Visszasírjuk Spielberget – a Jurassic World: Világuralom nem kegyelmez
Steven Spielberg 1993-ban világraszóló jelenséget hozott létre: egy filmet, amit mindenki meg akart nézni; egy filmet, ami dínó- és filmőrültté tette fiatal fiúk és lányok millióit (köztük e sorok íróját is); egy filmet, ami új szintre emelte a merchandising fogalmát; egy filmet, ami durván letarolta a box office-t, és minden idők legsikeresebb, legnézettebb, legtöbb pénzt hozó mozgóképe lett. A Jurassic Park mindezek mellett még a hollywoodi trükktechnikát is forradalmasította, megmutatta legalábbis, hogy a CGI, azaz a számítógépes animáció milyen lehetőségeket tartogat a jövő látványfilmjei számára: utána már nem volt lehetetlen egyetlen filmes küldetés sem.
Amibe a Star Wars-franchise-t megkaparintó Disney mindössze két és fél év alatt belebukott (a 2015-ös Az ébredő Erő kolosszális sikere után az évente/félévente jelentkező tartalmak tömkelege miatt a 2018-as Solo – Egy Star Wars történet már elhasalt a pénztáraknál, és a 2019-es Skywalker kora is alulteljesített a várthoz képest), azt a Universal okosan forgatta az ujjai között. Spielberg saját folytatására, Az elveszett világra is négy évet kellett várni 1997-ig, ahogyan a 2001-es harmadik részre is, immár Joe Johnston (Drágám, a kölykök összementek, Rocketeer, Amerika Kapitány – Az első bosszúálló) dirigálásában. És bár hagytak kellő időt ahhoz, hogy a nézők újra ki legyenek éhezve az embereket hajkurászó dinoszauruszokra, még így is tisztán érezhető volt a kíváncsiság, az izgatottság és a hype lankadása: a Jurassic Park III már „csak” az első rész bevételeinek kb. harmadát tudta kitermelni.
Így, bár továbbra is több mint megtérülőnek bizonyult az egyébként ésszerű határokon belül maradó költségvetésekkel operáló franchise, végül jó ideig, mintegy 14 évre jegelték a harapós gyíkokat.
Csak 2015-ben startolt el az új trilógia, immár az addig csak egy független filmet gyártó Colin Trevorrow (Kockázatos túra) vezénylete alatt, és úgy tűnt, kellett ez a másfél évtized ahhoz, hogy az úgymond megszokottá vált dínók újra felkerüljenek a rajongók polcaira:
Az új trilógia második darabja, a Bukott birodalom három évvel később, 2018-ban támadt, és hasonló teljesítményre volt képes, így a Universalnál most abban reménykednek, hogy a Covid miatt egy évet csúszott lezárás, a Világuralom négy év után sem töri meg a sort.
Vagyis ezúttal Owen Gradyhez (Chris Pratt) és Claire Dearinghez (Bryce Dallas Howard) csatlakozik Dr. Alan Grant (Sam Neill), Dr. Ellie Sattler (Laura Dern) és Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) is. Többek között.
Persze nem csupán ennyiben merül ki a nosztalgiára éhes közönség étvágyának csillapítása, hiszen, ahogy azt a hollywoodi folytatások képzeletbeli nagykönyvéből tudjuk, egy valamirevaló lezárás visszanyúl az alapokhoz, így keretet adva a produktumnak, egyúttal megszólítva az akkori generációk rajongói bázisát és a mostaniét is. A Világuralom tehát mindenkinek szól.
Kétségtelen, hogy az alkotók az első parkot megálmodó John Hammondhoz hasonlóan nem spóroltak semmin: nagyszabású vizualitás, látványos akciók, üldözések, hajszák.
Szóval figyelem: dínótúltengés-veszély! Míg az első részben csupán 6-7 fajt láthattunk összesen, addig a Világuralomban már több mint 30 féle őshüllő tűnik fel, s legtöbbjüknek persze hőseinkre fáj a foga.
A fentiekből pedig látható, hogy Trevorrow és csapata sok emberi szereplőt és még több dinoszauruszt akart mozgatni az új sztoriban, amelynek kiindulópontja szerint a Bukott birodalom fináléját követően az egykor kihalt gyíkok kiszabadultak, immár az USA-ban az emberek világába. Több szálon pörög tehát a cselekmény, a forgatókönyv pedig az emberi környezet beemelésével próbálta kiszínesíteni azt más akciófilmes műfajokkal, ismert franchise-ok stílusaival. Így kapunk egy kis Bourne-os (a máltai motoros-raptoros üldözés a film legjobb akciójelenete), egy kis James Bond-os, sőt, a máltai feketepiacos jelenettel talán még egy kis Star Wars-os ízt is (Trevorrow visszavág, amiért kirúgták a Skywalker kora éléről?).
Ráadásul a gonosz karakteréhez is visszakanyarodunk a kezdetekhez. Ki emlékszik még a első részből Lewis Dodgson karakterére, aki felbérelte Dennis Nedryt (Wayne Knight), hogy lopjon el a parkból dínóembriókat? Na, ez a Dodgson most a Biosyn nevű, az őshüllők befogásáért felelős vállalat törtető és pénzéhes főmuftija, aki egy genetikailag módosított sáskahaddal próbál világméretű agrokatasztrófát előidézni (a Jurassic Parkban még Cameron Thor játszotta a fiatalabb verziót, most Bill Campbell bújhatott a figura bőrébe). Vagyis akármerre nézünk, valahogy mindig visszakanyarodunk Spielberg nyitányához (khm…Dr. Wu…).
A Világuralomból pedig így, noha nagyon szeretne, sosem lesz Jurassic Park. Látványos, változatos, kalandos és szórakoztató, nem vitás (tehát sikerre van ítélve), de pont azok az összetevők hiányoznak belőle, amelyek miatt annyit emlegetjük még ma is (mint pl. ebben az írásban) Spielberg 1993-as mesterművét.
