Így áll bosszút Steven Spielberg a fiatalkori zaklatóin – Megnéztük A Fabelman családot
A háromszoros Oscar-díjas filmlegenda nagyjából minden létező műfajban kipróbálta már magát több mint 50 éves pályafutása során: sci-fi, dráma, vígjáték, háborús, romantikus és kalandfilm, fantasy, animációs film, musical, nagyjából végigment mindenen, (többször is) összehozta korának legtöbb pénzt kereső darabját (E.T. – A földönívüli, Jurassic Park) és még rengeteg kasszasikert, nyert két rendezői (Schindler listája, Ryan közlegény megmentése) és egy produceri (Schindler listája) Oscar-díjat, s mindezek ellenére sokakkal ellentétben egyszerűen képtelen a kiégésre.
Nem utolsósorban pedig arról, hogy miként szeretett bele a filmezésbe már egészen fiatalon, és hogyan próbálta megvalósítani az álmát, hogy elismert és sikeres filmrendező legyen, a nagy tömegek szórakoztatója.
A Fabelman család tehát a mester életén alapszik, és hangsúlyozom, csak alapszik; a nevek, bizonyos történések és események megváltoztak, de azért mi tudjuk, hogy mégis csak az ifjú Steven Spielberg kalandjait követhetjük figyelemmel a játékidő két és fél órájában.
A kis Sammy Fabelmant (Mateo Zoryan, Gabriel LaBelle) a szülei, Mitzi (Michelle Williams) és Burt (Paul Dano) először viszik moziba az ’50-es években, méghozzá A földkerekség legnagyobb show-ja című 1952-es filmre, ami teljesen elvarázsolja a srácot, főként egy vonatos akciójelenet marad számára emlékezetes. Sammy rekonstruálni szeretné otthon a csodás szcénát, amelyet apja filmfelvevőjével rögzít, és ezzel el is dőlt a sorsa. Filmezni szeretne mindenáron. Az ősök természetesen támogatják, amiben tudják, főként művész lelkületű édesanyja, aki felismeri a gyerekben a tehetséget, a számítógépes cégnél dolgozó mérnök apja inkább csak hobbit lát fia mániájában. Az apa munkája miatt sokat költözik a hattagú család (Sammynek három húga van, ahogy Stevennek is a valóságban), így folyton új terepen kell helyt állnia a gyerekeknek, ráadásul egy családi dráma is kibontakozóban van a szülei házassága kapcsán egy harmadik fél miatt.
A Fabelman család a felszínen egy nem túl eredeti, sokszor látott családi dráma, amelyben láthatjuk a szülők és a gyerekek veszekedéseit, összetartását, széthúzását, vagyis mindazt, ami bármelyik famíliában előfordulhat, és amellyel kismillió film foglalkozott már. Persze egy Spielberg-féle családi dráma nem olyan, mint a többi. A gyönyörűen megkomponált képek, az alakítások, az emlékezetes jelenetek és az érzelmi hatás könnyedén az átlag fölé emelik csupán ezt a vetületet is. Mindezek mellé azonban kapunk egy kivételes ódát is a mozihoz.
A családtagokat, osztálytársakat és barátokat használták szereplőkként, és maguk próbálták megoldani a vágást, a speciális effekteket és a zenei aláfestést. Az amatőr filmezés diszkrét bája.
Ezekben a képsorokban természetesen temérdek utalást találunk Spielberg karrierjére. Az arizonai sziklás terepen skorpiókat gyűjtő cserkészcsapat mintha az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag nyitányából ugrottak volna elő, de a háborús filmek iránti megszállottság, illetve annak előképei is feltűnnek (amelyek aztán olyan alkotásokat eredményeztek, mint A Nap birodalma, a Ryan közlegény megmentése vagy a Hadak útján), és nem nehéz A cápára gondolni abban a bizonyos strandjelenetben…
Hihetetlenül intim és személyes utazás ez a film Spielbergtől, aki úgy mesél az ’50-es és ’60-as évekről, ahogy nem sokan.
Ez utóbbi ellen is természetesen filmezéssel tud harcolni, aminek minden bizonnyal az év egyik legemberibb és legőszintébb jelenetét köszönhetjük.
A színészekről még nem esett kellő mennyiségű szó, pedig A Fabelman család nagyon sokat köszönhet nekik. A tinédzser Sammyt alakító Gabriel LaBelle nagy felfedezés, fényes jövő állhat előtte, Michelle Williams pedig abszolút uralja a vásznat a jeleneteiben, Mitzi Fabelmanként csodásan rétegelt alakítást nyújt, bemutatva egy emocionálisan nem túl stabil ember minden lehetséges rezdülését. Megérdemelt tehát az Oscar-jelölés, ahogy a nagyjából tízperces jelenlétéért Judd Hirsch esetében is, akit Boris bácsiként rövidke feltűnése ellenére biztosan nem felejtünk majd el. Paul Danónak is ott kellett volna lennie a nomináltak között a mellőzött apa szerepében, és ki kell emelni továbbá Julia Butterst is, aki Sammy húgát, Reggie-t alakítja több mint meggyőzően.
Spielberg állandó munkatársai, az operatőr Janusz Kaminski és a zeneszerző John Williams sem vették félválrról a feladatukat, A Fabelman család nem csak az agynak és a szívnek, az érzékeinknek is valódi csemege.
Mindent egybevetve Steven Spielberg 76 évesen elkészítette az eddigi legszemélyesebb filmjét, egy szívünkbe villámgyorsan bevackoló időutazást, ami sokaknak ad majd reményt, inspirációt és egy sebesen tovaröppenő két és fél órát, amelynek végeztével azt kívánjuk, bárcsak folytatódna Sammy, a Fabelmanek és persze Steven Spielberg sztorija.
