Titokzatos utasok, sötét múlt az óceán közepén – 1899 kritika
Nem lehet azt mondani a 2017-es Dark című sorozat készítőire, Jantje Friesere és Baran bo Odar-ra, hogy újak a szakmában, ugyanis ők készítették a zseniális német sorozat három évadát a Netflixnek. Aki látta, tudja milyen volt: egy nehezen követhető, high-concept időutazós sorozat, ami feltette a modern sci-fi nemzetközi térképére Németországot. Több szálon egyszerre futó történetet, párhuzamosan három idősíkot és három teljes különböző színészgárdát kellett követnie a nézőnek, ami mondanom se kell, nem volt egyszerű feladat, de nagyon megérte, mert a Dark nehezen felülmúlható élmény volt.
Mi több, nagyon is közel áll a Dark-hoz, csak nem biztos, hogy jó értelemben. Kár érte.
Nagyon erős, atmoszferikus starttal indul az 1899, a Kerberos nevű emigránsokkal teli gőzhajón találkozunk a főszereplővel, a brit Maura Franklinnel az Atlanti óceán közepén.
megismerjük a kapitányt, Eyket, aki a német személyzet vezetője, Ángelt és Ramirot, a két spanyol ajkú gazdag utazót, Lucient és Clémence-et, a francia nászutasokat, Ling Yi-t és édesanyját, akik Kínából jöttek. A hajó mélyéből előkerül a szegényebb réteg is: mélységesen keresztény dán emigránsok, és a lengyel Olek a hajó gépházából, sőt még egy francia potyautas is van a tengerjárón.
hát még ha megtudjuk, hogy minden utasnak drámai, tragikus múltja van és ezt mind-mind ránk fogják önteni flashbackek formájában. Szinte minden fontosabb utas sötét múltjában fogunk áskálódni, majd megtudjuk, hogy senki sem véletlenül választotta a Kerberost.
Lehetne Lost-os párhuzamot vonni, csakhogy ott részenként egy karakterre koncentráltak az alkotók, így nagyobb hangsúlyt tudtak fektetni egy ember történetére, míg itt mindenki tragédiáját egyszerre kapjuk a képünkbe. Nem az első részben, de folyamatosan, és valahogy nem szervesen épülnek bele a történetbe, némelyik teljesen érdektelen, unalmas. Ez egy nagy melléfogás, pedig a hangulat az első percekben nagyon erős, a Kerberos atmoszférája zseniális.
Innentől a sorozat átevez egy kicsit szellemhajós vonalra, Bermuda háromszög szájízzel, de nem kezdenek semmit ezzel a ziccerrel sem. A félelmetes, misztikus felvetés, amilyen gyorsan jött, úgy távozott is, ugyanis ez nem egy kosztümös sorozat, horror, vagy thriller. Az 1899 egy nagyon különleges széria, zsánerét azért nem fedem fel, mert erős spoiler lenne, de maradjunk annyiban, hogy a szemfüles néző a második rész környékén tudni fogja, hogy körülbelül merre megy majd a történet.
Rossz sorozat az 1899? Nem. Egyértelműen nem, de nagyon sok sebtől vérzik és sokan el fogják engedni útközben. Először is: a nyolc részt kényelmesen bele lehetett volna sűríteni négybe is. Vontatott a történet, iszonyatosan lassan halad előre, sokszor a karakterek csak bámulnak, szenvednek és nem mozog előre semmit, vagy belénk sulykolnak olyan dolgokat, melyek egyértelműek. A ténylegesen fontos kérdésekre nem kapunk választ, sőt a kérdéseket se teszik fel.
Az alkotók túl nagy feneket kerítenek a csavaroknak, amikből van bőséggel, de majdnem mind súlytalan, a legvége pedig inkább csalódást keltő, mint kielégítő. Túl sok mindent próbáltak beleszuszakolni a sztoriba, ami pedig még dühítőbb, hogy sok mindennel nem is kezdenek semmit, nincs megoldása, magyarázata vagy értelme.
Miért olyan nehéz sorozat az 1899? Nem csak a hossza miatt. Minden szereplő a saját nyelvén beszél, és akik tudnak angolul, ők egymással a közös nyelven kommunikálnak. Ez azt jelenti, hogy az 1899 nézése közben több dán, német, francia, lengyel, kínai, japán, spanyol és portugál dialógust fogunk hallani, mint angolt. Számomra ez nem volt probléma, de sokaknak,
Nézhetjük ugyan magyar szinkronnal a sorozatot, akkor viszont nagyon röhejes lesz, amikor két karakter nem érti egymást, pedig mindketten magyarul beszélnek, vagy ami még rosszabb: teljesen megváltoztatják a párbeszédeket, ilyenkor pedig a bábeli káosz lényege veszik el, amitől sokkal kevesebb lesz a mű. A konfliktusok nagy része ugyanis kommunikációs problémákból adódik, amit meg lehetett volna oldani egy-két beszélgetéssel.
A látványvilág gyönyörű, és különleges, amikor beindul a történet. A hajón játszódó jelenetek ugyan egy-két rész után unalmassá válhatnak, hiába az elképesztően jó kosztüm és díszlet-design, a hajókabinokban rohangáló színészeket fogjuk nézni. Viszont amikor kicsit megszabadul ezektől a keretektől,
A büdzséhez képest hihetetlen amit a tévé képernyőjén látunk, egyáltalán nem érezzük azt, hogy nem egy nagy költségvetésű amerikai sorozatot nézünk. A zene terén ugyan kicsit felemás a helyzet: nagyon különleges, csontig hatoló témája van az 1899-nek, ami ha felcsendül, az ütő is megáll az emberben, ugyanakkor sokszor belekevernek modernebb dallamokat, ami erősen elüt az atmoszférától. Szintén retrospektív érthető, miért tették ezt, de szerintem hibás lépés volt.
Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy nekem nem tetszett az 1899, ami valamennyire talán igaz is, de nem tudok rá haragudni. Túl nagynak gondolták az ötletüket megalkotóik és túl sok időt adtak neki, pedig ott volt a potenciál a sorozatban, hogy kiemelkedő legyen: a főszereplők nagyon jók, még ha egy-egy mellékszereplő gyengébb is, de a misztikum működik egy ideig,
Sajnálom, de én nem fogom nézni a második évadot, ha berendelik. Azért mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg legalább az első részt, hátha elkapja a Lost-hangulat. Az 1899 megtekinthető magyar szinkronnal is a Netflix-en.
