SZEMPONT
A Rovatból

Kovács Gellért: A született tehetségeknek lehetőséget sem adnak, miközben milliárdokból készülnek iskolás dolgozatok

A „filmszerészként” ismert kritikus szerint a mostani finanszírozási rendszernél még az Andy Vajna-féle Filmalap is jobb volt. Elárulta azt is, mit gondol Szirmai Gergely és Dancsó Péter videóiról.


Kovács Gellért neve ismerős lehet számos online és nyomtatott filmes lapból, rádióműsorból, valamint saját Facebook-oldaláról is, ahol már több mint 23 ezer követővel rendelkezik.

Arról beszélgettünk vele, mitől lesz jó szerinte egy kritika, miért vérzik ezer sebből a magyar filmgyártás állami támogatása, és milyen jövő várhat a mozira a streaming térhódításával.

– A filmszerész kifejezést te találtad ki? A neten rákeresve az összes találat veled kapcsolatos.

– Az biztos, hogy nem használja más, de eredetileg nem az én ötletem volt. Elég sokáig a Petőfi Rádióban dolgoztam, még a “nagyon zenés" időszak legelején kerültem oda, a Kultúrfitnesz nevű műsornak voltam az egyik szerkesztője. Az egyik rovat címe az volt, hogy Bombafilm, amiben mindig egy adott filmről mondta el a véleményét egy kritikus. A műsor producere, Mikó Róbert találta ki, hogy mivel a bombákat ugyebár a tűzszerészek hatástalanítják, a rovat címére rímelve a filmekkel miért ne foglalkozhatna a filmszerész? Eleinte nemcsak én voltam a műsor filmszerésze, hanem mindig az aktuális megszólalót nevezték így. Idővel viszont egyeztetési nehézségek miatt a többiek “kikoptak” és én maradtam egyedül, később pedig önálló műsorom is indult. Így végül rajtam ragadt a név, Mikó Róbert beleegyezésével akkor is magammal hoztam, miután kirúgtak az MTVA-tól. Egyébként nem ragaszkodtam volna annyira hozzá, de magam is meglepődtem rajta, mennyire szeretik az emberek.

– Mikor és hogy indult a filmek iránti érdeklődésed?

– Valószínűleg azzal, hogy fölsírtam a kórházban 1979-ben. Zavarba ejtően korai emlékeim vannak filmekről, a világból is mindig csak azok a dolgok érdekeltek, amikkel filmeken keresztül találkoztam.

Az életem nagy része azzal telt, hogy az ismerőseimet fárasztottam a szóban elmondott “kritikáimmal”. Aztán valahogy a foglalkozásom is hozzáidomult ehhez a mániához, bár tudatosan soha nem akartam filmes újságíró lenni.

Egy pici faluban nőttem fel, tehát tulajdonképpen mondhatjuk, ha nagyon akarjuk, hogy saját erőből értem el azt, amit elértem. Azért persze vannak kulcsemberek, akinek rengeteget köszönhetek, például Pápai Zsolt, akihez az első valódi újságírói próbálkozásaim kötődtek. Később dolgoztam üzemvezető-jegypénztárosként az Örökmozgó moziban, közben pedig megtaláltak mindenféle lehetőségek. Írtam például az akkor még nyomtatott lapként létező Mozinetbe, majd elkezdtem rádiózni is. A Petőfi óta is megmaradt ez a vonal egy másik adón, emellett írok több helyre, szervezek filmklubokat, a SuliMozi-program egyik szerkesztője, állandó moderátora vagyok, szóval elég sok elemből áll össze a tevékenységem. Szerintem ebben jóval nagyobb az ösztönösség, mint a tudatosság.

– Mindezek mellett szerkeszted a saját Facebook-oldaladat is, ami nemrégiben lépte át a 20 ezer követőt. Ezt a felületet mire használod és hogyan formálódott a létrehozása óta?

– Sokan mondták már a Petőfi idején is, hogy kéne, de akkor időm és kedvem se nagyon volt hozzá. Aztán később, amikor már nem dolgoztam ott, mégiscsak rászántam magam. Igazából nincs mögötte stratégia, soha nem is volt: azokat a gondolatokat osztom meg, amelyek számomra fontosak, olyan formában, ahogyan épp kedvem van hozzá. Hogy ez miért érdekli ennyire az embereket, mitől növekszik organikusan ilyen tempóban a követők száma, arra nem tudok válaszolni. Mindenesetre azt látom, hogy kialakult egy közösség, amiben szinte egyáltalán nincsenek trollok és rosszindulatú kommentelők. Ehelyett csupa szuper dolog történik, például gyakran szólnak hozzá a posztjaimhoz színészek, sztorikat mesélnek forgatásokról, mások pedig azt osztják meg, milyen történeteik vannak egy művésszel kapcsolatban. Egészen szokatlan a közösségi médiában az, ami nálam jellemző: nem igazán arra használják az oldalamat az emberek, hogy ventiláljanak, hanem tényleg értelmes és érdekfeszítő eszmecseréket folytatnak.

Fotó: Polcz-Péter

– Mitől lesz jó szerinted egy filmkritika?

– Arra tudok válaszolni, hogy én milyen kritikákat szeretek olvasni. Olyanokat, amelyekben megvan a filmes műveltség, a szenvedély, a humor, valamint az is, hogy a szerzője mit gondol a világról. Nem is feltétlenül az érdekel, hogy a jó-rossz skálán milyennek ítéli meg az adott filmet, sokkal inkább az, tud-e érdekesen írni róla. Nagyon fontos az is, hogy olyan szempontokat találjon, amelyek számomra is izgalmasak. Teljesen hidegen hagy, egyetértek-e a kritikájával, nekem soha nem volt személyes ügy, hogy mások ugyanazt gondolják valamiről, mint én. Az írás számomra kommunikáció: gondolatok és érzések megosztásáról szól.

– Mit gondolsz a YouTube-on népszerű véleményformálók, például Szirmai vagy Dancsó tevékenységéről?

– Szerintem ők inkább nagyon tehetséges, bizonyos műfajokra szakosodott stand-uposok, mint filmes újságírók.

Rendkívül szellemesek és általában kedvet is csinálnak az adott alkotáshoz, de sokkal inkább produkcióként kell kezelni, amit közzétesznek, mint hagyományos kritikaként.

Nagy mértékben építenek a képi gegekre, az elsődleges céljuk, hogy a videóik humorosak legyenek, és minél többekhez eljussanak. Elismerem a tehetségüket, ebben a videós műfajban én nem hiszem, hogy a nyomukba tudnék érni, ezért nem is próbálkoztam soha igazán hasonlóval.

– Mi a véleményed az olyan NER-közeli presztízsberuházásokról, mint az Aranybulla, vagy a Petőfi-film?

– Ezt most komolyan megkérdezed tőlem? Nézd, az a helyzet, hogy én filmrajongó vagyok, akinek csak egy dolog számít: az, hogy értékelhető alkotásokat lássak a tévében és a moziban. A tehetségtelenségnek szaga van. Én lennék a legboldogabb, ha készülne jó Aranybulla-sorozat (már nem fog), vagy jó Petőfi-film (ezt majd meglátjuk, hogy milyen). Kifejezetten kikérem magamnak, ha valaki ezt előítéletként fogja fel, hiszen az ember miért nézne filmeket 3 éves kora óta, ha nem azért, hogy legyen valamiféle érzéke annak megítélésére, mit várhat egy adott műtől?

Minden alkotónak van életrajza, referenciái, amiből le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Ha az illető már letett az asztalra néhány produkciót, amelyek nem voltak túl jók, akkor szerintem nem előítéletesség, ha a következő projektjéről is hasonlót feltételezünk.

Egy rossz film színvonalát még Hollywoodban sem tudja felemelni a költségvetés, miért pont nálunk lenne másképp?

– Szerinted hogyan lehetne jól feldolgozni ezeket a témákat?

– Szabadon. Úgy, ahogy olyan országokban teszik, ahol nem a politika ízlése szabja meg, kik csinálhatnak filmet egy adott témában, és ők hogyan beszélhetnek róla. Egyszerűen meg kéne bízni azokban a jobbnál jobb filmeseinkben, akik itt vannak körülöttünk, és ha szerencsénk van, nem lépnek le más országokba, hogy ottani pénzből csináljanak nagyszerű alkotásokat. Vegyük például Hajdu Szabolcsot, akinek volt is Petőfi-filmterve egyébként. De mondhatnám Reisz Gábort és még számos másik tehetséget, akik kénytelenek vagy kalapozásból és baráti szívességekből tető alá hozni a filmjeiket, vagy egyáltalán nincs erre lehetőségük. Van nálunk ez a nagyon furcsa finanszírozási rendszer, amit még Andy Vajna alakított ki. Kétségtelenül voltak klassz eredményei annak az érának, de szerintem ez inkább a kompromisszum felől közelítve volt jó. Rengeteg olyan történet kering vele és a Filmalappal kapcsolatban is, hogy ott sem mehetett minden szabadon. Mindazonáltal Vajnának megvolt az a képessége, hogy bár kezdetben egy adott irányba szerette volna terelni a magyar filmet, rájött, hogy az nem megy, és elfogadta a másik irányt.

Ezért lehetett annyi Oscar-díjunk és jelölésünk abban az időben, mert ő ugyan nem tolta a számára nem szimpatikus filmeknek a szekerét, de nem is feküdt nekik keresztbe. Hagyta, hogy mehessenek a maguk útján.

A Saul fiának sem adott akkora marketing-támogatást, amekkorát megérdemelt volna, és szerintem az ízlésesnél jobban fürdött a sikerében, de azt nem lehet elvitatni, hogy maga a film legalább elkészülhetett. Most azt se tudjuk biztosan, mik azok a filmek, amelyek el sem készülhettek. Mivel nem adnak lehetőséget olyan született tehetségeknek, akik már bizonyítottak. Ehelyett látjuk, milyen produkciók jönnek ki az Aranybullától A helység kalapácsáig: sok százmillió, vagy akár milliárd forintból készült, iskolás dolgozatok.

Fotó: Tóth-Bertók Eszter

– Lehet-e még hosszú távon, a streaming térhódításával jövője a moziba járásnak? Számodra mi a vonzereje?

– Két filmcímmel válaszolnék erre a kérdésre: az egyik az Avatar 2, a másik pedig a Babylon. Bár teljesen mást gondolnak Hollywoodról és a moziról is, mégis mindkettőt filmvásznon kell átélni. Szerintem az ilyen filmekben lehet a mozi jövője, bár azért nem kizárólagosan. Amikor a pandémia alatt kérdeztek erről, mindig azt feleltem, hogy a streaming soha nem fogja lehagyni a mozit. Most viszont már látom, hogy közel sem mennek olyan jól a mozik, mint a vírus előtt. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy bizonyos címekkel fel lehet kelteni az emberek érdeklődését és be lehet vonzani őket a termekbe. Tapasztalom azt is, hogy divatba jöttek az olyan vetítések, ahol régi filmeket tűznek műsorra akár filmklubszerűen, akár a rendes program részeként.

Szerintem nem fognak bezárni a mozik, mert ott olyan mágia vár, ami életben tartja ezt a fajta befogadási formát. Abból a szempontból viszont én is pesszimistább vagyok már, hogy látom a számokat a világszinten csökkenő bevételekről.

Persze mindig vannak kivételek, köztük teljesen váratlanok is. A Top Gun: Mavericknek például minden logika szerint nagyon meg kellett volna buknia: egy ‘80-as évekbeli propaganda-slágerfilm nagyon megkésett folytatásáról van szó, főszerepben egy 60 év körüli fazonnal, alig használtak benne CGI-t. Mégis óriási siker lett, egyszerűen azért, mert volt benne valami hagyományos. Tom Cruise megmutatta, mi a mozi varázslatának lényege: olyasmi történik a vásznon, ami kizárólag arról a felületről tud téged beszippantani. Ezt a világ legjobb streaming-felülete és legnagyobb tévéképernyője sem tudja felülmúlni. A kérdés az, hogy döntenek majd az újabb generációk. Nekik is kell majd ez az élmény?

– A magyar filmgyártás jövőjével kapcsolatban mennyire vagy bizakodó?

– Jelen pillanatban semennyire, mivel a támogatásokról döntő testület tagjaiból egy dolog fájóan hiányzik: a nagyvonalúság. Hogy a másképp gondolkodóknak is lehetőséget adjanak. Ettől még lehetnek nagyszerű sikereink, de nagyon kevés olyan lesz köztük, ami nem független finanszírozású. Filmet készíteni most már sokkal egyszerűbb, mint akár csak 1-2 évtizeddel ezelőtt. Így, ha valaki tényleg tehetséges, akár egy iPhone-nal is nyerhet Oscar-díjat. Látok esélyt erre, ugyanakkor óriási a keserűség bennem, mivel tele van az ország rendkívüli adottságokkal bíró alkotókkal. Nagyon klassz lenne, ha nem kéne külföldre menniük ahhoz, hogy kibontakozhassanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk