KULT
A Rovatból

Vérbeli olasz volt, nem csak dalaiban – elment Toto Cutugno

A nők szégyenlős bálványa féltette hazája hagyományait. Toto Cutugno legismertebb dalában népének azt a tulajdonságát énekelte meg, amiért világszerte szeretik az olaszokat.

Link másolása

Amikor először hallottam őt énekelni a rádióban, azt hittem, nagy kedvencemet, Adriano Celentanót hallom. Kicsit rekedtes bariton, a hangjában finom iróniával, és még a dal stílusa is illett volna hozzá. Aztán amikor újra hallottam, már éreztem, hogy ez valaki más, egy talán kevésbé expanzív stílusú előadó. Így találkoztam Toto Cutugnóval idestova 40 évvel ezelőtt és magam sem hittem volna, hogy 3 évvel később már jót beszélgetünk a Budapest Sportcsarnok egyik öltözőjében.

Bejött egy közel hórihorgas, napbarnított, sűrű, fekete hajú, csillogó fekete szemű férfi, akinek tekintetében egyszerre volt erő, életszeretet, de egy csöppnyi harag és gyanakvás is. Az ilyenre szokták mondani a nők, hogy „megérne egy ajtócsapkodást”.

Ő volt Toto, azon ritka sztárok egyike, aki zeneszerzőként már régen világhírű volt, amikor egyáltalán kimerészkedett a színpadra, és éppen betöltötte a negyvenet, amikor egy olyan dalt énekelt, ami a következő 40 évében védjegyévé vált.

Most ő is itt hagyott bennünket.

Salvatore Cutugno Toszkánában, a középkori váráról híres Fosdinovóban jött a világra, szicíliai szülők gyermekeként 1943. július 7-én. Először dobolni tanult, aztán különböző zenekarokkal próbálkozott, de hamarosan felfedezték dalszerzői tehetségét. Olasz kortársai közül nem ő volt az első, aki előbb komponistaként lett híres, hiszen így kezdte a ma Itáliában valóságos ikonként számon tartott Lucio Dalla és Lucio Battisti is. Az viszont már valóban meglepő volt, hogy ez az ismeretlen olasz fiú nemcsak saját hazájában látta el kora legkiválóbb énekeseit remek dalokkal, hanem még az e téren szintén nem szűkölködő Franciaországot is. A legtöbben valószínűleg Joe Dassin L’été indien című dalát ismerik – nálunk Kovács Kati vitte sikerre Indián nyár címmel – de megtalálták őt olyan csillagok is, mint Johnny Hallyday, Mireille Mathieu és az olasz-egyiptomi származású Dalida is.

Szinte felsorolhatatlan azoknak a honfitársainak a sora, akik Cutugno-dalokkal értek el nagy sikereket. Közéjük tartozott Celentano is, aki a Soli című dalával listavezető lett.

Ez 1979-ben történt, és akkor már Toto három éve maga is színre lépett: először az Albatros nevű zenekarával harmadik helyezést ért el a sanremói fesztiválon, de hamarosan szólópályára lépett és 1980-ban meg is nyerte a leghíresebb olasz dalversenyt a Solo noi-jal. Az énekesi igazi áttörés azonban 1983-ban következett be:

„Jó reggelt, Itália, harapós spagettiddel

partizánból lett elnököddel,

zsebrádióddal jobb kezedben,

kanárival erkélyeden…”

Cutugno a L’italianóban éppen népének azt a tulajdonságát veszi elő, amiért világszerte szeretik az olaszokat: tudnak magukon, megrögzött szokásaikon is nevetni, de azt is szeretettel és megbocsátóan képesek tenni. Toto rímbe szedte az olaszokról szóló kliséket, nem hiányzik közülük a közkedvelt „caffé ristretto”, de a „melankóliával teli tekintet” sem, amiért annyira odavannak a lányok. De a refrén tiszta vallomás:

„hadd énekeljek nektek

gitárral kezemben

szólaljon meg csendben egy dal

hadd énekeljek

mert büszke az én szívem

hogy én olasz vagyok

egy igazi olasz, igen” (GNL fordításai).

A dalt eredetileg Celentanónak szánta, neki azonban nem kellett, így Toto maga vitte Sanremóba. Igaz, hogy csak ötödik helyezett lett, de jól tudjuk, hogy nem egy fesztiválzsűri döntésén múlik egy dal népszerűsége. Innentől kezdve nem volt megállás. Bár Cutugno mindvégig elsősorban dalszerzőnek tartotta magát, énekesként bejárta a világot, még két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kezdetekor is koncertezett és hozzánk is többször eljutott. A L’italiano mellett olyan dalok kerültek fel be az örökzöldek közé, mint az Insieme, az Innamorati, a Buona notte vagy az Emozioni.

1986-ban a Sportsegély gálára érkezett, ahol két dalt énekelt, majd ezután következett önálló koncertje és a közönség kis híján felfalta őt rajongásával.

Totóval pillanatok alatt egymásra hangolódtunk, nyilván annak is örült, hogy ebben az idegen országban az anyanyelvén beszélgethet egy újságíróval. A Magyar Ifjúságban megjelent beszélgetést természetesen megőriztem. Cutugno a siker titkáról így beszélt: „Ha olyankor jelenik meg egy dal, amikor azt a közönség igényli, és hamar magáévá teszi, akkor nagyon könnyű. De ha az ember úgy érzi, hogy egy dal éppen nem kell, ki kell várni a megfelelő pillanatot”. Elárulta, hogy mint oly sok pályatársának, neki is felajánlottak filmszerepeket, ő azonban nem akart belevágni a színész karrierbe, mert túlságosan félénk.

„Már a tv fényétől is félek, képzeld el akkor, hogyan vágnám magamat különböző pózokba a filmkamerák előtt”

– mondta nevetve.

Aztán amikor legnagyobb slágere kapcsán rákérdeztem, hogy ő milyennek látja valójában az olaszokat, szinte haragossá vált: „Szerintem az igazi olaszok azok, akik külföldön élnek. Elég sok ellenségem van otthon e nézetem miatt, de a vérpadon is ezt hangoztatnám. A külföldön élő olaszok őrizték meg az igazi érzelmeiket, a könnyeket. Nem akarok szentimentálisnak látszani, de ha elmegyek külföldre, találkozom egy olasszal és kezet fogok vele, mérhetetlen szeretet van egyetlen kézfogásban. Olaszország kezd belefulladni a fogyasztói szemléletbe és kezdjük elveszíteni hagyományainkat, szokásainkat” – mondta és soha nem felejtem el, ahogy a mondat végén szinte rámkiabált, hogy „ciao!”.

Bár már a L’Italianóban is arról énekelsz, hogy „túl sok az Amerika a plakátokon”, mint Itália örök szerelmese, üzenem Neked Toto odaátra, hogy azért az igazi olasz szellem még mindig él Velencétől Rómáig, Milánótól Nápolyig és tovább. Az a jóslatod pedig bevált, hogy „a divatos dalokra már jövőre sem fogsz emlékezni, míg egy olasz dal 20 év után is ugyanaz marad.” Mit húsz, negyven vagy még több év után is…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: