Már nem csak a Hair végén siratjuk meg Bergert – Treat Williams halálára
Nem vagyok az a nagyon sírós fajta, filmeken pedig különösen ritkán ejtek könnyet. Vannak azonban olyanok, amelyeket akárhányszor megnézhetek, mindig elszorul a torkom. Ilyen a Hair, a döbbenetes befejezés, amikor a Vietnamba induló katonák végtelen sorban tűnnek el a hatalmas csapatszállító gép gyomrában, és ahogyan a kórus énekli, „a többi néma csend”. Most, 55 évvel a Hair színpadi bemutatója és 44 évvel Milos Forman filmje után, amikor a háborús pszichózis már Európát sem kíméli, még inkább beleborzongunk ebbe a jelenetbe, és fohászkodunk: nehogy a mi gyermekeink közül kerüljenek ki az új Bergerek.
Pedig az eredeti darabban nem ő, hanem a „hazafias kötelesség” által vezetett Bukowski hal meg a dzsungelben. Forman azonban saját családja történetéből megtanulta: mindegy, hogy kit visznek a frontra, vagy a lágerbe, fő, hogy a létszám meglegyen. Ezért fordította meg az eredeti sztorit, és ehhez az életvidám figurához, akinek tragédiája egy csínytevésen és néhány percen múlik, tökéletes szereplőt talált Williamsben. Pedig nem adták neki ezüst tálcán át Bergert: összesen 12 próbán kellett átesnie a rendezőtől az eredeti musical szerzőin át a koreográfusig. A végére teljesen kimerült, de őt választották.
Nem sokkal a film magyarországi bemutatója után volt az ötéves érettségi találkozónk. A hangulat tetőfokán haverjaim arra biztattak, hogy járjam el az „asztaltáncot”, majd ők kapkodják a poharakat, tányérokat. Szerencsére mutatványomról nem készült felvétel, de azóta is emlegetjük.
Mostantól már nem csak a Hair végén siratjuk el Bergert.
Treat Williams 71 évesen távozott el, mégis úgy halt meg, mint híres rockerek: Eddie Cochran, Duane Allman vagy Cozy Powell – motorbalesetben. Pedig a Connecticutból származó színész pályafutása során, a Hairt leszámítva, nem volt meghatározó a zene. Igaz, hogy ifjú éveiben még a Grease főszerepét is eljátszotta színpadon, a moziban drámákban, vígjátékokban nyújtott emlékezetes alakításokat. Az egyik főszereplője volt Spielberg háborús abszurdjának, a Meztelenek és bolondoknak (1980), Sidney Lumet A város hercege című filmjében (1981) viszont egy New York-i rendőrt személyesített meg, aki reménytelen harcot vív a társai között eluralkodott korrupció ellen.
Még ugyanabban az évben játszotta a hírhedt géprabló szerepét a D.B. Cooper üldözésében. A film kedvéért pilótavizsgát tett, sőt, még repülő-oktatói képesítést is szerzett kis gépekre.
Újabb kihívás volt számára Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikájában (1984) egy, az alvilággal kapcsolatban álló szakszervezeti vezető figurája. Még Woody Allen is megtalálta őt 2002-ben a Hollywoody történet filmproducerének szerepére. Közben felfedezte őt a tv, és közel 40 év alatt számos kisebb-nagyobb sorozatban játszott, köztük az Everworld 89 epizódjában, de életre kelthette a hajdani bokszvilágbajnokot, Jack Dempsey-t, a rettegett FBI-főnököt, J.Edgar Hoovert.
És megadatott neki az a lehetőség is, hogy Stanley Kowalski lehessen A vágy villamosa új feldolgozásában, Ann-Margret partnereként. Amikor ez utóbbit forgatták, elhatározta, hogy nem fogja megnézni Marlon Brando legendás alakítását. Végül az ő Kowalskija is megért egy Arany Glóbusz jelölést.
Treat Williams a magánéletben szerette a nyugalmat, a természetet. Síelt, búvárkodott, Vermontban vett egy házat feleségével ott, ahová fiatal koruk óta szívesen jártak vakációzni. „Bejártam az egész világot, de ilyen szép helyet sehol nem találtam. Minden nap van valami felfedezni való, esetleg egy sáros út, amelyen még senki sem járt” – mondta egy tavaly készült interjúban. És még itt is visszaköszön a Hair. Az alig 5000 fős kis település, amelyet a színész az igazi otthonának tartott, Manchesternek hívják. És a fülemben máris ott szól a „Manchester, England, England…”
