KULT
A Rovatból

Nagy dolog a gyerekkor – beszélgetés Halász Judittal dalokról, színházról, moziról

A Macskajáték Egérkéje, A Játszd újra, Sam Lindája, Az ügynök halála Mrs. Lomanje, az Adáshiba Sacija és - számomra mindenek előtt - a Szerelmesfilm Katája ül velem szemben a Bagatelle kávéházban.


Nemcsak a színészeknek vannak szerepálmai, hanem az újságíróknak is találkozás-álmai. Ilyenkor nehéz kibújni a rajongó bőréből, hogy megtartsuk a riporterség közmegegyezéses szabályait. Szerencsére Halász Judit segít a „nagy ellentét” feloldásában.

Gyermeknap közeledtével miről is beszélhetnénk elsőként, mint az ő dalairól, koncertjeiről, amelyeken immár több nemzedék nevelkedett...

-Tavasszal mindig elmegyünk azokra a helyekre, ahová már Karácsonykor elígérkeztünk, de a színházi elfoglaltságom vagy az időjárás miatt nem tudtunk elmenni – mondja a Mosolyrend első magyarországi Lovagja – voltak azért kalandjaink az időjárással: 2013-ban, amikor március 15-én az a borzalmas hóesés volt, másnapra vártak bennünket Kaposvárra. 15-én az utcára nem lehetett kimenni, másnap mégis elindultunk. Már azt hittük nem érünk le, mert volt, ahol letisztították a havat az útról, volt, ahol semmit. De végül áttörtünk minden akadályt! A Gyermeknapot most már évek óta Debrecenben töltjük. A Kölcsey Központ nagyon szép épület, sokan elférnek benne, és azzal tisztelnek meg minket, hogy két előadást kérnek. Mindig telt ház van, a közönség nagyon kedves, szeretetre méltó. De azért gondolkodunk, hogy a jövőben máshová is elmegyünk, nem lehetünk ennyire egy hely szerelmesei. De felléptünk a közelmúltban Szombathelyen egy 900 személyes színházban. Én általában jobban szeretem az 500 főnél nem nagyobb közönséget, mert jobban tudok vele kapcsolatot teremteni. De régen voltunk már ott, és ők is két előadást kértek. Ennyi néző előtt két koncert egy napon óriási koncentrációt igényel, de megcsináltuk, és boldogok voltunk, hogy a szombathelyiek jókedvűen mentek ki a teremből.

-Szinte állandóan úton van.

-Sokfelé járunk, és amióta énekelek, állítom, hogy sokkal jobban ismerem az országot, mint bárki más. Nagyon különbözőek az ország települései, az emberek igényei is változóak. Van, ahol európai kultúrával élnek, van, ahol a keleti országoktól kapott rossz szokásokkal. De minden alól van kivétel. Számomra azonban a legizgalmasabb helyszín, ahová 50 éve jóformán mindennap bejárok és otthon vagyok, a Vígszínház. Oda bárki, bármikor, bárhonnan a világból betévedhet. De másutt is találkozom olyanokkal, akik a határon túlról jöttek direkt az én koncertemre. Legutóbb Budakeszin egy munkácsi család fogadott, Makón szabadkaiakkal, Szombathelyen burgenlandiakkal találkoztunk. Tavasszal Londonban és Leicesterben léptünk fel kint élő magyarok előtt. Oda azért mentünk a klasszikus és kortárs magyar költők verseire írt dalokkal, mert úgy gondolom, nem mindegy, hogy milyen dalszövegeket tanítanak meg a szülők a gyerekeiknek, vagy hogy ők mit őriznek a gyerekkorukból. Mivel nagyon sok olyan felnőtt nézőnk van, aki már gyerekként is járt a koncertjeimre, azokból a dalokból is kell énekelnem, amelyek annak idején számukra a legkedvesebbek voltak.

-Mennyiben változtak meg a gyerekek az évtizedek során?

-A gyerekek alaptulajdonságai nem változnak, mivel nem születnek másként, mint 100-200 évvel ezelőtt. A környezet ajánlotta technika azonban nagyon más lett. A koncertjeimen szerencsére ezt nem érzem, mert azok a gyerekek, akiket elhoznak, nagyjából tudják, hogy hová jönnek. Annál kevés szebb és jobb élményem van, mint amikor látom, hogy az anyuka és a gyerek együtt énekelnek.

Mint nagymama azonban, akinek már nem is olyan kicsik az unokái, látom, hogy milyen komoly nehézségekkel kell megküzdeniük a felnőtteknek, ha jó és mély kapcsolatban akarnak maradni a gyerekekkel.

Ezek a különböző kütyük, amelyek mindenféle érdekes és veszélyes játékokat kínálnak nekik, nagyon el tudják választani őket. A felnőttek nem is mindig tudnak odafigyelni erre, a nagymamák meg talán nem is értenek ahhoz, amit a gyerekek már nagyon tudnak. A koncertjeimen, le is kopogom, nincsenek ilyen problémák, válaszolnak a kérdéseimre - sokszor együtt válaszol az egész nézőtér – énekelnek velem, időnként dalokat is kérnek. Azt azért el kell mondanom, hogy ma már nagyon kevés „gyerekkoncertünk” van, inkább családok jönnek. Régen főleg gyerekek ültek a nézőtéren, és ahhoz is el kellett telnie néhány évnek, hogy a gyerekeket csoportosítani tudjam. Ettől kezdve kértem meg a szervezőket, hogy ne keverjék össze a 4-5 éveseket a 12 évesekkel. Én el tudom énekelni külön mindkét csoportnak a dalt úgy, hogy mindenkinek tessen, de együtt nem, mert másképpen kell őket megszólítani, máshová kell tenni a hangsúlyt.

-Hogyan kezdett el gyerekeknek énekelni?

-A véletlen műve volt, mint a penicillin... Szerettem volna énekelni. Filmek, tv-s, rádiós szereplések kapcsán találkoztam az Illés együttessel, és nagyon tetszettek a dalaik, főleg Bródy János szövegei. Kértem, hogy írjanak nekem dalt, de egy ideig eszük ágában sem volt. Akkoriban nem volt szokás, hogy zenekaron kívül másoknak is írjanak. Aztán Bródy megunta a sok könyörgést és megcsinálta a Csiribirit. A rádióban Czigány Györgynek nagyon tetszett, már maga az ötlet is, és lelkesen népszerűsítette. Akkor az Illés volt az első számú hazai beat-együttes és engem is sokan ismertek filmekből, tv-játékokból. Az viszont teljesen szokatlan volt, hogy egy ismert színésznőt összekapcsoljanak egy teljesen más irányból jött zenekarral.

Mi olyan zenével, hangzással csináltuk meg a magyar költők verseit, amilyet a szülők maguk is hallgattak.

Először nem is a gyerekeknek szántuk ezeket. Megszületett a Micimackó. Egy tv-s szerkesztőnő felkérte Bródyt, hogy az évente négyszer jelentkező Tavasz, Nyár, Ősz, Tél című műsorához a télhez írja meg a dalt, én pedig eléneklem. Akkor a kísérő zenekar még a Tolcsvayék és a Trió volt, akik az Illés tagjaival később megalkották a Fonográfot. Aztán Bródy elvitt engem a hanglemezgyárba Bors Jenőhöz, aki majd leesett a székről a csodálkozásról, de hagyta, hogy megcsináljuk az első lemezt.

-Ez volt az 1973-ban megjelent Kép a tükörben.

-Nagyon gyorsan aranylemez lett, és főleg gyerekeknek vásárolták meg. Fiam akkor már kétéves volt, és a játszótéren is hallottuk a Csiribirit, a Micimackót és a Bóbitát. Ekkor döntöttük el, hogy a másodikat eleve gyerekeknek készítjük. Az elsőnél ez nem volt egyértelmű. Azért is volt a címe Kép a tükörben, mert a József Attila-vers számomra arról szólt, hogy az ember belenéz a tükörbe és felnőttként megismeri azt, akivé lett, és a gyerekkori önmagát is. Így jutott el a lemez saját gyerekkorom mondókáitól a Süss fel, Naptól, a Hová mész te, kisnyulacskától Babitsig, Juhász Gyuláig. Az Amikor én még kislány voltam az Illés 1968-as táncdalfesztivál-nyertes dalából, az Amikor én még kissrác voltam-ból született. Akkor tagja voltam a zsűrinek, nagyon tetszett dal és vertem is az asztalt, hogy nyerjen. A második lemez sikere végleg kijelölte az utat. Közben megkeresett egy harmadik zenekar, akik felajánlották, hogy kísérnek, ha megyek velük koncertezni. Így kezdődött az országjárás...

-Érdekes, hogy míg Ön a gyerekeknek énekel, férjének, Rózsa Jánosnak szinte minden filmje gyerekekről, kamaszokról szól.

-Igen, mindig is a gyerekek, a fiatalok problémái érdekelték őt. De ott volt például a Pókfoci: egy iskolában minden olyan figura megtalálható, ami egy társadalomban. Annak idején nem lehetett közvetlen kritikával illetni a társadalmat, más alakot, más nevet kellett neki adni. De akkoriban mindannyian értettük, hogy mi mit jelent, mert úgy nőttünk fel, hogy tudtuk: egy iskola lehet maga Magyarország is.

-Ötven év Vígszínház: Ön hűséges típus?

-Ez nem hűség, inkább bizonyos dolgokhoz való ragaszkodás. Az első 13 évem a Vígszínházban nekem maga volt a mennyország, mert Várkonyi Zoltánnak volt egy fantasztikus társulatba, ahová meghívott és amely engem befogadott. Egyszerre szerződtem oda Darvas Ivánnal, akit akkor oldottak fel az 56-os „távollétből”. Ő volt első partnerem is a Vígben. Aztán jöttek az új igazgatók, mindegyik azt mondta, hogy tovább viszi Várkonyi örökségét, de igazából mindig más lett. Mire eljutottam odáig, hogy el kellene mennem, rájöttem, hogy szerepkör-váltás időszakában vagyok, és úgy gondoltam, minden színház birkózzon meg a saját problémás színésznőjével. Miért menjek el máshová, amikor ennél a színháznál lettem, az, aki vagyok?

-Melyek voltak azok az előadások, amelyek különösen közel álltak a szívéhez?

-Inkább arról beszélnék, hogy volt néhány partnerem, akikkel nagyon együtt voltuk, olyanok, akikkel együtt nőttünk bele a Vígszínházba. Ilyen volt Tahi-Tóth Laci, aki most hagyott itt minket. Egészen kiváló színész, nagyszerű tehetség volt. Ilyen volt Tordy Géza, aki már sok-sok évvel ezelőtt elment a Vígszínháztól, azóta is sajnálom. Nekünk, fiataloknak a Pesti Színház megnyitása, az 1967-68-as évad volt az, amikor meg tudtunk mutatkozni.

Amikor Darvas Iván megnézte az egyik előadásunkat, amiben csak mi játszottunk, azt mondta: „Ezeknek még a fenekükön van a tojáshéj, de máris milyen jó színészek”.

Szívesen voltunk együtt, szerettük egymást. És volt nekünk Kapás Dezső, aki az első előadások közül többet is rendezett, nagyon fiatalon, váratlanul halt meg, alig 53 évesen. És tulajdonképpen Várkonyi is korán ment el, „bácsinak” tűnt, pedig csak 67 éves volt…Most már csak hatan vagyunk a Várkonyi-érából, de a Ház ma is áll..

-A mozi is hamar felfedezte Önt, és nem túlzás azt állítani, hogy a Szerelmesfilmmel bevonult a magyar filmtörténetbe. Hogyan emlékszik a film születésére?

-Egyszer csak kaptam egy forgatókönyvet Szabó Istvántól, és nagyon boldog voltam, mert egyrészt gyönyörű volt a történet, a szerep, másrészt pedig az ember olyannal szeret legjobban dolgozni, akinek meg van győződve a tehetségéről. Ráadásul Bálint Andrissal együtt jártunk a Főiskolára, kedveltük egymást és az Álmodozások korában már partnerek lehettünk. Bár ott a női főszerep Béres Ilonáé volt, nagyon helyes figurát kellett alakítanom Habgab személyében. Egy nyelven beszéltünk, miközben Andris mintha Ádám Ottónak, a Madách Színház mindenki által elismert és irigyelt igazgató-főrendezőjének szüleménye lett volna, én meg Várkonyié. És akkor azt játszottuk, hogy mit mondana Ádám Ottó, mit mondana Várkonyi és mit mond a Szabó…Nem volt nehéz megérteni, miről szól a film, mert mindannyiunk gyerekkorából, a szüleink történeteiből voltak emlékeink, és különösen sokat használtunk fel Szabó István és férjem, valamint Szabó feleségének, Gyürey Verának a történeteiből, fényképeiből. János és Vera együtt nőttek fel, és amikor István és ő a Főiskolára jártak, a férjem mindig vitte magával Verát – Szabóval így ismerkedtek meg. És voltak olyan személyek is, akiket mi már nem ismertünk, csak hallottunk róluk, mint Böske („egy-kettő, húzd a lábad magad alá…”).

Mindannyian tudtuk, hogy milyen nehéz helyzetben őrizzük azt, amire vágyunk, mert volt egy Vasfüggöny, amin innen is, onnan is tilos volt átlépni és ez megnehezítette mindenkinek az életét, aki a sors folyamán ide vagy odavetődött.

Nagyon sok gyereket vittek magukkal a felnőttek, ám „nagy dolog a gyerekkor” - ahogy Radnóti írja az Ikrek havában. Nem véletlen, hogy ezt a könyvet kapom ajándékba a Lyonba látogató Jancsitól…

-Talán ez volt az első film, ami beszélt az úgynevezett „disszidensekről”, minden negatív előjel nélkül. Kata is a saját erejéből lesz divattervező…

-Igen, mert itt azokról volt szó, akiket szerettünk, akik szinte a testvéreink voltak. Őket választotta szét a sors, a rendszer. Ők nem változtak, csak ami körülöttük volt és ez meghatározta a későbbi életüket.

-Az elsők között forgattak Franciaországban.

- Nem volt könnyű, mert természetesen éppen csak annyi pénzt kaptunk, hogy kimehessünk és leforgathassuk a kinti jeleneteket. Volt a rendező, az operatőr, egy asszisztens, Bálint András és én, és kész. Önmagunk fodrászai, sminkesei, öltöztetői voltunk. Aztán kijött még egy srác, aki Kata barátját játszotta. Rendkívül kedves, helyes fiú volt, építész, aki feleségével korábban párizsi ösztöndíjat is kapott. Egy évig kint éltek, de aztán sokáig nem mehettek ki. Amikor kijött a forgatásra, olyan boldog volt, hogy azt hittem, végigbukfencezi a Côte d’Azurt…

-Csodálatra méltó energiával rendelkezik. Honnan meríti?

-Rájöttem arra, hogy ha az embernek fáj valamije, elfárad, elege van mindenből, és elhagyja magát, attól csak rosszabb lesz. Csak akkor jön rendbe, ha intenzíven végzi a munkáját. A 2000-es évek elején volt két nagyon súlyos betegségem. Ha akkor leállok, az végzetes lett volna számomra. A munka elvonta a figyelmemet, hogy foglalkozzak a betegséggel, és ez rengeteg erőt adott a gyógyuláshoz. Előfordult velem, hogy nagyon fáradt voltam, mégis muszáj volt dolgoznom. Amikor vége lett, másnap azt vártam, hogy fáj a derekam, a csípőm, ehhez képest izomlázam volt és nem fájt semmim. Sok embert láttam, akik keményen dolgoztak, és amikor egyszerre csak leállnak, szétzuhantak. Aki bírja, és szereti a munkáját, ne hagyja abba…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Áprilisban történt egy eset” - Laár András nem tér vissza a KFT zenekarba
A KFT folytatja a koncertezést az új tagokkal, a nyári fesztiválok tapasztalataira hivatkozva. A dobos úgy nyilatkozott, hogy nincs jele a kapcsolat rendeződésének Laár Andrással, ugyanakkor azt kívánják, legyen ereje kilábalni a helyzetéből.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



Immár hivatalos, hogy új tagokkal bővült a KFT. Laár András áprilisi távozása után Szekeres András és Nedvig Balambér csatlakozott a zenekarhoz. A rajongók reakciója vegyes, írja a Blikk.

„Laár idén áprilisban azt mondta, többé nem jön. Jön viszont Szekeres András (ének) és Nedvig Balambér (gitár). Jó lesz. Több lesz a zene és kevesebb a bohóckodás. Ez a nyár – a számos fesztiválszereplés – bebizonyította, igazunk volt, hogy nem hagytuk abba. Köszönjük a közönség részéről megnyilvánuló nyitottságot és a nagy-nagy tapsokat” – írta Facebookon Bornai Tibor, a zenekar egyik alapítója.

A bejelentés után sokan támogatásukról biztosították az együttest, mások szerint Laár nélkül nem KFT a KFT.

„A koncerteken teljesen egyértelmű a helyzet, nagy szeretettel fogadott minket mindenhol a közönség. Természetesen nem egyszerű ez az egész, hiszen negyvennégy éven át együtt játszottunk Laár Andrissal, aki emblematikus énekese, szerzője volt a zenekarnak. Az interneten látok olyan kommenteket, amelyekből az derül ki, hogy hiányolják őt” – mondta a lapnak Márton András, a KFT dobosa, aki azt is elmesélte, hogy a történtek óta is rendszeresen fellépnek, az év végén pedig a Magyar Zene Házában adnak koncertet, míg jövőre, a zenekar alapításának 45. évfordulója alkalmából szerveznek ünnepi esteket.

„Áprilisban történt egy eset, ami miatt szakítottunk Laár Andrással, azóta egyikünk sem kereste a másikat. Nincs jele annak, hogy ez megváltozna. Szomorúan látjuk, mi van Andrissal, és a zenekar minden tagjával együtt azt kívánjuk, hogy legyen ereje kijutni ebből a helyzetből”

– tette hozzá Márton.

„Lehullott róluk a lepel, ez egy szeretet nélküli társaság. Teljesen világosan kiderült, hogy nem szeretnek engem, ehelyett érdekkapcsolat fűzte őket hozzám. Ezt régóta tudom, és nem értettem, miért van így, de most vége lett” – fogalmazott Laár András egy korábbi interjúban a szakítás kapcsán.

A zenekarnak állítólag elege lett abból, hogy az énekes késve érkezett a próbákra, és előbb távozott. Laár az elmúlt években sorban lezárt több ügyet: elvált, elhagyta az általa is alapított L’art pour l’art Társulatot, majd végleg szakított a KFT-vel is. Az együttes Magyarország második leghosszabb ideje az eredeti felállásban játszó pop-rock zenekara volt.

Laár most egy egykori Hip Hop Boyz-taggal dolgozik együtt. Kalocsai Krisztián abban is segíteni szeretne, hogy kárpótolják azokat, akik előre fizettek asztrológiai elemzésért, de a művész nem jelent meg a megbeszélt időpontban.

„Nincs semmi közünk a KFT együtteshez, így nem is szeretnénk kommentálni a körülöttük zajló eseményeket. Örömmel látjuk, hogy prosperál a zenekar” – válaszolta a Blikk kérdésére Kalocsai Krisztián Laár András nevében is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a legjobban várt magyar sorozat: Bróker Marcsi olyan legenda lesz, mint Repülős Gizi vagy a Viszkis
Az RTL saját fejlesztésű sorozata profi munka nagyszerű színészekkel, de azért helyenként kiszámítható és relativizáló.


FIGYELEM! A cikk kisebb SPOILEREKET tartalmaz!

Nagyon érdekes a Bróker Marcsihoz hasonló alkotások lélektana. " A filmsorozatot valós eset ihlette, de a megjelenített események, szervezetek, karakterek és egymáshoz való viszonyaik a képzelet szülöttei" írják ki a film elején. De ez csak egy kötelező kör, ami valójában sem az alkotókat, sem a nézőket nem érdekli különösebben. Mostantól ez Bróker Marcsi története, és azok, akik látják, bármiféle kritika nélkül beveszik majd. Ugyanúgy, ahogy tényként kezelik, hogy személyesen Dobrev Klára adott utasítást 2006-ban a tüntetők szétverésére, vagy azt, hogy Freddie Mercury a 80-as évek közepén otthagyta a Queent, hogy szólókarrierbe kezdjen.

Bróker Marcsi a magyar kriminalisztika 21. századi történetének emlékezetes figurája, olyan "előkelő" társaságban forog a neve, mint a Viszkis, Tribuszerné, és lehet, ennek a sorozatnak köszönhetően egyszer majd

épp olyan hamis romantika veszi majd körbe személyét, mint Repülős Gizit vagy Rózsa Sándort. Ambrus Attila példáját látva akár még közkedvelt celeb is lehet belőle, miután kiszabadult.

Mindazonáltal jobban jár mindenki, ha a Bróker Marcsi sorozatot fikcióként kezeli, és nem kezdi el találgatni, mi benne a valóságmorzsa.

Erős alkotógárda állt össze az idei ősz legjobban várt magyar sorozatához. Ditz Edit producer és férje, Geszti Péter neve összeforrt az igényességgel. A vezető író A nyomozót vagy a Terápiát is jegyző Gigor Attila. Herendi Gábort aligha kell bemutatni bárkinek, bár meglehetősen megosztó alkotó, az vitathatatlan, hogy számos közönségsiker fűződik a nevéhez. A másik rendező, Fazekas Máté Bence pedig olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Kilakoltatás vagy az Apám szíve.

A sorozat a végén kezdődik: tanúi lehetünk Bróker Marcsi letartóztatásának Belize-ben. Majd visszatérünk a kezdetekhez, a 90-es évek végére. Innentől a sorozat ide-oda ugrál a két idősík között, míg nem a sorozat végén össze nem találkozik a kettő.

A 90-es évek végén Marika (Bacskó Tünde) immár 25 éve dolgozik egy karcagi bankfiókban. Amikor az igazgató nyugdíjba megy, mindenki arra számít, hogy Marikát nevezik ki a helyére. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, inkább egy külső embert hoznak, a csinos, fiatal ám okos és agilis Angélát (Szilágyi Csenge).

Marika érthetően búskomorságba esik, amiért így átléptek rajta, főleg, mikor a fiatal kolléganő ahelyett, hogy előadná a saját ötleteit, Marikától várja az újító javaslatokat. Marika frusztrációját fokozza, hogy a családja többi tagja mind épp az álmait próbálja megvalósítani. Férje, Feri (Thuróczy Szabolcs) lángossütőt üzemeltet, lánya, Csilla (Tóth Zsófia), kozmetikai szalont nyitott. Fia, Norbi (Martinovics Máté) még érettségi előtt van, és futballistának készül – bár később kiviláglik, hogy ez sokkal inkább az apja, Feri álma, mint az övé.

Marika úgy érzi, mindenki azt várja, hogy a fix állásával és fizetésével biztosítsa a családnak a stabil hátteret azért, hogy mindenki más úgy élhesse az életét, ahogy tetszik. Pedig neki is vannak álmai: valaha stewardess szeretett volna lenni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felmond a bankban, hitelt vesz fel és Kunviator néven utazási irodát nyit.

Csak hogy a kezdeti lendület gyorsan elakad. Norbi komolyan megkárosít egy helyi üzletembert, Kálmánt (Anger Zsolt), és hogy elkerüljék a feljelentést, Marikának a teljes kezdőtőkéjét oda kell adnia a férfinak. Ráadásul azzal kell szembesülnie, hogy az utazásai senkit nem érdekelnek. Bár a régi ügyfelei felkeresik új irodájában, de csak azért, mert mind azt szeretné, ha a befektetéseiket továbbra is Marika kezelné.

Az asszony eleinte hárítja, hiszen nincs engedélye ilyen tevékenységre, és az önbizalma sem elég nagy.

Ám amikor azzal kell szembesülnie, hogy teljesen csődbe megy – minden értelemben –, ha nem sikerül tőkét szereznie, beadja a derekát.

Persze szó sincs arról, hogy bárkit meg akarna károsítani: mindent precízen könyvel, szerződést ír az ügyfelekkel, a rábízott pénzt valutába fekteti, és ígéretéhez híven, a bankinál sokkal kedvezőbb kamatokat biztosít. Egészen addig, amíg el nem következik az első pénzügyi válság, amikor a bizalmukat vesztett ügyfelek egyszerre akarják kivenni a tőkéjüket. Marika régi szerelme, a gazdag vállalkozó, Gyula (Terhes Sándor) bíztatására úgy dönt, kihasználja azt a bizalmi tőkét, amit 25 év alatt szerzett Karcagon, és meggyőzi az embereket, hogy hagyják nála a pénzüket.

Innentől egyre többet kockáztat, kezd ráérezni az édes élet ízére. A városban is egyre nő a befolyása, részesedést szerez a helyi kábel tévéből, lekenyerezi a polgármestert, Sándort (Ficzere Béla), mindenki a tenyeréből eszik. De meddig lehet ezt folytatni? Marika minden krízis helyzetre azt mondja: "Megoldom!" És részben tehetségének, részben szerencsének, részben befolyásos barátoknak köszönhetően sokáig tényleg megússza a meredek szituációkat.

Miután ismerjük a sztori végét, az izgalmat nem az adja, hogy mi fog történni, hanem mikor és hogyan jutunk el odáig. Egyfajta Colombo dramaturgia: végig tudjuk, ki a bűnös, csak azt nem, hogy fog lelepleződni. Kicsit a Totál szívás is eszünkbe juthat, hisz itt is azt láthatjuk, hogy csúszik egy alapjában véve jóravaló, semmi rosszat nem akaró ember egyre mélyebbre a bűnben.

A Bróker Marcsi nagyon profin összerakott sorozat, és szórakoztató is, ugyanakkor néha az az érzésem, túlságosan rutinból készült. A szerzőknek a kisujjában van a forgatókönyvírás, viszont éppen ezért nagyon sok a panelmegoldás.

Ettől pedig sokszor kiszámíthatóvá válik a történet, és nem csak azért, mert tudjuk, hogy a végén Bróker Marcsit le fogják csukni.

Amikor például az elején Marika megérkezik a bankba, és csodálkozva szembesül az új, fiatal kolléganővel, Angélával, azonnal tudhatjuk, hogy Marika nem fogja megkapni az igazgatói kinevezését. Vagy amikor a lánya, Csilla észreveszi, hogy valaki lopja a hajfestéket a szalonból, nyilvánvaló, hogy ennek hamarosan jelentősége lesz.

Ugyanakkor vannak nagyon szépen felépített pillanatok is. Például amikor több részen keresztül várjuk, hogy mikor találkozhat az immár letartóztatot Marcsi a családjával, és ők hogyan fogadják majd.

A karakterek elég jól ki vannak dolgozva, a legkisebb epizódszereplő is próbál több lenni egyszerű, kétdimenziós papírfiguránál. Amihez persze kellenek a remek színészek is, akiknek a játéka sok esetben – nyilván szándékosan – a profi és a civil szereplő határán mozog, ami valahogy hihetőbbé teszi az egészet.

Két nagyon finom, érzékeny alakítást láthatunk. Az egyik a főszereplő, Bacskó Tünde, akinek szívből kívánom, hogy meghozza ez a sorozat a kiugrást, mert kiváló színésznő, és izgalmas lenne látni, mire képes más típusú szerepekben. Az ő megformálásában Bróker Marcsi nem egy megátalkodott bűnöző, hanem egy gyarló, sokszor önmagát is becsapó, hús-vér nő. Anya, feleség. Egy olyan ember, akin kicsit átlépett a történelem, aki még abban szocalizálódott, hogy ha jó vagy és szorgalmasan dolgozol, akkor szép lassan felérhetsz a szamárlétra tetejére. Csakhogy közben megváltozott a világ, és kiadták a jelszót: fiatalítani kell. Bróker Marcsi lehetne akárki, aki néhány rossz döntés és kísértés hatására rossz irányba indul. Lehetne a szomszédunk, a kolléganőnk, az anyukánk.

A másik alakítás, amit kiemelnék, Thuróczy Szabolcsé. Szabolcs az egyik legtöbbet foglalkoztatott színészünk, nagyon ismert, nagyon népszerű, és lássuk be, sokszor nagyon hasonló szerepeket osztanak rá. Ő a hőbörgésre hajlamos, kicsit vagy nagyon alkoholista, erőszakos, de azért szerethető családapa. Thuróczy mégis képes mélységet vinni a sablonokba. Amikor az ember azt várná, hogy robbanjon, visszakapcsol, és ettől sokkal nagyobb feszültséget teremt. Az pedig, ahogy a feleségét a börtönben meglátogató, időskori Ferit játssza, annyira finom, hogy szavakat sem találok rá. Bacskó és Thuróczy olyan kémiát teremt az idősödő házaspár között – akik a beszélőn épp csak egymás kisujját érinthetik meg –, am igazán különleges.

A Bróker Marcsi fő kérdése, amit el kell döntenünk magunkban, hogy mi az, ami még megbocsátható akár magánéleti, akár társadalmi szinten.

Sokszor volt az az érzésem, hogy a sorozat nagyon relativizálni próbálja Bróker Marcsi bűneit, és bár nyilván nem menthetőek fel az ügyfelei sem, akik kapzsiságtól vezetve, a nagyobb hozam reményében vitték hozzá a pénzt "okosba", nem pedig a bankba, azért alapvetően ők mégiscsak áldozatok.

A sorozat nagy erénye a korábrázolás, ami a zenék kiválasztásánál kezdődik. Elhihetitek, hogy nem vagyok, és soha nem is voltam különösebben nagy rajongója sem a Carpe Diemnek, sem az Animal Cannibalsnak.

Mégis, amikor az első rész elején meghallottam az Álomhajót, olyan volt, mint egy régi ismerőssel találkozni.

Mondjuk egy olyan osztálytárssal, akivel régen utáltátok egymást, és most mégis örültök, ha összefuttok. Instant odavarázsolta az ezredforduló hangulatát, és a készítők gondosan ügyeltek rá, hogy a korszak benne legyen minden díszletben és kellékben is. Szóval a hozzám hasonló X-eknek már csak nosztalgiából is érdemes megnézni a 6 epizódos minisorozatot.

A színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza, amit kell. A rendezők jó érzékkel vegyítettek az ismeretlenebb szereplők közé ismerős arcokat. Cseke Katinka a városi tévé vezetőjének szerepében vagy Rezes Judit mint ügyvéd üdítő színfolt, akárcsak a Kálmánt alakító Anger Zsolt vagy a polgármester bőrébe bújt Ficzere Béla, akit szerencsére egyre többet láthatunk egyre nagyobb szerepekben a tévében és a filmvásznon. Kicsit sajnálom, hogy a Norbi barátnőjét, Anitát játszó Mosolygó Sárának nincs igazán lehetősége megmutatni, mit tud. Az esetek többségében a háttérben van, alig mond néhány szót.

De még így is képes érzékeltetni azt a lelki változást, ami a gimnazista lányból időközben édesanyává érő nőben végbement.

Bróker Marcsi története egyelőre csak az RTL+ premiumon streamelve érhető el. Akinek van lehetősége, mindenképpen nézzen bele, szerintem ott fog ragadni, de reméljük, hogy idővel a tv programban is találkozhatunk vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET: