„6 autó a rajtrácson, 14 a boxban!“ – 20 éve zajlott a Forma-1 történetének legbotrányosabb futama
A 2004-es Forma-1-es USA Nagydíj a magyar autósport-rajongók számára örökké emlékezetes marad: ezen a futamon szerezte meg nyolcadik helyével Baumgartner Zsolt Magyarország első, és mindmáig egyetlen pontját a technikai sportok legfelső kategóriájában. Ki gondolta volna, hogy az egy évvel később megrendezett, következő indianapolisi nagydíj nem kevésbé lesz érdekes – ámde ezúttal nemcsak a magyaroknak, hanem az egész világnak, és nem egy örömteli, hanem sokkal inkább egy botrányos esemény miatt.
A két verseny közös főszereplője Ralf Schumacher. A német pilóta 2004-ben a versenyen a pálya utolsó, döntött kanyarjában súlyos balesetet szenvedett, ami miatt abban az évben később több futamot is ki kellett hagynia. Egy évvel később (immár a feljövőben lévő Toyota pilótájaként) az egyik pénteki szabadedzésen ugyanabban a kanyarban ismét elszállt az autója, és megint óriásit esett.

Ezúttal azonban teljesen egyértelmű volt az ok: a kocsira feltett Michelin abroncsok nem bírták a legendás Indianapolis Motor Speedway ováljából lekanyarintott pálya kihívásait, és egyszerűen megadták magukat. Ráadásul nem ez volt az első panasz rájuk: az edzéseken többször felmerült, hogy a világhírű gumimárka termékei egyszerűen nem elegek a több mint 9 fokban megdöntött utolsó kanyar jelentette megpróbáltatásokhoz. Ez teljes mértékben bebizonyosodott, amikor a Ralf Schumachert elővigyázatosságból helyettesítő brazil Ricardo Zonta szintén defektet kapott.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy a Michelin miért számolta el magát a gumival, és miért nem jelentett gondot a pálya állapota a Bridgestone-nak. A két fő ok versenykör nem sokkal korábbi újraaszfaltozása, és főképp az, hogy a japán gumimárka az amerikai sorozatokban történő folyamatos jelenléte miatt sokkal több tapasztalattal rendelkezett Indianapolisról.
Több, utólag egyértelműen vicces és bizarr megoldás is felmerült a probléma kiküszöbölésére. A csapatok például szerettek volna egy gumikból felállított új lassítót a pályára, erről azonban a Forma-1 akkori ura, Bernie Ecclestone hallani sem akart. Véleménye szerint ez egyrészt sportszerűtlen lett volna a tökéletesen működő Bridgestone gumikkal felszerelt csapatokkal (köztük a Ferrarival) szemben, másrészt belátható, hogy a szigorú biztonsági szabályok mellett működő F1-ben nehezen lett volna megoldható egy ad hoc módon felállított, mégis biztonságos lassító. A maga szokásosan keresetlen módján meg is jegyezte:
Egy másik javaslat az volt, hogy a versenyt bonyolítsák le a felállított lassítókkal, de az ne számítson bele a világbajnoki pontversenybe. Érdekes módon ez a javaslat nem talált teljesen süket fülekre, a Michelin csapatainak azonban többfrontos harcot kellett vívniuk. Viszonylag könnyen boldogultak a két kisebb Bridgestone-gárda, a Jordan és a Minardi esetében, akik hajlandóak lettek volna kompromisszumokra. A Ferrari azonban addig győzelem nélkül állt a szezonban a hetedik verseny után, és érthetően nem szívesen mondtak volna le az egyértelműnek tűnő első győzelem lehetőségéről. Az istállóknak ezen kívül meg kellett (volna) győzniük a Nemzetközi Autómobil-szövetséget (FIA) is. Egy biztos:
Az időmérő edzés komolyabb problémák nélkül lezajlott. Ott az első rajtkockát (a Toyota csapat történetében először) az olasz Jarno Trulli szerezte meg – nem elhanyagolható információ, hogy Michelin-es autóval. A legjobb Bridgestone-osok (Michael Schumacher és Rubens Barrichello Ferrarijai) az 5. és 7. helyről indultak.
Az már a rajt előtt érezhető volt, hogy a feszültség tapintható – főleg, mivel az utolsó információk szerint nem tudott létrejönni megállapodás a csapatok és az FIA között, ennek ellenére a kocsik mégis felálltak a rajtrácsra.
Ami azonban ezután következett, történelmi botránynak számított a sportágban:
Mindez így nézett ki (ahogy Palik László a közvetítésben fogalmazott, „elég buta cucc”):

Ahogy maga a verseny is az volt. Miután a Ferrarin kívül csak a sereghajtó Jordan és Minardi csapat autóin voltak a japán márka abroncsai, nem volt kérdés a vörösök első (és egyébként szezonbeli egyetlen) győzelme. Az viszont elképesztő látvány volt, ahogy a szerencsétlen hat autó szánalmasan körözgetett a világ egyik leghíresebb pályáján, a legendás Indy 500-as futamoknak (részben) otthont adó Indianapolis Motor Speedwayen.
Talán nem meglepő, hogy a kamera viszonylag gyakran mutatta a középső és lefelé mutató hüvelykujjukkal üzenő nézőket, akik a verseny egy pontján annyira bedühödtek, hogy poharakkal és más hulladékkal dobálták a pályát. Szerencsére baleset ebből nem történt.

Ahogy másból sem, sőt technikai probléma sem tizedelte (helyesebben: hatodolta) a mezőnyt, így mondhatni papírforma született. Michael Schumacher megszerezte az év egyetlen ferraris győzelmét, csapattársa, Barrichello második lett, míg tőlük jócskán (konkrétan egy kör hátránnyal) lemaradva 3. helyen végzett a jordanes Tiago Monteiro. Ezt a nevet jobban ismerhetik azok, akik követik a túraautózás világát: a portugál pilóta később a többszörös bajnok Michelisz Norbert csapattársa is volt. Nem csoda, hogy – csonka futam ide vagy oda – a hétvége kevés nyerteseinek egyikeként Monteiro vígan locsolta a pezsgőt a dobogón.

Egy ilyen versenynél természetesen nem elhanyagolható az utózönge sem. Mivel a csapatok szabályt szegtek azzal, hogy nem vettek részt a futamon, komoly esélye volt annak, hogy valamilyen büntetésben részesülnek, ami akár a világbajnokság állását is befolyásolhatja. Bár először bűnösnek találták őket, végül júliusban felmentő ítélet született, így a bajnokság nagyobb gondok nélkül folytatódhatott. Év végén azonban eltörölték az amúgy is sokat kritizált kerékcseretiltást, 2006 végén pedig a Michelin is távozott a Forma-1-ből. (Azóta minden évben csak egy gumiszállító adja a csapatok abroncsait: 2010-ig a Bridgestone, míg 2011 óta a Pirelli.)
A nézők végül kártérítést kaptak az FIA-tól, sőt a szervezet felajánlott 20 ezer jegyet a következő évi futamra azoknak, akik hoppon maradtak a 2005-ös versenyen. Ennek ellenére talán kevésbé meglepő, hogy két további indianapolisi látogatás után végül a Forma-1 egy időre elfordult az USA-tól (vagy az USA az F1-től, nézőpont kérdése). A mezőny legközelebb 2012-ben tért vissza az Egyesült Államokba, de akkor már az újonnan épített austini versenypályára, Texasba. És ha úgy tetszik, a sportág és Amerika kapcsolata is happy enddel zárult: 2017-ben a tengerentúli Liberty Media vette meg a Formula One Groupot, és mára már három amerikai versenyt is rendeznek az országban.
Végezetül álljon itt a botrány magyar közvetítése Palik Lászlóval és Czollner Gyulával, benne olyan klasszikus mondatokkal, mint „ahogy Karthikeyan ütni fogja Alberst, ezen fogunk őrjöngeni Gyulával!” vagy „akkor az időjárásról fogunk beszélni – hosszan”:
(Akinek végtelen mennyiségű ideje van ilyenre, a teljes futamot ITT nézheti meg.)