KULT
A Rovatból

Magyar győzelem, jelnyelv és az óriási pofon – Az Oscar-gála 10 legemlékezetesebb pillanata

Több díjazottnak is örülhettünk mi, magyarok, Will Smith pedig kiütéssel győzött… Szó szerint!

Link másolása

Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a tavalyi, 93. harmatgyenge átadónál jobbra sikerült az idei, hiszen akadtak megtervezett maradandó momentumok, díjazottak, showelemek és köszönőbeszédek, a legtöbben mégsem ezekre emlékszünk majd a 2022-es gála kapcsán, hanem inkább Will Smith bődületes jobb horgára. Kiválasztottuk a tíz legemlékezetesebbet.

A zöld nyitány

Ritka, hogy egy Oscar-gála nyitószámát nem a helyszín, jelen esetben a Dolby Theatre színpadán adjanak elő, most azonban így történt, ugyanis Beyoncé egy nyílt terepen, temérdek zöldbe öltözött táncossal és zenésszel együtt adta elő a Richard király legjobb betétdalra jelölt számát, a Be Alive-ot, ráadásul Comptonból (Serena és Venus Williams szülővárosából). Talán kissé túlnyújtott lett a start, de azért megadta az alaphangulatot a show-hoz.

A műsorvezető hölgytrió

2018 után négy évvel végre visszahozták a szervezők a házigazdát az átadóra, sőt mindjárt hármat. Amy Schumer, Regina Hall és Wanda Sykes töltötték be idén a posztot, akik a gála elején hárman álltak ki egy kis poénkodásra a hírességekkel megpakolt Dolby Theatre színpadára, majd később egyenként, felváltva is próbálták újfent bizonyítani komikusi tehetségüket. Ezek közül Amy Schumer monológja sikerült tán a legjobban, de azért akadt kínos vicceskedés is, például, amikor Sykes Richard Williamsnek öltözve, Schumer pedig Pókemberként lógva pufogtatták a nem túl meggyőző poénokat. Azért a Golden Globe-nak címzett beszólás („Idén ők is benne lesznek az év elhunytjai előtt tisztelgő In Memoriam bejátszásban”) sokaknak fájhatott.

Rachel Zegler megjegyzése

Steven Spielberg West Side Story című filmje összesen 7 jelölést tudhatott magáénak, épp ezért volt meglepő, hogy az est szervezői (hogy véletlenül vagy szándékosan, nem tudni) nem hívták meg a film női főszereplőjét, Rachel Zeglert, aki egyébként sokáig arra is esélyes volt, hogy bekerüljön a legjobb női főszereplők nomináltjainak listájába. A mindössze 20 éves színésznő ezt szóvá is tette az Instagram-oldalán egy poszttal, amelyben kifejezte csalódottságát ezzel kapcsolatban. A média természetesen felkapta a bejegyzést, s az Akadémia végül meghívta Zeglert a show-ba. Sőt, nem is csak vendégként, hanem mindjárt díjátadóként. A West Side Story Mariája aztán az élő műsorban természetesen odaszúrt egy kicsit a szervezőknek, amikor azt mondta, hat napja még nem gondolta volna, hogy itt lesz a gálán…

A siketek győzelme

A CODA tavalyi bemutatásakor nem sokan gondolták volna, hogy 2022 márciusában kilenc jelölttársa elől happolja majd el a legjobb film Oscar-díját, mégis így esett. Mindennek tetejébe még a siket édesapát alakító Troy Kotsur is megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát. S mivel az 53 éves színész a valóságban is siket, így jelnyelvvel intézett megható szavakat a közönséghez, s egy tolmács fordította le azt beszédre. Kotsur lett a második siket színész, aki Oscart nyert, hiszen CODA-beli szereplőtársa, Marlee Matlin 1988-ban a legjobb női főszereplő díját érdemelte ki az Egy kisebb isten gyermekeiért. Ráadásul a legjobb film átvételekor jelnyelvtolmács fordította a producerek beszédét a nézőknek, egy másik pedig a stábnak. Igazán szép pillanatok voltak.

A magyar győzelem

Idén Sipos Zsuzsanna díszletberendezőt jelölték a látványtervező Patrice Vermette-tel egyetemben a legjobb látványtervezés kategóriában a Dűne című sci-fiért. Ők is voltak a legfőbb esélyesek, és most szerencsére a papírforma érvényesült, Sipos Zsuzsanna személyében tehát egy újabb magyar Oscar-díjas alkotót köszönthetünk, és természetesen szívből gratulálunk neki. Sajnos a gála nézői nem láthatták élőben, ahogy Zsuzsanna átveszi a díjat, hiszen ez a kategória is ott volt aközött a nyolc között, amiket az élő show előtt adtak át, és amelyekből csak egy kissé megvágott verziót kaptunk végül. Az mindenesetre benne maradt, ahogy Zsuzsa kimondta a „Köszönöm!” szót is, így magyar beszéd is elhangzott az idei Oscaron.

Még egy magyar győzelem

Sokan nem tudják, hogy nem csupán a Dűne berendezője büszkélkedhet magyar felmenőkkel, hanem a fődíjas CODA író-rendezője, Sian Heder is, aki bár az Egyesült Államokban, Cambridge-ben született, az édesapja, Héder Lajos Magyarországról emigrált az USA-ba. Heder pedig megkapta a CODA-ért a legjobb adaptált forgatókönyv Oscar-díját, vagyis mindjárt két magyar nyertesnek gratulálhatunk.

Nem beszélünk Brunóról

Az idei show-ban több zenés-táncos betét is helyet kapott, és nem csupán a legjobb betétdal kategóriájának jelöltjei. Bár elhangzott az Encanto című animációs film Dos Oruguitas című nominált lírai dala is, az alkotók úgy döntöttek, az Encantóból sosem elég, ezért színpadra álmodták a film egy másik betétdalát, a We Don’t Talk About Brunót, amely bemutatása óta vírusszerűen terjedt el szerte a világon, megdöntve sok nézettségi és hallgatottsági rekordot. A népszerűséget pedig ki kell használni. A dal egy szépen megkoreografált, színpompás forgatagként kelt életre a Dolby Theatre-ben, ráadásul latin-amerikai előadók egész sora adta át egymásnak a stafétát, azaz a mikrofont (többek között Luis Fonsi és Becky G). Rendesen feltüzelték a közönséget és a tévénézőket egyaránt.

Coppola, De Niro és Pacino újra együtt

Az idei gálán arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy régebbi klasszikusok előtt tisztelegjenek, mondjuk egy kerek évforduló kapcsán. A James Bond-filmek eddigi 60 éve előtt is leborultak például a szervezők egy videómontázs erejéig, ám ennél is emlékezetesebbre sikerült A keresztapa előtti tisztelgés, Francis Ford Coppola filmje ugyanis idén 50 esztendős. A bejátszás után pedig a rendező együtt ment ki a színpadra két legendás színészével, Robert De Niróval és Al Pacinóval. Coppola mondott beszédet az állva tapsoló publikum előtt, a szövegét pedig egy gyors „Viva Ukraine” felkiáltással zárta.

Az elhunytak emlékére

A tavalyi, 2020-as átadón sok minden más mellett az adott évben elhunyt filmes alkotók előtt tisztelgő, úgynevezett In Memoriam-montázs sem sikerült jól, sokan ugyanis felettébb tiszteletlennek tartották, hogy a bejátszásban csupán néhány másodpercig mutatták az eltávozott alkotók képét, nevét és szakmáját, olyan rövid ideig, hogy el sem lehetett olvasni, kik voltak ők, és miben jeleskedtek. Idén a szervezők minden bizonnyal szerették volna kiköszörülni a csorbát, ezért egy monumentális In Memoriamot hoztak össze, amiben nemcsak fotók, hanem sok-sok videófelvétel is pergett az adott emberről, közben a színpadon gospeldalok egyvelege szólt, egy-egy híres alaknál pedig megállt egy pillanatra a montázs, és egy alkotó élőben mondott néhány szép szót az elhunytról (pl. Tyler Perry a színész-rendező Sidney Poitier-ről vagy Bill Murray a rendező Ivan Reitmanről). Na így kell ezt!

A nyaklevesbotrány

Azt a pillanatot, amelyet sosem felejtünk el, amíg élünk, egy nem megtervezett esemény hozta el végül a 94. gálán. A korábbi többszörös házigazda Chris Rock állt ki a színpadra, s rögtön el is kezdett élcelődni a jelen lévő színészeken. Célba vette Will Smith feleségét, Jada Pinkett Smith-t is, akinek tüsire nyírt hajára reagálva azt mondta, nagyon várja már vele a G.I. Jane 2-t (Demi Moore ebben a filmben borotválta le a haját). Rögtön ezután Will Smith felsétált a színpadra Rockhoz, majd jobb kézzel lekevert neki egy óriási pofont. Ezután visszaült a székébe, majd onnan dobált trágár szavakat Chris felé, aki persze köpni-nyelni nem tudott. A szervezők itt már le is keverték a hangot. Rock ugyanis elvileg nem tudta, hogy Jada Pinkett Smith egy autoimmun betegségben, úgynevezett alopecia areatában, avagy foltos hajhullásban szenved, és emiatt kell leborotválni a haját. Sokan gyanúsítják azonban ezt a kis performance-t azzal, hogy megrendezett volt.

Akárhogy is, az Oscar-gálák történetének egyik legkínosabb és legbotrányosabb pillanataként marad majd meg az emlékezetben (rögtön a Kalifornia álom-Holdény blama mellett). Érdemes ezek után megnézni Smith beszédét is, amelyben a családja megvédésének fontosságát ecseteli könnyek között.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: