90 éves a gyulai szuperatléta, támogatók nélkül is sorra nyeri az érmeket Magyarországnak
Kovács István, a hamarosan 91 éves atléta több érmet szerzett már Magyarországnak, hazai versenyeken pedig éppen százat gyűjtött össze. Támogatója alig akad, így a kertjében edz egy maga készítette kalapáccsal, és padokból, matracokból készített magasugró szivaccsal. Egy szeptemberi, Malagában megrendezett világversenyen 2 érmet szerzett, korábban Ljubjanában első lett hármasugrásban az Európa-bajnokságon. 85 évesen egy Budapesten megrendezett fedettpályás világbajnokságon második lett rúdugrásban. A kedvünkért kijött egy sportpályára, és a közös edzés közben azt is elárulta, hogy jövőre milyen számokban indul majd a világversenyen. Akkor már közel 92 évesen.
„Az első versenyem még főiskolás koromban volt, de nyugdíjasként több érmet szereztem. Fiatalon sokszor voltam szerencsés az életben, és a véletleneknek is köszönhetek egy keveset” – emlékezett vissza az egykori testnevelő, aki azt is elmondta, szerinte miben segítette a szerencse élete során.
„Például abban, hogy apám elengedett a Testnevelési Főiskolára, véletlen pedig az volt, hogy egyáltalán megláttam a hirdetést az újságban. Akkoriban nem volt olyan egyértelmű, hogy újságokat olvasunk, és hogy hozzájutunk bármilyen információhoz, ezért mondom, hogy jól alakultak a dolgok” – árulta el Pista bácsi, miközben a helyi sporttelep felé tolta a biciklijét.
Kérdésünkre minden szomorúság nélkül elmondja, hogy nincsenek hagyományos értelemben vett támogatói, majd sorolni kezdi, kiknek hálás, és hogyan oldja meg az edzéseket.
„Gyulán élek, ahol a polgármester segített a legutóbbi, Malagán megrendezett versenyre elutazni, mellette a fiam is támogat. Nincs egységes öltözetünk a külföldi versenyeken, de ez nem olyan fontos. Az egyik versenyen vettem egy magyaros trikót, abban járok.
A kalapácsomat én készítettem egy négykilós súlyzóból, azzal tudok gyakorolni és szerencsére otthon is tudok edzeni, van egy kertem, ahol tudok futni a veteményes körül.
Amikor magasugrásban indultam, padokból és ágyakhoz használt szivacsból készítettem valamit, amin tudtam edzeni. A kertben lehet gyakorolni a hármasugrást is, szóval nem panaszkodom. Mindent meg lehet oldani” – meséli lelkesen Pista bácsi, aki hozzáteszi: „amúgy nem egy nagy futó”, bár néha van Békéscsabán egy szilveszteri futás, ott azért bevállal 3 ezer métert.
„Sokszor megkérdezik a hosszú élet titkát. Azt hiszem három, m-betűs szó sokat segíthet:
a mozgás, a mértékletesség és a jó mentalitás.
Mást én sem teszek, csak mivel könnyebben mozgok, amikor nem vagyok túl nehéz, ezért mindennap mérem a súlyom. Az lenne a szerencsés, ha 65 kiló körül maradnék. Csak minden másnap rendelek ételt, azt elfelezem, és annyi elég nekem másnapra is. A mértéktartás fontos. Az érzelmek terén is. Most halt meg az utolsó testvérem, nagyon sajnáltam, mégis azt mondom, hogy igyekezni kell ezeket a rossz, fájó érzéseket elengedni – sorolja Kovács István, aki azt is hozzátette, már azt is tudja, miben indul a következő világversenyen.
„Jövőre Velencében szeretnék elindulni, de most már inkább csak dobószámokban. A lábam egyik része béna a tekétől, eddig így ugrottam, de már nem megy olyan jól, nem tudok kitámasztani.
85 évesen 5 méter fölött ugrottam, most, 90 után már 3 métert sem. A diszkoszvetést és a kalapácsot gyakorlom mostanában, mert ezek eléggé hasonlóak egymáshoz”
– tette hozzá az egykori testnevelő.
Ennyi verseny és érem mellett Pista bácsinak mégis egyszerű volt kiválasztania a legjobb sportemlékét. A legnagyobb szerénységgel felejt el arról beszélni, milyen a magyar Himnuszt hallani a dobogón, miközben őt ünneplik, és arra sem téri ki, milyen érzés, amikor egyéni rekordot dönt, vagy az országnak nyer érmeket. Azt sem említi, hogy akadt olyan világverseny, ahol a korosztályában nemcsak hazánkat, hanem Európát is egyedül képviselte. 85 és 90 éves korosztályban többszörös csúcstartó, mégsem erre emlékszik vissza a legszívesebben.
„A legemlékezetesebb az, hogy annak idején ott lehettem a 7-1-nél és élőben láttam, ahogy az angolokat megveri a magyar válogatott. És az, hogy Papp Lászlót többször is láthattam játszani, ezek nagyon jó emlékek” - jelentette ki az örökifjú atléta, akinek jövő ősszel Velencében szurkolhatunk, akkor már dobószámokban. Addig a kertben gyakorol.
