Tompos Márton: Tudjuk, hogy a Fidesz minden javaslatunkat lesöpri, de így is van értelme a parlamenti munkának
Az előválasztáson ugyan kikapott DK-s ellenfelétől, listáról azonban bekerült a Parlamentbe Tompos Márton, a Momentum 33 éves politikusa, aki az utóbbi időben főként álhírek leleplezésével és korrupciós ügyek felderítésével építette saját imázsát. Megkérdeztük, be fog-e járni az ülésekre, mit gondol pártja szerepéről az ellenzéken belül, de azt is elmondta, lehet-e szerinte Gyurcsánnyal összefogva bármikor a jövőben választást nyerni.
– Két hete vette fel a mandátumát. Mik az eddigi benyomásai a parlamenti munkáról?
– Már akkor tudtuk, amikor csak készültünk oda, hogy nem a Parlamentben fognak eldőlni a fontos kérdések, hiszen a Fidesz teljesen kiüresítette az ottani munkát. Másoktól hallani és olvasni is kiábrándító, hogy valóban fontos kezdeményezések csak azért pattannak le a törvényalkotási bizottság faláról, mert ellenzéki képviselő adta be őket, de átélni még inkább az.
– A Momentum elég nagy kanyart tett meg az alakuló ülésen való részvétel vagy bojkott tárgyában. Ön mit gondol a Hadházy Ákossal folytatott vitáról, és miért tette le az esküt?
– A dilemmánk végig az volt, van-e értelme úgy beülni, hogy nincs valódi döntési helyzete az ellenzéknek, hiszen mindenben a Fidesz mondja ki az utolsó szót. A másik oldalon viszont az építkezés áll: a frakciónak köszönhetően annyi erőforráshoz jutunk, ami elképesztő ugrás ahhoz képest, hogy eddig évi néhány tízmillió forintból működtünk. A pénzt pedig arra használhatjuk, hogy országszerte még több helyre jussunk el, még több emberrel tudjunk beszélgetni, még több helyi közösséget tudjunk támogatni. Ehhez viszont le kellett tennünk az esküt.
– Hadházy azzal érvelt, hogy ezt hozzá hasonlóan később is meg lehetett volna tenni, akkor nem kellett volna végighallgatni, amint elmondják, hogy a választás szabad és tiszta volt.
– Ezt a részt mi is kihagytuk, hiszen az eskütétel után közvetlenül kivonultunk a teremből. Ha az esküt se tesszük le, az azzal a kockázattal járt volna, hogy legközelebb talán csak szeptemberben vagy októberben kapunk lehetőséget rá. Ákos a saját szempontjából nézi ezt a kérdést, ami teljesen legitim, nekünk viszont a párt érdekeit is szem előtt kellett tartanunk. De mi is különbséget teszünk aközött, mely pozícióknak van értelme és mik azok, amik tényleg csak díszpozíciók. Jegyzői, bizottsági elnöki és alelnöki posztokat nem vállalunk, tagságot viszont igen: úgy gondoljuk, hogy ha beülhetnénk mondjuk a külügyi, a honvédelmi, vagy a nemzetbiztonsági bizottságba, ott azért lehetne érdemi munkát végezni.
Nem azért, mert beleszólhatunk a döntésekbe, de legalább információhoz jutunk és megmutathatjuk az embereknek, hogy foglalkozunk ezekkel a témakörökkel. Kövér László ugyanakkor épp az említett három bizottságban nem biztosított nekünk helyet, így ebben is megakadályozott bennünket.
– Tehát akkor hiába csak „futottak még” kategóriájú bizottságokban kaptak helyet, ettől függetlenül azokba is beülnek. Miért?
– Abban azért hiszek, hogy például a fenntartható fejlődés bizottságában Orosz Anna már azzal fontos munkát végez majd, hogy beviszi egy civil szervezet vezetőjét, vagy napirendre veteti az általa képviselt témákat. Az is sokat számít, ha egyáltalán bekerülnek a köztudatba ezek a dolgok.
– Ön a nemzetbiztonsági bizottságot célozta meg, végül azonban a mentelmibe került, ami tényleg nem sokkal több szimpla kifizetőhelynél.
– Ez egy jogos dilemma, és a frakcióval abban maradtunk, hogy a képviselői alapbéren felüli fizetést is az építkezésre, az emberek képviseletére fogjuk fordítani. Még nem dőlt el, hogy egy nagy közös alapot hozunk létre, a párt rendelkezésére bocsátjuk, hogy ők rendelkezzenek vele, vagy valami más sorsa lesz, ezt valószínűleg a következő elnökség határozza majd meg a tisztújítás után.
– Mi a helyzet a további parlamenti ülésekkel? Be fognak járni annak ellenére is, hogy az imént elismerte, nincs sok értelme?
– Hadd válaszoljak egy párhuzammal. Az utóbbi időben sokat foglalkozom álhírek leleplezésével, az erről szóló posztjaim alatt pedig rendszeresen megjelennek olyan kommentelők, akik vagy trollkodnak, vagy más a véleményük az adott témáról és ezt keresetlen stílusban a tudtomra is adják. Gyakran kérdezik tőlem, miért reagálok az ilyen hozzászólásokra, amikor messziről látszik, hogy egyáltalán nem konstruktívak. Valójában én se hiszem, hogy meg tudom őket győzni, ugyanakkor fontos, hogy a passzív olvasónak megmutassam, nem lehet szétverni ezeket a posztokat azzal, hogy megjelenik egy sarkos ellenvélemény.
Szerintem már ezért megéri csinálni.
– Kérdés, kikhez jutnak el ezek a felszólalások. Jakab Péter harsány videói tarolnak, de visszafogott, érvekre épülő stílussal aligha lehet sok embert elérni.
– A Jakab-féle irányba nem mennék el, hiszen ő saját bevallása szerint is egy miskolci melós stílusát képviseli. Persze tudom, hogy ezzel a módszerrel jóval nagyobb az esély arra, hogy egy üzenet célba érjen, de nekem olyan a személyiségem, amilyen, és nem szeretném megjátszani magam a nagyobb népszerűség kedvéért.
– A Momentum képviselői tehát rendszeresen részt vesznek és fel is szólalnak majd az üléseken?
– A rendszerest nem jelenteném ki, de az biztos, hogy használni fogjuk ezeket az eszközöket, a nyilvánosságot és a frakcióval járó erőforrásokat is.
Minden képviselőnk felé ez az elvárás, nekem a következő két hétre legalább három ilyen vidéki program van leszervezve.
– Ön miért lett képviselő, mit tett azért, hogy befutó helyet kapjon a listán?
– Nagyon sok mindent csináltam a Momentumban már a NOlimpia kampány óta. Az elején a XYZ nevű videoblogot vittem, majd megalapítottam a VII. kerületi szervezetet és a Korrupcióvadász munkacsoportot, tavaly pedig szóvivő is lettem. Nálunk a küldöttek szavaznak a sorrendről, és a munkám és gondolataim elismertsége lehetett a döntő: láttak a tévében, hallottak a rádióban, többeknek tetszett, amit mondtam, illetve elismerték a fent említett, korábbi munkáimat.
– A Momentum életében mekkora mérföldkő, hogy bekerültek egy ilyen összetételű parlamentbe? Mi fog változni a sokkal több anyagi forráson túl?
– Nyilván komolyabban vesznek bennünket, az MTI lehozza majd a közleményeinket, és vannak egyéb adminisztrációs, erőforrásbeli dolgok is, ami nemcsak pénz. De az, hogy eddig volt nagyjából 40 millió forintunk évente, mostantól pedig közel 1 milliárd, tényleg nagyságrendbeli különbséget jelent. Aminek a jelentős részét persze szintén a vidéki építkezésre kell fordítani.
– Hogyan tudják garantálni, hogy ez a közpénz tényleg jó célokra megy majd, nem mondjuk indokolatlanul magas fizetésekre költik, vagy valaki simán elteszi?
– Ez talán meglepő lehet, de a Momentum legnagyobb kritikusa maga a Momentum.
Olyan szintű belső immunrendszere van a pártnak, hogy ha valaki ügyeskedni próbálna, nagyon gyorsan a párton kívül találná magát, és valószínűleg eljárás is indulna ellene – nemcsak etikai, rendőrségi is. Hatalmas kontroll van a szervezeten belül, a küldöttgyűlésünk, a szervezetünk a legapróbb hibákra is odafigyel, ez az ellenőrzési mechanizmus szerintem elég garancia a tiszta működésre.
– Mit kell tudni a Korrupcióvadász munkacsoportról? Hogyan alakult, milyen eredményeket ért el eddig?
– Tóth Endre képviselőtársam javasolta 2020 nyarán, miután a kispesti korrupciós ügyek feltárásában is segítettem helyi képviselőnknek, Paróczai Anikónak, hogy szervezettebbé is tehetnénk ezt a tényfeltáró munkát. Engem tettek meg vezetőnek, a feladatunk az volt, hogy ha kaptunk egy bejelentést valamelyik emberünktől egy gyanús sztoriról, utána mentünk. Foglalkoztunk TAO-ügyekkel, a kormány külföldi ingatlanvásárlásaival, de legjobban a maláj lélegeztetőgépek ügyével sikerült átütnünk az országos média ingerküszöbét. A képviselővé választásom után lemondtam a munkacsoport vezetéséről, mert már nem férne bele az időmbe, de nagyon remélem, hogy nélkülem is hasonló intenzitással folytatják.
– Az álhírek leleplezésébe miért állt bele?
– Ez szorosan összefügg a korrupció elleni küzdelemmel, mivel bevett stratégia, hogy a különféle gyanús ügyeket álhírekkel, dezinformációval, zavarkeltéssel fedik el. Emellett közelebbről is megismerkedtem az OSINT (Open-Source Intelligence, vagyis nyílt forrású adatgyűjtés) módszerrel, és azt láttam, hogy a magyar közösségi médiában olyan sztorik terjednek, amelyeket tényleg néhány kattintással cáfolni lehet.
Rettentően primitív dolgok terjednek szélsebesen, ami emberileg is nagyon zavart, ezért tartom fontosnak, hogy a magam eszközeivel fellépjek ellene. Egyedül kezdtem, de most már vannak visszatérő olvasóim, akik rendszeresen küldenek újabb tippeket. Ezt nagyon köszönöm nekik, és örülök, hogy tudok segíteni ezekkel a cáfolatokkal.
– Márki-Zay Péter április 3-a óta rendszeresen hangoztatja, hogy a Fideszt a jelenlegi választási rendszerben nem lehet legyőzni. Egyetért ezzel az állítással?
– Egy ilyen katasztrofális vereség után nehéz optimistának maradni, ennek ellenére nem értek egyet. Szerintem lehetséges, csak nem így, ahogy csináltuk. A megmondóemberek mindig két dolgot említenek: médiát kell csinálni és le kell menni vidékre. Az utóbbi helyett én azt mondanám, hogy nem le kell menni vidékre, hanem ott kell lenni az év 365 napján. Ha csak néhány órát töltünk ott, majd eljövünk, az nem tudja felvenni a versenyt a helyi fideszes erős emberek által folyamatosan szórt propagandával.
Olyan emberekre van szükség, akiket nem lehet ilyesmivel zsarolni, mert például külföldi multitól kapják a fizetésüket, de közülük is nagyon kevesen vállalják be a dolgot. Itt jön be a képbe a párt anyagi kerete, az új elnökség feladata lesz eldönteni, tudunk-e egzisztenciát biztosítani vidéki aktivistáknak, és ha igen, mekkora számban.
– Az a kérdés is állandóan felmerül, lehet-e Gyurcsány részvételével kormányt váltani. Ön mit gondol erről?
– A DK-val szövetségben irányítunk több települést, tehát nem tudjuk és nem is akarjuk elvágni a kapcsolatokat. Ugyanakkor teljesen igaz, hogy a Fidesznek elég volt rátennie Gyurcsány arcát Márki-Zay mellé a plakátokra, és ha nem történik változás, valószínűleg négy év múlva is elég lesz ez a taktika. Ezt figyelembe kell majd venni a jövőbeni stratégia kialakításakor. A dilemma lényege, hogy a DK egy támogatott ellenzéki erő, a vezetője viszont nagyon sokak szemében maga a mumus, aki rengeteg embert elidegenít. Nehéz ügy, az egyetlen megoldásnak azt látom, ha a Momentumnak sikerülne akkorára nőni, hogy mi diktáljuk a feltételeket.
– Van esély erre?
– Bőven, de ehhez választ kéne adni arra a kérdésre, kik vagyunk valójában. Szerintem mi vagyunk azok, akiknek megadatott a szerencsés helyzet, hogy eljutottunk külföldre tanulni, az ott megszerzett tudást viszont itthon akarjuk hasznosítani. Ezáltal találtuk meg egymást, ez kovácsol bennünket közösséggé, és mindenkit szeretettel várunk, aki hasonlóan gondolkodik.
– Ez azért egy elég szűk, értelmiségi célcsoport. Hogy lesz belőle tömegbázis?
– Szavazót konvertálni önmagában nem lehet ebből, de ha azt mondjuk, hogy itt van például egy oktatási javaslat, amivel kapcsolatban külföldön ezt és ezt a mintát láttuk, akkor érthetően elmagyarázva mellé lehet állítani embereket. Mi ezt a nemzetközi tudást és tapasztalatot tudjuk letenni az asztalra.
Le kell tisztítani a mondanivalót, de ezek vagyunk mi, ezt az üzenetet szeretnénk képviselni a továbbiakban is.