KULT
A Rovatból

Vége a szuperhősfilmeknek? Mi a baj a Marvelnél?

2023 végeztével ez egy nagyon fontos kérdés. Miért buknak sorra a szuperhősfilmek? A 2010-es évek slágerfilmjeiben mi változott?


Marvel, a Disney első számú fejőstehene

Ha nem számítjuk a Titanic újra moziba küldését, akkor a Bosszúállók: Végjáték minden idők legsikeresebb filmje. 2019-ben majdnem 3 milliárd dolláros bevételt hozott világszinten, ami egy nagyon átgondolt, felépített terv csúcsa volt.

Több mint 10 év alatt egy egész univerzumot hozott létre nekünk Kevin Feige és a Disney.

A csúcsról pedig már csak lefelé vezet az út. Ezt követni, gyakorlatilag a nulláról indulni egy új csapattal nagyon nehéz lett volna, ezért nem is ezt tették. Fogták a meglévő karaktereiket és próbáltak egy új nagy főellenséget kreálni nekik, aki betölthette a Thanos által hagyott hatalmas űrt.

A probléma ott kezdődött, hogy ötletük sem volt, hogy kellene folytatni. Mivel nagyon szoros volt a megjelenési naptár, valahogy kellett egy kis idő: itt jött képbe a Fekete özvegy, ami egy régi elmaradása volt a Disneynek. A koronavírus beütött, mindenki kedvenc özvegye pedig csak a streamingen tudott hódítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elég nagy bukta lett Scarlett Johansson hattyúdala. Ezután jött egy új hős, Shang-Chi, ami nagyon szórakoztató, de nem igazán sikerült még itt az új főgonoszt bevezetni.

Mivel jól debütált a film, a pandémia is a végéhez közeledett, egy tisztességes 430 milliót összeszedett, ami a körülményekhez képest pozitív számadat.

Valószínűleg legjobb esetben is csak nullszaldóra jött ki belőle a Disney. Ezt követte az első, hatalmas bukás, az Örökkévalók, akiket nem is érdemes megjegyezni, egy filmmel kiírták magukat az MCU-ból. Sajnos hiába pakoltak bele nagy nevű színészeket, ez sem tudta becsalni az embereket a moziba. A Pókember: Nincs hazaút végre elhozta a hőn áhított anyagi sikert a stúdióknak (itt Sony és Disney közös projektről van szó), a majdnem 2 milliárd dolláros bevétellel. Ez annak volt köszönhető, hogy visszahozták a két korábbi, nem Disney-s Pókembert és

mindenki kíváncsi volt rájuk, egy rajongó sem akart lemaradni a nosztalgiavonatról, főként ez hozta a nagy bevételt.

Ami még ezt a nosztalgia-faktort meg tudta valamennyire lovagolni, az a Doktor Strange az őrület multiverzumában volt, az X-mennel, bár ez már fele annyit se hozott a konyhára, mint Pókember kalandja.

Itt jött a fekete leves. Két nagyobb nevű, eredeti bosszúálló is bukás volt a kasszáknál saját filmjeikkel. A Thor: Mennydörgés és szerelem nagyon blőd és fárasztó lett, a szájhagyománnyal így nem jóhíre terjedt, csak 760 millióra futotta Hemsworthéknek.

A Fekete párduc második része, immár a tragikus gyorsasággal elhunyt Chadwick Boseman nélkül jóval az első rész számai alatt teljesített, csak 860 millióra futotta.

De nem csak az anyagiak, a történet is harmatgyenge volt. Innentől beszélünk 2023-ról, amikor is A Hangya és a Darázs: Kvantumánia a maga jó nyitásával és második heti hatalmas esésével – 69%-ot csökkent az első héthez képest a második hét bevétele, ez kiemelkedően nagy esés, főleg egy ekkora film szempontjából – megkezdte a Disney a Marvel háza táján döngetni a vészharangot. Ugyanis ez lett volna az első film, amiben tényleg szerepel az új bosszúállók-szintű főgyenó: Kang, a Hóditó. A maga 476 millió dolláros világszintű bevételből pedig az jött le, hogy nem sokan ismerték meg Thanos 2.0-át.

Idén érkezett egy kakukktojás, a Galaxis őrzői 3. része, vagyis James Gunn búcsúja a Marveltől.

Átszerződött a DC képregények világába és ez volt az öröksége. Tisztességes bevétel, egy keserédes tisztelgés eddigi munkája iránt. De nem találkozhattunk Kanggal benne – nem volt igazán köze a nagy Marvel univerzumhoz. A viszonylagos siker itt annak volt köszönhető leginkább, hogy Űrlord és társai szinte a Bosszúállók felfutásától velünk voltak, és a rajongók szívéhez nőttek. Ezt követte a Marvelek, ami minden idők egyik legnagyobb buktájának tekinthető. A probléma összetett, benne volt a Covid, a forgatás idejében hatalmas gondot okozott a vizuális effekt cégek elégedetlenkedése a képregényfilmek irányában, sőt, az amerikai író és színész szakszervezet sztrájkja is beleszólt a promócióba. Minden drágább lett, és nagyon lassan készült el a film, többször halasztották, egyszerűen vert helyzetből indult a produkció.

A 250 milliós költségvetés és még egyszer ennyi marketing költség mellé 204 millió dolláros bevételből látszik, hogy iszonyat bukást produkált.

Ezen a pénzen ugyebár a stúdió még osztozik kb. 50-50 arányban a mozikkal, tehát a tényleges bevétel 100 millió dollárra becsülhető a körülbelül 500 milliós költségvetés mellett.

Mi a baj a Marvellel? Egyrészt az átlagnézők kiszálltak, csak a rajongók maradtak, akiket pedig nehéz kielégíteni és akkora vásárlóerejük nincsen. A 2010-es években felépített Bosszúállók nem csak a fanokat, hanem asz átlag nézőket is összefogta egy olyan „kultuszt” hozott létre ezzel a Disney, mely ténylegesen a Végjátékkal ért véget.

A legtöbb embert a klasszikus csapat Thanos-szal való küzdelme érdekelte.

Nem érdekel igazán senkit egy Marvel kapitány, vagy Hangya, ha nincs ellenük valami jól felépített főgonosz. Itt szintén hiba csúszott a gépezetbe, hiszen, akit kinéztek, Kang szerepére, az amúgy zseniális színész Jonathan Majors belekeveredett egy családon belüli erőszak ügybe. Mivel most húzódik a per, újra kell castingolni a szerepet, a Disney ezzel gyakorlatilag kirúgta. Hatalmas gond, mert Majorsnak olyan szerződése volt, hogy Kang-ot csak ő játszhatja, mert multiverzum karakter volt, így lehet nem is Kang lesz a soron lévő főellenfél már.

A következő veszélyes komponens a mozi kérdéskörben a streaming. Sok család inkább vár 4-5 hetet, mert úgy is látja majd a filmeket a Disney+-on. Nem rohannak az emberek a mozikba egy új filmért, főleg, hogy a mozijegy árak is kezdenek elszállni. Idehaza a legnagyobb mozihálózatnál egy normál 2D jegy lassan 3000 jó magyar forint. Ez egy család esetében hatalmas kiadás.

Hasonló problémával küzd az animációsfilm részleg is az egeres cégnél.

Sorra buknak a nagyobb költségvetésű mesék. Valamint a Marvel-sorozatok is gyengécskék és futószalagszerűek a Disney+-on, ami negatívan befolyásolhatja a mozis részleget is. Egy szerencséje van a Disneynek: nem a filmekből élnek. A 2019-es eddigi legsikeresebb filmes évük teljes bevétele csupán 7%-át képezi a teljes vállalat bevételeinek, így pénzügyileg bírják még. Egyelőre.

Az adósságokkal terhelt DC háza tája

Na itt kezdődnek az érdekesebb kérdéskörök. A DC-nél egy-egy váratlan sikeren kívül szinte csak anyagi és kritikai kudarcok vannak. Itt csavarok egyet és a legfrissebbtől haladok visszafelé az időben, kezdjük a heti premierünkkel.

Aquaman legújabb kalandját előre elkönyvelték veszteségnek – a megérkezett első heti adatok alapján, teljesen jogosan.

Az előző rész szintén karácsonyi első heti bevétele 67 millió dollár volt, ez a második résznek, szintén az ünnepek alatt, 27 millió dollár lett. Csak úgy, mint a Marvelek, ez a film se tud majd felnőni elődjéhez, hosszú ideje húzódik a forgatás, Amber Hearddel kapcsolatban folyamatosan voltak visszásságok. Az eddigi kritikai visszhangok szerint szörnyű a film, 36%-on áll a rottentomatoes.com-on, így még a szájhagyomány sem fog neki segíteni. A Kékbogár csak azért nem tekinthető akkor buktának, mint a Marvelek, mert jóval kevesebből készült, de így is horribilis a 130 millió dolláros világszintű bevétel. A Flash talán még a Marveleknél is nagyobb veszteség a Warnernek, nagyon sokáig húzódott a forgatás, a főszereplő hatalmas botrányokba keveredet. Aki gondolja nézzen kicsit utána, ijesztő mit művelt Ezra Miller. Szinte totál vesztes helyzetből indultak és nem sokat értek el, egy állítólagos 270 milliós bevétellel a 300 milliós plusz még egyszer ennyi marketing költségekhez ez édes kevés.

A Shazam második része teljesen felejthető volt, amellett, hogy hatalmas anyagi veszteség.

A Black Adamet a Dwayne Johnson se tudta megmenteni a bukástól – ami nagy szó, hiszen a Sziklának külön rajongótábora van, akármennyire is rossz egy film stabilan kitartanak a színész mellett –, de már most lemondott a Warner a karakterről.

Az egyetlen mentsvár a DC oldalán A Batman volt, ami szerény forgatási költség mellett jó számokat hozott és a kritikusok is szerették.

A Sucide Squad James Gunn egyik legjobb filmje, mégis utódai sorsára jutott, nem aratott sikert a nézők körében. Mondjuk itt erősen közrejátszott a Covid, a teljesen jogos 18+-os korhatár, és hogy a marketingköltségeken spórolt a Warner.

A Wonder Woman 1984 szörnyű, mind bevételileg, mind minőségileg. Egy buta izzadságszagú CGI szörnyeteg, pénzért se nézném meg még egyszer, pedig rengeteg potenciál volt benne. A Jokerig már nem mennék vissza, de jól látszik, hogy a két anyagilag is sikeres működő láncszeme a DC-nek Joker és Batman. Mindkettőt folytatják majd a jövőben, a Joker második része már 2024-ben várható és a musical zsánerében készült, érdekes lesz.

A Warnernél egyébként is nagy a baj. Nemrégen átvette egy üzletember David Zaslav a vezérigazgatói posztot, aki gondolkodás nélkül öli meg projekteket. Már kidobott két elkészült filmet is, amik csak bemutatóra vártak, egy teszt vetítéseken jól szereplő vígjáték és a Batgirl-film is a kukában landolt, csak mert adóvisszatérítést kapott így a cég. Ő egy tipikus „számok embere”, aki jelenleg a kárrendezéssel foglalkozik.

A Warner stúdiónak jelenleg hatalmas, 45 milliárd dolláros adóssága van, így mindent pénzé próbálnak tenni.

Rengeteg filmjüket, sorozatukat törölték a streaming platformjukról, hogy ne kelljen miattuk jogdíjakat fizetni, vagy eladták más streaming szolgáltatóknak. A DC alapvetően későn akart felülni a szuperhős-univerzum sikerhullámvasútjára, és ennek ez lett az eredménye. A kezdetekben még sikerült kasszasikereket produkálni, lásd például Wonder Woman, vagy Aquaman, de ez a hajó úgy látszik kifutott.

A már nem létező Fox és a szenvedő Sony

Ez a két stúdió tényleg csak szenvedett. A Fox egyetlen sikeres próbálkozása a Deadpool sorozat volt, de őt már beolvasztották a Disney-Marvel égisze alá. Az X-men mutánsos projektek többségét pedig nem folytatják soha, lehúzták őket a wc-n. Várhatóan majd a Deadpool 3. része vezeti be a mutánsokat és a Fantasztikus négyest a Marvel univerzumába – bár ezeket már a legújabb Doktor Strange-film és a Marvellek belengették kicsit. A kérdés, hogy egyáltalán lesz-e belőlük valami, ha igen mennyire vonzza majd a közönséget.

A Sony pedig húzott egy váratlant és összeállt a Marvellel, közösen hozták kalap alá a Tom Hollandos Pókember filmeket.

Amikor a Sony egyedül próbálkozott, csak olyan egyszer nézős filmek voltak az eredményei, mint a két Venom film, a röhejes Morbius vagy a szörnyű Vin Diseles Bloodshot film. A jövőben jön még egy Kraven és egy Madame Webb mozifilm is a japán vállalattól, amik az első előzetesek alapján inkább a Morbius minőségi szintjén lesznek, mint a Pókemeberekén.

Ezek szerint az embereket már nem érdeklik az új képregényfilmek? Ez így nem kijelenthető szerintem, mert mindig van egy-két sikeres kivétel, például a Galaxis őrzői, vagy A Batman. A streamingen néha érkezik egy-egy kiemelkedő sorozat (Loki, Peacemaker), de ez se biztos, hogy jó hatással van a nagyfilmekre. De akkor mikor dől el tényleg, hogy kidurrant-e ez a lufi? Én azt mondanám akkor tudjuk majd kijelenteni, hogy tényleg vége a szuperhős-film korszaknak, ha az új Bosszúállók-film lesz bukta. Ha az a film veszteséges lesz, a Marvelnél a Disney valószínűleg gyökeresen változtatni fog.

Egyelőre kibír a Disney még egy-két bukást, de el fog jönni a pillanat, amikor az egeres cégnél is betelik a pohár.

A Warnernél, ha a James Gunn vonal nem válik be, valószínűleg kiszállnak a DC mögül és hagyják a képregényfilmeket, a Sony pedig próbálkozik-próbálkozik, de valószínűleg nem fog sokat elérni az új mesés nevű SSMU-val (Sony’s Spider-Man Universe). Azért reméljük egy Morbius folytatás még bele fog férni nekik, mert annál viccesebb, szánalmasabb, „annyira rossz, hogy az már jó” filmet nagyon régen láttam. Meglátjuk mit hoz a jövő.

Források: imdb.com, boxofficemojo.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Justin Timberlake 45 lett, de most inkább annak örül, hogy ezt az elmúlt két évet valahogy túlélte
A turné lement, a bíróság is megvolt, a pletykák is pörögnek: Timberlake születésnapjára minden összejött.


Ma tölti be 45. életévét Justin Timberlake, de az ünneplés helyett a popzene egyik legnagyobb sztárja inkább annak örülhet, hogy megúszta az elmúlt egy-két év eseményeit: egy titkolt, súlyos betegséggel tolt végig egy világkörüli turnét, miközben a törvénnyel is meggyűlt a baja. A házasságáról szóló pletykákról nem is beszélve.

A bíróság előtt végül felelősséget vállalt tettéért, és egy erős üzenettel zárta le azt az ügyet.

„Még ha csak egy italt ittál is, ne ülj a volán mögé. Annyi más lehetőség van” – mondta a bíróságon, miután elismerte bűnösségét. A rajongókat leginkább a tavaly júliusi bejelentése kavarta fel, amikor egy Instagram-posztban vallott arról, hogy Lyme-kórral diagnosztizálták, ami a két éven át tartó Forget Tomorrow World Tour alatt végig megnehezítette az életét.

A betegség tünetei, köztük a komoly idegi fájdalom, a kimerültség és az általános rosszullét, komolyan rányomták a bélyegét a teljesítményére is, amiért akkoriban kapott is kritikákat. „Ha átélted ezt a betegséget vagy ismersz valakit, aki igen, [akkor] tudod: mentálisan és fizikailag is könyörtelenül megterhelő tud lenni” – írta bejegyzésében. A nehézségek ellenére a turnét végigcsinálta.

„Úgy döntöttem, [hogy] a fellépések öröme sokkal többet ér, mint a testem pillanatnyi stressze. Örülök, hogy folytattam”

– tette hozzá. A turné végül több mint száz fellépéssel, 1,25 millió eladott jeggyel és nagyjából 67,7 milliárd forintnak megfelelő bevétellel zárult.

Egy jogi ügy is beárnyékolta a tavalyi évét. 2024 júniusában a New York-i Hamptonsban állították meg a rendőrök ittas vezetés gyanújával. A szeptemberi bírósági tárgyaláson végül egy enyhébb vádpontban, a csökkent képességű vezetésben vallotta magát bűnösnek.

A vádalku részeként körülbelül 250 ezer forintnak megfelelő bírságot és illetéket kellett fizetnie, emellett 90 napra bevonták a jogosítványát

New York államban, és 25 óra közösségi munkára ítélték. Magyarországon ennél jóval szigorúbb büntetéseket rónak ki ennél lényegesen enyhébb ittas vezetésű ügyekre is.

Zenei fronton az új album, az Everything I Thought It Was a Billboard 200-as listáján a negyedik helyen nyitott. A visszatérést egy különös popkulturális esemény is kísérte: amikor megjelent a Selfish című dala, Britney Spears rajongói egy akció keretében elkezdték vásárolni és streamelni Spears 2011-es, azonos című dalát, ami ennek hatására az iTunes-lista élére ugrott. A zenei visszatérés egyik csúcspontja volt, amikor 2024 márciusában Los Angelesben újra együtt állt színpadra a legendás fiúcsapat, az ’NSYNC.

A közös fellépésen előadták a Paradise című új dalt, de felcsendültek a régi klasszikusok is, mint a Bye Bye Bye.

A nehéz időszakban felesége, Jessica Biel végig mellette állt. Egy januári díjátadón a vörös szőnyegen áradozott férjéről. „Én vagyok az első számú rajongója… Egyszerűen nincs még egy olyan ember, mint ő, aki úgy tud fellépni és énekelni, ahogy ő. Nem érdekel, ha őrültnek néznek – két és fél órán keresztül végigtáncolom a koncertjét… Imádom őt.” Szép ez a nyilatkozat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy immár 13 év házassággal a hátuk mögött az év végén nagyon felerősödtek a különköltözésről szóló pletykák, mondván: Jessica komoly terveket valósít meg a karrierjében, és nehezen viseli, hogy Justin csak a régi sikereken kesereg, a múltban ragadt.

A színpadi sikerek mellett Timberlake üzletemberként is aktív. 2022-ben egy nagyjából 33 milliárd forintnak megfelelő összegért eladta dalszerzői katalógusát egy befektetési alapnak. Emellett társtulajdonosa a Nashville-ben működő Twelve Thirty Club nevű, több szintes étteremnek és zenei klubnak, amelynek terjeszkedését is tervezik: Austinban egy közel 10 milliárd forintos beruházással nyitnak új egységet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: