KULT
A Rovatból

Vége a szuperhősfilmeknek? Mi a baj a Marvelnél?

2023 végeztével ez egy nagyon fontos kérdés. Miért buknak sorra a szuperhősfilmek? A 2010-es évek slágerfilmjeiben mi változott?


Marvel, a Disney első számú fejőstehene

Ha nem számítjuk a Titanic újra moziba küldését, akkor a Bosszúállók: Végjáték minden idők legsikeresebb filmje. 2019-ben majdnem 3 milliárd dolláros bevételt hozott világszinten, ami egy nagyon átgondolt, felépített terv csúcsa volt.

Több mint 10 év alatt egy egész univerzumot hozott létre nekünk Kevin Feige és a Disney.

A csúcsról pedig már csak lefelé vezet az út. Ezt követni, gyakorlatilag a nulláról indulni egy új csapattal nagyon nehéz lett volna, ezért nem is ezt tették. Fogták a meglévő karaktereiket és próbáltak egy új nagy főellenséget kreálni nekik, aki betölthette a Thanos által hagyott hatalmas űrt.

A probléma ott kezdődött, hogy ötletük sem volt, hogy kellene folytatni. Mivel nagyon szoros volt a megjelenési naptár, valahogy kellett egy kis idő: itt jött képbe a Fekete özvegy, ami egy régi elmaradása volt a Disneynek. A koronavírus beütött, mindenki kedvenc özvegye pedig csak a streamingen tudott hódítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elég nagy bukta lett Scarlett Johansson hattyúdala. Ezután jött egy új hős, Shang-Chi, ami nagyon szórakoztató, de nem igazán sikerült még itt az új főgonoszt bevezetni.

Mivel jól debütált a film, a pandémia is a végéhez közeledett, egy tisztességes 430 milliót összeszedett, ami a körülményekhez képest pozitív számadat.

Valószínűleg legjobb esetben is csak nullszaldóra jött ki belőle a Disney. Ezt követte az első, hatalmas bukás, az Örökkévalók, akiket nem is érdemes megjegyezni, egy filmmel kiírták magukat az MCU-ból. Sajnos hiába pakoltak bele nagy nevű színészeket, ez sem tudta becsalni az embereket a moziba. A Pókember: Nincs hazaút végre elhozta a hőn áhított anyagi sikert a stúdióknak (itt Sony és Disney közös projektről van szó), a majdnem 2 milliárd dolláros bevétellel. Ez annak volt köszönhető, hogy visszahozták a két korábbi, nem Disney-s Pókembert és

mindenki kíváncsi volt rájuk, egy rajongó sem akart lemaradni a nosztalgiavonatról, főként ez hozta a nagy bevételt.

Ami még ezt a nosztalgia-faktort meg tudta valamennyire lovagolni, az a Doktor Strange az őrület multiverzumában volt, az X-mennel, bár ez már fele annyit se hozott a konyhára, mint Pókember kalandja.

Itt jött a fekete leves. Két nagyobb nevű, eredeti bosszúálló is bukás volt a kasszáknál saját filmjeikkel. A Thor: Mennydörgés és szerelem nagyon blőd és fárasztó lett, a szájhagyománnyal így nem jóhíre terjedt, csak 760 millióra futotta Hemsworthéknek.

A Fekete párduc második része, immár a tragikus gyorsasággal elhunyt Chadwick Boseman nélkül jóval az első rész számai alatt teljesített, csak 860 millióra futotta.

De nem csak az anyagiak, a történet is harmatgyenge volt. Innentől beszélünk 2023-ról, amikor is A Hangya és a Darázs: Kvantumánia a maga jó nyitásával és második heti hatalmas esésével – 69%-ot csökkent az első héthez képest a második hét bevétele, ez kiemelkedően nagy esés, főleg egy ekkora film szempontjából – megkezdte a Disney a Marvel háza táján döngetni a vészharangot. Ugyanis ez lett volna az első film, amiben tényleg szerepel az új bosszúállók-szintű főgyenó: Kang, a Hóditó. A maga 476 millió dolláros világszintű bevételből pedig az jött le, hogy nem sokan ismerték meg Thanos 2.0-át.

Idén érkezett egy kakukktojás, a Galaxis őrzői 3. része, vagyis James Gunn búcsúja a Marveltől.

Átszerződött a DC képregények világába és ez volt az öröksége. Tisztességes bevétel, egy keserédes tisztelgés eddigi munkája iránt. De nem találkozhattunk Kanggal benne – nem volt igazán köze a nagy Marvel univerzumhoz. A viszonylagos siker itt annak volt köszönhető leginkább, hogy Űrlord és társai szinte a Bosszúállók felfutásától velünk voltak, és a rajongók szívéhez nőttek. Ezt követte a Marvelek, ami minden idők egyik legnagyobb buktájának tekinthető. A probléma összetett, benne volt a Covid, a forgatás idejében hatalmas gondot okozott a vizuális effekt cégek elégedetlenkedése a képregényfilmek irányában, sőt, az amerikai író és színész szakszervezet sztrájkja is beleszólt a promócióba. Minden drágább lett, és nagyon lassan készült el a film, többször halasztották, egyszerűen vert helyzetből indult a produkció.

A 250 milliós költségvetés és még egyszer ennyi marketing költség mellé 204 millió dolláros bevételből látszik, hogy iszonyat bukást produkált.

Ezen a pénzen ugyebár a stúdió még osztozik kb. 50-50 arányban a mozikkal, tehát a tényleges bevétel 100 millió dollárra becsülhető a körülbelül 500 milliós költségvetés mellett.

Mi a baj a Marvellel? Egyrészt az átlagnézők kiszálltak, csak a rajongók maradtak, akiket pedig nehéz kielégíteni és akkora vásárlóerejük nincsen. A 2010-es években felépített Bosszúállók nem csak a fanokat, hanem asz átlag nézőket is összefogta egy olyan „kultuszt” hozott létre ezzel a Disney, mely ténylegesen a Végjátékkal ért véget.

A legtöbb embert a klasszikus csapat Thanos-szal való küzdelme érdekelte.

Nem érdekel igazán senkit egy Marvel kapitány, vagy Hangya, ha nincs ellenük valami jól felépített főgonosz. Itt szintén hiba csúszott a gépezetbe, hiszen, akit kinéztek, Kang szerepére, az amúgy zseniális színész Jonathan Majors belekeveredett egy családon belüli erőszak ügybe. Mivel most húzódik a per, újra kell castingolni a szerepet, a Disney ezzel gyakorlatilag kirúgta. Hatalmas gond, mert Majorsnak olyan szerződése volt, hogy Kang-ot csak ő játszhatja, mert multiverzum karakter volt, így lehet nem is Kang lesz a soron lévő főellenfél már.

A következő veszélyes komponens a mozi kérdéskörben a streaming. Sok család inkább vár 4-5 hetet, mert úgy is látja majd a filmeket a Disney+-on. Nem rohannak az emberek a mozikba egy új filmért, főleg, hogy a mozijegy árak is kezdenek elszállni. Idehaza a legnagyobb mozihálózatnál egy normál 2D jegy lassan 3000 jó magyar forint. Ez egy család esetében hatalmas kiadás.

Hasonló problémával küzd az animációsfilm részleg is az egeres cégnél.

Sorra buknak a nagyobb költségvetésű mesék. Valamint a Marvel-sorozatok is gyengécskék és futószalagszerűek a Disney+-on, ami negatívan befolyásolhatja a mozis részleget is. Egy szerencséje van a Disneynek: nem a filmekből élnek. A 2019-es eddigi legsikeresebb filmes évük teljes bevétele csupán 7%-át képezi a teljes vállalat bevételeinek, így pénzügyileg bírják még. Egyelőre.

Az adósságokkal terhelt DC háza tája

Na itt kezdődnek az érdekesebb kérdéskörök. A DC-nél egy-egy váratlan sikeren kívül szinte csak anyagi és kritikai kudarcok vannak. Itt csavarok egyet és a legfrissebbtől haladok visszafelé az időben, kezdjük a heti premierünkkel.

Aquaman legújabb kalandját előre elkönyvelték veszteségnek – a megérkezett első heti adatok alapján, teljesen jogosan.

Az előző rész szintén karácsonyi első heti bevétele 67 millió dollár volt, ez a második résznek, szintén az ünnepek alatt, 27 millió dollár lett. Csak úgy, mint a Marvelek, ez a film se tud majd felnőni elődjéhez, hosszú ideje húzódik a forgatás, Amber Hearddel kapcsolatban folyamatosan voltak visszásságok. Az eddigi kritikai visszhangok szerint szörnyű a film, 36%-on áll a rottentomatoes.com-on, így még a szájhagyomány sem fog neki segíteni. A Kékbogár csak azért nem tekinthető akkor buktának, mint a Marvelek, mert jóval kevesebből készült, de így is horribilis a 130 millió dolláros világszintű bevétel. A Flash talán még a Marveleknél is nagyobb veszteség a Warnernek, nagyon sokáig húzódott a forgatás, a főszereplő hatalmas botrányokba keveredet. Aki gondolja nézzen kicsit utána, ijesztő mit művelt Ezra Miller. Szinte totál vesztes helyzetből indultak és nem sokat értek el, egy állítólagos 270 milliós bevétellel a 300 milliós plusz még egyszer ennyi marketing költségekhez ez édes kevés.

A Shazam második része teljesen felejthető volt, amellett, hogy hatalmas anyagi veszteség.

A Black Adamet a Dwayne Johnson se tudta megmenteni a bukástól – ami nagy szó, hiszen a Sziklának külön rajongótábora van, akármennyire is rossz egy film stabilan kitartanak a színész mellett –, de már most lemondott a Warner a karakterről.

Az egyetlen mentsvár a DC oldalán A Batman volt, ami szerény forgatási költség mellett jó számokat hozott és a kritikusok is szerették.

A Sucide Squad James Gunn egyik legjobb filmje, mégis utódai sorsára jutott, nem aratott sikert a nézők körében. Mondjuk itt erősen közrejátszott a Covid, a teljesen jogos 18+-os korhatár, és hogy a marketingköltségeken spórolt a Warner.

A Wonder Woman 1984 szörnyű, mind bevételileg, mind minőségileg. Egy buta izzadságszagú CGI szörnyeteg, pénzért se nézném meg még egyszer, pedig rengeteg potenciál volt benne. A Jokerig már nem mennék vissza, de jól látszik, hogy a két anyagilag is sikeres működő láncszeme a DC-nek Joker és Batman. Mindkettőt folytatják majd a jövőben, a Joker második része már 2024-ben várható és a musical zsánerében készült, érdekes lesz.

A Warnernél egyébként is nagy a baj. Nemrégen átvette egy üzletember David Zaslav a vezérigazgatói posztot, aki gondolkodás nélkül öli meg projekteket. Már kidobott két elkészült filmet is, amik csak bemutatóra vártak, egy teszt vetítéseken jól szereplő vígjáték és a Batgirl-film is a kukában landolt, csak mert adóvisszatérítést kapott így a cég. Ő egy tipikus „számok embere”, aki jelenleg a kárrendezéssel foglalkozik.

A Warner stúdiónak jelenleg hatalmas, 45 milliárd dolláros adóssága van, így mindent pénzé próbálnak tenni.

Rengeteg filmjüket, sorozatukat törölték a streaming platformjukról, hogy ne kelljen miattuk jogdíjakat fizetni, vagy eladták más streaming szolgáltatóknak. A DC alapvetően későn akart felülni a szuperhős-univerzum sikerhullámvasútjára, és ennek ez lett az eredménye. A kezdetekben még sikerült kasszasikereket produkálni, lásd például Wonder Woman, vagy Aquaman, de ez a hajó úgy látszik kifutott.

A már nem létező Fox és a szenvedő Sony

Ez a két stúdió tényleg csak szenvedett. A Fox egyetlen sikeres próbálkozása a Deadpool sorozat volt, de őt már beolvasztották a Disney-Marvel égisze alá. Az X-men mutánsos projektek többségét pedig nem folytatják soha, lehúzták őket a wc-n. Várhatóan majd a Deadpool 3. része vezeti be a mutánsokat és a Fantasztikus négyest a Marvel univerzumába – bár ezeket már a legújabb Doktor Strange-film és a Marvellek belengették kicsit. A kérdés, hogy egyáltalán lesz-e belőlük valami, ha igen mennyire vonzza majd a közönséget.

A Sony pedig húzott egy váratlant és összeállt a Marvellel, közösen hozták kalap alá a Tom Hollandos Pókember filmeket.

Amikor a Sony egyedül próbálkozott, csak olyan egyszer nézős filmek voltak az eredményei, mint a két Venom film, a röhejes Morbius vagy a szörnyű Vin Diseles Bloodshot film. A jövőben jön még egy Kraven és egy Madame Webb mozifilm is a japán vállalattól, amik az első előzetesek alapján inkább a Morbius minőségi szintjén lesznek, mint a Pókemeberekén.

Ezek szerint az embereket már nem érdeklik az új képregényfilmek? Ez így nem kijelenthető szerintem, mert mindig van egy-két sikeres kivétel, például a Galaxis őrzői, vagy A Batman. A streamingen néha érkezik egy-egy kiemelkedő sorozat (Loki, Peacemaker), de ez se biztos, hogy jó hatással van a nagyfilmekre. De akkor mikor dől el tényleg, hogy kidurrant-e ez a lufi? Én azt mondanám akkor tudjuk majd kijelenteni, hogy tényleg vége a szuperhős-film korszaknak, ha az új Bosszúállók-film lesz bukta. Ha az a film veszteséges lesz, a Marvelnél a Disney valószínűleg gyökeresen változtatni fog.

Egyelőre kibír a Disney még egy-két bukást, de el fog jönni a pillanat, amikor az egeres cégnél is betelik a pohár.

A Warnernél, ha a James Gunn vonal nem válik be, valószínűleg kiszállnak a DC mögül és hagyják a képregényfilmeket, a Sony pedig próbálkozik-próbálkozik, de valószínűleg nem fog sokat elérni az új mesés nevű SSMU-val (Sony’s Spider-Man Universe). Azért reméljük egy Morbius folytatás még bele fog férni nekik, mert annál viccesebb, szánalmasabb, „annyira rossz, hogy az már jó” filmet nagyon régen láttam. Meglátjuk mit hoz a jövő.

Források: imdb.com, boxofficemojo.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: