SZEMPONT
A Rovatból

„Már nem azt kell nézni, mit szeretsz, hanem azt, mi nyújt stabilitást” – óriási munkaerőhiány jöhet a vendéglátásban

Vannak, akik visszatértek eredeti munkahelyükre az újranyitáskor, más viszont soha többé nem akar ebből a szakmából élni, akkora trauma volt neki az elmúlt bő egy év. Korábbi interjúalanyainkat kérdeztük meg újra.


Év elején több cikkben is foglalkoztunk az akkor már hónapok óta padlón lévő vendéglátással, illetve az ott dolgozók kilátásaival.

Igyekeztünk személyes történeteken keresztül bemutatni, milyen hatással volt a járvány azoknak az életére, akik sokszor több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött szembesültek vele: megtiltották nekik, hogy a munkájukat végezzék.

Az újranyitás után egy hónappal ismét megkerestük korábbi nyilatkozóinkat, hogy meséljék el, mi történt velük az eltelt időben. Bár mindannyian próbálnak optimisták lenni, abban is egyetértenek, hogy a teljes kilábalás még odébb van.

„Abszolút időjárásfüggő a forgalom”

„A teraszok nyitásakor mi is megnyitottunk, de az időjárás eddig nem igazán kedvezett nekünk. Hiába van nyitva a fedett rész is, a vendégeim között egyelőre nem sokan kérték a vakcinát, így oda nem engedhetem be őket. És mivel mindenki a társaság miatt jár kocsmába, még a kevés oltott vendég is a teraszt választja, hogy a többiek között lehessen” – meséli a falusi kocsmát üzemeltető Anita.

A forgalma egyelőre teljesen az időjárástól függ: amikor süt a nap és meleg van, nagyon jól alakul, ha viszont hideg van és esik, vagy erős szél fúj, a nullához közelít. Különösen igaz ez hónap vége felé, amikor egyébként is elfogy az emberek pénze.

A fentiek miatt egy héten belül is óriási kilengések lehetnek. Ennek ellenére pozitívan áll hozzá: mint mondja, „örüljünk, hogy ennyit is kaptunk, megpróbáljuk ebből kihozni a maximumot.”

A tartalékai elég hamar elfogytak, januártól alkalmi munkákat vállalt és a családja segítségére támaszkodott. Azt még nem tudja megbecsülni, a kocsma bevételei hosszabb távon is fedezni fogják-e a megélhetését, de egyelőre ki tudja gazdálkodni a kiadásait.

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy alkalmazottat a költségek minimálisra szorítása miatt jelenleg csak hétvégén fizet, hétköznap reggeltől estig ő maga tartja a frontot. Ez természetesen nagyon fárasztó, de így marad a lehető legtöbb pénz a zsebében, ami most az elsődleges szempont.

„Bizakodó vagyok, szerintem a nehezén sikerült túljutnunk. Ha nem lesz újabb zárás, amiben nagyon bízom, lassan újra tudjuk majd építeni a korábbi forgalmat és vendégkört. Ugyanolyan biztos nem lesz, de hasonló talán lehet” – összegez, hozzátéve: tudja, hogy nincs egyszerű dolga, de annyi időt és energiát beleölt már, hogy semmiképp nem szeretné feladni.

„Szörnyű volt látni a megcsömörlött embereket, akik 10-20 éve ezt csinálják”

Az osztrák határ közelében élő Tímea legutóbb úgy fogalmazott: nem gondolta volna, hogy 20 év vendéglátás után az lesz az egyetlen alternatívája, elmenjen-e betanított gyári munkásnak havi 150 ezer forintért.

Végül tényleg erre kényszerült, két hónapig dolgozott egy gyárban váltott műszakokban.

„Nagyon érdekes tapasztalat volt olyan téren, mit kénytelen bevállalni rengeteg ember, ráadásul nevetséges összegért”

– meséli. Elmondása szerint ő még egész jól bírta, hiszen eleve kötött időre ment oda. Inkább az viselte meg, hogy csupa olyan dolgozót látott, aki 10-20 éve ezt csinálja, teljesen megcsömörlött benne, de semmi alternatívája nincs a váltásra.

„Hozzájuk képest én szerencsés voltam, már az elején megmondtam, hogy valószínűleg 2-3 hónapot tudok vállalni, amit a főnököm is elfogadott.”

Utána felmerült, hogy alkalmaznák egy osztrák oltóközpontban, de ebből végül nem lett semmi. Időközben viszont Ausztriában is megnyitottak a vendéglátóhelyek, őt pedig visszavették abba a rendezvényhelyszínként működő várba Kőszeg közelében, ahol tavaly augusztustól októberig dolgozott.

„Úgy is váltunk el ősszel, hogy amint lehet, várnak vissza. Egyelőre persze csak takaréklángon tudunk működni, mert bár az étterem üzemel, rendezvényeket még nem lehet tartani” – teszi hozzá.

Ennek ellenére bizakodó, ami rá is fér, a tartalékait ugyanis teljesen felélte: úgy becsüli, 10 ezer eurónál nagyobb összeggel csappant meg a megtakarítása a lezárások alatt.

„Nagyon bízom benne, hogy minden rendbe jön. Mindig pozitív beállítottságú voltam, úgy gondolom, hogy ennyi ember beoltásának meg kell, hogy legyen az eredménye. Ausztriában is szépen alakulnak a számok, meredeken csökken az aktív esetek száma. Ha belátható időn belül vissza tudunk állni a normál működésre, hosszabb távon is szeretnék itt maradni.”

„Harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek”

A Debrecenben élő Mónika 27 év vendéglátós tapasztalattal a háta mögött döntött úgy két éve, hogy itt az ideje a váltásnak: elment dolgozni egy postára, de alig 11 hónap után rájött, hogy nem az ő világa. Visszament volna pultozni, az éppen kitörő járvány azonban keresztülhúzta a számításait.

Az újranyitáskor végül egy gyerekkori ismerőse sörözőjében helyezkedett el, családias légkörben, bejelentve, szóval úgy tűnt, minden rendbejön. Pár hónappal később viszont következtek az újbóli szigorítások.

„Novemberben még megmaradt a munkaviszonyom, de amikor egy hónappal később meghosszabbították a lezárást, már felhívtak, hogy a nyitás után várnak vissza, addig viszont nem tudnak fizetést adni” – mesélte legutóbb.

Ezután rengeteg helyre beadta a jelentkezését, de hiába. Összesen közel fél évet töltött otthon, míg nagyjából másfél hónapja sikerült elhelyezkednie egy családi kisboltban. Másodállásként megtartotta a vendéglátást is, az viszont már nem volt opció, hogy csak erre építsen.

„A korábbi helyemre valóban visszavártak, de egyszerűen nem mertem bevállalni, hogy mindent erre tegyek fel, és esetleg jöjjön egy újabb lezárás, amikor megint otthon kell ülnöm fél évig” – magyarázza.

Szerinte nagyon sokan gondolkodnak ugyanígy a szakmában. Ő már korábban is kipróbálta magát bolti eladóként, de végül visszatért a vendéglátásba. Most viszont úgy látja, többé nem azt kell nézni, mit szeret az ember, hanem azt, mi nyújt stabilitást.

„Éles váltás volt, fizikálisan teljesen másképp terhel meg, de szeretem. Ugyanúgy emberekkel foglalkozom és odafigyelek a vevőkre, még ha nem is állhatok melléjük kávézni, mint eddig, hiszen más a munka jellege.”

A boltban heti 3 napot tölt nyitástól zárásig (ez több mint 8 óra, így kiad egy főállást), mellette megy a sörözőbe havi néhány nap erejéig, de inkább csak a hangulat kedvéért.

„Legyünk őszinték, a kereskedelemben most már jobban lehet keresni, mint a vendéglátásban, így nem is annyira a pénz miatt járok vissza. Nekem ez a szívem csücske, de döntöttem: kétszer belecsúsztam, harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek. Teljesen elengedni viszont nem szeretném” – összegez Mónika, hozzátéve: minden nehézség ellenére úgy gondolja, pozitív irányba fordult az élete.

„A munkáltatók nagy része vissza se jelzett”

„Amikor utoljára beszéltünk, egy logisztikai cégnél címkéztem. Ez a munka nem sokkal később befejeződött, utána beajánlottak egy partnerükhöz, ami az addigi alkalmival szemben szerződéses munka volt, de összesen egy hónapig bírtam” – meséli Orsi, aki 2017-től tavaly december elejéig felszolgáló volt egy nyugat-magyarországi szállodában. Hosszas bizonytalanság után végül november 7-én, tehát még épp a korlátozások bejelentése előtt kapta meg a felmondását. Rajta kívül akkor pár héten belül több tucat kollégáját is elküldték, az összes alkalmazott nagyjából fele került az utcára.

A szakmájában hiába próbált elhelyezkedni, négy műszakos gyári munkát ugyan kapott volna, azt viszont egyáltalán nem érezte testhezállónak. Ezután jött mentőövként a címkeragasztás, amit hosszas gondolkodás után mégis elvállalt.

„Akartam adni egy esélyt a gyári közegnek, különösen azután, hogy lejárt a munkanélkülim, de nem tudtam megszokni. Teljesen más világ, hiába próbáltam beilleszkedni. Végül április elején felmondtam.”

Ekkor már csak pár hét volt hátra a terasznyitásig, amivel egy időben alkalmi bejelentéssel el tudott helyezkedni egy ismerőse vendéglőjében, jelenleg is itt dolgozik.

Oltásra szinte az elsők között jelentkezett, bár ez végül egyik állásinterjún se került szóba, de így is örül neki, hogy túl van rajta.

A munkáltatók nagy része mellesleg vissza se jelzett arról, megkapta-e az önéletrajzát. Eredeti munkahelyétől, a szállodától viszont megkeresték, a tervek szerint a napokban ülnek le egyeztetni arról, folytathatja-e náluk.

„Az elmúlt hányattatott hónapok után örömhír, és egyfajta biztonsági hálót is ad, hogy számolnak velem. Addig is folytatom az alkalmi munkát, de bízom benne, hogy visszamehetek hozzájuk, ez lenne a legideálisabb kimenetel.”

Úgy látja, hogy őrületes munkaerőhiány jön a vendéglátásban, és mivel jelenleg nincs olyan terület, ahova szívesen váltana, marad. Tisztában van vele, hogy ez kockázatos is lehet, például egy esetleges negyedik hullám okozta újabb lezárás esetén, de annyira szereti csinálni, hogy bevállalja a rizikót.

„Az elmúlt 5 hónap arra mindenképp jó volt, hogy kipróbáljak jó néhány másik munkakört és rájöjjek, hogy ha nagyon kellene, fejet tudnék hajtani, beállva a sorba. De nem szeretnék.”

„Muszáj nyitni a magyarok felé, a külföldiekre idén még nem lehet alapozni”

Sík András 30 éve dolgozik a vendéglátásban, ennek több mint felében vezetői pozíciót töltött be. Korábban többek között a Citadella Étterem, a Pilvax Bisztró, a Centrál Kávéház és Étterem, illetve a Hot Stone Steak House üzletvezetője volt, utóbbival a Tripadvisor budapesti rangsorában kategóriaelsők lettek. Innen igazolt át a Fővám téri Up & Down étterembe tavaly tavasszal, gyakorlatilag a karantén kezdetével egy időben.

Hat napot tudott eltölteni az új helyen, amint a kihirdették a korlátozásokat, azonnal bezártak. Az első hullámot ki tudták húzni elbocsátások nélkül, nyár végén azonban már látszott, hogy egyhamar nem áll vissza a túléléshez szükséges forgalom, így elkezdték leépíteni a személyzetet. Bő egy hónappal az újbóli szigorítás előtt mindenkit elküldtek, András mellett még 11 ember vesztette el a munkáját.

Ezután rengeteg helyre jelentkezett a szakmán belül, de lényegében az esélytelenek nyugalmával. November elejétől karácsonyig egy játéknagykerben volt felelős a beszerzett áru szétosztásáért, majd újabb munkanélküli hónapok következtek.

Április elején kapott egy megkeresést: felkérték, hogy a nyitásra készülődve dolgozza ki két (ugyanahhoz a tulajdonoshoz tartozó) étterem stratégiáját. Főleg a gazdasági rész, a kapcsolatrendszer és a kommunikáció tartozott ide.

A forgalom egyelőre nagyon visszafogott, elmondása szerint látszik, hogy rengetegen kerültek nehéz anyagi helyzetbe, valamint a védettségi igazolvány körüli mizéria is sokakat elriaszt. Ugyanakkor sorra jönnek az érdeklődések esküvőkre és egyéb rendezvényekre, tehát remélhetőleg csak idő kérdése, hogy javuljon a helyzet.

A legnagyobb kihívást jelenleg a személyzetkeresés jelenti. Az órabérek rettentően elszálltak az újranyitás óta, sok étterem irreális összegekkel próbálja magához vonzani a munkaerőt, még úgy is, hogy ezt adott esetben csak néhány hónapig tudják kigazdálkodni. Így viszont elszippantják az embereket a normális – tehát kevesebb, de hosszú távon is tartható – pénzt fizető helyektől.

„Sokan teljesen hátat fordítottak a szakmának, más területekről viszont érkeznek olyanok, akiknek egyáltalán nincs rutinjuk, de mivel ugyanúgy elvesztették a munkájukat, ki akarják próbálni magukat a vendéglátásban. Ez sajnos óhatatlanul színvonalcsökkenéssel jár” – sorolja a kihívásokat.

Ami a külföldi turizmust illeti, ez a nyár szerinte már ugrott, a legfőbb feladatuk most az, hogy minél inkább alkalmazkodjanak a magyar ízléshez és pénztárcákhoz. Az étlapjukat ezért populárisabb fogásokkal bővítik és az árakat is próbálják csökkenteni.

András egyelőre nem tervez váltani, de azért nyitott szemmel jár, és a korábban említett saját vállalkozás ötletét sem felejtette el. Annál is inkább, mivel most főleg otthonról dolgozik, így nagyon hiányzik neki az éttermi közeg és az ezzel járó nyüzsgés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kiss-Benedek József: A magyar kormány sohasem fogja beismerni, hogy kémeket küldött Ukrajnába
A körülmények azonban arra utalnak, hogy amit az ukránok állítanak, igaz lehet – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki három évtizeden át dolgozott a katonai hírszerzésnél. Mivel Ukrajnában hadiállapot van, az elfogott házaspár súlyos büntetésre számíthat.


Pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat közleménye szerint lelepleztek egy magyar katonai hírszerzés által működtetett kémhálózatot, amelynek célja az ukrán védelmi rendszerek feltérképezése volt. Az ügynökség szerint a hálózat két tagját őrizetbe vették, és azt állítják, hogy közvetlenül a magyar hírszerzés megbízásából dolgoztak.

Az SBU szerint nemcsak az S–300-as légvédelmi rakétarendszerek pozícióira volt kíváncsi Budapest, hanem azt is vizsgálták, hogyan reagálna a lakosság, ha magyar katonák vonulnának be Kárpátaljára. A magyar kormány visszautasította az állításokat, lejáratókampányról beszél, és válaszként kiutasított két ukrán diplomatát, akik Szijjártó Péter szerint fedésben dolgozó ukrán kémek voltak. Az ukránok erre szintén kiutasítottak két magyar diplomatát. Igaz lehet az ukránok állítása, azaz valóban magyarok kémkednek Ukrajnában? Erről beszélgettünk Kiss-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel, a Katonai Felderítő Hivatal nyugállományú ezredesével.

– Elképzelhető, hogy valóban magyar hírszerzők dolgoztak Ukrajnban?

– Úgy gondolom, hogy ennek van némi alapja. Különben miért utasított volna ki a külügyminisztérium két ukrán diplomatát? Elég nyilvánvalóan kémkedésről van szó, ami azt jelenti, hogy a magyarok indították, és ebben nagy valószínűséggel magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok érintettek. Két fő, állítólag egy család, tehát férj és feleség. Őket őrizetbe vették. Folyik a kihallgatásuk, vagy tesznek vallomást, vagy nem. Nyilván hosszabb időn keresztül végezték ezt a tevékenységet, és az is valószínűsíthető, hogy egy jó ideje már figyelik őket az ukránok.

– Mennyire bevett dolog, hogy nem ellenséges szomszédos országba kémeket küldjön egy állam?

– Teljesen bevett dolog, gyakorlat.

– Az is lehet, hogy Magyarországon például szlovák kémek dolgoznak?

– Nem biztos, hogy szövetségen belül kémkednének, de Ukrajna nem szövetséges ország, és itt azért egy háborúban álló országról van szó. Ezzel kapcsolatban vannak hírigényei a magyar hírszerző szolgálatoknak is, akik ezt végrehajtották.

– Előfordulhat, hogy más NATO-szövetségesek is rádolgoznak az ukránokra?

– Nem hiszem, hogy ebben a stílusban dolgoznának, de mi szomszédok vagyunk. A NATO-n belül sem Portugália feladata az, hogy információkat gyűjtsön Ukrajnáról.

– Az ukránok szerint a kémhálózat tagjai azt is megpróbálták felmérni, hogyan fogadná a lakosság, ha esetleg magyar csapatok lépnének ukrán földre.

– Ez szerintem már inkább politika. Ez a politikai hírszerzés kategóriájába tartozik. Nyilván felmérik ezeket a dolgokat, politika megrendelésére a hírszerzés gyűjt olyen adatokat, amire a politika kíváncsi.

– De milyen céllal gyűjthet ilyen adatokat, hiszen a magyar kormány azt hangsúlyozza, hogy nem akarnak belesodródni a háborúba?

– Egy dolog az, hogy mit hangsúlyoz, egy másik dolog a valóság. A kommunikáció és a valóság nem feltétlenül esik egybe. Attól, hogy mi barátok vagyunk, attól még kíváncsiak lehetünk arra, hogy a másik oldal különböző dolgokat hogyan képzel el, pláne egy háborús helyzetben.

– Előfordulhat, hogy a valódi megrendelő nem is a magyar kormány?

– Azt nem hiszem, hogy ne a magyar kormány lenne a megrendelő.

– Vannak olyan spekulációk, hogy inkább orosz érdek ilyen módon kémkedni.

– Spekuláció lehet, de akik végrehajtották, az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a magyar kormányhoz kötődnek, és nem máshoz.

Hogy aztán ezt a magyar kormány továbbadja-e, azt nem tudom, de a helyzet az, hogy itt inkább a magyar érdekeknek megfelelő adatgyűjtés folyik.

Nem hiszem, hogy nekünk kellene az ukránok ellen hírszerzési adatokat gyűjteni közvetlenül a határ mentén az oroszok részére, akik egyébként meglehetősen otthon vannak Ukrajnában.

– De nekünk mi érdekünk van abban, hogy olyan adatokat gyűjtsünk, hogy milyen fegyverzet található Kárpátalján?

– Szomszéd országról van szó, és azért kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van ott pontosan. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a szomszédos országban.

Ez a katonai hírszerzés feladata. Amiben benne van az is – ez teljesen természetes –, hogy érdekel bennünket, milyen haditechnikai eszközök vannak a határ túloldalán.

– Az elhárításnak viszont az a feladata, hogy a kémeket elkapja. Ez most itt megtörtént. Mi várható? Őket elítélik, vagy kicserélhetik valakikre?

– Ezt nem tudom megmondani, ezt majd a bíróság fogja kimondani, de szeretném megjegyezni, hogy Ukrajnában hadiállapot van. Ez a cselekmény, ha ez megtörtént, ha igaz, akkor kémkedésnek minősül, és hadiállapotban ezeket nagyon súlyosan büntetik.

– Egy olyan ország, amelyik jelenleg élet-halál harcát vívja egy hatalmas ellenséggel szemben, miért jelentene veszélyt ránk? Okos dolog-e kémkedni vele szemben?

– A kémkedés a második legősibb mesterség a világon, folyik az békében és háborúban egyaránt. Vannak szervezetek, amelyeknek ez a feladata. A hírszerzési szolgálatokat azért tartják, hogy információkat szerezzenek az ország érdekének megfelelően. Az elhárításnak meg az a feladata, hogy megakadályozza ezeket. Tehát ezek dolgoznak. Hogy most ez erkölcsös-e, az egy teljesen más kérdés. Ha a kormányzatnak szüksége van rá, akkor természetesen igen.

– Ezek szerint a magyar kormányzatnak szüksége volt ezekre az adatokra?

– Ha a magyar kormány hajtotta végre, és ez igaz, akkor nyilvánvalóan igen. Ha nem, akkor lehet, hogy egy fake news, és lehet, hogy csak az ország lejáratását szolgálja, ezt én most nem tudom megmondani.

– Korábban azt mondta, hogy amit eddig tud, abból arra következtet, hogy ez valószínűleg igaz lehet.

– Nagyon úgy néz ki, hogy ez igaz lehet azok alapján, amik megjelentek különböző hírügynökségeknél.

– Mi alapján gondolja mindenképpen, hogy igaz? Én például ezt nem tudnám kihámozni.

– Én ezen a területen dolgoztam több mint 30 évet, tehát körülbelül ki tudom hámozni, hogy mi az, ami érdekes, és

ezek az adatok, amikről itt szó van, beleillenek a képbe.

– De ezt az ukrán elhárítás is tudja, és adott esetben tud ilyen ügyet kreálni.

– Hogyne tudnának. Azért mondom, hogy ha igaz, és nem egy kreátum. Csak ha az elhárítás ezeket az embereket már figyelte, nem beszélve arról, ha beismerő vallomást tesznek, akkor azért nem biztos, hogy azt kell mondani, hogy ez nem igaz.

– A magyar fél be fogja valaha ismerni, ha valóban kémkedés történt?

– Nem. Nem fogja beismerni, de az az ukrán bíróságot nem hiszem, hogy befolyásolja. Meglátjuk, hogy az ukránok milyen bizonyítékot tesznek közzé. Ha vannak terhelő bizonyítékok, és azokat elfogadja a bíróság, akkor onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mit mondanak a magyarok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: