KULT
A Rovatból

„Ez hosszú, azt jobban bontsd ki, ennek nincs csattanója, ez nyálas!” - Szinetár Dórával október végén debütáló stand up estjéről beszélgettünk

Szinetár Dóra szeret mindenbe belekóstolni, a standuposokban nem lát konkurenciát, és azt is elárulta, miben lesz más az Egy életem előadás, mint egy hagyományos stand up est.

Link másolása

EGY ÉLETEM – ez a címe annak a különleges életrajzi stand up sorozatnak, ami szeptember végén indul a Momkult-ban. Híres művészek állnak színpadra, hogy egy-egy színházi este keretein belül elmeséljék az életüket. Az estek rendezője és producere Lévai Balázs. A sorozat októberben debütáló főszereplőjével, Szinetár Dórával beszélgettem arról, milyen kihívásokat rejt magában a stand up egy színész számára.

– Van valami, amit már régen szerettem volna megkérdezni Tőled. Nagyon sokarcú vagy abból a szempontból, hogy sokféle, a fő profilodhoz képest akár gyökeresen más stílusú feladatot is elvállalsz. Bevallom, engem például meglepett, amikor Sziámi koncerten találkoztam veled.

Ilyen sokrétű az érdeklődésed, vagy ez tudatos harc az a beskatulyázás ellen?

– Is-is. Boldog vagyok, ha új impulzusok érhetnek, nyitott vagyok bármire, szeretek minden „megkóstolni”, és igen, küzdök is az ellen, hogy csak ilyennek, vagy csak olyannak lássanak. A világot is színesnek szeretem, és magamat is.

– Amikor a 2000-es évek közepén a Dumaszínház jóvoltából divatba jött az amerikai típusú standup, a színészek meglehetősen vegyesen reagáltak. Az öltözői beszélgetésekben bizony voltak féltékeny hangok, hogy itt vannak ezek a fiatalok, akik zömükben nem is színészek, nem is viccesek, és mégis imádja őket a közönség. Te mit gondoltál, gondolsz a műfajról?

– Sosem gondoltam összehasonlítani a színházzal. Maximum a kabaréval, de annak sem konkurenciája szerintem, hanem az egyik fajtája. Szeretem a humort, az iróniát, és imádom a vicces embereket. Ha úgy vesszük, Hofi is standupolt, és zseniálisan csinálta. A lényeg itt is, hogy kiről beszélünk. Van olyan standup előadó, akit szívesebben nézek, mint némely színházi előadást, és van, akit két perc után elkapcsolok. Az pedig, hogy ez valami könnyebb siker-szerző módszer lenne, most már tapasztalatból is mondhatom, hogy nem igaz!

Ezt is maximum hallgatni – élvezni könnyű, csinálni semmiképp!

– Vannak kedvenceid a stand uposok között?

– Messze nem mondhatnám, hogy sok standup előadót ismerek, Bődöcsöt nagyon szeretem, de tényleg Hofi nekem az alap.

– Eric Idle úgy fogalmazta meg a standup és a színjátszás közti különbséget, hogy ha standupolsz, nem tudsz álarc mögé bújni. Ott nem Helen leszel vagy Balázs kisasszony, hanem, Szinetár Dóra. Nem ijesztő ez a fajta kitárulkozás? Egyáltalán, mennyire vagy hajlandó kitárulkozni?

– Itt még a műfaji meghatározás is „önéletrajzi standup”, szóval itt muszáj. Bár én a színházban is „magamat mutogatom”, a saját érzelmeimet, a saját indulataimat. A különbség, hogy ott a szövegért nem én vagyok a felelős, itt viszont igen.

Ott mondhatom, hogy „jól mondtam, csak azért nem nevettek, mert nem jó a szöveg”, itt azzal sem lennék beljebb...

– Hogy készülsz? Van segítséged a műsor összeállításában, vagy Lévai Balázs teljesen rád bízta, hogy miről és hogyan beszélsz?

– Egyáltalán nem! Gyakorlatilag én mesélem a történeteimet, ő pedig Gyulai Eszter dramaturggal cenzúrázza. „Ez hosszú, azt jobban bontsd ki, ennek nincs csattanója, ez nyálas!” Nem volt könnyű elfogadni, hogy a saját életem történéseit pontozza valaki, de azt hiszem csak így működhet. Kell egy külső szem, egy külső kontroll.

– Miből indultál ki az est összeállításában? Próbáltad összegyűjteni a vicces sztorikat, és ezeket csokorba rendezni, vagy inkább az volt a cél, hogy minél többet elmesélj magadról az életedről, és azt megnézni, a fontos eseményeket hogy lehet humorosan tálalni?

– Is-is. Először csak meséltem mindent, és bármit, ami eszembe jutott. Aztán az egyik sztori jobban tetszett Balázsnak, arról eszembe jutott egy másik, vagy egy összefüggés, amit érdemesnek gondoltunk kibontani. Nem volt terv, de végül egy-két kivétellel, a történetek időrendben és logikailag is következnek egymásból.

– Az est leírásában azt olvashatjuk, hogy nem teljesen hagyományos standup estet láthatunk, számos ötlettel készültök, ami látványossá teszi az estet. Ezekről elárulhatsz valamit kedvcsinálóként?

– Van egy kivetítőnk, és sok képes emlékem a múltból. Meg persze vagyok én a foglalkozásommal, ami önmagában több, mint a standup hagyományos formája, hiszen ha nekem eszembe jut egy karakter, vagy egy esemény, azt nyilván „színésznőből” is megpróbálom megidézni.

– Kicsit mesélj arról, hogy hol és miben láthatunk még a közeljövőben.

– Nemrég fejeztük be a Gólkirályság sorozat második évadának forgatását, amit a jövő év elején láthatnak a nézők, és közben beálltam a Centrál Színház Függöny fel! című előadásába, amit nagyon megszerettem. Elképesztően vicces előadás, és nagyon jó feladat játszani. Lesz november 3-án Szombathelyen, november 25-én pedig Tatán az Omega emlékére készült Csillagok Útján koncertünk remek kollégákkal, és egy gospel kórussal, aztán az adventi időszakban sok karácsonyi koncertet is adok az ország különböző városaiban.

És persze jön a tél, a kedvenc időszakom, amikor nálunk rengeteg születésnap van a családban, és az őszi-téli ünnepköröket is nagyon lelkesen tartjuk, úgyhogy bőven van mit várni, és van minek örülni!

fotó: Kleb Attila

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: