ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Hogyan boldogul egy negyvenes nő a társkeresés útvesztőjében?

Az interjúalany tapasztalt társkereső, aki most szívesen megosztotta velünk mindazt, amit átélt az ismerkedésre fordított három év alatt. Appok, helyszínek, első randis témák, ghosting és a nagy Ő…mindent érintettünk a beszélgetés alatt.
Laskai Nelli, Negyven múltam... és élvezem blog, címkép: athree23 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. augusztus 04.



Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

– Egy kommented kapcsán jutott tudomásomra, hogy Hontvári Szilviának nagy tapasztalata van társkeresésben. Hány évig voltál társkereső és milyen platformokon ismerkedtél?

– 2018.01.02-án regisztráltam fel életemben először társkeresőre, a Badoo nevű oldalra, és 2020.10.01-én volt az a randim, amiből a mostani kapcsolatom indult… a Tinderről. Körülbelül 20 társkereső oldalra regisztráltam fel az évek során, de a Badoo, a Randivonal és a Csajok és pasik lettek nálam a nyerők. Volt pl. Love.hu, Academic singles, Párom.hu, Vagyok neked, Elittárs, Egyedülálló szülők társkeresői… Majd legvégül, 2020 nyár végén benéztem a Tinderre, és szeptemberben ott találtunk egymásra a párommal.

A Randivonal volt a legszínvonalasabb nekem, a legtöbb randevúm is onnan volt. Számos oldal túl sokat vagy túl keveset adott. Értem ezen a kezelhetőséget például. De picit

társkeresés ürügyén regisztráltam például túracsoportba, fotós csoportokba is, mert ezek egyrészt a hobbijaim is, és való igaz, az érdeklődési kör mentén hamarabb találhatunk társat.

A társkeresési “metodikám” az volt, hogy miután elteltem a bőség zavarától, néha hétre, vagy hónapra is felfüggesztettem a keresgélést. Adtam esélyt élő ismerkedésre: túrák, programok barátnőkkel. De semmi nem volt, meg ugye a Covid helyzet is közbeszólt az élő ismerkedésbe. Bár voltak óvatos randijaim akkor is…

– Mit tapasztaltál, mi az online ismerkedés nehézsége?

– Magamból kiindulva kezdem: nem tudtam, hogy kit-mit akarok. Még válófélben voltam, összezavarodottan, 43 évesen, 3 gyerekkel. Egyet tudtam, szeretnék majd egy jó, hozzám mindenben passzoló társat. De időközben, ahogy gyászoltam-gyógyultam, változtam és ehhez rímelő férfiakba “botlottam”. Eleinte “rossz” emberekbe: bántalmazókba, mint az ex-em.

Tehát az elején csak kis lelki gyógyírt kerestem, de főleg beszélgetőpartnereket. Nehéz volt bizalmat szavazni vadidegeneknek, és sokan vissza is éltek vele. Sok volt a kamu fotó, az életkor letagadás.

Nehéz volt újra és újra leírni ki vagyok, mit keresek, miért vagyok itt. Nehéz volt a sok csalódás, és a sok sértés elviselése, pár fénykép alapján rábökni valakire. A húspiac érzete kicsit nyomasztó volt. Lassan szoktam hozzá, hogy egyfajta kíváncsiság legyen bennem, inkább játéknak fogjam fel, és elfogadjam, hogy nincs más út.

A legnehezebb talán az, hogy mivel nem élő kapcsolódással indul az ismerkedés, a felek bátrabbak, túl bátrak, és nagy csalódás, hogy a hang és egyéb érzetek híján ez tévútra visz. Előfordult, hogy hetekig írogattunk, ám élőben nem volt “szikra”, ezért hamar ráálltam arra, hogy mielőbb élőszó, telefon és találkozás.

– Mi az a három fontos dolog, amit megtanultál a társkeresési időszakodból?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem szabad túl korán belekezdeni a keresgélésbe. Válás, mély gyász alatt süt egy nőről, mégha erős, önálló is, hogy mentsetek meg, szeressetek. Ezt pedig nagyon sokan kihasználják.

A második, hogy minél jobban szeretem magam, bízom magamban, meghúzom a határaim, az egyedüllétet is jól megélem, annál minőségibb kapcsolódások születnek.

A harmadik pedig, hogy hittem-akartam-vágytam az új, a jó társra végig, és volt türelmem megvárni Őt. A csalódások-összeomlások ellenére is.

Tehát soha, semmit sem feladni, és addig is jól megélni mindent. Így, ha valaha újra magam maradnék, tudom, hogy kibírom, és mindig lesz remény.

– Mit tapasztalsz, mi az, amit a férfiak figyelnek egy nőn a társkeresés idején?

– A férfiak nagy része nem tudja mit akar, vagy csak szexet akar. Sajnos sok a link alak, aki valószínűsíthetően több vasat tart a tűzben, vagy a párja mellől írogat, ígérget. Akikkel végül randiztam is, ők azt keresték, amit én. Komoly társat, újrakezdést, testi-lelki-szellemi társat. Hosszú távra. Akikkel beszélgettem, ők azt mondták, hogy a külsőt nézik, értelemszerűen. A látott fényképek alapján, ha van vonzalom, írnak. Aztán a “beszélgetés” írogatás alatt már látszik a stílus. De ők is szorgalmazták a mielőbbi randit, az élőszót. Amit még megfigyeltem, hogy a férfiak az én korosztályomban 18-40-ig kerestek nőt.

A negyvenes nők a túl fiataloknak /18-25/ vagy a jóval idősebbeknek /60 +/ vonzó korosztály. Negyvenes nőként, anyaként kisebb az esély.

Hontvári Szilvia

– Te milyen preferenciák alapján választottad ki, hogy kivel érdemes személyesen is találkoznod?

– A “lécem”, mint már utaltam rá, folyamatosan emelkedett, azzal párhuzamosan, hogy erősödtem az önállóságomban, öntudatomban.

Olvastam sok cikket, arról, hogy érdemes listát írni a leendő társról. Hát én írtam! Mindenre kiterjedően is. Bővítgettem, és amikor a párommal három hónapja voltunk együtt, elolvastuk. 95 %-ban passzolt rá.

Persze tudtam, hogy kompromisszum is lesz. Mindenképp a közelben kerestem társat, különélő, de tartalmas dolgot egyelőre, mert nagyon szeretem a szabadságom. 25 évig volt egyetlen társam, most nőttem fel. Távkapcsolat van egyelőre.

A preferenciám volt az, hogy kortárs legyen – egyidősek vagyunk a párommal. És apuka legyen, nagy gyerkőccel, mint nekem. A hasonló egzisztencia nagyon fontos volt, és a hasonló érdeklődés. A humor főleg, és még kismillió dolog, például a borosta… A testmagasság is fontos volt, mert én 170 cm vagyok, így 180 cm alatt nem nagyon ismerkedtem – a párom 186 cm. A sportosság is számít, mert én is sportolok – a párom 25 évig jégkorongozott.

A társkeresés során 18-71 éves férfiak érdeklődtek utánam. A fiatalok imádják a MILF-eket, tapasztalatszerzés a céljuk. Sokan eltartatták volna magukat, az idősebbek meg el akartak tartani engem.

A találkozókra olyanokkal mentem el, akik az adott elképzelésemhez passzoltak. Sokszor úgy mentem randizni, hogy maga az ember érdekelt, de a képek alapján nem vonzott annyira, viszont az élő találkozástól vártam a végső “megerősítést”. Ahogy fentebb is említettem, élőben dől el minden.

– Szerinted mennyire igaz, hogy az emberek nagyon gyorsan akarnak eljutni a „sziától az ágyig”?

– Sokan már a Szia után a szexre tértek rá írásban. Sok jónak induló randin megjelent a szexre utalás, “véletlen” érintések, csók kierőszakolása, pedig “ráutaló magatartásom” nem volt, sőt nyíltan jeleztem korábban írásban, hogy első találkozás során nincs szex.

Nagyon jellemző a gyorsaság, sajnos. Elrontja a dolgokat a türelmetlenség, ezen férfias attitűd vagy kiéhezettség, vagy a mai világ mindentidenekemmost feelingje.

Nőtársaimmal arra jutottunk, mi nők rontottuk ezt el. Sokan könnyen-gyorsan adják magukat.

– Milyen témákat szoktak érinteni a párkeresők az első beszélgetésen?

– Imádtam! Volt ott minden. Vízihullaként előkerült ex-től kezdve bírósági tárgyalás szó szerinti idézésén át, számtalan érdekes témáig. Többnyire a profil adta az első témát. Az érdeklődési körök, sport, gyerekek. Nagyon sok érdekes embert, életutat ismertem meg. Sok férfinak van igénye lelki életre, keresik a jó beszélgetőtársat. Szerettek a munkájukról beszélni. Volt időszak, hogy annyival is beértem, hogy jókat leveleztünk olyannal, aki a hatalmas távolság miatt szóba se jöhetett. De hónapokig ráírtunk egymásra, úgy barátilag.

Akik abszolút bántóan, sértően írtak, azoknak eleinte válaszoltam jólnevelten, de aztán a töröl, majd a tilt gombot kellett alkalmaznom.

Túl sok volt az a férfi, aki nem is tudom, sérült, egyszerű, rosszindulatú. Például ilyen beköszönés is volt: “Mi a f.szt keresel itt 3 kölökkel?”

– Mennyire jellemző a ghosting? Találkoztál-e szó nélkül eltűnő pasival?

– Huh, rengeteggel!

Volt, aki beszélgetés közben tűnt el, profilt is törölt. Volt, akikkel már randit beszéltünk meg és másnapra eltűntek, és volt, aki a találkozóra sem jött el és nem is jelezte.

Sajnos ez gyakori jelenség. Eleinte fájt, majd rájöttem ők éretlen, sérült lelkek, és nem vettem magamra.

– Hogyan tudtad zárni, ha egy ismerkedés után a pasival mégsem akartál tovább haladni?

– Magabiztosan, határozottan, kedvesen.

Megmondtam azonnal az első találkozón, ha úgy éreztem. “Köszönöm, de nem ismerkednék tovább. Nem érzem azt, hogy te vagy akit keresek.” Vagy megírtam még aznap, ha ott még nem volt számomra egyértelmű. A válaszok: könyörgés, értetlenkedés, fenyegetés, zaklatás volt. Hála, hogy az utóbbi csak egyszer fordult elő.

Később elmentem 2, illetve 3 randiig, ha nem volt szikra az elsőn, de ezekben az esetekben később sem lett. Szóval elmondhatom: ha az a bizonyos szikra, wow érzés nincs elsőre, később sem lesz. Persze ez izgi és vékony jég, mert ahol részemről megvolt a szikra és elindult a kapcsolat, és lett belőle néhány hetes, pár hónapos sztori, akkor egy idő után a férfi kezdett kihátrálni. Rádöbbentett, hogy még mindig tanulnom kell magamról, hogy mit nem akarok, mert minden esetben eléggé engedtem a lécemből, és mindig én mondtam ki, hogy vége.

– Milyen tanácsot vagy útravalót adnál a társkereső nőnek vagy a társkereső férfinak az eredményesebb párra találása érdekében?

– Elég jól kell lenni önmagunkkal ehhez a társkeresősdihez, tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit érünk, kit-mit szeretnénk. De ez egy hosszú tanulási önismereti folyamat. Tudatossá váltam nagyon, sokat olvastam a témában. Természetesen minden eset más. Én a negyvenpluszos anyák szemével nézem, és egy 25 évig tartó hosszú kapcsolat után.

A “lécet” nem szabad alacsonyan tartani, túlzottan leengedni. A bárki, csak legyen valaki nem opció egy önmagát szerető embernek.

Jól kell mérni a leendő társat, reálisan látni őt, és mindig a tetteket nézni, nem a szavakat, ígéreteket. Sok türelem kell, hit és szerencse is talán. Tudni kell jól megélni az életet egyedülállóként is.

– És az utolsó kérdés, ami biztos sok olvasót foglalkoztat: megtaláltad-e azóta a Nagy ő-t?

– A nagy Ő megvan, igen. Azt érzem, megtaláltam a hozzám legjobban passzoló társat, aki a “kívánságlistámat” 95%-ban hozta. Minden szinten összhang van, és nagyon szeretnék erre már vigyázni. Ő is így érzi, kimondja, kimutatja. Mindent megbeszélünk. Lezárt múltak, az exekkel diplomatikus minimális kapcsolat a gyerekek miatt. Ő elfogadott engem 3 gyerkőccel. Ezen a téren volt a legnagyobb félelmem.

Igaz még csak távkapcsolat, heti rendszerességű találkozásokkal, sok programmal. Még ritkák a “szürke” hétköznapok. 10 hónapos az ismeretségünk, és nem sietünk sehova. Tartalmas így is, és igazán bíztató a jövő: együtt tervezzük.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: