„14 embert csempésztek át a kamionban, ketten éltük túl” – egy szír menekült vallomása
A 23 éves szír menekült a Metro számára írt szívszorító cikket élményeiről.
Faraj fiatal korában hagyta el szülőföldjét, Szíriát az ott dúló harcok miatt, 17 éves koráig Törökországban élt. Ekkor azonban elhatalmasodott rajta a honvágy, ráadásul hiányzott nagyanyja is, aki a háború sújtotta országban maradt. Visszatérve teljesen más országba érkezett: elborzasztotta a pusztítás. 18 évesen kellett volna belépnie a hadseregben, ám nagyanyja kerek-perec kijelentette:
ha itt maradsz, megölnek.
Faraj ezért meghozta a fájdalmas döntést: ismét elhagyta az országot, és Európába, azon belül is Angliába tartott. A saját szavaival élve minél távolabb akart kerülni a háborútól, a La Manche csatorna pedig ideálisnak tűnt ahhoz, hogy elválassza a fiút a háborús emlékeitől. Ekkor kezdődött meg megrázkódtatásokkal teli utazása Európán át.
Elmondása szerint Magyarországon volt a legrosszabb a helyzet: 10 napra börtönbe zárták, a rendőrök megverték, éheztették, és csak koszos vizet adtak neki - állítása szerint majdnem bele is halt.
Innen Szerbiába küldték börtönbe, ahonnan aztán szabadon engedték azzal a kikötéssel, hogy egy napja van elhagyni az országot. Franciaországon át végül eljutott egy menekülttáborba Dunkirkbe. Faraj elmondása szerint itt három lehetősége van egy menekültnek a továbbhaladásra: vagy fizet egy csempésznek 3000 fontot, hogy átvigye őt Angliába, vagy felszökik egy vonatra, vagy beszáll egy csempészkamionba. Mindent mérlegelve az utolsó tűnt a legbiztosabb megoldásnak annak ellenére, hogy az ilyen kamionok esetében sosem lehet biztosra menni, hova is viszi pontosan a sofőr a menekülteket.
Mégis emellett döntött, és hamarosan egy csapat emberrel -köztük főleg főleg vietnami, afganisztáni és iráni menekültekkel - együtt beszálltak a kamionba. Angolul egyikük sem beszélt, így kommunikálni sem igazán tudtak. Egy fagyasztókamion volt - nagyon hasonló ahhoz, amelyet nemrég Essexben találtak meg, és 39-en fagytak halálra benne -, élelmiszert szállítottak vele a menekültekkel együtt. Faraj elmondása szerint néhány óra után elfogyott a levegő, és kezdtek kihűlni az emberek, biztos volt abban, hogy ott leli halálát. Nem sokkal később elájult, majd egy angliai kórházban tért magához, ahol elmondták neki, mennyire szerencsés:
csupán ketten kerültek elő élve a kamionból, a többi 12 menekültet nem tudták megmenteni.
Az orvosok elmondták, hogy a rendőrség megtalálta a kamiont, ám túl későn, a raktérben tartózkodók nagy része odaveszett. Mivel mind papírok nélkül utaztak, személyazonosságukat sem egyszerű kideríteni, így családjuk nagy eséllyel sosem fogja megtudni, mi történt velük - ez volt Faraj egyik legnagyobb szívfájdalma az esettel kapcsolatban.
