Gépek bukása: M3GAN 2.0 és a mesterséges dögunalom
Vannak filmek, amik azért születnek meg, hogy a folytatásuk jobb lehessen, mint az eredeti. Ez egy elfogadható iparági stratégia: csináljunk egy bemelegítő epizódot, ami felvázolja az univerzumot, megalapozza a karaktereket, majd a második részben jöhet a tűzijáték és a fejlődés minden téren. Általában az ilyen filmek létrejöttéhez hatalmas szerencse és tehetséges alkotók kellenek: Csillagok háborúja után a Birodalom visszavág, vagy a A halálosztó után Az ítélet napja.
Sőt, ha az első rész csak közepesen rossz volt, akkor a második sajnos egyértelmű visszalépés – egy erőtlen, fáradt, és teljesen felesleges próbálkozás, ami nem tudja eldönteni, hogy mi akar lenni: akciófilm, vígjáték, horror, vagy mindhárom – de egyikben sem nyújt élvezhető szintet.
A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért: Gemma (Allison Williams), a tech-zseni, akinek egyszer már sikerült megalkotnia egy gyilkos babát, most a mesterséges intelligencia etikájának védelmezőjeként tűnik fel.
Ezalatt Cady (Violet McGraw), az unokahúga, próbál normális életet élni. De ahogy az lenni szokott, a béke nem tart sokáig, feltűnik egy új, az amerikai állam által épített AI-alapú szuperrobot, Amelia (Ivanna Sakhno), aki természetesen fellázad a teremtői ellen, és elindul, hogy levadássza az igazi alkotóját, Gemmát és vele együtt Cadyt is, ha már ott van. Hát… mi mást is tehetne Gemma, mint hogy újra életre kelti M3GAN-t (Amie Donald), hogy ezúttal a jók oldalán harcolhasson? Logikus? Hát nem.
A sztori már itt elkezd recsegni-ropogni, de a valódi gondok csak ezután jönnek. Az alapszituáció nemhogy nem eredeti, de konkrétan a Terminátor 2 lebutított, kifordított változata. A gyilkos robot, aki most a hősi védelmező szerepében tér vissza – ismerős? Csak itt nincs Schwarzenegger, jó karakterek, feszültség, vagy olyan jelenet, amire az ember szívesen emlékezne vissza. A „nagy csavarok” pedig inkább kínosak, mint meglepőek. Olyan fordulatokat kapunk, amiket már a karakterek első megjelenésekor ki lehet találni. Ki az „áruló” szereplő? Első jelenetében világos. Ki fog meghalni? Egyből sejthető. Klisék halmaza egymásra hányva.
Itt azonban már láthatóan senki nem akarta, hogy a film tényleg horror legyen. Érezhető, hogy rettegtek a 18-as karikától. A „félelem” maximum abban nyilvánul meg, hogy néha zavarba ejtő, amit látunk. De nem a jó értelemben. Inkább úgy kellemetlen, mint egy félresikerült stand-up fellépés.
A humor sajnos erőltetett, néhány szarkasztikus megjegyzés, néhány „cool” beszólás M3GAN-től, de maximum ennyi, és ezek sem működnek. A legjobb poén az, amit a néző fogalmaz meg magában: „Erre tényleg pénzt adtak?”.
A látvány sem menti meg a produkciót. Az effektek olcsók, a CGI néha nevetséges, a harcjeleneteket viszont – és ez az egyetlen valódi pozitívum – meglepően profin levezényelték. Gerard Johnstone rendező láthatóan érzi, hogyan kell dinamikus akciójelenetet rendezni: a verekedések jól követhetők, a kamera nem rángatózik annyira, a koreográfiák helyenként kifejezetten ötletesek.
A zene is dicséretet érdemel. A hangulatfestés működik, a dallamok néha még többet is adnak, mint amit a jelenetek önmagukban érdemelnének. De sajnos zene és akció nem elég ahhoz, hogy egy filmet megmentsen. A színészek sem tudtak mit kezdeni a szerepeikkel. Nincs igazán, akinek tiszta szívvel drukkolni lehetne.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy M3GAN 2.0 nem tudja, mi akar lenni. Nem félelmetes, nem vicces, és nem is igazán szórakoztató. A trash-szintű hangulat, amit az előzetes és az első percek belengetett szinte semmibe vésznek egy pillanat alatt. A forgatókönyvi blődség, ami a film felénél megtámadja a nézőt pedig már tényleg a csúcs, semmi nem vehető komolyan onnantól. Amikor a film túllépi a saját logikáját és hirtelen minden realitást félredob.
Vagy direkt próbál buta lenni, hogy majd így eladhatja magát? Nem tudom, de az biztos, hogy ez 2 óra felesleges időtöltés. Legalább a légkondi működik a mozikban… A brutalitás, aminek egy ilyen műfaji kavalkádban helye lenne, teljesen vértelen. Szó szerint. Kezek leszakadnak, fejek loccsannak, de mintha senkinek nem lenne egy csepp vére sem. A jelenetek súlytalanok, tét nélküliek és unalmasak.
Összességében a M3GAN 2.0 egy kihagyott ziccer. Az első rész hangulatos, mémesedett pillanataihoz fogható – például M3GAN TikTok tánca – sehol nincs, emiatt a film könnyen a feledés homályába vész majd. Az egyetlen reménye, hogy a gyártási költségek nem voltak túl magasak – de ez sajnos a látványon is érződik.
Ha a mesterséges intelligencia tényleg így nézne ki, már rég nyugodtan alhatnánk, nem lenne itt semmilyen Gépek lázadása. Ez a film nem világuralomra tör, hanem a streaming-platformok süllyesztőjébe.
