Bazsó Gábor: Mindenki azért imádkozzon, hogy derüljön ki, megint Musknak van igaza, különben nagyon nagy szarban vagyunk
Elon Musk úgy szállt bele az amerikai államgépezetbe, ahogy a saját cégeibe szokott, csak most egész kormányzati intézményeket ver szét. Pár hét alatt megszerezte az irányítást kritikus szövetségi pénzügyi és adatrendszerek felett, és olyan gyorsan zárt be állami programokat, hogy még a Trump-kormányzat emberei is csak pislogtak. Az USAID, az amerikai külügyi segélyezés legfontosabb ügynöksége, egyetlen hétvége alatt ment a levesbe. A DOGE néven futó szervezet, amit Musk személyesen irányít, gyakorlatilag mindenhez hozzáfér. Fiatal, egyetemet alig végzett programozók kaptak belépést a kormányzat legérzékenyebb adatközpontjaiba. Egyik napról a másikra ott találták magukat az amerikai költségvetés belső rendszereiben, a legfelsőbb döntéshozatali szinteken, miközben Trump azzal nyugtatja a világot, hogy „Musk nem tehet semmit a jóváhagyásunk nélkül” – aztán megadja neki a jóváhagyást.
De mi zajlik itt valójában? Musk egy szuperhős, aki az amerikai állam hatékonyságát akarja helyreállítani, vagy egy titokzatos árnyékkormányt épít? Bazsó Gábort, a Totalcar alapítóját kérdeztük, aki egyike azoknak Magyarországon, akik leginkább ismerik Musk gondolkodását és világát.
– Az az ember, aki eddig fantasztikus dolgokat adott nekünk, akár az űrkutatásban, akár az elektromos autózásban, most látszólag úgy viselkedik, mint az összeesküvés-elméletekben kitalált szupermilliárdosok, akik világuralomra törnek. Mi történik, mi motiválhatja Elon Muskot?
– Az a rossz hírem van mindannyiunk számára, hogy csak azt csinálja, amit ígért. Az első pillanattól kezdve azt mondta, hogy az Egyesült Államok költségvetése borzalmasan deficites, ráadásul az államigazgatás szövevényesen bürokratikus, ami oda vezethet, hogy az Egyesült Államok szép lassan bele fog merevedni a saját bürokratikus rendszerébe, és lemarad. Azt sosem tette hozzá, hogy kikkel szemben marad le. Nyilván mindenki a saját fenyegető ellenségképét választhatja ki a túloldalra. Mostanában ez geopolitikailag legnagyobbrészt Kínára szokott vonatkozni. Musk létrehozott egy szervezetet, aminek az a neve, hogy DOGE. Ez a bizonyos Doge egy régi internetes mém, egy kutya, amiről a Dogecoin nevű kriptovalutát is elnevezték. Ez eredetileg szintén egy viccből keletkezett, nem Musk csinálta, semmi köze nem volt a Dogecoin alapításához.
Viszont senki sem érti, hogy mi ez az egész, milyen alapon, honnan van hozzá joga, felhatalmazhatta-e erre őt Donald Trump? Egyáltalán felhatalmazhat-e bárkit arra, hogy az széthentelje az amerikai államigazgatást? Viszont pillanatnyilag úgy tűnik, hogy pont ez történik, de az az igazság, hogy Musk ezt is ígérte. Ez az attitűd a saját cégeinél is nagyon régóta látható. Ez nem különösebben megnyugtató. És ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy egyébként úgy tekint erre az egészre, mint egy magánember által vezetett cégre. A folyamat ahhoz hasonlít, ahogy Musk megvette a Twittert, majd utána beköltözött oda az akkori embereivel, mindenkinek megmutattatta az életrajzát, és beszélgetett vele két percet: „Édes fiam, akkor mutassál nekem 20 sor kódot, amit írtál az elmúlt héten, mutasd, mihez értesz te”, és aztán azt mondta: „Köszi, ne gyere többet.” És mivel az övé volt, és a magáét csapta ezzel szét vagy sem, ezért senkinek sem lehetett egy rossz szava sem. Az kétségtelen tény, hogy a saját cégei nagyon versenyképes, sikeres vállalatok.
Trump felhatalmazta, hogy az egykori Twitter szanálásához hasonló dolgot csináljon végig az irtózatos méretű amerikai államszervezettel: menjen végig, és kíméletlenül gyomlálja ki belőle azokat a funkciókat, amikről azt gondolja, hogy rosszul működnek vagy szükségtelenek. És innentől kezdve jön az a kérdés, hogy ez oké-e jogilag vagy nem. Nyilván eléggé aggályos, hogy 19–22 éves programozókat küldött be ezeknek az egyébként szuperkritikus intézményeknek az adatközpontjaiba, és ők döntenek arról, hogy mit tartanak megsemmisítésre vagy megtartásra érdemesnek. Ezt szokás leginkább első körben felvetni: miféle szuperérzékeny adatokhoz fér hozzá? Rendben van-e, hogy hozzáfér ezek felett az irtózatos amerikai pénzmozgások felett diszponáló intézmények legbelső adataihoz és rendszereihez? Mindenki azt feltételezi, hogy ezt nem azért akarja csinálni, hogy onnan a saját zsebébe utalja a milliárdokat. Hiába a világ leggazdagabb embere, ez őt nem érdekli, nem az annak megfelelő külsőségek között él, továbbra sincsenek jachtjai és kastélyai, Tiborcz Istvánnak ötvenszer több kastélya van, mint Musknak. Mert ő azon keresztül lett egy nagyon vagyonos ember, hogy tulajdonos vagy résztulajdonos vállalkozásokban, amik baromi jól működnek, ami felértékeli az ő tulajdonrészét. Tehát, csak hogy tiszta legyen: ez az ő gazdagsága, nem pedig az, hogy a közösből ellopta a nem neki járót, ahogy mifelénk például előfordul.
Minden jel szerint ezeknek a lépéseknek egy nagyon nagy része jogilag súlyosan megkérdőjelezhető. Nem véletlenül vannak a hatalmi ágak szétválasztva Montesquieu óta, és akkor még az amerikai alapító atyákról nem is beszéltünk, akik szintén nagyon komolyan vették ezt. Mindezt azért csinálták, hogy semmiféle egyszemélyi zsarnok ámokfutásával ne lehessen romba dönteni az amerikai államot. És ehhez képest most azt látjuk, hogy létrejött ez a furcsa szervezet, ami látszólag minden felett áll, kongresszusi felhatalmazás nélkül, és egyszerűen csak azt csinálja, amit akar. A DOGE bemegy olyan helyekre, ahová nem akarják beengedni, valahogy felhívnak valakit, és utána mégis be vannak engedve. Hozzáférnek dolgokhoz, hazaküldenek dolgozókat, leszerelnek táblákat a bejárat felől, hogy „most már nem jön be senki.”
– Ha a céges menedzsmenthez kiválóan is ért, de százezrek életével, sőt, az Egyesült Államok biztonságpolitikai érdekeivel játszik, amikor például leállítja az USAID működését, amivel gyógykezelések szakadnak félbe, fontos segélyezési programok állnak le.
– Nem is csak az a lényeg, hogy az európai ember, vagy a nyugati ember számára mennyire sérelmesnek tűnő dolgok történnek, hanem inkább az a furcsa és ijesztő ebben, hogy
Mindezt olyan példákkal illusztrálják, amitől tényleg az egyszeri amerikai adófizetőnek joggal kinyílik a bicska a zsebében: miért az ő 3 millió dollárjából támogatják Zimbabwében a leszbikus gerelyhajító lányok és férfiak szexuális felvilágosítását? Mert ilyen jellegű abszurdumok is vannak a jogcímek között. De nyilván ezen kívül van 99 százalék nagyon komoly, az Egyesült Államok érdekeinek fontos dolog, ami most ugyanúgy megy a levesbe, és senki sem tudja, hogy ennek hosszú távon milyen következménye lesz. Nagyon nehéz azt képzelni, hogy ebből nem alakul ki óriási baj később.
– Mi lehet ennek az egésznek a célja?
– Mi itt Muskról beszélünk, de azt gondolhatjuk, hogy a jelenlegi amerikai intézményrendszer szétverése és nyilván áthuzalozása nem Musk privát sztorija, ehhez egy ember kevés, még Musk is kevés. Itt valami nagyon nagy dolgok vannak készülőben, amikhez nagyon sok másik ember is kell, tehát létre kell jönnie az üszkös romokon valami másnak, ami nyilván már ki van találva, és látjuk is, ahogy Trump jelöltjei ülnek be az összes, egyébként önmagában is nagyon fontos pozícióba. De azokkal nem foglalkozik senki, mert nem sztorik. Tehát az történik, hogy Musk ír egy baromságot az X-en, az három napig a New York Times címlapja. A háttérben közben Trump kinevez a legfontosabb költségvetési intézmény élére egy súlyosan radikális, világnézetét tekintve is meglehetősen szélsőséges illetőt. Ezzel nem foglalkozik senki, mert senki sem tudja, hogy kicsoda.
Ez valami olyan, ami nagyon távol áll attól, amit az alapító atyák eredetileg szerettek volna.
– Akkor most ki kinek a hasznos hülyéje? Tehát Musk Trumpé, hogy miközben ő nyomja a show-t, közben Trump meg tudja csinálni az ő hatalomátvételét, vagy pedig Trump Musk hasznos hülyéje, hogy miközben ő szándéka szerint „rendbe teszi” az államot, Trump eljátszadozik a saját homokozójában? Mintha egymást fedeznék.
– Ez egy olyan nagy kérdés, amire senki sem tud válaszolni, és én sem tudom, hogy mi van. De ha ezt a két embert hallgatja az ember beszélni, kirajzolódik a kettejük szellemi kapacitása közötti különbség. Trump legendásan inkoherens, teljesen értelmetlen, önmagának tagmondaton belül is 180 fokban ellentmondó bohóckodást ad elő. Azt gondolom, hogy nála ez nem bug, hanem feature, ez nem azért van, mert hülye, hanem pontosan ezen keresztül teszi magát lényegében megfoghatatlanná, hogy már mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondta, így semmit se lehet rajta számon kérni. Musk nem ilyen, ő viszont mindent szűrő nélkül mond. Mindenkinek vannak időnként szörnyűséges ökörségek a fejében, csak arról nem tudunk, az övéit meg ismerjük.
Ebben az értelemben inkább úgy tűnik, hogy Musk csinálja ennek mégiscsak a fontosabbik, hasznosabbik részét, amihez viszont a felhatalmazás nyilván csak az elnökön keresztül történhet. Nem szabad ezt az egészet soha annyival elintézni, hogy „ezek itt megőrültek, mindent tönkre akarnak tenni.” És az az egydimenziós megfejtés se vezet sehova, hogy egyszerűen csak végtelen hataloméhségről és pénzéhségről van szó. Musk esetében az anyagi részét teljesen kizárhatjuk. A hatalom dologgal kapcsolatosan nem vagyok ennyire magabiztos, de ha arról beszélgetnénk, hogy neki mi lehet a motivációja ebben, akkor szerintem a motivációja az, hogy neki ténylegesen rohadt fontos az emberiség.
– A legmagasztosabb eszmék, a nagy francia forradalom végén vérbe fojtották először Franciaországot, aztán Európát. És az a fajta messianizmus, ami nagyon sok embert például a kommunista mozgalmakba terelt, eredetileg szintén az emberiség szeretetéből fakadt. Azt akarták, hogy az emberek teljesen egyenlőek legyenek, és lám, mi lett belőle. Tehát Musk lehet, hogy zseniális a maga területein, de attól még vannak nagyon kemény és vérrel írt tanulságai az emberi történelemnek, főként a nyugati történelemnek, ami pontosan azt mutatja, hogy amikor valaki nagyon jót akar, és teljhatalommal bír, annak soha nem lesz jó vége. És most mintha ezt látnánk, és innen nézve teljesen mindegy, hogy ki az intelligensebb, Trump vagy Musk. Miközben Trump láthatóan egészen hatékonyan próbálja most lángba borítani a Közel-Keletet, Musk szintén rettenetes veszélyt idéz elő. Akár az USAID szétzilálása, amivel nagyon sok helyen pillanatokon belül komoly belső konfliktusok fognak kirobbanni, akár az amerikai intézményrendszer radikális „átalakítása” precedensként is veszélyes. Lehet, hogy Musk nagyon jót akar, és az is lehet, hogy az ő fejében van egy mesterterv, de az a helyzet, hogy ha ezt egyszer meg lehet csinálni az Egyesült Államokban, hogy valaki gyakorlatilag egy rohamosztaggal azért változtat meg mindent, amit most már idestova lassan 250 éve az alapító atyák elképzeltek, mert annyira biztos abban, hogy igaza van, akkor ezt más is meg fogja tudni csinálni. És az már nem biztos, hogy jót akar majd.
– Igen, ennek minden szavával egyetértek. Én nem a precedens miatt aggódom, hanem azért, hogy már most megy minden a levesbe ezzel a hullámmal. De azt sem merem 100%-os magabiztossággal kijelenteni, hogy ez összességében végül az Egyesült Államok kárára történik.
És ezek mind olyan dolgok, amikkel kapcsolatban köztiszteletben álló, első vonalbeli szaktekintélyek azt gondolták, hogy amit csinál, az minimum értelmetlen, de inkább csak simán hülyeség, és kiderült, hogy nem az. Persze semmi garancia nincs arra, hogy ez megint így lesz. De azt sem szabad kizárni a lehetőségek sorából, hogy lehet, hogy megint ő érti jól, hogy mi történik, és mi nem. És igazság szerint az emberiség most egyet tehet: mindenki a maga istenéhez azért fohászkodjon: „Basszus, csak adjad, hogy derüljön ki, hogy megint neki van igaza, mert különben nagyon nagy szarban vagyunk.”
