ADOMÁNY ALEX KEZELÉSÉRE


Link másolása
KÖVESS MINKET: