Rudolf Péter a Vígszínház évadnyitó ülésén: A színház ne igazodjon a politikához
A Vígszínház évadnyitó ülésére járni mindig öröm. Nem csak azért, mert ilyenkor mindenféle finomsággal várják az újságírókat, hátha sikerül kicsit megpuhítani a kérges szívünket, hanem azért is, mert mindig kapunk valami show-t. Ez voltaképp valahol kényszer is: mivel ilyenkor már nagyban készülnek az első bemutatóra, időtakarékosság miatt nem bontják le a díszleteket, hanem ahhoz kapcsolják a sajtótájékoztatót. Tavaly például a Liliomfi díszleteiben fogadta a vendégeket Rudolf Péter és a társulat, és Szigligeti Ede klasszikusának szellemében láthattunk egy rövid játékot.
Az idei évad első bemutatója, a George Büchner Leonce és Lénája alapján készült @Ll3t4rgIA (A letargia) a mai időkbe, egy gimnázium tornatermébe helyezi a cselekményt, így mi is egy rögtönzött tornaórába csöppenhettünk. Ami már ott elkezdődött, hogy Kovács Patrícia és Ötvös András a tanári kar prominens tagjaiként lezavarták a sütizgető, kávézgató újságírókat a nézőtérre, ami a kollégák arcát nézve azért feltéphetett néhány nevetéssel palástolt sebet.
A 130. jubileumi évad elején köszöntő beszédében Rudolf Péter igazgató bejelentette, hogy Szász Júlia, Kovács Tamás és Sághy Tamás csatlakozott a társulathoz. Ezután köszöntötte a veteránokat: Hegedűs D. Géza 50, Kern András 55, Halász Judit pedig 60 éve tagja a társulatnak.
Rudolf szerint a mai világban, ahol elvárás, hogy élesen fogalmazzunk, hogy leegyszerűsítsük a mondanivalót, igazi bátorság kell ahhoz, hogy valaki árnyaltan fogalmazzon. Márpedig a színház ezt teszi: több felvonáson keresztül bont ki egy-egy mondanivalót.
A legszembetűnőbb változás a korábbi évekkel szemben, hogy idén tulajdonképpen minden új előadás alkotói színház, amikor egy-egy darabból kiindulva, azt ugródeszkának tekintve a rendező, nem egyszer a színészeket is alkotóként bevonva valami nagyon sajátot, újat hoz létre. Ez jellemző az Ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Letargiára, amelynek Márkus Luca és Medveczky Balázs lesz a főszereplője, akik az Ármány és szerelemben már bizonyították, milyen remek párost alkatnak, nagyszerű a kémia köztük a színpadon.
Ahogy a sajátosan írt cím, @Ll3t4rgIA is jelzi, az előadásban megjelenik a fiatalok technikája, a Tik-tok világa. Márkus Luca elmondta a tíz éves kishúgán látja, mennyire más a mai fiatalok világa. Úgy véli, ma sokkal nehezebb valóban kapcsolódni egymáshoz. Ez azért is van, mert Luca generációja még nem az okostelefonokon szocializálódott. Bár már megjelentek életükben ezek az eszközök, ők nem az online térben éltek. Medveszcky Balázs azzal egészítette ezt ki, hogy szerinte nincsenek jobb és rosszabb generációk. "Meg nem hallások" vannak.
A Pesti Színház is erősen indítja az évadot. Madame Tartuffe: Udvaros Dorottya – erre alighanem az is felfigyel, aki különösebben nem jár színházba. Kincses Réka rendező előadása is tökéletes példája annak a fajta alkotói színháznak, amit már említettem. Bár az előadás egyik alapja Moliere talán leghíresebb műve, a látszat ellenére nem csak abban tér el tőle, hogy a főhőst nőre cseréli. Kincses Réka módszerének lényege, hogy a színészekkel közösen, sok improvizációval alakítja a történetet, amibe saját személyes élményeiket is beleírják. Ez kicsit gondot is okoz, hiszen nem olyan rég derült ki, hogy Szilágyi Csenge anyai örömök elé néz, ezért kihagyja ezt az évadot. Szó szerint néhány napja ugrott be a helyére Petrik Andrea, emiatt a darab egy részét át kell gyúrni az ő személyének megfelelően.
Az Udvaros Dorottya által alakított Barbara Tartuffe természetgyógyász, aki sikeresen kigyógyította magát súlyos gerincbántalmaiból, kiszáll a tolószékből és az emberek gyógyításának szenteli az életét. Jelmondata: "Ahol az ellenállás, ott az út!"



Valódi csemegének ígérkezik Shakespeare Falstaffja. Azt megszokhattuk, hogy már Shakespeare sem a régi, darabjait mindig modern környezetbe helyezik, próbálják megújítani. Falstaff az avoni hattyú három darabjában is szerepelt, a két IV. Henrikben, illetve A windsori vígnőkben. Valló Péter rendező ezekből és Verdi Falstaff című operájából gyúrta össze azt a változatot, amit Hegedűs D. Géza jutalomjátékának szánt. Hegedűs már a sajtótájékoztatót is harsányan röhögős komédiává változtatta, nem kétséges, hogy az előadás is fantasztikus lesz. Segítségére van ebben egyrészt Nádasdy Ádám nagyszerű fordítása, másrészt olyan remek játszótársak, mint Kovács Patrícia, Balázsovits Edit vagy Ötvös András, hogy csak néhányukat említsem.
Az Igazából komédia Szabó Máté rendezésében, és a Hegymegi Máté által színpadra állított Frankenstein avagy a modern Prométheusz fókuszában egyaránt a teremtő ember áll, ember és teremtménye kapcsolatát járja körül más aspektusból.
Igazi különlegességnek ígérkezik a Pesti Színházban tavasszal színpadra kerülő Államtitkár, amit Máté Gábor jegyez vendégrendezőként. Alexander Bisson komédiája volt a Vígszínház első igazi nagy sikere a megnyitása utáni időben. A darab középpontjában a korrupció áll, főszereplője nők kegyeiért cserébe osztogatja a kormányzati pozíciókat.
Az előadás két főszereplője Wunderlich József és Hegyi Barbara lesz.
A házi színpad előadásaiból kiemelném az Egy gyilkosság mellékszálai című produkciót. Borbély Szilárd művét Seress Zoltán alkalmazta színpadra, aki személyesen is ismerte a tragikus sorsú írót, és célja, hogy ne csak a művet, hanem az alkotót is közelebb hozza kicsit a közönséghez.
Mint látható, idén is sok érdekes újdonsággal várja nézőit a Vígszínház, és akkor a Vígszalonról még szót sem ejtettünk. Érdemes átböngészni a színház honlapján a kínálatot, mindenki talál magának megfelelő programot.