Adómentesség és extra juttatások: Mihez kezdjünk a hirtelen jött összeggel, hogy ne tűnjön el a számláról?
Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy életbe lépett a 40 év alatti, kétgyerekes anyukák személyi jövedelemadó (szja) mentessége, hirtelen szemmel látható összeggel nőtt a havi bevételem. És nem csak nekem: a szomszédunkban lakó rendőr házaspárnál most a „fegyverpénz” miatt volt pezsgőbontás – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.
De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?
Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.
Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont, hogy ő is megkapta az szja-visszatérítés miatti többletet, valami átkattant nála.
Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.
Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.
Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.
Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most nagyobb, egyszeri juttatást a szolgálati jogviszonya miatt, plusz Noémi is jogosult az adókedvezményre.
Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.
Úgy döntöttek, hogy a hirtelen jött összeget kifejezetten lakáscélra teszik félre. Noémi szerint a házuk állagmegóvása és korszerűsítése a legjobb befektetés, de nem akarnak kapkodni. Kötni fognak egy lakástakarék-szerződést, ahová mostantól a havi pluszbevételeiket irányítják.
Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy dedikált számlán gyűlik, sőt, a banki bónuszokkal még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.
Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:
Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt, ami az szja-mentességből jön, teljes egészében egy rendszeres befektetésbe irányítja. Nem ért a tőzsdéhez, és nem is akar naponta árfolyamokat nézegetni, ezért választotta a befektetési alapokat. Így a pénzét profi szakemberek kezelik helyette.
Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Számítása szerint ugyanis a rendszeresen félretett kis összegek a befektetési alapok hozamaival az évek alatt komoly tőkévé duzzadnak majd.
Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.
Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.
Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.
Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.
A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.
Hogy én mit választok?
Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.
Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.
Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!
Orosz Emese írása
A képek illusztrációk, forrás: Canva
