KULT
A Rovatból

Így bukott le Harvey Weinstein, Hollywood szégyene – Megnéztük az Azt mondta című filmet

Oknyomozás, arról, mi indította el a #metoo mozgalmat és megtörte az évtizedekig tartó csendet a hollywoodi szexuális zaklatásokról, visszaélésekről, valamint a rendszerről, ami ezt megengedte.


A 2017-es év egyik legnagyobb botránya volt, amikor megjelent a The New York Times-ban egy riport, ami felfedte Hollywood mocskos oldalát. Ennek a történetét dolgozta fel Maria Schrader. Nagyon komoly téma a szexuális zaklatás, amiből adódik a film címe: Azt mondta. Az egyik fél ezt mondja, a másik fél azt mondja és nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza, ha nincs végzetes következménye. Sokszor az áldozat inkább hallgat, csak hogy megvédje becsületét. Ez szinte mindenhol így volt, de

Hollywoodban anno erre egy rendszer épült, ami ellehetetlenítette az áldozatot.

A hatalmasabb, gazdagabb fél gyakorlott ügyvédet tudott fogadni, majd megegyeztek peren kívül, mindenféle titoktartási szerződések kíséretében. Legalább is ez volt a megszokott gyakorlat 2017 októberéig.

Ekkor megjelent Jodi Kantor és Megan Twohey oknyomozó riportja Harvey Weinsteinről, hatalommal való visszaéléseiről, szexuális zaklatásairól és erőszakosságáról. Ekkor már nem tudták azt mondani, hogy csak egy bolond „színésznőcske” fel akarja magát tornázni a ranglétrán, ugyanis

a cikknek köszönhetően egymás után álltak elő a nők és mondták el, mit tett velük Weinstein.

Ez volt a #metoo-mozgalom születésének pillanata.

Az Azt mondta a téma frissessége miatt is kemény helyzetben van mint izgalmas oknyomozó film, története még nem túl régi és hatalmas visszhangja volt, így sokan ismerik a részleteit. Nehéz olyan részt megragadni, amit ne mutatott volna be egy könyv, újságcikk, vagy híradás. Ezért az alkotók nem is próbálták szenzációhajhász módszerekkel megismertetni az ügyet, hanem szárazabban, amolyan Spotlight-osan: interjúkat látunk, és őrlődő főszereplőket.

Maria Schrader rendezése iskolapéldája lehetne az Oscar-csali tipikus esetének.

Ezek olyan filmek, amelyeket a díjszezon előtt hoznak ki, általában komoly témával és neves szereplőgárdával. Ez most sincs másként, a színészek elsőrangúak, még akkor is, ha néha kicsit keveset kapunk belőlük.

A két oknyomozó riportert a mindig zseniális Carey Mulligan és a szintén nagyon ügyes Zoe Kazan játssza. A két szereplő gyakorlatilag ugyanazt a karaktert hozza, talán Mulligannek kicsit összetettebb a szerepe, köszönhetően az otthoni problémáinak.

Sorban jönnek az igazi nagyágyúk: az interjúk zseniálisak forgatókönyvileg, és ezekben a jelenetekben a színészek ragyognak.

Egy-egy nyúlfarknyi szerep maradandóbb, mint főszereplőink az egész film alatt. Személyes kedvencem Jennifer Ehle, aki, ha egy picit nagyobbra írják a szerepét, minden gond nélkül lehetne Oscar-jelölt. De említhetném Zach Grenier-t is, aki hihetetlen, mit mutat két jelenetben, vagy épp Samantha Mortont. Hozzá kell tennem, nehéz úgy érdekes főszereplőket írni, hogy a történetben nem náluk van az információ, és közben még hitelesen is akarják bemutatni a nyomozás menetét.

Ami nagyot emel az összképen, az a zene: Nicholas Britell zongoraszólamai a drámai események alatt a lelkünkig hatolnak. Nagyon hatásosak egy-egy interjú csúcspontján a zeneszerző dallamai. A fényképezés szintén a nehéz kérdés kategóriába sorolható, mert egy ilyen filmet ízlésesen, hollywoodi kliséket kerülve, csak így lehet bemutatni, viszont ez nem kiemelkedő, csak szárazabb iparos munka. A film első felének vágása ügyetlenebbül van összerakva, túl lassan építkezik, és a néző kicsit elveszhet a sok helyszínben, névben, eseményben. Számos szereplővel csak telefonon beszélnek főszereplőink és sosem találkozunk velük, ez sem segíti az azonosítást.

Szerencsére a film a második felére két lábra áll és egy feszültebb, izgalmasabb, személyesebb történetet kapunk.

Nem vitték túlzásba a #metoo tartalmakat, talán egy kiborulás volt az az egyik karakter részéről, ami kicsit fölöslegesnek tűnt, de a film témáját tekintve alapvetően érthető volt. A film második feléért érdemes végignézni az egész nyomozás történetét, főleg ennyire zseniális mellékszereplők kíséretében.

Nem mondanám, hogy az Azt mondta a következő Spotlight, de ügyes film egy kemény és bonyolult nyomozásról, érzékeny témáról, egy ügyről, szakszerűen, kicsit szárazon bemutatva. Tekinthetnénk Oscar-csalinak, de nem érzem teljesen igazságosnak.

A színészek jók, még ha a főszereplők kicsit háttérbe is vannak szorítva.

A nyomozás érdekes, mivel mindenki tudja, mi lesz a végkimenetel, maga az út, hogyan jutunk el odáig s ez kellően lebilincselő. A forgatókönyv ügyes, a két oknyomozó azonos című könyvét dolgozza fel, így biztosan fogunk vele találkozni a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában a következő Oscar-díj átadón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett
A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.


Október 6-án, hétfőn jön Budapestre a Disturbed, az amerikai metálbanda a Papp László Budapest Sportarénában lép fel, az előzenekar se kisebb név lesz, a Megadeth áll színpadra előttük.

A Disturbed 1994-ben alakult Chicagóban, eredetileg Brawl néven. Az alapító tagok: Dan Donegan (gitár), Mike Wengren (dob), Steve “Fuzz” Kmak (basszus). David Draiman csak 1996-ban csatlakozott a bandához, ő váltotta az eredeti énekest. David zsidó családba született, és vallási iskolákba járt gyerekkorában, de nem nagyon szerette, lázadó természete miatt többször is eltanácsolták.

Kevesen tudják róla, hogy klasszikus kántor képzést is kapott, jellegzetes hangképzése többek közt a „Down with the Sickness”-ben lett világhírű.

A zenekar áttörése a The Sickness (2000) album volt - ennek a 25. évfordulóján indult a The Sickness 25th Anniversary Tour is idén, amelynek keretében Budapestre is ellátogatnak.

A Disturbed a legsikeresebb metálzenekarok egyike, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy több mint 17 millió albumot adtak el világszerte, és a zenekar albumai közül egymás után öt is a Billboard 200 első helyén debütált.

A zenekar stílusát sokszor a nu metalhoz sorolják, de ők maguk inkább hard rock/heavy metal bandának tartják magukat, de ezen úgyis mindenki vitatkozni fog, úgyhogy mi sem foglalnánk állást.

Ami érdekes, hogy a legnagyobb slágerük nem egy metálszám, hanem egy feldolgozás volt, aminek az eredetije nem is állhatna messzebb a stílusuktól. A „The Sound of Silence” (Simon & Garfunkel) 2015-ben akkora világsiker lett, hogy azóta nem hagyhatják ki a koncertekről sem, sőt a különleges hangi adottságokkal rendelkező Draimantől is mindig ezt kérik, ha betéved egy tévéstúdióba.

A sikerre amúgy nagy szükségük volt 10 évvel ezelőtt, mert a banda 2011 és 2015 között szünetet tartott, és végül nagy visszatérést produkált az Immortalized albummal.

A látványos koncertek mellett a tartalom is fontos nekik és a rajongóknak is, szövegeik gyakran érintenek társadalmi, politikai és személyes témákat, mint például függőség, háború, elidegenedés. Emellett a Disturbed gyakran támogat jótékonysági ügyeket, például a veteránokat segítő alapítványokat.

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai metálbanda eddig egyetlen egyszer játszott Magyarországon, 2019-ben, az akkori eget rengető buli után pedig most visszatérnek Budapestre. A turné során minden este két felvonást nyomnak: az elsőben a teljes The Sickness albumot játsszák el, majd a legnagyobb slágerek következnek. A Disturbed ráadásul a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

A Disturbed a mai napig rekordokat döntögető sikereket ér el, több mint 17 millió eladott albumot és 14 milliárd streaminget tudhatnak magukénak. Ez a sikertörténet a The Sickness megjelenésével kezdődött, rajta olyan dalokkal, mint a Down With The Sickness, a Stupify, a Voices és a The Game.

Disturbed: The Sickness 25th Anniversary Tour

Kezdés: 2025, október 6., hétfő - 19.00

Papp László Budapest Sportaréna


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sétálsz vagy meghalsz! A Stephen King könyve alapján készült A hosszú menetelés véres, izgalmas és megható
A sétálók viadalában Philip Seymour Hoffman fia és az Alien: Romulus androidja gyalogolnak 48 társukkal együtt a gazdagságba vagy a halálba: csak egy maradhat!


Francis Lawrence rendező, úgy tűnik, nem tud kilépni a komfortzónájából. Miután megrendezett Az éhezők viadala-filmek közül négyet (2013: Futótűz, 2014: A kiválasztott 1. rész, 2015: A kiválasztott Befejező rész, 2023: Énekesmadarak és kígyók balladája, jelenleg pedig az ötödiken – Az éhezők viadala: Az aratás hajnala – dolgozik), fogta magát, és készített egy filmet, amelynek sztorija szerint egy disztópikus USA-beli társadalomban egy nagy háború után évente megrendezik a Hosszú Menetelést, amelynek során minden államból kisorsolnak egy önként jelentkező fiatal férfit, akik versenyt sétálnak egymással. Ez azt jelenti, hogy addig kell gyalogolniuk, amíg csupán egy marad közülük talpon, aki ezzel megnyer egy hatalmas pénznyereményt, illetve teljesítik egy kívánságát.

A hasonlóságok eléggé szemet szúrnak, bár azt hozzá kell tenni, hogy A hosszú menetelés alapját képező, azonos című regényt Stephen King még 1979-ben vetette papírra (Richard Bachman álnéven), míg Suzanne Collins csupán 2008-ban állt elő Az éhezők viadala első kötetével.

Vagyis A hosszú menetelés tekinthető Katnissék ősének, elődjének, ihletadójának is, ami ugyanakkor a sztorijából fakadóan (fiatalok sétálnak az úttesten több száz mérföldön keresztül) egy kevésbé eseménydús cselekmény ígéretét hordozza magában.

Persze szabályok itt is vannak. A film szerintiekben (mivel vannak bizonyos eltérések a regényhez képest) például séta közben nem szabad megállni, vagy 3 mérföld/óránál lassabban gyalogolni, különben intést kap a versenyző. Három intés után pedig a hivatalos közlés szerint „leléptetik” az illetőt, azaz kiesik a versenyből, ami jelen esetben azt jelenti, hogy agyonlövik a sétakonvojt autókon és tankon kísérő katonák. Bizonyos, szabályszerűen megtett mérföldmennyiség után az intéseket törlik.

Megállni, pihenni, aludni, vécére menni nem lehet, mindez az evéssel és ivással egyetemben is csak séta közben lehetséges, teli vizes kulacsot a katonák adnak, ha kifogyott az előző.

Ezeket szem előtt tartva jelentkezik a versenybe főhősünk, Ray Garraty (Philip Seymour Hoffman nem kevésbé tehetséges fiacskája, Cooper Hoffman például a Licorice Pizzából vagy a Saturday Night: A kezdetekből lehet ismerős), aki rejtélyes okokból jelentkezett ide (látszólag nem a pénznyeremény érdekli). Itt ismerkedik össze Peter McVriesszel (David Jonsson), akivel gyorsan barátságot köt, s persze a többi srác közt is akadnak még szimpatikusak és antipatikusak egyaránt. Az egész sétáló cirkuszt a rendszer hű katonája, a térségben hírhedt és kíméletlen Őrnagy (Mark Hamill végig napszemüvegben) vezeti.

Az első és legfőbb kérdés, ami felmerül az emberben a sztori hallatán: mi lehet izgalmas abban, hogy emberek sétálnak végeláthatatlanul? Nos, King megoldotta ezt is, amit szerencsére a rutinos Francis Lawrence-nek és forgatókönyvírójának, JT Mollnernek (Angyalok és banditák) is sikerült kifogástalanul átemelnie a filmbe. A társaság természetesen eléggé színes: van köztük kigyúrt és nyeszlett, nagydumás és szótlan, jófej és seggfej, ifjabb és idősebb, alacsony és magas, fehér, fekete, ázsiai és amerikai őslakos, szóval a fiatal férfiak/tinik közt mindenféle típus. Ez pedig kapásból remek dinamikákat gerjeszt a karakterek között (beszélgetni természetesen nem tilos).

Ugyanakkor azt is időről időre láthatjuk, ahogy az emberi szervezet különféle módokon felmondja a szolgálatot, kinél így, kinél úgy jelentkezik valamilyen fizikai vagy mentális probléma a megállás nélküli gyaloglástól.

Közben pedig megismerjük a főbb szereplőket, a motivációikat, a múltjukat, a céljaikat, megszeretjük őket, s így a „csak egy maradhat”-elvű finálé közeledése egyre elkeserítőbbé válik számunkra is.

Ki marad végül, kit, mikor és hogyan veszítünk el? Okosan felépített film, ami leginkább a dialógusokra épül, és nem is mond csődöt ebben.

Viszonylagos eseménytelensége ellenére is kimondottan izgalmas képsorok peregnek épp ezért a szemeink előtt, a végig a szabadban játszódó terep ellenére is fojtogató és kézzelfogható atmoszféra kialakításában pedig mindemellett fontos szerepet játszottak Jo Willems operatőr szemcsés és fakó színekben tobzódó képei, valamint Jeremiah Fraites hangulatos zenei aláfestései.

Na meg persze a csodálatos színészek! E tekintetben egyértelműen a két főszereplő, Cooper Hoffman és David Jonsson (őt többek között az Ipar című sorozatból, vagy a Rye Lane című kiváló romkomból ismerhetjük, a legtöbben azonban a tavalyi Alien: Romulus Andy nevű szintetikusaként jegyezték meg maguknak) viszik a pálmát, mindketten csodálatos alakítást nyújtanak, minden bizonnyal sokat hallunk még majd róluk a jövő filmes és sorozatos díjkiosztó gáláin.

A hosszú menetelés pedig egy remek kis bejegyzés lesz a filmográfiájukban: nem derít majd jókedvre (nem is célja), de izgalmas, végig leköti a néző figyelmét, és amit vállal, azt hozza tokkal, vonóval, izzadsággal, nem kevés vérrel (egészen brutális képsorokra is lehet számítani), könnyekkel, bajtársiassággal, önfeláldozással, bosszúval, reménnyel, kitartással. Az emberi tűrőképesség határait feszegető sztorit biztosan nem feledjük jó ideig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: