Hogyan lehet sikeresen kilépni a szeretői viszonyból?
Amikor valaki szeretői viszonyt alakít ki, akkor van benne egy hiány, amit szeretne feltölteni, és kiválasztja azt a személyt, aki ebben neki tud segíteni. Az ügyfeleim szerint a szeretői státusz eleinte erősíti az önbizalmukat, hiszen kiválasztottnak érzik magukat, különlegesnek.
Van egy közös titkuk egy olyan személlyel, aki csodálja őket, várja a vele való találkozást, és aki boldog, ha együtt lehetnek. Ezek olyan érzéseket váltanak ki az emberből, melyre már régóta vágyott a rosszul működtetett kapcsolatában.
De vajon a szerető személye az, amitől ezek a pozitív érzések megjelennek?
Az általam kérdezett hűtlen felek kis százaléka válaszolt csak erre igennel. Általában nem a személyt tartották mindenkinél jobbnak, és csodálatosnak (nem is akarták érte elhagyni a társukat), hanem a pillanatot imádták, amit ketten előhívtak. Abban a pillanatban a hűtlen fél olyan embernek látta és élte meg magát, amire régen nem volt példa. És függővé tette őt a pillanat, amiben önmagát tökéletesnek érezte.
Amikor házasságban élő emberek választják a szeretői viszonyt az unalomból, sértettségből, hiányzó önbecsüléssel élt életükből menekülési útként, akkor csak eleinte szokott számukra ez jó döntésnek bizonyulni. Ahogy telik az idő, úgy bonyolódik számukra az élet, úgy töltődnek teli hazugsággal, kínos pillanatokkal, szorongással, félelemmel. Leginkább azok, akik még nem állították át a lelkiismeretüket egy megmagyarázó frekvenciára, azaz, nem hitették el magukkal, hogy amit tesznek, az nem az ő döntésük, hanem ebbe belesodródnak, és jellemzően a társuk miatt tették.
Hogy lehet kilépni a viszonyból, megszakítani ezt a függőséget?
Alapvetően az ember szeretve akar lenni. Jó embernek akarja érezni és tudni magát. Ennek betöltésére gyakran olyan döntést hoz, ami csak rövid távon segíti ezt, hosszú távon még rosszabb embernek érzi magát. A kilépéshez szintén döntést kell hoznia, és ez nem könnyű minden esetben, ugyanis olyan dologról kell lemondania, ami fájdalomcsillapítóként hat rá. Mégis be lehet fejezni egy olyan tevékenységet, amely nem szolgálja hosszú távon az ember célját.
Azok, akik megszakították szeretői viszonyukat, eldöntötték, hogy a társukkal, a házasságukon belül akarják megélni mindazt, amit eddig házon kívül kaptak meg. A szeretővel lezárták a kapcsolatot, törölték a telefonból, nem keresték a kapcsolódást. Eleinte fájó volt, hiszen az alapüresség még megvolt, és még a szelep sem nyílt most meg, de hit és bizalom volt afelé, hogy lehetséges betölteni az űrt a társával közösen, ha a megfelelő hozzáállást, és technikát megtalálják.
Hibáztatás (se magukat, se társukat) nélkül sikerült megérteniük, hogy mi generálta a hűtlenséget, és mindenki a saját felelősségét vállalva, a javításért kezdett dolgozni. Amire fókuszálunk, azt éljük. Mivel nincs olyan az életben, hogy valamiből csak a hasznot húzzuk, ezért nem a tökéletes lebegésre törekedtek, hanem arra, hogy a közösen vállalt mindennapok feladataiba be tudják illeszteni az érdeklődést, az intimitást, a szenvedélyt egymás irányába.
Milyen technika segíti a kapcsolat újraépítését?
Belátás, szeretet, kommunikációs technika, életöröm gyakorlatok, párkapcsolati gyakorlatok, hálagyakorlat, életcél megtalálása, felelősségvállalás erősítése... Ahogyan ki szokott derülni az esetek feltárása során, nem a társ viselkedése generálja a hűtlenséget, hanem az, ahogyan az egyén érzi magát, és látja a kialakult helyzetet, és abban önmagát. A sértettség, harag, hiány vezeti őt oda, hogy valaki más mellett más lehessen végre.
Sok kapcsolat magában rejti mindazt az élményt, amit kint talált meg a hűtlen, csak nem fordítanak a párok kellő energiát a kapcsolatuk működtetésére, és nem célozzák azt jól ahhoz, hogy egy boldog kapcsolatban élhessenek.
