KULT
A Rovatból

Árpa Attila: Én inkább egy szerencsevadász voltam, aki jól el tudta magát adni, nem pedig tévés szakember

November 20-án indult az RTL új nyomozós realityje Árpa Attila vezetésével. Interjúnkban elárulta, milyen érzés „egyszerű” szereplőként belépni az RTL székházába, hogyan áll a filmrendezői karrierje, és miről fog szólni hamarosan induló podcastje.


Árpa Attila ott bábáskodott a hazai kereskedelmi tévézés születésénél, bár utóbb úgy látja, nem volt igazi tévés szakember. Manapság inkább színész és celeb. Az Árulók című új reality műsor sajtóbemutatója után beszélgettünk.

– Amikor utoljára találkoztunk az RTL-ben, az olyan rég volt, hogy szerintem még nem is itt történt, a székházban, hanem a Fehérvári úton. Te már akkor is „az” Árpa Attila voltál. Nem furcsa „egyszerű” szereplőként visszatérni ide?

– Egyáltalán nem. Egyrészt volt már rá példa, hiszen szerepeltem az Apatigrisben, az Álarcos énekesben, a Keresztanyunak is az egyik szereplője voltam.

Másrészt, az én televíziós korszakom az már nagyon régen volt. Nagyon sok minden megváltozott, és az évtizedek során azok, akikkel annak idején itt dolgoztam, olyan szinten kitanulták a szakmát, amiről nekem sok tekintetben még fogalmam sem volt akkoriban. Ők most már tényleg szakemberek.

Én inkább egy szerencsevadász voltam, aki jól el tudta magát adni, nem pedig tévés szakember.

Ők már azok, és én ezt teljes mértékben elfogadom hierarchiában, tiszteletben, munkamorálban és fegyelemben is.

– És a másik oldalon sincs tüske a régi idők miatt?

– Ezt tőlük kell megkérdezni. Bennem semmiféle tüske nincs és nem is volt. Az igaz, hogy Herman Pierre-ék elmondták, először nem tudtak elképzelni erre a szerepre, mert nem vagyok az a klasszikus műsorvezető. Nem hittek abban, hogy ezt a feladatot kellőképpen meg tudom oldani. De annál jobb érzés, hogy végül én kaptam, mivel eléggé nagy, ismert neveket tudtam megelőzni – sajnos nem mondhatom el, hogy kiket.

– Mennyire válogatod meg, hogy milyen felkérésre mondasz igent, és mik a fő szempontjaid?

– A Covid óta lett ez igazán nehéz kérdés. Előtte azért volt egyfajta elképzelésem, hogy mit vállalok el és mit nem. Mi érdekel, és mi nem. De a Covid nekem is azt jelentette, hogy majdnem egy évig nem dolgoztam. Minden ami színház, film, haknik, minden ami bevételt jelentett, az megszűnt, és ezt én is megéreztem. Az inflációról nem is beszélve.

Amikor megkérdeztem a közértben, hogy a trappista sajtot megkaphatom-e jó hírnévért, azt mondta az eladó, hogy nem lehet. Na és jó imidzsért ideadja? Nem. Presztízsért? Azért sem? Akkor miért?

Úgyhogy akkor kicsit megváltozott a gondolkodásom, és ott kezdtem el olyan műsorokat vállalni, amiket alapból nem feltétlenül.

Nem kell őket minősíteni, mert mindegyiket vállalom, és mindegyikben szívből vettem részt. De legyünk őszinték, nem vállaltam volna sem a Dancing With the Starst, sem az Álarcos énekest. Nem azért, mert azt gondoltam, hogy nem nekem valók, hanem mert tudtam, mennyi stresszel, izgalommal és elfoglaltsággal járnak és mennyire mozdítanak ki a komfortzónámból.

De igenis elvállaltam, és hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem bánom, mert ha egyszer egy olyan útra léptél, hogy téged úgymond celebként számon tartanak és hívnak, akkor igen is kell menni mindenféle műsorban.

Az emberek arra emlékeznek csak, amit utoljára csináltál, de nem hiszem, hogy szégyellnem kéne bármit, amit elvállaltam. Amikor például az RTL azt kérdezi, hogy volna-e kedved egy valóságshow-t vezetni, akkor alapvetően az lenne erre a természetes válaszom, hogy nem nekem való, vannak erre remek szakemberek az RTL-nél.

Csakhogy ez nem egy hagyományos valóságshow, hanem egészen új formátum, Agatha Christie, valóságshow és kincskeresés egyben. Na, ott már azt mondtam, hogy figyelek. És… hadd fogalmazzak így: vannak felkérések, amikor az első kérdésem az, hogy mennyit kapok érte, és az utolsó, hogy miről szól.

Itt fordítva volt, mert sokkal jobban érdekelt, hogy miről szól.

– Egy régebbi interjúban azt mondtad, szereted megreformálni a műsorokat, amikben szerepelsz. Az Árulókban volt ilyen?

– Talán az, hogy nem próbáltam leutánozni semmilyen külföldi tévés műsorvezető viselkedését, nem próbáltam klasszikus értelemben tévés műsorvezető lenni, mert nem vagyok az. De szerepet játszani sem akartam.

A műsort nagyon nem kell megreformálni, hiszen most indult, nem szorul még reformra. Annyira jó a formátum úgy, ahogy van. A játékmester szerepét egyéni módon oldottam meg, ha ez megreformálásnak számít.

– Beszéljünk kicsit a Sztárboxról. Kialakult a nehézsúly elődöntős mezőnye. Úgy alakultak a mérkőzések, ahogy vártad?

– Úgy alakultak, ahogy vártam, és nem minden esetben úgy, ahogy reméltem.

– Ez azt jelenti, hogy az nyert, akire gondoltál, és nem az, akivel szeretnél összekerülni?

– Igen, ez így van. De konkrétumokat is mondok. Nyilván azért szurkoltam KKevinnek – hogy őszinte legyek, egy dalát sem hallottam –, mert Brasch Bence évek óta lejár bokszolni és 20 évvel fiatalabb nálam. Ráadásul egyfajta tisztelet él bennem iránta, mint színész és kolléga. Úgyhogy örültem volna, ha valaki más veri meg őt.

– Mit gondolsz, ki ellen lenne a legtöbb esélyed, és ki az, akit lehetőleg elkerülnél, amíg lehet? (Az interjú készültekor még nem ismertük az elődöntő sorsolását – KMG.)

– Szerintem itt nincs olyan, hogy legjobb vagy legrosszabb. Nem létezik ez a fogalom. Mindenki a saját stílusában bokszol, már ha ezt egyáltalán boksznak lehet minden esetben nevezni, amit mi ott művelünk. Vagyunk páran, akik csak néhány hónapja tanuljuk ezt.

Ha most azt kérdeznéd tőlem, hogy a három nehézsúlyú közül kivel szeretnék a következő körben bokszolni… Nem tudnék dönteni.

– Gondolod, hogy Fecsónak ugyanannyi esélye van ellened, mint Bencének?

– Nem az esélyek miatt. Azért tegyük hozzá, hogy az élmény miatt vállaltuk. Nem leszünk már bokszvilágbajnokok. Ezek az emberek a ringen kívül nem ellenfeleim, ellenségeim, hanem kollégák, ismerősök, sőt barátok.

Tehát innentől kezdve egy jó show-t kell mutatni, jó mérkőzést, jó bunyót. Remélhetőleg kevés sérüléssel és sportszerűen. Ez a lényeg. Tehát ha azt kérdezed, kivel bokszolnék szívesen… akkor valószínűleg az lenne a válaszom, hogy… Dobos Evelinnel. (nevet) De az se biztos.

– Hogy állsz az amerikai filmrendezéssel?

– Az egyik ötletemet eladtam, ennek az előkészületei zajlanak, mert ez sem egyik napról a másikra történik. Egy másik film pedig, ami szintén külföldi produkció, de itthon forog, szintén előkészítés alatt van. De tegyük hozzá, hogy lehet, kicsit elszámoltam magam. Ugyanis ha csak az RTL-t nézem, itt a Valami Amerika, a Sztárbox és az Árulók, meg ami hozzá kapcsolódik. És ez csak egy munkaadó! Amellett ugye van színház, saját podcast, ami hamarosan indul… És akkor a Sztárbox heti 3-4 edzését nem is említettem.

– A kastélyban volt edzőterem?

– Lett volna, csak a bokasérülésem miatt nem nagyon edzhettem. Szóval ez a film is jövőre meg fog valósulni, de nem biztos, hogy tavasszal elkezdhetjük a forgatást.

– Mesélj kicsit a podcastedről.

– Az a címe, hogy Be a Real Man (Légy igazi férfi), ami – ahogy a címe is sugallja – arról fog szólni, mit jelent igazi férfinak lenni a mai világban. A férfi szerepe, kommunikációja, értékrendje, udvarlási szokásai… Mennyire korlátozza a társadalom a mai világban az igazi férfit. Beszélgetek hölgyekkel, férfiakkal, olyanokkal, akik még nem döntötték el, melyikek a kettő közül, tehát itt bármi belefér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk