„20 év vendéglátós múlttal az egyetlen alternatívám, hogy elmegyek betanított gyári munkásnak havi 150 ezerért”
Pontosan három hónappal ezelőtt hirdette ki a kormány az azóta is hatályban lévő korlátozó intézkedéseket, amelyek értelmében a vendéglátóhelyek csak kiszállításra és elvitelre adhatnak ételt, a szállodák pedig kizárólag üzleti célú vendégeket fogadhatnak.
Előző cikkünkben vállalkozókat kérdeztünk arról, hogy érinti őket a helyzet, most pedig négy alkalmazott mesélte el, hogyan vált semmivé pillanatok alatt a megélhetésük.
„Az első hullámot még mindenki könnyebben kezelte, az őszi lezárások után viszont már nálunk is el kellett gondolkodnia a cégvezetésnek, hogyan tovább” – meséli Orsi, aki 2017-től tavaly december elejéig felszolgáló volt egy nyugat-magyarországi szállodában.
Ők végig nyitva maradtak, a tavaszi karantént követően pedig a nyár nagyon jól is alakult, a belföldi turizmus bőven kompenzálta a kiesett külföldi vendégeket. Október elejétől kezdett rohamosan romlani a helyzet, ekkor ugyan még bíztak valami csodában, de ez végül nem jött el.
„Szinte napról napra követték egymást az újabb verziók, hogy most akkor lesz leépítés, nem lesz, vagy majd valamikor később lesz. Ez a bizonytalanság volt a legidegölőbb az egészben” – idézi fel.
„Lélekben addigra már fel voltam készülve rá. Amikor behívtak és közölték, hogy ennyi, kicsit talán meg is könnyebbültem, hiszen legalább vége volt a lebegtetésnek.”
Persze a helyzete azóta sem lett kevésbé bizonytalan: a szakmájában hiába próbált elhelyezkedni, négy műszakos gyári munkát ugyan kapott volna, azt viszont egyáltalán nem érezte testhezállónak.
2017 előtt bolti eladóként dolgozott, ehhez visszatérni nem lett volna ellenére, de ilyen lehetőséget nem talált. Elmondása szerint még a karácsony előtti csúcsidőszakban is inkább tanulókat hívtak be, hogy ezzel is spóroljanak, a hozzá hasonló tapasztaltabb jelentkezőknek esélye se volt.
Alkalmi munkaként jelenleg címkéket ragaszt egy nemzetközi cégnél, valamint jelentkezett több kertészethez is – bízik benne, hogy a tavasz közeledtével talán akad olyan pozíció, amire alkalmazni tudják. Közben persze lazításokig is vágja a centit.
„Ha félreteszem a médiából áradó rémhíreket, abban reménykedem, hogy talán húsvét környékén már megindul valami. Nagyobb áttörésre viszont június előtt aligha van esély.”
Bár a járványveszélyt nem vitatja, azt már sokkal kevésbé tudja elfogadni, hogy miközben a vendéglátást bedöntötték, a plázákba miért mehetnek embertömegek úgy, hogy csak a maszkviselést tették nekik kötelezővé.
Sík András 30 éve dolgozik a vendéglátásban, ennek több mint felében vezetői pozíciót töltött be. Korábban többek között a Citadella Étterem, a Pilvax Bisztró, a Centrál Kávéház és Étterem, illetve a Hot Stone Steak House üzletvezetője volt, utóbbival a Tripadvisor budapesti rangsorában kategóriaelsők lettek. Innen igazolt át a Fővám téri Up & Down étterembe tavaly tavasszal, gyakorlatilag a karantén kezdetével egy időben.
– idézi fel. Mivel az elhelyezkedésből adódóan a vendégeik 70-80 százaléka külföldi volt, a nyár eleji újranyitáskor át kellett gondolniuk az üzleti tervüket, hogy a hazai vendégeknek is vonzóbbá váljon az étterem. Csökkentettek az árakon és populárisabb fogásokat vettek fel az étlapra, de persze ez csak egy bizonyos pontig volt lehetséges, a kockás terítős miliőhöz túl extravagáns volt a hely.
Az első hullámot ki tudták húzni elbocsátások nélkül, augusztus végén, a határzár bejelentésekor azonban már látszott, hogy egyhamar nem áll vissza a túléléshez szükséges forgalom, így elkezdték leépíteni a személyzetet. Szeptember 28-án – tehát bő egy hónappal az újbóli korlátozás előtt – pedig teljesen bezártak.
Ezzel András mellett még 11 ember vesztette el a munkáját, ráadásul mindössze egy nappal korábban értesítették őket, hogy másnap már nem kell bemenniük.
Azóta állást keres, rengeteg helyre küldte el önéletrajzát, de szinte az esélytelenek nyugalmával: mint mondja, ez nem az a szituáció, amikor tolonganak a vendéglátóhelyek az új dolgozókért.
„Gond nélkül lejjebb adtam volna a fizetési igényemből is, de így se adódott semmilyen lehetőség. Így november elejétől karácsonyig egy játéknagykerben voltam felelős a beszerzett áru szétosztásáért. Teljesen más, mint amit eddig csináltam, de jobb híján muszáj volt elvállalnom” – meséli. Azóta viszont megint nincs munkája.
Szerinte aki azt állítja, hogy számítani lehetett ilyen szintű törésre az iparágban, az hazudik. „A steakhouse-ban annyira dübörgött még a tavaly január-február is, hogy meg se fordult a fejünkben, hogy rövidesen minden összeomlik.”
A jövővel kapcsolatban mindenesetre optimista: kapcsolatban áll több utazási irodával is, akik azt mondták neki, hogy május végére már több külföldi turistacsoportot lefixáltak.
Az Up & Down-ba viszont szinte biztosan nem mehet vissza, mivel egyelőre nincs tervben az újranyitás, még a lazítások után sem. Ettől függetlenül mindenképp szeretne a szakmában maradni, de az is benne van a pakliban, hogy párjával vidékre, esetleg a Balatonhoz költöznek és ott indítanak saját vállalkozást.
