KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Tíz éve mentették meg molesztáló apjától - megható levelet írt nevelőszüleinek a fiú

Édesapja rendszeresen bántalmazta, egyszer még édesanyja hamvait is rászórta, hogy így okozzon neki fájdalmat. Mérhetetlenül hálás nevelőszüleinek.


A 21 éves Joshua Smith újjászületése tizedik évfordulóját ünnepelte: akkor szabadult ki az őt zaklató apja karmai közül.

El sem tudnánk képzelni, hogy a ma már sikeres, magabiztos, elégedett fiatalember egykor sérülékeny, zaklatott fiúcskaként kezdte kiskamasz éveit. Mindez elsősorban nevelőszülei hihetetlen kedvességének és empátiájának köszönhető. Az 54 éves anya, Jane és az 58 éves apa, Bill Aiton az angliai Walsallban él. Fiuk csodálatos, megható levélben köszönte meg azokat az éveket, amit otthonukban eltölthetett.

„Amikor először álltam meg az előszobátokban, mindketten mosolyogtatok. Jane közben noszogatott, hogy menjek beljebb, a nappaliba. Emlékszem, már akkor úgy éreztem, ide tartozom. Annyira megtört voltam, hogy azt hittem, nem tudok még egy lépést megtenni. Nyilván figyelmeztettek benneteket, hogy a sok éven át tartó testi és lelki erőszak, amit apám követett el rajtam, mély nyomokat hagyott bennem. Szavakkal mégsem tudom kifejezni azt a kétségbeesést, amit azon a késő nyári délutánon éreztem. Még kábult voltam apám előző esti kegyetlenkedése miatt.

Anyám hamvait szórta rám, így akart büntetni, mert nem ittam meg a teámat.

Anya abban az évben halt meg. Még csak 11 éves voltam. Most is fájdalmas erre visszaemlékezni.

Csak néhány órátok volt előkészíteni az érkezésemet, miután a rendőrségre rohantam segítséget kérni. Egy szociális munkás vitt el hozzátok. Mindig kíváncsi voltam, vajon tudatos döntés volt-e a részetekről, hogy sosem kellett többé egyedül ennem, és mindig volt egy kevés pénz a zsebemben. Eldöntöttétek, hogy a fiatoknak neveztek majd, és minden családi összejövetelen ott leszek veletek? Hogy sosem kell majd azt éreznem, hogy haragudtok rám?

Tíz év telt el azóta. És ma már jól tudom, nem tudatosan terveztétek, hogy kedvesek lesztek hozzám. Ösztönösen éreztétek, hogy kerülhetünk közelebb egymáshoz.

jane_a

Jane és Bill

De nagy munka volt! Miközben Jane meleg törülközőkről meg tiszta ágyról beszélt, és arról, hogy azt ehetek majd, amit szeretek, a fejemben egy hang végig azt dübörögte: »Ne érezd annyira jól magad! Úgysem tart sokáig.«

Aznap este azzal az érzéssel feküdtem le, hogy furcsák vagytok. Addigra már rengeteg dicséretet kaptam tőletek. Ami korábban nem volt része az életemnek. Mindig félve bújtam ágyba. Vártam a következő verést. Ha túl hangos voltam, ha nem mostam el egy tányért – apám megragadta az első keze ügyébe eső tárgyat, és azzal tángált el. Lehetett az hamutartó vagy távirányító. A keze sosem volt elég. Közben iszonyú dolgokat vágott a fejemhez. Hogy nem szeret senki, nem is akartak, és értéktelen vagyok.

Jane viszont eloltotta az éjjeli lámpát, és azt suttogta: »Jó éjt! Az isten áldjon meg!«

Csak feküdtem a sötétben, és azon gondolkodtam, miért akar valaki hozzám ennyire kedves és gyengéd lenni. Azt hittem, valaki máshoz beszél.

Amikor megérkeztem hozzátok, nem éreztem dühöt, félelmet vagy izgalmat. Csak ürességet. Valahogy mégis becsaltatok a nappaliba. Azt ehettem, amit akartam. Bill megkérdezte, szeretem-e a focit. Jane meg azt mondta, másnap elvisz új ruhákat venni, meg fodrászhoz.

Nagyon hálás vagyok, hogy egyikőtök sem faggatott arról, mi történt akkor este. Vagy bármiről, amit apám tett velem. Se ti, se a fiaitok. Sose szekáltak a korábbi életem miatt. Testvérükként kezeltek.

cspatjoshua_3

Az első hét végén Bill zsebpénzt adott nekem. Életemben először fordult ilyen elő. Egy cserepes virágot vettem belőle.

Akkoriban nem nagyon találtam meg a szavakat. Csak egyszavas válaszokat adtam, vagy bólogattam, nehogy verés legyen a vége. De egy dolgot tudni akartam, először életemben. Amikor átadtam Jane-nek a virágot, megkérdeztem: »Kérem, itt maradhatok?«

És persze, hogy maradhattam. Öt fantasztikus évig. Külföldi nyaralások, focimeccsek, klassz, közös ebédek. Tiszta pizsama a párnára téve, segítség a házi feladatban, fogorvos. Én mindezt ajándéknak éreztem. És sosem voltatok dühösek rám! Ha valami zűrbe keveredtem a suliban, azt mondtátok, hogy senki sem tökéletes. Szükségem volt erre, hogy ne érezzem azt, hogy egy hiba miatt már olyanná válok, mint apám.

Köszönöm a végtelen bátorítást! Megtanultam enni, beszélni és hinni magamban. Jó eredményekkel fejeztem be az iskolát, és úgy költöztem el 17 évesen tőletek, hogy jó életet fogok élni. De sose szűntem meg azt érezni, hogy hozzátartoztok az életemhez.

Tavaly óta a barátnőmmel élek. Jó állásom van. Büszke vagyok arra, amit elértem. Mindeközben a biológiai apám sosem nézett szembe a következményekkel. Megszökött az igazságszolgáltatás elől. Mindig is gyáva volt.

De legalább egy jó dolgot köszönhetek neki: megtaláltalak benneteket.

Remélem, egy napon én is apa leszek. Talán problémás fiatalokat veszek majd magamhoz, akiknek átadom azt a kedvességet, amit tőletek kaptam. Kisfiúként megfogadtam, hogy a saját gyermekeim majd szeretetben és biztonságban nőnek fel. De addig is, köszönöm nektek, hogy pozitív példa van előttem! Olyan példa, amitől esélyem van olyan szülőnek lenni, akire büszke lehet a gyermeke. Minden, amit tőletek kaptam, fantasztikus örökség, azoknak az értékes éveknek a hagyatéka, melyeket veletek tölthettem, fogadott fiatokként.”

joshua_2

Az édesapa, Bill a következő szavakkal reagált nevelt fia levelére:

„Drága Josh...

Emlékszünk a szép kis virágra, amit vettél nekünk – rózsaszín ciklámen volt, gyönyörű halványkék cserépben. Jane alig tudta megállni sírás nélkül, amikor átadtad neki.

Ahogy mindketten ezt éreztük csodálatos leveled olvasása közben is. Harmadik gyermeknek kerültél a családunkba. Jane fel is adta marketing vezetői állását, hogy a nevelőszüleid lehessünk. Abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy miután két fiunk idősebb lett, segíteni tudtunk olyan fiataloknak, akiknek nehezen indult az élete. De nálad több szörnyűséget senkinek sem kellett átélnie.

Egy sápadt, vékony, végtelenül fáradt kisfiúnak nyitottunk akkor ajtót, akinek minden vagyona egy kis táska volt, némi alsóneművel. Igazad van, tényleg nem terveztük előre, hogy kedvesek leszünk hozzád. Minden gyermeket, aki hozzánk került – és az utóbbi tíz évben kilencen voltak – családtagként kezeltünk, nem átmeneti vendégként…

Mindig szívfacsaró volt látni, mennyire megijedtél, ha véletlenül összetörtél egy tányért. Szörnyű múltad jutott az eszedbe…

Nagyon büszkék vagyunk arra az életre, amit megteremtettél magadnak, Josh! Jogosítványt szereztél, bájos barátnőd van, saját otthonod és terveid a jövőre. Tudjuk, mennyire hálás vagy nekünk, hogy segítettünk megváltoztatni az életedet, de mi is legalább ennyire hálásak vagyunk neked. Mert rengeteget tanultunk tőled a rugalmasságról és az egyszerű szeretet, az emberi kedvesség mérhetetlen értékéről. Olyan tapasztalatokkal kerültél hozzánk, amiket egyetlen gyermeknek sem szabadna átélnie.

Mindig hihetetlenül büszkék leszünk arra, hogy szerepünk lehetett abban, hogy most boldog az életed, és reményteli jövő áll előtted.

De kérlek, jól jegyezd meg: a mi életünk lett gazdagabb azzal, hogy te is a része voltál!”

Forrás: Daily Mail, fotók: Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk