prcikk: Gyerekként bárokban énekelt, és nyulakra vadászott, mert nem volt mit ennie, majd minden idők egyik legnagyobb countrysztárja lett – Shania Twain 60 éves | szmo.hu
KULT
A Rovatból

Gyerekként bárokban énekelt, és nyulakra vadászott, mert nem volt mit ennie, majd minden idők egyik legnagyobb countrysztárja lett – Shania Twain 60 éves

Szegénysorból a gazdagságba, a kilátástalan mélyből a legnagyobb magasságokba repült a tehetségének és a szépségének köszönhetően, és végül megtalálta őt a boldogság.


Shania Twain, születési nevén Eilleen Regina Edwards 1965. augusztus 28-án született a kanadai Ontario-beli Windsorban Sharon Morrison és Clarence Edwards gyermekeként. Kétéves volt mindössze, amikor a szülei elváltak, és anyja a három lányával Timminsbe költözött. Ott hozzáment egy ojibwa indián erdőmunkáshoz, Jerry Twainhez, aki örökbe fogadta és a nevére vette Eilleent és két testvérét, Jillt és Carrie Annt, akik így hivatalos indiánstátuszt kaptak. Eilleen a Temagami Első Nemzetség hivatalos tagja volt, a családja pedig a hétvégéket és a nyarat a közeli Mattagami rezervátumban töltötte, ahol a kislány kemény életmódot folytatott: megtanult vadászni, fát vágni, különféle csapdákkal nyulakat elejteni a vacsoraasztalra.

A szülei ugyanis kevés pénzt kerestek, és előfordult, hogy nem volt mit enniük, vagy csak alig. Shania azonban nem panaszkodott erről az iskolájában, mert attól tartott, hogy szétválasztják a családját.

Sharon és Jerry házassága időnként viharos volt, Shania pedig már kisgyermekkorától tanúja volt a köztük zajló erőszaknak. Végül meggyőzte az édesanyját, hogy vigye magával őt és a testvéreit (közben megszületett Mark, Darrylt pedig adoptálták, tehát már öten voltak), és meneküljenek el egy torontói hajléktalanszállóra. 1981-ben azonban Sharon visszaköltözött Jerryhez a gyerekekkel, és sikerült kibékülniük.

A szülők ismertették meg Shaniát a countryzenével is, olyan előadók által, mint Waylon Jennings, Willie Nelson és Tammy Wynette. Korán észrevették a lány érdeklődését az éneklés és a fellépések iránt, és támogatták, amiben csak tudták. 1973-ban a család Sudburybe költözött, ahol a nyolcéves Eileen az iskolai kórusban különféle közösségi házakban, idősek otthonában, sőt késő este egy helyi bárban is énekelt, hogy segítse a családját a számlák kifizetésében. Gyakran 20 kanadai dollárt keresett éjfél és hajnali 1 óra között, amikor a bár már nem szolgált fel alkoholt, és a még ott lévő vendégeknek énekelt. Bár Shania nem szerette az ilyen kocsmákban való fellépést, utólag úgy gondolja, ez volt az ő előadóművészeti iskolája.

10 évesen kezdett dalokat írni, majd részt vett tehetségkutató versenyeken, és a helyi rádióban lépett fel.

Édesanyja több televíziós fellépést szervezett neki olyan kanadai műsorokban, mint az Opry North, az Easy Country és a The Mercey Brothers Show.

Családi tragédia

1980-ban Twainék visszaköltöztek Timminsbe, ahol a szülei egy erdőtelepítő céget alapítottak, így Shania fellépési lehetőségei korlátozottabbá váltak. A középiskolában trombitált az iskolai zenekarban, részmunkaidőben a McDonald'sban dolgozott, és egy Longshot nevű rockzenekarban énekelt. Az ’80-as évek elején a nyarakat apja újratelepítési cégében faültetési felügyelőként töltötte.

Miután 1983-ban leérettségizett, Torontóba költözött, hogy zenei karriert építsen magának. Énekórákat vett Ian Garrett-től, akit az egyetlen énektanárának tart, nem sokkal később pedig felkeltette a torontói DJ és lemezproducer Stan Campbell figyelmét, aki háttérénekesként szervezett neki fellépéseket, és Nashville-be vitte, hogy rögzítsen néhány demót. Shania csatlakozott egy countryfeldolgozásokat játszó zenekarhoz is, akikkel Ontarióban turnézott.

1987. november 1-jén azonban minden megváltozott. A 22 éves Twain édesanyja, Sharon és a mostohaapja, Jerry életüket vesztették egy autóbalesetben, amikor egy fát szállító teherautó frontálisan nekik ütközött. Shania lett a két, akkor még kiskorú öccse gyámja. Munkát kapott egy vegasi stílusú revüben, és szóló előadóként a Deerhurst Resortban, Huntsville közelében. Odaköltözött a testvéreivel, és egészen 1990-ig el is tartotta őket, amíg a legfiatalabb fivére be nem fejezte a középiskolát.

Úton van

1991-ben aztán a zenei mogul, Dick Frank meghívta Twaint Nashville-be, ahol szerződést kötött a Mercury Records amerikai countryrészlegével. Arra biztatták, hogy változtassa meg a vezetéknevét, a Twaint, de ő inkább az Eileent cserélte le Shaniára (ez az egyik ojibwa munkatársa neve volt a Deerhurst Resortban), hogy tisztelegjen mostohaapja öröksége előtt. Az énekesnő állítása szerint a Shania ojibwa nyelven azt jelenti, hogy „úton vagyok”.

Debütáló albuma, a Shania Twain 1993-ban, 28 éves korában jelent meg a veterán dalszerző és producer Norro Wilson produceri felügyelete alatt, és csupán egy olyan dalt tartalmazott, amit Twain maga írt.

Az album mérsékelt sikert aratott, körülbelül százezer példányban kelt el, és a Billboard countrylistáján a 67. helyet érte el, főként két kisebb slágerhez készült videóklipnek (What Made You Say That és Dance With the One That Brought You) köszönhetően. Az előbbi felkeltette az ismert színész-rendező Sean Penn (aki az utóbbi klipet rendezte is) és a legendás rockproducer Robert John „Mutt” Lange (AC/DC, Def Leppard, Bryan Adams) figyelmét. A visszahúzódó, Londonban élő Lange telefonon mutatkozott be Twainnek, és közeli barátság alakult ki közöttük, amely során elkezdtek együtt dalokat írni, de sokáig csak telefonon keresztül tartották a kapcsolatot. Miután 1993 júniusában személyesen is találkoztak a Fan Fair zenei konferencián Nashville-ben, elutaztak együtt Európába, dalokat írtak, egymásba szerettek, és 1993. december 28-án összeházasodtak, hol máshol, mint a Deerhurst Resortban.

A country csúcsán

Twain ezután sorra hozta ki az egyre sikeresebb albumait. A The Woman in Me 1995-ben a valaha készült legdrágább countryalbum volt (700 ezer dollár), amelyről a No One Needs to Know-t beválogatták a Twister (1996) című film egyik betétdalának is. A Twain bombázó külsejét és érzéki vonzerejét hangsúlyozó videóklipeknek köszönhetően 1996-ra a The Woman in Me világszerte több mint hatmillió példányban kelt el, többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Emellett tucatnyi díjat nyert, köztük a Grammyt és a Billboard Music Awardot az év countryalbumáért. Később megduplázta az eladásait, s így világszerte több mint 12 millió példány fogyott belőle.

Az 1997-es Come on Over című albuma még nagyobb sikert aratott, négy hónap alatt 4,2 millió példányt adtak el belőle. Twain azonban ezúttal sem turnézott, ahogy korábban sem, és inkább a zenei videók promóciós erejére támaszkodott. Emiatt azzal vádolták, hogy ő csupán egy stúdiótermék, aki valójában nem is tud énekelni. Amikor aztán 1998. május 29-én Sudburyben elindította 19 hónapos világkörüli turnéját, minden állomáson teltházas koncerteket adott, és több mint 2,5 millió rajongó előtt lépett fel. Ez lett a countryzene történetének legnagyobb bevételt hozó koncertsorozata.

Világszerte egyébként a Come on Over tette népszerűvé Twaint, amin olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint pl. az esküvők és évfordulók azóta elmaradhatatlan dala, a You’re Still the One, valamint a Man! I Feel Like a Woman és a That Don’t Impress Me Much, amiből készült egy nemzetközi/európai verzió (ezt ismerjük mi) és egy countrysabb hangzású amerikai. A You’ve Got a Way pedig remixelt változatban szerepelt a Sztárom a párom című 1999-es kasszasikerben is.

A Come on Over minden idők legkelendőbb női előadó által készített albuma lett, megelőzve Alanis Morissette Jagged Little Pilljét (1995).

Több mint 39 millió eladott példánnyal ez minden idők legkelendőbb countryalbuma, a 1990-es évek legtöbb példányban eladott lemeze és az amerikai történelem 6. legkelendőbb albuma.

Shania további három stúdiólemezt jelentetett meg azóta, 2002-ben az Up!-ot, egy jókora, 15 évet felölelő szünet után pedig 2017-ben a Now-t, valamint 2023-ban a Queen of Me-t.

Gyerek, válás, betegség, újrakezdés

A karrierjében bekövetkezett nagy szünetnek több oka is volt. Shaniának és a férjének, Robertnek 2001. augusztus 12-én megszületett a közös fia, Eja Lange, majd 2008 májusában Twain beadta a válókeresetet, miután rájött, hogy Robert állítólag viszonyt folytatott egy régi barátnőjével, Marie-Anne Thiebaud-val, aki Twain és Lange svájci kastélyát igazgatta (Lange és Thiebaud mindketten nyilvánosan tagadták a viszonyt). 2008. június 5-én Twain közzétett a honlapján egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kért az új album kiadásának késedelméért, és őszintén beszélt személyes életének kihívásairól. Ebben az időben diszfóniában is szenvedett, egy olyan betegségben, amelynek következtében a hangszálak körüli izomfeszültség akadályozza az éneklést, de végül terápiával sikerült legyőznie. Twain 2009-ben vált el Lange-től, és alaposan „visszavágott”, mivel romantikus kapcsolatba került Marie-Anne Thiebaud férjével, Frederic Thiebaud-val, akivel 2011. január 1-jén Puerto Ricóban összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövő januárban ünneplik a 15. házassági évfordulójukat.

Shania az utóbbi 10-15 évben főként tévéműsorokban, tehetségkutatókban tűnt fel vendégzsűritagként és vendégmentorként, volt saját zenei valóságshow-ja, megjelentetett egy önéletrajzi könyvet, és Las Vegasban koncerteket is adott.

Timmins városa pedig a tiszteletére Shania Twain Way névre keresztelte el az egyik utcát, és 2001-ben megnyitotta a Shania Twain Centre turisztikai látványosságot (amely 2013-ban bezárt). 2011-ben felvették őt a Kanadai Zenei Hírességek Csarnokába, és ugyanabban az évben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán is.

2017-ben tért vissza a zenei életbe egy új albummal, és azóta is folyamatosan koncertezik, igaz, inkább az Egyesült Államokban és Kanadában, így aki szeretné látni élőben a hatvanas éveibe lépő countrysztárt, annak vennie kell egy repjegyet a tengerentúlra.

Újabban pedig rákapott a színészkedésre, az utóbbi hat évben több filmben és sorozatban is feltűnt, például a Még mindig hiszekben (2020), a Talpig férfiben (2024) vagy a Doctor Odyssey két epizódjában is. Idén pedig még szerepel a True Detective kreátora, Nic Pizzolatto rendezésében, az Easy’s Waltz című zenés krimi-drámában, méghozzá olyan színész partnerekkel, mint Al Pacino, Vince Vaughn, Kate Mara, Cobie Smulders, Mary Steenburgen és Simon Rex.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A javítóintézetből a halhatatlanságig – Steve McQueen tragédiája, aki alig 50 évet élt
Ma lenne 96 éves a menőség királya, aki alig 50 évet kapott az élettől. Hányattatott kezdet, megzabolázott düh és egy fegyelmezett, szinte néma hűvösség: ezekből az ellentmondásokból született a 20. század egyik legnagyobb és legmaradandóbb filmes ikonja.


Március 24-én lenne 96 éves Steve McQueen, a 20. század egyik legnagyobb és legmaradandóbb filmes ikonja, akinek legendája évtizedekkel a halála után is dollármilliókat ér.

A története arról szól, hogyan lehet a semmiből, egy javítóintézet mélyéről eljutni a világ csúcsára, és közben soha nem felejteni el, honnan indult az ember.

Terrence Stephen McQueen 1930. március 24-én született Indiana államban, élete első évtizedeit pedig az instabilitás jellemezte.

Erőszakos nevelőapák és egy magára hagyó anya mellett sodródott, míg végül a kaliforniai Boys Republic nevű nevelőintézetbe került. Ez a hely lett az első igazi otthona, a fordulópont, amely struktúrát és esélyt adott neki.

A hálája sosem múlt el: miután befutott sztár lett, rendszeresen visszajárt, személyesen beszélgetett a fiúkkal, és jelentős összegekkel támogatta az intézményt. Ez a kötelék ma is él: a Friends of Steve McQueen Car & Motorcycle Show minden évben az intézet javára gyűjt adományokat.

A fegyelem és a rend iránti vágya a hadseregbe vitte: 1947-ben csatlakozott az Egyesült Államok Tengerészgyalogságához.

A lázadó természete itt is megmutatkozott – egy engedély nélküli eltávozás miatt negyvenegy napot töltött a fogdában –, de végül megtanulta a leckét, és tisztes szolgálattal szerelt le.

A civil életben ez a belső feszültség, a fegyelem és a düh keveréke vált a védjegyévé a filmvásznon. Olyan klasszikusokban formálta meg a szűkszavú, tettre kész hőst, mint A hét mesterlövész, A nagy szökés vagy A Thomas Crown-ügy. Az igazi áttörést és a halhatatlanságot azonban az 1968-as Bullitt (A chicagói tanú) hozta el.

A film legendás, tízperces autós üldözése San Francisco meredek utcáin újraírta az akciófilmek szabályait.

Peter Yates rendező a puszta látvány helyett a feszültségkeltésre és a realizmusra törekedett, McQueen pedig a jelenetek jelentős részében maga vezette a sötétzöld Ford Mustang GT-t, amivel örökre beírta magát a film- és az autótörténelembe.

A sebesség iránti szenvedélye a magánéletében is központi szerepet játszott. Profi autó- és motorversenyző volt, a megszállottságát pedig az 1971-es Le Mans című filmben vitte vászonra. Bár a film a maga idejében nem lett kasszasiker, mára kultikussá vált.

A főhős, Michael Delaney szájából hangzik el a mondat, amit tévesen gyakran McQueen saját hitvallásának tartanak: „A versenyzés maga az élet. Ami előtte vagy utána történik, az csak várakozás.”

A sebesség és a vászon mögött egy bonyolult, érzelmekkel teli ember rejtőzött, aki a szerelmet is a legmagasabb fordulatszámon élte meg. Élete nagy románca Ali MacGraw színésznőhöz fűzte, akivel A szökés című film forgatásán szerettek egymásba. Kapcsolatuk viharos és szenvedélyes volt, tele vonzással és pusztító vitákkal.

„Bárcsak együtt öregedtünk volna meg józanul” – emlékezett vissza később MacGraw.

A sikerek csúcsán, 1979-ben azonban McQueen lesújtó diagnózist kapott: pleurális mezoteliómát, egy ritka és agresszív daganatos betegséget állapítottak meg nála, amelyet vélhetően a katonaságnál és a versenyzés során viselt azbeszttartalmú védőruházat okozott.

Mivel az amerikai orvosok lemondtak róla, Mexikóba utazott, ahol vitatott alternatív kezeléseknek vetette alá magát. A nyilvánosságot hónapokig kerülte, de 1980 októberében megtörte a csendet.

„A testem lehet, hogy összetört, de a szívem és a lelkem nem”

– üzente a rajongóknak. Nem sokkal később, november 7-én egy műtét utáni szívroham következtében, alig 50 évesen elhunyt Mexikóban.

Halála után a legendája csak tovább nőtt. A „menőség királya” máig az egyik legjobban jövedelmező halott híresség, arca és neve márkává vált. Ennek leglátványosabb bizonyítéka a Bullitt-ban használt eredeti Ford Mustang sorsa. Az autó évtizedekre eltűnt, majd 2020 januárjában egy árverésen elképesztő összegért, 3,4 millió dollárért kelt el, ami mai árfolyamon több mint 1,2 milliárd forintnak felel meg.

Steve McQueen története a kitartás és a belső démonokkal vívott harc krónikája. A javítóintézeti fiúé, aki a világ csúcsára jutott, de sosem tudott teljesen megszabadulni a múlt árnyaitól. A szűkszavú ikoné, akinek a vásznon egyetlen pillantása is többet mondott ezer szónál, és akinek öröksége ma, 96. születésnapján is elevenebb, mint valaha.

Via Los Angeles Times


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megérkezett az első előzetes a Harry Potter-sorozathoz - Kiderült, ki lesz az új Dumbledore és Piton
A sorozat a tervek szerint 2027-ben érkezik az HBO Maxra, de máris úgy fogalmaznak: "Az HBO Max történetének legnagyobb eseménye." A sorozatot a Trónok harca és az Utódlás tapasztalt alkotói készítik.


Havas táj, egy magányos alak griffendéles köpenyben a roxforti kviddicspálya felé tart – az HBO kedden lerántotta a leplet a készülő Harry Potter-sorozat első hivatalos fotójáról, egyúttal belengetve, hogy ma érkezik az első kedvcsináló előzetes.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Harry Potter (@harrypotter) által megosztott bejegyzés

A képen a fiatal Harry Potter látható hátulról, akit Dominic McLaughlin alakít, a poszt képaláírása pedig mindössze ennyi volt: „holnap”, egy villámcsapás-emoji kíséretében – írta a The Hollywood Reporter.

A szemfüles rajongók egy „Fred és George” feliratú molinót is kiszúrhattak a kép jobb felső sarkában, utalva a Weasley-ikrekre.

A sorozat J. K. Rowling hét fantasyregényét dolgozza fel újra, hűen követve a könyvek cselekményét: a tervek szerint minden évad egy-egy kötet történetét meséli majd el. A produkciót az HBO tapasztalt alkotókra bízta, a forgatókönyvet az Utódlás című sorozat egyik írója, Francesca Gardiner írja, a rendezői székben pedig több epizód erejéig a Trónok harca veteránja, Mark Mylod foglal helyet.

A főszereplő triót McLaughlin mellett Arabella Stanton (Hermione Granger) és Alastair Stout (Ron Weasley) alkotja. A felnőtt karaktereket is ismert nevek formálják meg: a kétszeres Golden Globe-díjas John Lithgow lesz Albus Dumbledore, az Ozarkból ismert Janet McTeer Minerva McGalagony, Nick Frost pedig a félig óriás Hagridot játssza. A szereposztás egyik érdekes csavarja, hogy az egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb figurát, Perselus Piton professzort a színesbőrű Paapa Essiedu alakítja.

„Az HBO Max történetének, sőt talán a teljes streaming világának legnagyobb eseménye." nyilatkozta JB Perrette, a Warner Bros egyik igazgatója.

A sorozat bemutatóját 2027-re tervezik, így a mostani kedvcsináló egy hosszú és minden bizonnyal látványos marketingkampány első lépése. A Harry Potter-könyvekből világszerte több mint 600 millió példány kelt el, a nyolc mozifilm pedig összesen több mint 7 milliárd dolláros bevételt termelt, így a tét óriási.

A sorozat első kedvcsinálóját itt lehet megnézni:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kórházba került a Quimby egyik tagja, nem lesz ott a jubileumi koncerten sem
A Quimby zenekar őszinte közleményben írta le, milyen nehéz napokon vannak túl a szombati koncert előtt. Kárpáti József kórházba került.


A Quimby zenekar közleményben tudatta a rajongókkal, hogy Kárpáti „Dódi” József kórházba került, ezért nem tud részt venni a zenekar szombati, MVM Dome-beli születésnapi koncertjén.

Bár a zenész állapota már javul, a koncerttel járó terhelést egyelőre nem vállalhatja.

A zenekar szavaival élve nehéz napokon vannak túl, és nem csak a készülődés miatt. „Nehéz napok vannak mögöttünk, és nem csak azért, mert teljes erőbedobással készülünk a szombati születésnapi koncertünkre” – áll a Quimby közleményében. A csapat hivatalos üzenetben fogalmazta meg a döntés hátterét és okait.

„Dódi kórházba került, és bitang nehéz szívvel kellett tudomásul vennünk, hogy nem fog ott állni velünk az MVM Dome színpadán szombaton. Azonban számunkra is az a legfontosabb pillanatnyilag, hogy teljesen felépüljön, és mihamarabb együtt zenélhessünk. Hétfőn meglátogattuk, már sokkal jobban van, jókedvűen fogadott bennünket, de a koncerttel járó terhelésnek nem szeretnénk kitenni” – írja a zenekar.

A mostani koncert különösen fontos a zenekar életében, hiszen a Quimby a 35. születésnapját ünnepli. A jubileumi fellépést a tervek szerint megtartják, de Kárpáti József nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nagyobb, véresebb… de jobb is? Egy biztos, a magyar címe szörnyű - Aki Bújt 2: Jövök!
Az első rész friss és kegyetlenül szórakoztató volt, ezért a folytatásra a készítők többet akartak. Papíron működhetne, a gyakorlatban azonban egy testvérdráma, amit egy véres túlélőhorror közepébe erőltettek bele. A kérdés már csak az: megérte-e egyáltalán folytatni?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. március 26.



Az úgynevezett „ikerfilmek” jelensége régóta a hollywoodi filmgyártás egyik különös mellékterméke. Időről időre előfordul, hogy hasonló alapötletek szinte egy időben öltenek testet a vásznon, mintha a stúdiók kollektív tudattalanja egyszerre kapna ihletet ugyanabból a forrásból. Ez önmagában még nem probléma, sőt, izgalmas összehasonlításokra ad lehetőséget.

Ám amikor ezek az egyforma alkotások egy időben kerülnek a mozikba, elkerülhetetlenné válik a verseny a nézők pénztárcájáért.

Most is egy ilyen helyzetnek lehetünk szemtanúi, ahol két, kísértetiesen hasonló koncepcióra épülő film próbálja elnyerni a közönség kegyeit.

Az egyik film a Zazie Beetz nevével fémjelzett Meg fognak ölni. Korrekt szereplőgárdával és kellően humoros gyilkolásokkal csábítja a nézőket a mozikba. A másik ilyen produkció egy már ismert alapokra építkező folytatás, amely az előző rész sikerét igyekszik tovább kamatoztatni: az Aki bújt 2: Jövök! Az első film 2019-ben igazán friss, kis költségvetésű, energikus darabként robbant be: egyszerű, de hatásos koncepciójával. Egy mennyasszonynak túl kell élnie egy éjszakát, miközben férje őrült családja vadászik rá.

Feszes tempót, véres látványt és ironikus humort húztak rá. Nem véletlen, hogy sokak számára emlékezetes élményt nyújtott.

Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezők, vagy ahogy az internet ismeri őket a Radio Silence csapata, visszatért a rendezői székbe és Matt még a forgatókönyvbe is besegített. De vajon képes lesz a Meg fognak ölnivel felvenni a kesztyűt az Aki bújt 2: Jövök!?

A főhősnőnk visszatér, ám ezúttal nem csupán egyetlen fenyegetéssel kell szembenéznie: a veszély megsokszorozódik, a tét emelkedik, a film világa pedig kitágul. A folytatás közvetlenül az előző végétől veszi fel a fonalat, szinte egyetlen lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva szegény Gracenek (Samara Weaving). A készítők láthatóan mindent nagyobbra, hangosabbra és látványosabbra terveztek. Több helyszín, több szereplő, több akció, igazi klasszikus folytatás-logika. Ami nem biztos, hogy mindig működik.

A szereplőgárda valóban impozánsabb lett. Ismert arcok sorakoznak fel a vásznon, ami önmagában is ad egyfajta plusz élményt, különösen a műfaj rajongóinak.

A főszereplőnk Samara Weaving továbbra is karizmatikus és erőteljes jelenléttel bír, a mellékszereplők között pedig több olyan színészt is találunk, akiknek puszta feltűnése is nosztalgikus örömöt okozhat. Itt van Sarah Michelle Gellar, Elijah Wood, most a The Pittben sorozatban nagyot menő Shawn Hatosy, Nestor Carbonell, Maia Jae, Kevin Durand, de még David Cronenberg is beköszön egy epizódszerepre. Vicces volt látni a nagy horrorrendezőt, mint a sátánista házak urát. A dinamika különösen jól működik a főszereplőnk és testvére között. Ugyanis Grace-nek nem csak önmagát kell megmentenie most, hanem testvérét Faith-t (Kathryn Newton) is. A kapcsolatuk egyszerre feszültséggel teli és érzelmileg terhelt, ami papíron erős dramaturgiai alapot jelent.

Technikai szempontból is érzékelhető az előrelépés. A látványvilág gazdagabb, a díszletek tágasabbak, a vérgőzös jelenetek kidolgozottabbak. De vajon a több jobb? Az alkotók nem spóroltak az effektekkel, és ez sokszor valóban látványos eredményt hoz, ám nem üt annyira. A film tempója lendületes, az akciójelenetek energikusak, és akad néhány kifejezetten emlékezetes pillanat.

Mindezek ellenére azonban az összkép meglehetősen felemás. A legnagyobb probléma talán éppen abból fakad, hogy a készítők túlzottan komolyan vették a „nagyobb = jobb” elvet.

A történet világának kitágítása ugyanis együtt járt a misztikum elvesztésével. Ami az első részben sejtelmes és nyugtalanító volt, az itt túlrészletezett és túlszabályozott lett. A háttérben meghúzódó erők működését aprólékosan elmagyarázzák, szabályrendszereket állítanak fel, amelyek inkább terhelik, mint gazdagítják a narratívát. A néző képzeletének alig marad tere, hiszen szinte mindent készen kap, előre megrágva.

Ez a túlmagyarázás különösen a cselekmény rovására megy. A történet gyakran megtorpan, hogy újabb és újabb információkat öntsön a nyakunkba, miközben a feszültség fokozatosan elillan. Az akciók közötti átvezetők sokszor inkább didaktikusnak hatnak, mintsem organikusnak. Egy dolgon segít a nagy szabálymagyarázat, hogy a filmnek több ideje van mutogatni a díszleteit és jelmezeit.

A másik jelentős gyengeség a film érzelmi vonulata. A központi konfliktus: a két eltávolodott testvér kapcsolatának rendezése, önmagában érdekes lehetne, ám a megvalósítás teljesen logikátlan. A karakterek közötti párbeszédek gyakran mesterkéltnek, túlhangsúlyozottnak tűnnek. Az érzelmi kitörések sokszor nem a helyzetből fakadnak, hanem mintha kizárólag dramaturgiai kényszer szülte volna őket.

Különösen zavaró, amikor a szereplők irracionális döntéseket hoznak pusztán azért, hogy a cselekmény egy adott irányba haladhasson.

Egy életveszélyes helyzetben játszódó történet esetében az ilyen logikátlanságok könnyen kizökkentik a nézőt. Teljesen béna és klisés, amikor egy ponton azért veszik össze a két főszereplő, hogy a forgatókönyvírók elválasszák őket… átlátszó és gyenge írás. Amikor a karakterek nyilvánvalóan ésszerűtlenül viselkednek, az nemcsak hiteltelenné teszi a jelenetet, hanem a feszültséget is rombolja.

Összességében a film tipikus példája annak, amikor egy sikeres alapötletet megpróbálnak mindenáron felturbózni, ám közben elveszik mindaz, ami eredetileg működött. A látvány és a színészi játék sokszor kárpótol, de a történet túlterheltsége és az érzelmi szál erőltetettsége miatt az élmény nem válik igazán emlékezetessé. Pedig a Faculty – Az Invázium után majdnem harminc évvel egy filmben láthatjuk Shawn Hatosyt és Elijah Wood-ot. Ez volt az egyik kedvenc testrablós horrorfilmem, még mindig megvan DVD-n.

Akik kedvelték az első részt, valószínűleg ebben is találnak majd szórakoztató elemeket, még ha nem is érzik majd ugyanazt a frissességet.

Azok számára viszont, akik eddig kimaradtak ebből a világból, aligha lesz kihagyhatatlan darab. Egy korrekt, helyenként látványos, de összességében túlbonyolított akció-horror, amely inkább a túlzásairól, mintsem az erényeiről marad emlékezetes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk