SZEMPONT
A Rovatból

„Egyetlen néni miatt is nyitva maradt a szálloda” - egy hoteligazgató az elmúlt egy év erőfeszítéseiről

A járványidőszakban más cégeknél is próbált munkát keresni a csapatának, hogy együtt maradva vészeljék át a krízist.


Forsthoffer Ágnes balatonfüredi hoteligazgatót tizennégy éves korom óta ismerem. Idén télen olyan történettel lepett meg, amit úgy éreztem, el kell itt is mesélnie. Hogy lássunk egy szép példát arra, amikor a főnök nagyobb áldozatot hoz, mint ami egy válsághelyzetben is elvárható tőle. És közben még erősebb közösséget is kovácsol.

-Meséld el nekem, pontosan hol dolgozol, milyen pozícióban, és hogy mit kell tudni általánosságban a szállodátokról?

- A családunk a tulajdonosa a balatonfüredi Hotel Margaréta szállodának. Én ügyvezetőként napi szinten foglalkozom a teendőkkel. A Margaréta 1982-ben nyitott. Régi, emblematikus szállodája Fürednek. Az első szálloda volt a városban, ami fűthető volt, a többi mind szezonális nyitvatartásra épült. 2006 őszén vettük át a hotelt egy kínai tulajdonostól, azóta üzemeltetjük, s rengeteg fejlesztést végrehajtottunk rajta. A legnagyobb a 2014-ben átadott új épületszárny volt, ami megnövelte a lehetőségeinket, mert lett rendezvénytermünk, wellness-részlegünk és szép új szobáink. Azóta is folyamatosan szépülünk.

- Ha jól tippelek, akkor a tavalyi év elejéig, azaz a járványidőszak indulásáig jó volt a vendégforgalmatok.

- Abszolút. Évről évre tudtunk fejlődni, szép ívet járt be a cég. A tavalyi év nagyon komolyan indult. Korábban annyi foglalást, előfoglalást nem láttam még, amennyi 2020-ra kinézett. Nálunk közepesen szokott sikerülni a március-április, csak az ünnepnapokra építve lehetett pozitív eredményben reménykedni. Tavaly azonban rengeteg csoport és rendezvény volt beírva, valamint tizenkét esküvő tavaszra... Az látszott, hogy szinte csoda fog történni ebben az évben. Ezen is felbuzdulva, illetve korábbi felmerült igények miatt január negyedikén nekifogtunk egy nagy, 50 szobát érintő felújításnak. Március 15-én terveztük átadni a szobákat. Ez alatt az idő alatt is folyamatosan szaporodtak a foglalások. Amikor az utolsó simításokhoz közeledtünk, akkor értesültünk a vírusról, de bíztunk benne, hogy nem jut el hozzánk.

Sosem felejtem el, hogy március 13-án sorra érkeztek az emailek, telefonok, hogy ezek a csoportok nem fognak megérkezni. Lesokkolt minket. Gondoltuk, majd 1-2 hét és lemegy ez az egész, de azt álmunkban sem sejtettük, hogy végül milyen hatással lesz ez ránk.

Az elkövetkező két hónap lesújtó volt: folyamatosan töröltük a berögzített foglalásokat, fizettük vissza az előlegeket, bonyolult jogi helyzeteket oldottunk meg.

- Mi lett az alkalmazottakkal?

- Minden kollégát azonnal szabadságra küldtünk, hogy első az egészség, vigyázzanak magukra. Április közepéről azonban már heti egy-egy napon bejöttek dolgozni. Kertészkedtünk, karbantartottunk.

- Ekkor már nem is voltak foglalások?

- Nem. Hosszú idő után az első teljesen üres húsvétunk volt. Sok kollégának is hosszú évek után ez volt az első szabad húsvétja, hiszen aki a vendéglátást választja, ünnepeken, hétvégeken dolgozik a leginkább. Megható volt látni, hogy megdöbbentek, hogy otthon lesznek a családjaikkal... én pedig arra gondoltam, mennyi áldozatot hoznak folyamatosan azért, hogy mások jól szórakozzanak. A bezárás ellenére a szállodában elkészült a húsvéti dekoráció. Még egy mesét is megjelentettünk, amiben egyedül a húsvéti nyulat szolgáltuk ki a teljesen üres szállodában. Költségtakarékosság miatt újra magunk vettük kézbe a Facebook-oldalunkat. Elkezdtünk személyes irányba menni.

Más téma híján sokszor a „kínlódásainkat” mutattuk be. Meglepő volt, milyen magas eléréseink voltak ezekkel a posztokkal. Nyitottak voltak rá az emberek, hogy belelássanak a problémáinkba és együtt is éreztek velünk.

Kárpótlás volt a sok üzenet, hogy tartsunk ki, és majd jönnek, ha tudnak. Július közepére aztán berobbant last minute foglalásokkal a nyári forgalom, amit egy gyenge ősz követett.

- Aztán jött a második hullám.

Amikor beköszöntött az ősz, már lehetett értesülni arról, hogy ez a vírus bizony „hullámozni” fog. Beleálltam a témába: meg kell oldani a helyzetet, ha majd le kell megint állnunk. A szeptemberem-októberem azzal telt, hogy közös munkalehetőséget kerestem a csapatunknak. Félelmem nem is volt alaptalan, hiszen november 10-től be kellett zárni a kapukat a szabadidős vendégek előtt. Először összehívtunk egy megbeszélést a kollégákkal, ötletbörzét tartottunk.

Az volt a cél, hogy senkinek ne kelljen a munkaviszonyát megszüntetni, találjunk többletjövedelemre fedezetet, s hogy egyben maradjon a csapat. Utána felajánlottam például egy közétkeztető cégnek a konyhánk kapacitását.

Sajnos azonban egyik próbálkozásom sem vezetett eredményre, amiben a saját szakmánkra, eszközeinkre és képességeinkre építettünk volna. Aztán felkerestem az összes nagy partnerünket, hogy nem tudunk-e náluk a csomagolástól kezdve bármilyen részfeladatban munkát vállalni. Végül összehozott a sors egy veszprémi szolgáltató céggel, akik elképesztően megértőek voltak. Ők a teljes csapatunkat felvették egy nagyon könnyű, ülő fizikai munkára, tulajdonképpen egy alkatrész-válogatós feladatra. Nagyon hálás vagyok nekik. A kollektív bejárást is megoldottam volna, de ez sajnos már nem valósult meg.

- Miért?

- Mert végül a kollégáink egy csoportja mégsem volt ez iránt a munka iránt olyan lelkes és rugalmas. Lehet, hogy én értelmeztem félre őket. Csalódott is voltam, meg nem is. Úgy éreztem, hogy ebben mindenki benne lesz, de be kellett látnom, hogy a vendéglátás más típusú embereket vonz. Aki azért lesz felszolgáló, mert nem szereti a monotonitást, vagy nem bír 8 órát egy helyben ülni, hanem inkább szeret folyamatosan jönni-menni és kommunikálni, annak ez a másik feladat valóban erősen kívül eshet a komfortzónáján. Akkor is, ha nem lett volna nehéz. Ezt el kellett fogadnom. Sokat tanultam ebből emberileg.

- Ezek szerint te is mentél volna velük dolgozni.

- Igen. Én és a vezető kollégáim is. Ez nem is volt kérdés. Többen kifejezetten vártuk, hogy megtapasztaljunk valami mást is - hogy igazán tudjuk értékelni, amit csinálunk. Mindenesetre vezetőként teljesen tiszta lelkiismerettel mentem bele a kettes számú "nihilbe". Azt hiszem, tényleg mindent megpróbáltam.

- Senkit nem küldtél el?

- Nem. Ennek több oka is van. Legfőképp nem lett volna etikus válogatni, mert ez nem az a helyzet, amikor valaki sír és valaki nevet. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

- Tehát megint a humánus, empatikus szempontjaid léptek elő.

- Így volt, és a család is ezt támogatta.

Bár ma már látjuk azt az óriási veszteséget, amit termeltünk, de én továbbra is nagyon optimista tudok lenni: ha lesz egészségünk, akkor úgyis újra felállunk. Most majd kell egy kis hitel, de le fogjuk dolgozni. És utólag is azt szeretném mondani, hogy jó döntés volt emberileg helytállni.

- Hálás visszajelzéseket kaptál, hogy a cégetek fizeti továbbra is munkabérüket?

- A bérekhez december óta ötven százalék támogatást is kapunk, de a természetesen másik felét is elő kell teremteni, a sok egyéb költség mellett. Hála? Nemrég olvastam egy könyvben egy nagyon jó tanácsot az élethez: a hálát nem szabad elvárni, mert az az emberi természetből kiindulva nem alapvető, és csalódáshoz vezethet, ha az ember pusztán azért tesz valamit, hogy hálásak legyenek neki. Az emberek normálisnak tartják, hogy van munkahelyük, mert eddig is itt dolgoztak. A hála nem feltétlenül fogalmazódik meg az emberekben - ami nem is baj. Lényeg, hogy tettekben lehessen egymásra számítani. Azóta is ténykedünk a házban, és sok kollégán látom, hogy megértő a helyzet iránt. Ha kell, burkol, ha kell, festi a falat. Ez jó visszacsatolás, hogy fontos nekik a munkahelyük. Lehet, hogy nem öntik szavakba, de tetteikből és az együttműködésükből látom, hogy értékelik.

- Ez egy emberi happy end, igaz? Financiális és emberi energiát fektettél bele - és visszakapod?

- Igen, lélektanilag mindenképp. Most lehetne sírni azon, hogy öt évig nem hozzuk vissza nullára, satöbbi... De csatlakozott hozzánk például egy kolléga, aki tizenhét évig Ausztriában dolgozott, és életében először töltötte a családjával otthon a szentestét. A kislánya lerajzolta... Én ilyen örömöket élhettem meg velük, még ebben a nyomasztó helyzetben is. Az élet sok pozitív üzenetet közvetített felénk a kollégák által. Van, aki elsőszülött unokájával tudott többet lenni, és ennek örültünk. És jutott idő arra, hogy igazi társak váljanak a munkatársakból.

- De ehhez az kellett, hogy te eleve empatikus legyél főnökként.

- Biztosan. Ez tényleg családi vállalkozás, erősek a személyes szálak. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, de ilyen helyzetben alapvető számunkra az empátia. Ez az emberi, ez a helyes.

Úgy érzem, az elmúlt időszakban mindenkiben megerősödött, miért is szereti a vendéglátást: mert kiszolgálni valakit jó, kedvesnek lenni jó, és jó látni, ha más jól érzi magát. Ez is az empátián alapul, és nekünk itt ez az élethivatásuk.

Az empátiát egyébként a másik oldalról is megérezhettük. Láttuk, hogy a szívből jövő, nem mű-marketingelt posztjaink is milyen sok emberhez eljutnak. Az egyik képemen belesöpörtem a hóba a "Hiányoztok, vendégek", feliratot, s ezt például közel kilencezer ember tekintette meg rövid idő alatt, fizetett hirdetés nélkül.

- Egyszer meséltél egy néniről, aki egyedül volt vendég.

- Igen. December 27-én foglalt két éjszakára, üzleti célból. Meg is érkezett, és annak ellenére fogadtuk, hogy mindannyian tudjuk, ennek iszonyú költségei vannak. Egy darab vendég miatt felfűteni egy szállodát.

A vendégkiszolgálás nagyjából így zajlott: "Mikor tetszik megérkezni? Hány fokot tetszik szeretni a szobában? Mit tetszik kérni reggelire és hány órára? Mit főzzünk vacsorára?" Mindig is személyre szabott volt a szolgáltatásunk, de ez mindent vitt...

- Mennyibe került a néni?

- Nyilván sokszorosába, mint amennyit ő fizetett. Felfűtöttünk egy szállodát, elmentünk az ellátásához bevásárolni, de az alapanyagokat egy főre nem lehet gazdaságosan kiszámolni... Abban a három napban folyamatos műszakban dolgoztak a kollégák. Kellett mindenki: recepció, takarítás, felszolgálás, konyha, ha esetleg bármikor megéhezne vagy kérne egy kávét...

- Ez nagyon bájos történet. Kellett-e bért csökkentened?

- Az alapbéreket nem változtattuk, néhány esetben pozitív korrekció is történt. Munkaidőt sem csökkentettünk, mindenki maradt nyolc órás. Bevallom, azt gondoltam, rövidebb ideig kell kibírni. Ha előre tudom, - amit még most sem tudok-, hogy mikor felejthetjük el végleg a pandémiát, racionális lett volna másként dönteni. Az ilyen módon lehetséges megtakarítás összege azonban nem nyújtott volna elég kárpótlást azzal a rossz érzéssel szemben, amivel egy csoportos leépítés járt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET: