SZEMPONT
A Rovatból

„Már nem azt kell nézni, mit szeretsz, hanem azt, mi nyújt stabilitást” – óriási munkaerőhiány jöhet a vendéglátásban

Vannak, akik visszatértek eredeti munkahelyükre az újranyitáskor, más viszont soha többé nem akar ebből a szakmából élni, akkora trauma volt neki az elmúlt bő egy év. Korábbi interjúalanyainkat kérdeztük meg újra.


Év elején több cikkben is foglalkoztunk az akkor már hónapok óta padlón lévő vendéglátással, illetve az ott dolgozók kilátásaival.

Igyekeztünk személyes történeteken keresztül bemutatni, milyen hatással volt a járvány azoknak az életére, akik sokszor több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött szembesültek vele: megtiltották nekik, hogy a munkájukat végezzék.

Az újranyitás után egy hónappal ismét megkerestük korábbi nyilatkozóinkat, hogy meséljék el, mi történt velük az eltelt időben. Bár mindannyian próbálnak optimisták lenni, abban is egyetértenek, hogy a teljes kilábalás még odébb van.

„Abszolút időjárásfüggő a forgalom”

„A teraszok nyitásakor mi is megnyitottunk, de az időjárás eddig nem igazán kedvezett nekünk. Hiába van nyitva a fedett rész is, a vendégeim között egyelőre nem sokan kérték a vakcinát, így oda nem engedhetem be őket. És mivel mindenki a társaság miatt jár kocsmába, még a kevés oltott vendég is a teraszt választja, hogy a többiek között lehessen” – meséli a falusi kocsmát üzemeltető Anita.

A forgalma egyelőre teljesen az időjárástól függ: amikor süt a nap és meleg van, nagyon jól alakul, ha viszont hideg van és esik, vagy erős szél fúj, a nullához közelít. Különösen igaz ez hónap vége felé, amikor egyébként is elfogy az emberek pénze.

A fentiek miatt egy héten belül is óriási kilengések lehetnek. Ennek ellenére pozitívan áll hozzá: mint mondja, „örüljünk, hogy ennyit is kaptunk, megpróbáljuk ebből kihozni a maximumot.”

A tartalékai elég hamar elfogytak, januártól alkalmi munkákat vállalt és a családja segítségére támaszkodott. Azt még nem tudja megbecsülni, a kocsma bevételei hosszabb távon is fedezni fogják-e a megélhetését, de egyelőre ki tudja gazdálkodni a kiadásait.

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy alkalmazottat a költségek minimálisra szorítása miatt jelenleg csak hétvégén fizet, hétköznap reggeltől estig ő maga tartja a frontot. Ez természetesen nagyon fárasztó, de így marad a lehető legtöbb pénz a zsebében, ami most az elsődleges szempont.

„Bizakodó vagyok, szerintem a nehezén sikerült túljutnunk. Ha nem lesz újabb zárás, amiben nagyon bízom, lassan újra tudjuk majd építeni a korábbi forgalmat és vendégkört. Ugyanolyan biztos nem lesz, de hasonló talán lehet” – összegez, hozzátéve: tudja, hogy nincs egyszerű dolga, de annyi időt és energiát beleölt már, hogy semmiképp nem szeretné feladni.

„Szörnyű volt látni a megcsömörlött embereket, akik 10-20 éve ezt csinálják”

Az osztrák határ közelében élő Tímea legutóbb úgy fogalmazott: nem gondolta volna, hogy 20 év vendéglátás után az lesz az egyetlen alternatívája, elmenjen-e betanított gyári munkásnak havi 150 ezer forintért.

Végül tényleg erre kényszerült, két hónapig dolgozott egy gyárban váltott műszakokban.

„Nagyon érdekes tapasztalat volt olyan téren, mit kénytelen bevállalni rengeteg ember, ráadásul nevetséges összegért”

– meséli. Elmondása szerint ő még egész jól bírta, hiszen eleve kötött időre ment oda. Inkább az viselte meg, hogy csupa olyan dolgozót látott, aki 10-20 éve ezt csinálja, teljesen megcsömörlött benne, de semmi alternatívája nincs a váltásra.

„Hozzájuk képest én szerencsés voltam, már az elején megmondtam, hogy valószínűleg 2-3 hónapot tudok vállalni, amit a főnököm is elfogadott.”

Utána felmerült, hogy alkalmaznák egy osztrák oltóközpontban, de ebből végül nem lett semmi. Időközben viszont Ausztriában is megnyitottak a vendéglátóhelyek, őt pedig visszavették abba a rendezvényhelyszínként működő várba Kőszeg közelében, ahol tavaly augusztustól októberig dolgozott.

„Úgy is váltunk el ősszel, hogy amint lehet, várnak vissza. Egyelőre persze csak takaréklángon tudunk működni, mert bár az étterem üzemel, rendezvényeket még nem lehet tartani” – teszi hozzá.

Ennek ellenére bizakodó, ami rá is fér, a tartalékait ugyanis teljesen felélte: úgy becsüli, 10 ezer eurónál nagyobb összeggel csappant meg a megtakarítása a lezárások alatt.

„Nagyon bízom benne, hogy minden rendbe jön. Mindig pozitív beállítottságú voltam, úgy gondolom, hogy ennyi ember beoltásának meg kell, hogy legyen az eredménye. Ausztriában is szépen alakulnak a számok, meredeken csökken az aktív esetek száma. Ha belátható időn belül vissza tudunk állni a normál működésre, hosszabb távon is szeretnék itt maradni.”

„Harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek”

A Debrecenben élő Mónika 27 év vendéglátós tapasztalattal a háta mögött döntött úgy két éve, hogy itt az ideje a váltásnak: elment dolgozni egy postára, de alig 11 hónap után rájött, hogy nem az ő világa. Visszament volna pultozni, az éppen kitörő járvány azonban keresztülhúzta a számításait.

Az újranyitáskor végül egy gyerekkori ismerőse sörözőjében helyezkedett el, családias légkörben, bejelentve, szóval úgy tűnt, minden rendbejön. Pár hónappal később viszont következtek az újbóli szigorítások.

„Novemberben még megmaradt a munkaviszonyom, de amikor egy hónappal később meghosszabbították a lezárást, már felhívtak, hogy a nyitás után várnak vissza, addig viszont nem tudnak fizetést adni” – mesélte legutóbb.

Ezután rengeteg helyre beadta a jelentkezését, de hiába. Összesen közel fél évet töltött otthon, míg nagyjából másfél hónapja sikerült elhelyezkednie egy családi kisboltban. Másodállásként megtartotta a vendéglátást is, az viszont már nem volt opció, hogy csak erre építsen.

„A korábbi helyemre valóban visszavártak, de egyszerűen nem mertem bevállalni, hogy mindent erre tegyek fel, és esetleg jöjjön egy újabb lezárás, amikor megint otthon kell ülnöm fél évig” – magyarázza.

Szerinte nagyon sokan gondolkodnak ugyanígy a szakmában. Ő már korábban is kipróbálta magát bolti eladóként, de végül visszatért a vendéglátásba. Most viszont úgy látja, többé nem azt kell nézni, mit szeret az ember, hanem azt, mi nyújt stabilitást.

„Éles váltás volt, fizikálisan teljesen másképp terhel meg, de szeretem. Ugyanúgy emberekkel foglalkozom és odafigyelek a vevőkre, még ha nem is állhatok melléjük kávézni, mint eddig, hiszen más a munka jellege.”

A boltban heti 3 napot tölt nyitástól zárásig (ez több mint 8 óra, így kiad egy főállást), mellette megy a sörözőbe havi néhány nap erejéig, de inkább csak a hangulat kedvéért.

„Legyünk őszinték, a kereskedelemben most már jobban lehet keresni, mint a vendéglátásban, így nem is annyira a pénz miatt járok vissza. Nekem ez a szívem csücske, de döntöttem: kétszer belecsúsztam, harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek. Teljesen elengedni viszont nem szeretném” – összegez Mónika, hozzátéve: minden nehézség ellenére úgy gondolja, pozitív irányba fordult az élete.

„A munkáltatók nagy része vissza se jelzett”

„Amikor utoljára beszéltünk, egy logisztikai cégnél címkéztem. Ez a munka nem sokkal később befejeződött, utána beajánlottak egy partnerükhöz, ami az addigi alkalmival szemben szerződéses munka volt, de összesen egy hónapig bírtam” – meséli Orsi, aki 2017-től tavaly december elejéig felszolgáló volt egy nyugat-magyarországi szállodában. Hosszas bizonytalanság után végül november 7-én, tehát még épp a korlátozások bejelentése előtt kapta meg a felmondását. Rajta kívül akkor pár héten belül több tucat kollégáját is elküldték, az összes alkalmazott nagyjából fele került az utcára.

A szakmájában hiába próbált elhelyezkedni, négy műszakos gyári munkát ugyan kapott volna, azt viszont egyáltalán nem érezte testhezállónak. Ezután jött mentőövként a címkeragasztás, amit hosszas gondolkodás után mégis elvállalt.

„Akartam adni egy esélyt a gyári közegnek, különösen azután, hogy lejárt a munkanélkülim, de nem tudtam megszokni. Teljesen más világ, hiába próbáltam beilleszkedni. Végül április elején felmondtam.”

Ekkor már csak pár hét volt hátra a terasznyitásig, amivel egy időben alkalmi bejelentéssel el tudott helyezkedni egy ismerőse vendéglőjében, jelenleg is itt dolgozik.

Oltásra szinte az elsők között jelentkezett, bár ez végül egyik állásinterjún se került szóba, de így is örül neki, hogy túl van rajta.

A munkáltatók nagy része mellesleg vissza se jelzett arról, megkapta-e az önéletrajzát. Eredeti munkahelyétől, a szállodától viszont megkeresték, a tervek szerint a napokban ülnek le egyeztetni arról, folytathatja-e náluk.

„Az elmúlt hányattatott hónapok után örömhír, és egyfajta biztonsági hálót is ad, hogy számolnak velem. Addig is folytatom az alkalmi munkát, de bízom benne, hogy visszamehetek hozzájuk, ez lenne a legideálisabb kimenetel.”

Úgy látja, hogy őrületes munkaerőhiány jön a vendéglátásban, és mivel jelenleg nincs olyan terület, ahova szívesen váltana, marad. Tisztában van vele, hogy ez kockázatos is lehet, például egy esetleges negyedik hullám okozta újabb lezárás esetén, de annyira szereti csinálni, hogy bevállalja a rizikót.

„Az elmúlt 5 hónap arra mindenképp jó volt, hogy kipróbáljak jó néhány másik munkakört és rájöjjek, hogy ha nagyon kellene, fejet tudnék hajtani, beállva a sorba. De nem szeretnék.”

„Muszáj nyitni a magyarok felé, a külföldiekre idén még nem lehet alapozni”

Sík András 30 éve dolgozik a vendéglátásban, ennek több mint felében vezetői pozíciót töltött be. Korábban többek között a Citadella Étterem, a Pilvax Bisztró, a Centrál Kávéház és Étterem, illetve a Hot Stone Steak House üzletvezetője volt, utóbbival a Tripadvisor budapesti rangsorában kategóriaelsők lettek. Innen igazolt át a Fővám téri Up & Down étterembe tavaly tavasszal, gyakorlatilag a karantén kezdetével egy időben.

Hat napot tudott eltölteni az új helyen, amint a kihirdették a korlátozásokat, azonnal bezártak. Az első hullámot ki tudták húzni elbocsátások nélkül, nyár végén azonban már látszott, hogy egyhamar nem áll vissza a túléléshez szükséges forgalom, így elkezdték leépíteni a személyzetet. Bő egy hónappal az újbóli szigorítás előtt mindenkit elküldtek, András mellett még 11 ember vesztette el a munkáját.

Ezután rengeteg helyre jelentkezett a szakmán belül, de lényegében az esélytelenek nyugalmával. November elejétől karácsonyig egy játéknagykerben volt felelős a beszerzett áru szétosztásáért, majd újabb munkanélküli hónapok következtek.

Április elején kapott egy megkeresést: felkérték, hogy a nyitásra készülődve dolgozza ki két (ugyanahhoz a tulajdonoshoz tartozó) étterem stratégiáját. Főleg a gazdasági rész, a kapcsolatrendszer és a kommunikáció tartozott ide.

A forgalom egyelőre nagyon visszafogott, elmondása szerint látszik, hogy rengetegen kerültek nehéz anyagi helyzetbe, valamint a védettségi igazolvány körüli mizéria is sokakat elriaszt. Ugyanakkor sorra jönnek az érdeklődések esküvőkre és egyéb rendezvényekre, tehát remélhetőleg csak idő kérdése, hogy javuljon a helyzet.

A legnagyobb kihívást jelenleg a személyzetkeresés jelenti. Az órabérek rettentően elszálltak az újranyitás óta, sok étterem irreális összegekkel próbálja magához vonzani a munkaerőt, még úgy is, hogy ezt adott esetben csak néhány hónapig tudják kigazdálkodni. Így viszont elszippantják az embereket a normális – tehát kevesebb, de hosszú távon is tartható – pénzt fizető helyektől.

„Sokan teljesen hátat fordítottak a szakmának, más területekről viszont érkeznek olyanok, akiknek egyáltalán nincs rutinjuk, de mivel ugyanúgy elvesztették a munkájukat, ki akarják próbálni magukat a vendéglátásban. Ez sajnos óhatatlanul színvonalcsökkenéssel jár” – sorolja a kihívásokat.

Ami a külföldi turizmust illeti, ez a nyár szerinte már ugrott, a legfőbb feladatuk most az, hogy minél inkább alkalmazkodjanak a magyar ízléshez és pénztárcákhoz. Az étlapjukat ezért populárisabb fogásokkal bővítik és az árakat is próbálják csökkenteni.

András egyelőre nem tervez váltani, de azért nyitott szemmel jár, és a korábban említett saját vállalkozás ötletét sem felejtette el. Annál is inkább, mivel most főleg otthonról dolgozik, így nagyon hiányzik neki az éttermi közeg és az ezzel járó nyüzsgés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A Külügyből kirúgott Ercsi Dániel a Partizánnak: Illés Boglárka államtitkár lejárató anyagot kért tőlem a TISZA-adóról
A 22 éves Dánielnek a próbaideje alatt kellett döntenie: teljesíti a pártfeladatot vagy repül. Azt mondja, olyan is előfordult, hogy az államtitkárok lájkjait kellett összesítenie.


A Partizánnak adott interjút Ercsi Dániel, a 22 éves fiatal, akit a próbaideje lejárta előtt öt nappal bocsátottak el a Külgazdasági és Külügyminisztériumból. Az interjúban részletesen beszélt a minisztériumban szerzett tapasztalatairól, a neki kiosztott pártpolitikai feladatokról, elbocsátásának körülményeiről és jövőbeli terveiről.

Az interjú elején Gulyás Márton felvetette Szikra Levente, az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettesének Facebook-posztját, amelyben az igazgatóhelyettes csodálkozását fejezte ki, hogy mit keres egy TISZA Párt-szimpatizáns, kormányváltást akaró fiatal a közigazgatásban.

„Szikra Levente ezzel szerintem tökéletesen definiálta, mit jelent az, hogy pártállam” - mondta erre Ercsi Dániel.

„Ha az ő véleménye szerint csak azok dolgozhatnak a közigazgatásban, illetve államigazgatásban – vagy bármilyen, a közt szolgáló intézményekben –, akik Fidesz-szimpatizánsok, vagy egyet kell érteniük a kormánnyal, akkor itt ne csak a minisztériumban dolgozókra gondoljunk, hanem például a tanárokra, a rendőrökre, az orvosokra, és még sorolhatnám” – fogalmazott. Állítása szerint Szikra logikája alapján mindenkinek, aki a közszférában dolgozik, a Fideszt kellene támogatnia.

Ercsi Dániel a kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkárságon dolgozott, amelyet Illés Boglárka vezet. Arra a kérdésre, hogy voltak-e rajta kívül más ellenzéki érzelműek is a közvetlen kollégái között, azt válaszolta, hogy erről nem tud nyilatkozni, mivel kevesen voltak és a politikai nézetekről nem beszélgettek. Ugyanakkor hozzátette, hogy a „nagy számok törvénye alapján” valószínűsíthető, hogy nemcsak a Külügyminisztériumban, hanem más minisztériumokban is vannak TISZA-szimpatizánsok.

Elmondása szerint munkaviszonya áprilisban kezdődött az államtitkárságon, ezt megelőzően pedig egy külképviseleten volt gyakornok. Arra a kérdésre, hogy miért pont a Fidelitas egykori elnöke, Illés Boglárka által vezetett, vélhetően erősen átpolitizált államtitkárságra került, azt felelte: „Ott volt szabad hely. Igazából ennyi.”

„Amióta önállóan tudok gondolkodni – és most nagyot mondok, hogy 2010, mert akkor 7 éves voltam, de tegyük fel –, valójában inkább 11-12 éves kortól, ebben a rendszerben nevelkedtem. Nem láttam alternatívát, ahogy sok fiatal sem” - tette hozzá később.

Munkakörét koordinációs referensként írta le, ami főként szakmai feladatokat jelentett, például háttéranyagok bekérését a szakmai főosztályoktól az államtitkár megbeszéléseihez, valamint kapcsolattartást a nagykövetségekkel.

Elmondása szerint azonban pártpolitikai feladatokat is kapott.

Példaként említette, hogy részt kellett vennie a „Nők a Párbeszédért Digitális Polgári Kör” (DPK) alakuló rendezvényének megszervezésében. Amikor Gulyás Márton rákérdezett, hogy ez a feladat nem volt-e összeegyeztethetetlen a munkakörével, Ercsi visszakérdezett: „Szerinted volt más választásom, más lehetőségem?”

A kabinetfőnök kérte fel a feladatra, hivatkozva a precíz munkavégzésére. Azt mondta, 22 éves, pályakezdő fiatalként, akinek a Külügyminisztérium egy álom megvalósulását jelentette, a próbaideje alatt nem tehette meg, hogy nemet mondjon, mert az valószínűleg azonnali elbocsátáshoz vezetett volna.

Beszélt egy másik, lelkiismereti dilemmát okozó feladatról is. Állítása szerint, amikor a Fidesz „bekapcsolta a kommunikációs gépezetét nagyobb volumenre”, az volt a dolga, hogy Illés Boglárka mellett az összes többi államtitkár Facebook-oldalát manuálisan átnézze, és egy táblázatba rögzítse, hogy a kötelezően kommunikált elemeket posztolták-e, és mekkora volt ezek elérése, hány megosztás, lájk érkezett rájuk.

A beszélgetés során szóba került az a külügyi forrásokból származó információ, miszerint Ercsi legvitatottabb politikai feladata egy háttéranyag elkészítése volt Illés Boglárkának, az úgynevezett „TISZA-adó” külügyi dolgozókra vonatkozó hatásairól.

Ercsi Dániel megerősítette, hogy kapott ilyen feladatot. „Ez nem felkérés. Ezek a feladatkiosztások nem úgy működnek, hogy felkérnek rá, hanem mondják” – jelentette ki. Elismerte, hogy írnia kellett egy lejárató anyagot a TISZA Pártról, amely azt taglalta volna, hogyan érintené a diplomatákat és külképviseleti dolgozókat a Fidesz által kitalált „TISZA-adó”.

A feladathoz a minisztérium belső rendszeréből kellett adatokat kinyernie a juttatásokról, valamint a Fidesz által létrehozott tiszado.hu weboldal kalkulátorát kellett használnia. Bár az anyagot elkészítette, de csak a „minimumot” nyújtotta.

Úgy gondolta, hogy a próbaidő lejárta után, a véglegesítését követően már nagyobb mozgástere lett volna az ilyen jellegű feladatok elutasítására.

Elbocsátásának körülményeit felidézve elmondta, hogy az teljesen váratlanul érte. Október 17-én, egy pénteki napon, munkaidő vége előtt hívatta be Illés Boglárka. Az államtitkár közölte vele, hogy „kikerültek az adatai”, mert letöltött egy applikációt, „amit mindannyian tudjuk, kik fejlesztettek”.

Ercsi Dániel szerint egyértelmű volt, hogy a TISZA Párt applikációjáról van szó, amelyet elmondása szerint október 11-én töltött le. Ez felvetette benne a kérdést, hogyan kerülhettek ki az adatai már október 17-én, ha a nagy, 200 ezres adatbázis csak november elején vált nyilvánossá, ő pedig az október 6-i, 20 ezres adatbázisban még nem szerepelhetett.

„Lehetséges, hogy október 17-én az államnál már megvolt a 200 ezres lista?” – tette fel a kérdést.

Azt is furcsállotta, honnan tudhatott a minisztérium arról, hogy a magántelefonjára mit tölt le, mivel állítása szerint nem írt alá semmilyen papírt, ami feljogosította volna a munkáltatót a telefonja monitorozására.

„Ha azt tudják, mit töltöttem le a saját privát telefonomra, vajon mi mást tudnak? Látták, kikkel beszélgettem?” - tette fel a kérdést.

Elmondása szerint nem kért részletes magyarázatot az államtitkártól, mert meg akarta őrizni a méltóságát, és el akarta kerülni a vitát.

Kirúgása után Magyar Péter egyik fórumán is felszólalt. Erről azt mondta, az egy spontán döntés volt. „Az, hogy odamegyek, még nem jelentette azt, hogy fel is szólalok. Elmentem, motoszkált bennem ez a kérdéskör, de nem úgy mentem, hogy »na, én most felszólalok«” – idézte fel.

Határozottan tagadta, hogy a jelenet előre megrendezett lett volna. „Nem így volt. Teljesen esetleges. Hirtelen felindulásból eldöntött dolog volt. Én lepődtem meg a legjobban” – állította. A Magyar Péter által felajánlott gyakornoki álláslehetőségről az Európai Parlamentben és a TISZA külügyi munkacsoportjában való részvételről azt mondta, megtisztelőnek tartja, és valószínűleg élni fog a lehetőséggel, de hangsúlyozta, nem ez volt a célja a felszólalással, hanem a történetének bemutatása.

A jövőjével kapcsolatban elmondta, nem szeretne politikus lenni, de kormányváltást akar, és aktivistaként valószínűleg továbbra is részt vesz a TISZA Párt munkájában, például a párt újságjának terjesztésében.

Az interjú végén üzent a kortársainak, akik hasonló karrierdilemmákkal szembesülnek.

„Remélem, a kiállásommal sikerült bátorságot adni számukra is” – fogalmazott.

Felidézett egy személyes történetet, amikor 16-17 évesen édesanyja megkérdezte tőle, hogy elfogadna-e egy jó pozíciót a Fidesztől. Akkor nemmel válaszolt, mert úgy érezte, csak így tud a tükörbe nézni. Bár a Külügyminisztériumban végül elvállalt egy pozíciót, úgy érzi, sikerült megőriznie az integritását.

„Ezt tudom ajánlani mindenkinek – fiatalnak, idősebbnek –: mindig úgy döntsetek, hogy még a tükörbe tudjatok nézni. És ne féljetek” - üzente a Partizán műsorában.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kaiser Ferenc: Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni
Amerika és Oroszország olyan békefeltételet dolgozott ki, ami Ukrajna szerint elfogadhatatlan. Csakhogy egyre nehezebb helyzetben vannak, a fronton hiányoznak a katonák, a hátországot pedig óriási korrupciós botrány rázta meg.


​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​​

Egyre többet lehet tudni a legújabb orosz-amerikai béketervről, ami szerint Ukrajnának át kellene engednie a Donbaszt Oroszországnak, amit Amerika a Krímmel együtt elismerne orosz területként. A kiszivárgott információk alapján drasztikusan csökkentenék az ukrán hadsereg létszámát, betiltanának bizonyos nagy hatótávolságú fegyvereket, megtiltanák a külföldi csapatok ukrajnai állomásoztatását és az ukránok nem csatlakozhatnának a NATO-hoz. Emellett feloldanák az Oroszország elleni szankciókat és leállítanák a háborús bűnök kivizsgálását. Cserébe Oroszország törvénybe iktatná, hogy nem támad további ukrán területeket, az Egyesült Államok és Európa pedig biztonsági garanciát adna az ukránoknak. A befagyasztott orosz vagyonból 100 milliárd dollárt az ország újjáépítésére költenének, amihez Európa is hozzátenne ugyanennyit. Ukrajna máris jelezte, hogy mindez számára elfogadhatatlan.

Csakhogy a katonai helyzet az ukránok szempontjából egyre rosszabb, és Zelenszkij a legnagyobb korrupciós botránnyal küzd, ami elnöksége alatt kirobbant. Az Energoatom állami atomenergetikai vállalatnál közel 100 millió dollárt oszthattak vissza. Gyanúsított lett, majd külföldre menekült Zelenszkij korábbi üzlettársa, belebukott az ügybe az igazságügyi és az energiaügyi miniszter, és már Ukrajna második emberének a széke is inog. A botrány Ukrajna nemzetközi hitelességét is kikezdte. A lehetséges következményekről, és a háború mostani állásáról Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kérdeztük.

— Ukrajnát egy masszív korrupciós botrány rázta meg. Ez egészen Zelenszkijig érhet el. Mennyire befolyásolja ez az ukrán állam működését, különös tekintettel a háborúra?

— Nyilván jelentősen. Az információk alapján a katonák morálja is megszenvedte ezt, mert szembesülniük kellett azzal, hogy ők a fronton az életüket, testi épségüket, mentális egészségüket kockáztatva védik a hazát, miközben a vezetők a hátuk mögött szétlopják az országot.

Ez egyes források szerint ez növelte a dezertálók arányát is, mert komolyan felvetődik a kérdés a katonákban: értük haljak meg?

Ez az egész ukrán társadalmat is megrázta, és a fegyveres erők harcképességére is hatással van. Ukrajna nagyrészt külföldi támogatásoktól függ. Most már gyakorlatilag egyáltalán nem érkezik amerikai támogatás, tehát az EU-s pénzügyi és katonai támogatás az, ami maradt, ami lehet, hogy úgy EU-s, hogy európai pénzből amerikai fegyvereket vásárolnak.

— Zelenszkij, mennyire érintett ebben a dologban?

— Erős a gyanú, hogy a környezetében sokan érintettek, és már ott tartunk, hogy a kabinetfőnök, Andrij Jermak távozása is felvetődött. Nem tenném tűzbe a kezem, hogy Zelenszkij tudta nélkül történt ez a dolog. Vélhetőleg volt rálátása néhány részletre, nyilván ez a botrány az ő presztízsének is sokat árt.

— Előállhat olyan helyzet, hogy Zelenszkij ebbe belebukik?

— Igen, de egyelőre még nem. Valószínűleg néhány jelentős tisztáldozattal, de meg tudja oldani Zelenszkij, hogy hatalomban maradjon.

— Kiszivárgott egy új amerikai béketerv, ami gyakorlatilag a Donbász és a Krím feladását jelentené Ukrajna részéről. Ezek kemény feltételek. Összefügghetnek-e az amerikaiak által előterjesztett békefeltételek ezzel a korrupciós botránnyal?

— Szerintem nem. Ennek a mostani csomagnak egy jelentős részéről már augusztusban, az alaszkai csúcson is egyeztettek, ez egy hosszabb tárgyalási folyamat során körvonalazódott.

Nem hiszem, hogy sok köze lenne a mostani ukrajnai belpolitikai helyzethez.

Az USA pontosan tudja, hogy az oroszokat kell leültetni a tárgyalóasztalhoz úgy, hogy meg is akarjanak egyezni, akkor lehet a leghatékonyabban lezárni ezt a konfliktust. Az oroszok leszereléséhez, pláne hogy most nyerésre állnak, komolyabb engedményeket kell tenni.

— Miből lehet arra következtetni, hogy az oroszok állnak nyerésre?

— A hadműveletek jellege megváltozott. Sokáig azt lehetett látni, hogy az oroszok legfeljebb egy helyen tudtak nagy erőkkel támadni. Most viszont több helyen támadnak jelentős erőkkel az arcvonalon, kihasználva, hogy az ukrán haderő kezd kifogyni a humán erőforrásokból. Az orosz oldalon jól látható élőerő-fölény van, amit börtönökből kikerült rabokkal és kényszersorozással próbálnak fenntartani. Tüzérségi lőszerfölényük is van, Észak-Korea is a beszállítójuk lett.

Ez oda vezet, hogy lassan, lépésről lépésre haladnak előre az oroszok. A hadászati kezdeményezés is az oroszok kezében van, és ezekből a sikeres támadásokból némi építkezést és területi gyarapodást is el tudtak érni.

Ez nem gyors tempó, de például most Pokrovszkot már birtokba vették, és más helyeken is támadnak. Az oroszok lassan, de biztosan az ukrán haderő meggyengítésére koncentrálnak.

— Arra gondol, hogy a tartós nyomás alatt egyszer csak összeroppan az ellenállás, mint az első világháború végén?

— Igen, főleg az ukrán erők kimerültsége miatt.

— Ha ez így van, racionális lenne az ukránok számára, hogy lenyelik a területi veszteségeket?

— Racionális lenne. Az ukránok egyébként már megegyeznének. Az a baj, hogy az oroszok nem. Itt az a különbség, hogy ha az oroszok nem folytatják a hadműveleteket, vége a háborúnak, de ha Ukrajna nem folytatja, akkor megszűnik létezni.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a négy megyénél megállnak, amelyeket már Oroszország részévé nyilvánítottak?

— Nem valószínű. Az oroszok már Dnyipropetrovszk megyében is bent vannak, ami nem része a deklarált négy megyének.

Valószínűleg nem állnának meg Donyeck és Luhanszk, illetve Herszon és Zaporizzsja határánál.

Szeretnék elvágni Ukrajnát a Fekete-tengertől, ami jelentősen megnehezítené az ország külkereskedelmét és ellátását.

— És így elérnék Moldovát is.

— Igen, ott van a szakadár Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (Transznisztria), mintegy 1500 fős orosz kontingenssel, ami ürügyet adhatna a beavatkozásra.

— Jelenleg ez a beékelt orosz bábállam eléggé tragikus helyzetben van gazdaságilag. Ha az oroszok nem érnek oda, össze is omolhat.

— Viszont Moszkvának érdeke, hogy fenntartsa a jelenlétét Transznisztriában. Illegális fegyverkereskedelmi központként is működik, és amíg létezik, Moldova nem csatlakozhat sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz. Ez orosz szempontból hasznos helyzet.

— Kivéve, ha Moldova lemond Transznisztriáról, így csatlakozhat az EU-hoz és a NATO-hoz.

— Igen, Maia Sandu, Moldova nemrég megválasztott elnöke már tett ilyen kijelentést. Moszkva reakciója erre nem volt túl lelkes, nyilván, mert célja, hogy függőségben tartsa Moldovát.

— Elképzelhető, hogy az oroszok a záhonyi határnál állnak csak meg?

— Nem valószínű, de teljesen kizárni sem lehet.

— Miért? Lehetséges, hogy egy kis Ukrajnát meghagynak? Mi lenne az értelme orosz szemszögből?

— Ukrajna nyugati része, amely sokáig nem volt a cári Oroszország része, nem is hagyományosan oroszbarát terület. Megtartani sokkal nehezebb lenne, mint a Fekete-tengeri partvidéket.

A modern világban nem képzelhető el népirtás, bár az oroszoktól nem áll távol, de eléggé megégtek Bucsa és Irpiny után.

— Mi a realitás az elkövetkező évre?

— Az orosz nyomás fennmarad, amíg az orosz haderő ki nem fárad. Komoly humán erőforrás- és utánpótlási problémáik vannak, de például Észak-Korea is a beszállítójuk lett. Amint már nem éri meg a katonai erő fenntartása, elképzelhető a tárgyalás. Ebben az USA lehet a közvetítő.

— Zelenszkij pozíciójáról már beszéltünk, de mi a helyzet Putyin pozíciójával? Mennyire tartható a helyzete?

— Az elbukott Prigozsin-puccs után a rendszer keményebben lép fel a belső ellenzékkel szemben. Jelenleg Putyinnak nincs valós alternatívája Oroszországban. Nem igazán van markáns politikai erő vagy szereplő, aki kihívója lenne Putyinnak.

— Esetleg a hadsereg? Egy puccs?

— Egy jobboldali puccs? A Prigozsin-puccs után a fegyveres erők vezérkarát is átvilágították, több tábornokot félreállítottak. Bár kicsi az esélye, inkább valószínű, hogy Putyin hatalmát nem fenyegeti senki és semmi.

— Az orosz–ukrán háború már lassan hosszabb ideje tart, mint a második világháború volt...

— A második világháború öt évig tartott, az első négyig. Most iszonyatosak a veszteségek mindkét oldalon, főleg az ukrán infrastruktúra és lakosság körében. Az ukrán polgári lakosságból legalább tízmillió ember menekült külföldre. Százezrek haltak meg, sok civil, milliók váltak hajléktalanná.

Ukrajna kezd kifáradni, főleg a nyugat-európai támogatások tartják egyben.

Amióta Trump-kormány van hatalmon, amerikai pénzügyi segély nem érkezett.

— A közvetlen amerikai segítség hiánya látszik is az ukrán katonai teljesítményen?

— Kevésbé, mert az európai támogatások volumene felugrott arra a szintre, mint amit korábban az USA és Európa együtt adott. Az európaiak megnövekedett szerepe Ukrajna támogatásában megakadályozza az összeomlást, feltéve, hogy nem fogynak ki teljesen az emberekből.

— Mi szükséges ahhoz, hogy erők tekintetében kiegyensúlyozottabb helyzet alakuljon ki. azaz mindkét fél azt érezze, ideje tárgyalni?

— Az oroszok szeretnék elérni az ukrán vezetők leváltását. Egy oroszbarát ukrán elnök beiktatása viszont nem valószínű. Bármi lesz Zelenszkij sorsa, a legvalószínűbb utódja Valerij Zaluzsnij volt vezérkari főnök. Zaluzsnij már 2023 októberében azt mondta, hogy meg kell egyezni az oroszokkal, az ukrán erők nem képesek már jelentős területeket visszafoglalni.

— Akkor lett volna alkalom a megegyezésre?

— Nem. Amíg az ukránok támadtak, ők nem akartak megegyezni. Most az oroszok komolyabb nyomást gyakorolnak Ukrajnára, bombázzák az infrastruktúrát. A lakosság morális ellenálló képességét is meg akarják roppantani, és sajnálatos módon nem is csinálják rosszul.


Link másolása
KÖVESS MINKET: