Árpa Attila: Én inkább egy szerencsevadász voltam, aki jól el tudta magát adni, nem pedig tévés szakember
Árpa Attila ott bábáskodott a hazai kereskedelmi tévézés születésénél, bár utóbb úgy látja, nem volt igazi tévés szakember. Manapság inkább színész és celeb. Az Árulók című új reality műsor sajtóbemutatója után beszélgettünk.
– Amikor utoljára találkoztunk az RTL-ben, az olyan rég volt, hogy szerintem még nem is itt történt, a székházban, hanem a Fehérvári úton. Te már akkor is „az” Árpa Attila voltál. Nem furcsa „egyszerű” szereplőként visszatérni ide?
– Egyáltalán nem. Egyrészt volt már rá példa, hiszen szerepeltem az Apatigrisben, az Álarcos énekesben, a Keresztanyunak is az egyik szereplője voltam.
Másrészt, az én televíziós korszakom az már nagyon régen volt. Nagyon sok minden megváltozott, és az évtizedek során azok, akikkel annak idején itt dolgoztam, olyan szinten kitanulták a szakmát, amiről nekem sok tekintetben még fogalmam sem volt akkoriban. Ők most már tényleg szakemberek.
Ők már azok, és én ezt teljes mértékben elfogadom hierarchiában, tiszteletben, munkamorálban és fegyelemben is.
– És a másik oldalon sincs tüske a régi idők miatt?
– Ezt tőlük kell megkérdezni. Bennem semmiféle tüske nincs és nem is volt. Az igaz, hogy Herman Pierre-ék elmondták, először nem tudtak elképzelni erre a szerepre, mert nem vagyok az a klasszikus műsorvezető. Nem hittek abban, hogy ezt a feladatot kellőképpen meg tudom oldani. De annál jobb érzés, hogy végül én kaptam, mivel eléggé nagy, ismert neveket tudtam megelőzni – sajnos nem mondhatom el, hogy kiket.
– Mennyire válogatod meg, hogy milyen felkérésre mondasz igent, és mik a fő szempontjaid?
– A Covid óta lett ez igazán nehéz kérdés. Előtte azért volt egyfajta elképzelésem, hogy mit vállalok el és mit nem. Mi érdekel, és mi nem. De a Covid nekem is azt jelentette, hogy majdnem egy évig nem dolgoztam. Minden ami színház, film, haknik, minden ami bevételt jelentett, az megszűnt, és ezt én is megéreztem. Az inflációról nem is beszélve.
Amikor megkérdeztem a közértben, hogy a trappista sajtot megkaphatom-e jó hírnévért, azt mondta az eladó, hogy nem lehet. Na és jó imidzsért ideadja? Nem. Presztízsért? Azért sem? Akkor miért?
Nem kell őket minősíteni, mert mindegyiket vállalom, és mindegyikben szívből vettem részt. De legyünk őszinték, nem vállaltam volna sem a Dancing With the Starst, sem az Álarcos énekest. Nem azért, mert azt gondoltam, hogy nem nekem valók, hanem mert tudtam, mennyi stresszel, izgalommal és elfoglaltsággal járnak és mennyire mozdítanak ki a komfortzónámból.
De igenis elvállaltam, és hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem bánom, mert ha egyszer egy olyan útra léptél, hogy téged úgymond celebként számon tartanak és hívnak, akkor igen is kell menni mindenféle műsorban.
Az emberek arra emlékeznek csak, amit utoljára csináltál, de nem hiszem, hogy szégyellnem kéne bármit, amit elvállaltam. Amikor például az RTL azt kérdezi, hogy volna-e kedved egy valóságshow-t vezetni, akkor alapvetően az lenne erre a természetes válaszom, hogy nem nekem való, vannak erre remek szakemberek az RTL-nél.
Csakhogy ez nem egy hagyományos valóságshow, hanem egészen új formátum, Agatha Christie, valóságshow és kincskeresés egyben. Na, ott már azt mondtam, hogy figyelek. És… hadd fogalmazzak így: vannak felkérések, amikor az első kérdésem az, hogy mennyit kapok érte, és az utolsó, hogy miről szól.
– Egy régebbi interjúban azt mondtad, szereted megreformálni a műsorokat, amikben szerepelsz. Az Árulókban volt ilyen?
– Talán az, hogy nem próbáltam leutánozni semmilyen külföldi tévés műsorvezető viselkedését, nem próbáltam klasszikus értelemben tévés műsorvezető lenni, mert nem vagyok az. De szerepet játszani sem akartam.
A műsort nagyon nem kell megreformálni, hiszen most indult, nem szorul még reformra. Annyira jó a formátum úgy, ahogy van. A játékmester szerepét egyéni módon oldottam meg, ha ez megreformálásnak számít.
– Beszéljünk kicsit a Sztárboxról. Kialakult a nehézsúly elődöntős mezőnye. Úgy alakultak a mérkőzések, ahogy vártad?
– Úgy alakultak, ahogy vártam, és nem minden esetben úgy, ahogy reméltem.
– Ez azt jelenti, hogy az nyert, akire gondoltál, és nem az, akivel szeretnél összekerülni?
– Igen, ez így van. De konkrétumokat is mondok. Nyilván azért szurkoltam KKevinnek – hogy őszinte legyek, egy dalát sem hallottam –, mert Brasch Bence évek óta lejár bokszolni és 20 évvel fiatalabb nálam. Ráadásul egyfajta tisztelet él bennem iránta, mint színész és kolléga. Úgyhogy örültem volna, ha valaki más veri meg őt.
– Mit gondolsz, ki ellen lenne a legtöbb esélyed, és ki az, akit lehetőleg elkerülnél, amíg lehet? (Az interjú készültekor még nem ismertük az elődöntő sorsolását – KMG.)
– Szerintem itt nincs olyan, hogy legjobb vagy legrosszabb. Nem létezik ez a fogalom. Mindenki a saját stílusában bokszol, már ha ezt egyáltalán boksznak lehet minden esetben nevezni, amit mi ott művelünk. Vagyunk páran, akik csak néhány hónapja tanuljuk ezt.
– Gondolod, hogy Fecsónak ugyanannyi esélye van ellened, mint Bencének?
– Nem az esélyek miatt. Azért tegyük hozzá, hogy az élmény miatt vállaltuk. Nem leszünk már bokszvilágbajnokok. Ezek az emberek a ringen kívül nem ellenfeleim, ellenségeim, hanem kollégák, ismerősök, sőt barátok.
Tehát innentől kezdve egy jó show-t kell mutatni, jó mérkőzést, jó bunyót. Remélhetőleg kevés sérüléssel és sportszerűen. Ez a lényeg. Tehát ha azt kérdezed, kivel bokszolnék szívesen… akkor valószínűleg az lenne a válaszom, hogy… Dobos Evelinnel. (nevet) De az se biztos.
– Hogy állsz az amerikai filmrendezéssel?
– Az egyik ötletemet eladtam, ennek az előkészületei zajlanak, mert ez sem egyik napról a másikra történik. Egy másik film pedig, ami szintén külföldi produkció, de itthon forog, szintén előkészítés alatt van. De tegyük hozzá, hogy lehet, kicsit elszámoltam magam. Ugyanis ha csak az RTL-t nézem, itt a Valami Amerika, a Sztárbox és az Árulók, meg ami hozzá kapcsolódik. És ez csak egy munkaadó! Amellett ugye van színház, saját podcast, ami hamarosan indul… És akkor a Sztárbox heti 3-4 edzését nem is említettem.
– A kastélyban volt edzőterem?
– Lett volna, csak a bokasérülésem miatt nem nagyon edzhettem. Szóval ez a film is jövőre meg fog valósulni, de nem biztos, hogy tavasszal elkezdhetjük a forgatást.
– Mesélj kicsit a podcastedről.
– Az a címe, hogy Be a Real Man (Légy igazi férfi), ami – ahogy a címe is sugallja – arról fog szólni, mit jelent igazi férfinak lenni a mai világban. A férfi szerepe, kommunikációja, értékrendje, udvarlási szokásai… Mennyire korlátozza a társadalom a mai világban az igazi férfit. Beszélgetek hölgyekkel, férfiakkal, olyanokkal, akik még nem döntötték el, melyikek a kettő közül, tehát itt bármi belefér.
