KULT
A Rovatból

Magyar győzelem, jelnyelv és az óriási pofon – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata

Több díjazottnak is örülhettünk mi, magyarok, Will Smith pedig kiütéssel győzött… Szó szerint!


Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a tavalyi, 93. harmatgyenge átadónál jobbra sikerült az idei, hiszen akadtak megtervezett maradandó momentumok, díjazottak, showelemek és köszönőbeszédek, a legtöbben mégsem ezekre emlékszünk majd a 2022-es gála kapcsán, hanem inkább Will Smith bődületes jobb horgára. Kiválasztottuk a tíz legemlékezetesebbet.

A zöld nyitány

Ritka, hogy egy Oscar-gála nyitószámát nem a helyszín, jelen esetben a Dolby Theatre színpadán adjanak elő, most azonban így történt, ugyanis Beyoncé egy nyílt terepen, temérdek zöldbe öltözött táncossal és zenésszel együtt adta elő a Richard király legjobb betétdalra jelölt számát, a Be Alive-ot, ráadásul Comptonból (Serena és Venus Williams szülővárosából). Talán kissé túlnyújtott lett a start, de azért megadta az alaphangulatot a show-hoz.

A műsorvezető hölgytrió

2018 után négy évvel végre visszahozták a szervezők a házigazdát az átadóra, sőt mindjárt hármat. Amy Schumer, Regina Hall és Wanda Sykes töltötték be idén a posztot, akik a gála elején hárman álltak ki egy kis poénkodásra a hírességekkel megpakolt Dolby Theatre színpadára, majd később egyenként, felváltva is próbálták újfent bizonyítani komikusi tehetségüket. Ezek közül Amy Schumer monológja sikerült tán a legjobban, de azért akadt kínos vicceskedés is, például, amikor Sykes Richard Williamsnek öltözve, Schumer pedig Pókemberként lógva pufogtatták a nem túl meggyőző poénokat. Azért a Golden Globe-nak címzett beszólás („Idén ők is benne lesznek az év elhunytjai előtt tisztelgő In Memoriam bejátszásban”) sokaknak fájhatott.

Rachel Zegler megjegyzése

Steven Spielberg West Side Story című filmje összesen 7 jelölést tudhatott magáénak, épp ezért volt meglepő, hogy az est szervezői (hogy véletlenül vagy szándékosan, nem tudni) nem hívták meg a film női főszereplőjét, Rachel Zeglert, aki egyébként sokáig arra is esélyes volt, hogy bekerüljön a legjobb női főszereplők nomináltjainak listájába. A mindössze 20 éves színésznő ezt szóvá is tette az Instagram-oldalán egy poszttal, amelyben kifejezte csalódottságát ezzel kapcsolatban. A média természetesen felkapta a bejegyzést, s az Akadémia végül meghívta Zeglert a show-ba. Sőt, nem is csak vendégként, hanem mindjárt díjátadóként. A West Side Story Mariája aztán az élő műsorban természetesen odaszúrt egy kicsit a szervezőknek, amikor azt mondta, hat napja még nem gondolta volna, hogy itt lesz a gálán…

A siketek győzelme

A CODA tavalyi bemutatásakor nem sokan gondolták volna, hogy 2022 márciusában kilenc jelölttársa elől happolja majd el a legjobb film Oscar-díját, mégis így esett. Mindennek tetejébe még a siket édesapát alakító Troy Kotsur is megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát. S mivel az 53 éves színész a valóságban is siket, így jelnyelvvel intézett megható szavakat a közönséghez, s egy tolmács fordította le azt beszédre. Kotsur lett a második siket színész, aki Oscart nyert, hiszen CODA-beli szereplőtársa, Marlee Matlin 1988-ban a legjobb női főszereplő díját érdemelte ki az Egy kisebb isten gyermekeiért. Ráadásul a legjobb film átvételekor jelnyelvtolmács fordította a producerek beszédét a nézőknek, egy másik pedig a stábnak. Igazán szép pillanatok voltak.

A magyar győzelem

Idén Sipos Zsuzsanna díszletberendezőt jelölték a látványtervező Patrice Vermette-tel egyetemben a legjobb látványtervezés kategóriában a Dűne című sci-fiért. Ők is voltak a legfőbb esélyesek, és most szerencsére a papírforma érvényesült, Sipos Zsuzsanna személyében tehát egy újabb magyar Oscar-díjas alkotót köszönthetünk, és természetesen szívből gratulálunk neki. Sajnos a gála nézői nem láthatták élőben, ahogy Zsuzsanna átveszi a díjat, hiszen ez a kategória is ott volt aközött a nyolc között, amiket az élő show előtt adtak át, és amelyekből csak egy kissé megvágott verziót kaptunk végül. Az mindenesetre benne maradt, ahogy Zsuzsa kimondta a „Köszönöm!” szót is, így magyar beszéd is elhangzott az idei Oscaron.

Még egy magyar győzelem

Sokan nem tudják, hogy nem csupán a Dűne berendezője büszkélkedhet magyar felmenőkkel, hanem a fődíjas CODA író-rendezője, Sian Heder is, aki bár az Egyesült Államokban, Cambridge-ben született, az édesapja, Héder Lajos Magyarországról emigrált az USA-ba. Heder pedig megkapta a CODA-ért a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját, vagyis mindjárt két magyar nyertesnek gratulálhatunk.

Nem beszélünk Brunóról

Az idei show-ban több zenés-táncos betét is helyet kapott, és nem csupán a legjobb betétdal kategóriájának jelöltjei. Bár elhangzott az Encanto című animációs film Dos Oruguitas című nominált lírai dala is, az alkotók úgy döntöttek, az Encantóból sosem elég, ezért színpadra álmodták a film egy másik betétdalát, a We Don’t Talk About Brunót, amely bemutatása óta vírusszerűen terjedt el szerte a világon, megdöntve sok nézettségi és hallgatottsági rekordot. A népszerűséget pedig ki kell használni. A dal egy szépen megkoreografált, színpompás forgatagként kelt életre a Dolby Theatre-ben, ráadásul latin-amerikai előadók egész sora adta át egymásnak a stafétát, azaz a mikrofont (többek között Luis Fonsi és Becky G). Rendesen feltüzelték a közönséget és a tévénézőket egyaránt.

Coppola, De Niro és Pacino újra együtt

Az idei gálán arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy régebbi klasszikusok előtt tisztelegjenek, mondjuk egy kerek évforduló kapcsán. A James Bond-filmek eddigi 60 éve előtt is leborultak például a szervezők egy videómontázs erejéig, ám ennél is emlékezetesebbre sikerült A keresztapa előtti tisztelgés, Francis Ford Coppola filmje ugyanis idén 50 esztendős. A bejátszás után pedig a rendező együtt ment ki a színpadra két legendás színészével, Robert De Niróval és Al Pacinóval. Coppola mondott beszédet az állva tapsoló publikum előtt, a szövegét pedig egy gyors „Viva Ukraine” felkiáltással zárta.

Az elhunytak emlékére

A tavalyi, 2020-as átadón sok minden más mellett az adott évben elhunyt filmes alkotók előtt tisztelgő, úgynevezett In Memoriam-montázs sem sikerült jól, sokan ugyanis felettébb tiszteletlennek tartották, hogy a bejátszásban csupán néhány másodpercig mutatták az eltávozott alkotók képét, nevét és szakmáját, olyan rövid ideig, hogy el sem lehetett olvasni, kik voltak ők, és miben jeleskedtek. Idén a szervezők minden bizonnyal szerették volna kiköszörülni a csorbát, ezért egy monumentális In Memoriamot hoztak össze, amiben nemcsak fotók, hanem sok-sok videófelvétel is pergett az adott emberről, közben a színpadon gospeldalok egyvelege szólt, egy-egy híres alaknál pedig megállt egy pillanatra a montázs, és egy alkotó élőben mondott néhány szép szót az elhunytról (pl. Tyler Perry a színész-rendező Sidney Poitier-ről vagy Bill Murray a rendező Ivan Reitmanről). Na így kell ezt!

A nyaklevesbotrány

Azt a pillanatot, amelyet sosem felejtünk el, amíg élünk, egy nem megtervezett esemény hozta el végül a 94. gálán. A korábbi többszörös házigazda Chris Rock állt ki a színpadra, s rögtön el is kezdett élcelődni a jelen lévő színészeken. Célba vette Will Smith feleségét, Jada Pinkett Smith-t is, akinek tüsire nyírt hajára reagálva azt mondta, nagyon várja már vele a G.I. Jane 2-t (Demi Moore ebben a filmben borotválta le a haját). Rögtön ezután Will Smith felsétált a színpadra Rockhoz, majd jobb kézzel lekevert neki egy óriási pofont. Ezután visszaült a székébe, majd onnan dobált trágár szavakat Chris felé, aki persze köpni-nyelni nem tudott. A szervezők itt már le is keverték a hangot. Rock ugyanis elvileg nem tudta, hogy Jada Pinkett Smith egy autoimmun betegségben, úgynevezett alopecia areatában, avagy foltos hajhullásban szenved, és emiatt kell leborotválni a haját. Sokan gyanúsítják azonban ezt a kis performance-t azzal, hogy megrendezett volt.

Akárhogy is, az Oscar-gálák történetének egyik legkínosabb és legbotrányosabb pillanataként marad majd meg az emlékezetben (rögtön a Kalifornia álom-Holdény blama mellett). Érdemes ezek után megnézni Smith beszédét is, amelyben a családja megvédésének fontosságát ecseteli könnyek között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett
A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.


Október 6-án, hétfőn jön Budapestre a Disturbed, az amerikai metálbanda a Papp László Budapest Sportarénában lép fel, az előzenekar se kisebb név lesz, a Megadeth áll színpadra előttük.

A Disturbed 1994-ben alakult Chicagóban, eredetileg Brawl néven. Az alapító tagok: Dan Donegan (gitár), Mike Wengren (dob), Steve “Fuzz” Kmak (basszus). David Draiman csak 1996-ban csatlakozott a bandához, ő váltotta az eredeti énekest. David zsidó családba született, és vallási iskolákba járt gyerekkorában, de nem nagyon szerette, lázadó természete miatt többször is eltanácsolták.

Kevesen tudják róla, hogy klasszikus kántor képzést is kapott, jellegzetes hangképzése többek közt a „Down with the Sickness”-ben lett világhírű.

A zenekar áttörése a The Sickness (2000) album volt - ennek a 25. évfordulóján indult a The Sickness 25th Anniversary Tour is idén, amelynek keretében Budapestre is ellátogatnak.

A Disturbed a legsikeresebb metálzenekarok egyike, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy több mint 17 millió albumot adtak el világszerte, és a zenekar albumai közül egymás után öt is a Billboard 200 első helyén debütált.

A zenekar stílusát sokszor a nu metalhoz sorolják, de ők maguk inkább hard rock/heavy metal bandának tartják magukat, de ezen úgyis mindenki vitatkozni fog, úgyhogy mi sem foglalnánk állást.

Ami érdekes, hogy a legnagyobb slágerük nem egy metálszám, hanem egy feldolgozás volt, aminek az eredetije nem is állhatna messzebb a stílusuktól. A „The Sound of Silence” (Simon & Garfunkel) 2015-ben akkora világsiker lett, hogy azóta nem hagyhatják ki a koncertekről sem, sőt a különleges hangi adottságokkal rendelkező Draimantől is mindig ezt kérik, ha betéved egy tévéstúdióba.

A sikerre amúgy nagy szükségük volt 10 évvel ezelőtt, mert a banda 2011 és 2015 között szünetet tartott, és végül nagy visszatérést produkált az Immortalized albummal.

A látványos koncertek mellett a tartalom is fontos nekik és a rajongóknak is, szövegeik gyakran érintenek társadalmi, politikai és személyes témákat, mint például függőség, háború, elidegenedés. Emellett a Disturbed gyakran támogat jótékonysági ügyeket, például a veteránokat segítő alapítványokat.

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai metálbanda eddig egyetlen egyszer játszott Magyarországon, 2019-ben, az akkori eget rengető buli után pedig most visszatérnek Budapestre. A turné során minden este két felvonást nyomnak: az elsőben a teljes The Sickness albumot játsszák el, majd a legnagyobb slágerek következnek. A Disturbed ráadásul a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

A Disturbed a mai napig rekordokat döntögető sikereket ér el, több mint 17 millió eladott albumot és 14 milliárd streaminget tudhatnak magukénak. Ez a sikertörténet a The Sickness megjelenésével kezdődött, rajta olyan dalokkal, mint a Down With The Sickness, a Stupify, a Voices és a The Game.

Disturbed: The Sickness 25th Anniversary Tour

Kezdés: 2025, október 6., hétfő - 19.00

Papp László Budapest Sportaréna


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sétálsz vagy meghalsz! A Stephen King könyve alapján készült A hosszú menetelés véres, izgalmas és megható
A sétálók viadalában Philip Seymour Hoffman fia és az Alien: Romulus androidja gyalogolnak 48 társukkal együtt a gazdagságba vagy a halálba: csak egy maradhat!


Francis Lawrence rendező, úgy tűnik, nem tud kilépni a komfortzónájából. Miután megrendezett Az éhezők viadala-filmek közül négyet (2013: Futótűz, 2014: A kiválasztott 1. rész, 2015: A kiválasztott Befejező rész, 2023: Énekesmadarak és kígyók balladája, jelenleg pedig az ötödiken – Az éhezők viadala: Az aratás hajnala – dolgozik), fogta magát, és készített egy filmet, amelynek sztorija szerint egy disztópikus USA-beli társadalomban egy nagy háború után évente megrendezik a Hosszú Menetelést, amelynek során minden államból kisorsolnak egy önként jelentkező fiatal férfit, akik versenyt sétálnak egymással. Ez azt jelenti, hogy addig kell gyalogolniuk, amíg csupán egy marad közülük talpon, aki ezzel megnyer egy hatalmas pénznyereményt, illetve teljesítik egy kívánságát.

A hasonlóságok eléggé szemet szúrnak, bár azt hozzá kell tenni, hogy A hosszú menetelés alapját képező, azonos című regényt Stephen King még 1979-ben vetette papírra (Richard Bachman álnéven), míg Suzanne Collins csupán 2008-ban állt elő Az éhezők viadala első kötetével.

Vagyis A hosszú menetelés tekinthető Katnissék ősének, elődjének, ihletadójának is, ami ugyanakkor a sztorijából fakadóan (fiatalok sétálnak az úttesten több száz mérföldön keresztül) egy kevésbé eseménydús cselekmény ígéretét hordozza magában.

Persze szabályok itt is vannak. A film szerintiekben (mivel vannak bizonyos eltérések a regényhez képest) például séta közben nem szabad megállni, vagy 3 mérföld/óránál lassabban gyalogolni, különben intést kap a versenyző. Három intés után pedig a hivatalos közlés szerint „leléptetik” az illetőt, azaz kiesik a versenyből, ami jelen esetben azt jelenti, hogy agyonlövik a sétakonvojt autókon és tankon kísérő katonák. Bizonyos, szabályszerűen megtett mérföldmennyiség után az intéseket törlik.

Megállni, pihenni, aludni, vécére menni nem lehet, mindez az evéssel és ivással egyetemben is csak séta közben lehetséges, teli vizes kulacsot a katonák adnak, ha kifogyott az előző.

Ezeket szem előtt tartva jelentkezik a versenybe főhősünk, Ray Garraty (Philip Seymour Hoffman nem kevésbé tehetséges fiacskája, Cooper Hoffman például a Licorice Pizzából vagy a Saturday Night: A kezdetekből lehet ismerős), aki rejtélyes okokból jelentkezett ide (látszólag nem a pénznyeremény érdekli). Itt ismerkedik össze Peter McVriesszel (David Jonsson), akivel gyorsan barátságot köt, s persze a többi srác közt is akadnak még szimpatikusak és antipatikusak egyaránt. Az egész sétáló cirkuszt a rendszer hű katonája, a térségben hírhedt és kíméletlen Őrnagy (Mark Hamill végig napszemüvegben) vezeti.

Az első és legfőbb kérdés, ami felmerül az emberben a sztori hallatán: mi lehet izgalmas abban, hogy emberek sétálnak végeláthatatlanul? Nos, King megoldotta ezt is, amit szerencsére a rutinos Francis Lawrence-nek és forgatókönyvírójának, JT Mollnernek (Angyalok és banditák) is sikerült kifogástalanul átemelnie a filmbe. A társaság természetesen eléggé színes: van köztük kigyúrt és nyeszlett, nagydumás és szótlan, jófej és seggfej, ifjabb és idősebb, alacsony és magas, fehér, fekete, ázsiai és amerikai őslakos, szóval a fiatal férfiak/tinik közt mindenféle típus. Ez pedig kapásból remek dinamikákat gerjeszt a karakterek között (beszélgetni természetesen nem tilos).

Ugyanakkor azt is időről időre láthatjuk, ahogy az emberi szervezet különféle módokon felmondja a szolgálatot, kinél így, kinél úgy jelentkezik valamilyen fizikai vagy mentális probléma a megállás nélküli gyaloglástól.

Közben pedig megismerjük a főbb szereplőket, a motivációikat, a múltjukat, a céljaikat, megszeretjük őket, s így a „csak egy maradhat”-elvű finálé közeledése egyre elkeserítőbbé válik számunkra is.

Ki marad végül, kit, mikor és hogyan veszítünk el? Okosan felépített film, ami leginkább a dialógusokra épül, és nem is mond csődöt ebben.

Viszonylagos eseménytelensége ellenére is kimondottan izgalmas képsorok peregnek épp ezért a szemeink előtt, a végig a szabadban játszódó terep ellenére is fojtogató és kézzelfogható atmoszféra kialakításában pedig mindemellett fontos szerepet játszottak Jo Willems operatőr szemcsés és fakó színekben tobzódó képei, valamint Jeremiah Fraites hangulatos zenei aláfestései.

Na meg persze a csodálatos színészek! E tekintetben egyértelműen a két főszereplő, Cooper Hoffman és David Jonsson (őt többek között az Ipar című sorozatból, vagy a Rye Lane című kiváló romkomból ismerhetjük, a legtöbben azonban a tavalyi Alien: Romulus Andy nevű szintetikusaként jegyezték meg maguknak) viszik a pálmát, mindketten csodálatos alakítást nyújtanak, minden bizonnyal sokat hallunk még majd róluk a jövő filmes és sorozatos díjkiosztó gáláin.

A hosszú menetelés pedig egy remek kis bejegyzés lesz a filmográfiájukban: nem derít majd jókedvre (nem is célja), de izgalmas, végig leköti a néző figyelmét, és amit vállal, azt hozza tokkal, vonóval, izzadsággal, nem kevés vérrel (egészen brutális képsorokra is lehet számítani), könnyekkel, bajtársiassággal, önfeláldozással, bosszúval, reménnyel, kitartással. Az emberi tűrőképesség határait feszegető sztorit biztosan nem feledjük jó ideig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: