„Ha a Tisza nyer, tíz év, mire ebből a mély depresszióból kikerülünk” – ilyen volt a Tisza Párt Nemzeti Menete

A Klikk TV című YouTube csatornán készült beszélgetésben szóba került a Nemzeti Bank körüli, 650 milliárdos vagyonvesztéssel kapcsolatos ügy elhúzódása is. Simor András szerint ez sajnos probléma a magyar igazságszolgáltatásban. „A magyar igazságszolgáltatás pártatlansága megkérdőjelezhető, még akkor is, ha rengeteg tisztességes bíró van, és rengeteg tisztességes ügyész is, meg rengeteg tisztességes rendőr is” - mondta a jegybank volt elnöke.

A volt jegybankelnök Magyar Pétert idézte, aki szerint „a magyar igazságszolgáltatás ezekben az ügyekben nem működik”. Simor ezt azzal magyarázta, hogy az ilyen ügyeket vagy leállítják, vagy az igazságszolgáltatásban tudják, hogy nem célszerű az ítéletig eljutni.

Ezt a jelenséget Orbán Viktor egy mondásával kötötte össze. „Hát ugye Orbán Viktornak van egy ilyen mondása, hogy senkit nem hagyunk az út szélén. Na most ez alapvetően a sajátjairól szól: gyakorlatilag aki hűséges a Fideszhez, aki hűséges Orbán Viktorhoz, az bármit megtehet ebben az országban, bármilyen bűncselekményt elkövethet, ennek nem lesz következménye.”

Simor szerint többek között ez az oka annak is, hogy Magyarország nem jut hozzá az európai uniós forrásokhoz, mivel az igazságszolgáltatás pártatlansága megkérdőjelezhető. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azon felvetésére, hogy Magyarországon elég lenne öt kereskedelmi bank, Simor úgy reagált, „azért élünk piacgazdaságban, és nem szocializmusban, hogy ne az állam mondja meg, a bankrendszerben, a telekomszektorban vagy az agrárgazdaságban hány szereplő lássa el a lakosságot.”

Elismerte, hogy a nagyobb bankok a mérethatékonyság miatt olcsóbban tudnak működni, de hangsúlyozta a verseny fontosságát is. Szerinte ezt a piacnak kell eldöntenie, nem az államnak. A magyar bankrendszer drágaságát a rengeteg különadóval és a tranzakciós illetékkel magyarázta, amelyeket a bankok a lakosságra hárítanak.

A MOL vezetőinek bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ügyéről is kifejtette a véleményét. Elmondása szerint az ügy arról szól, hogy a cég vezetői akkor adtak el részvényeket, amikor már tudtak a Barátság kőolajvezeték leállásáról, de a nyilvánosság még nem. „Ők bennfentes információ, olyan információ birtokában voltak, ami a nyilvánosság számára nem volt elérhető. Amikor ez az információ kikerült a nyilvánosság elé, akkor a MOL-részvény árfolyama nagyot esett” – magyarázta.

A MOL védekezését is ismertette, miszerint korábban is voltak hasonló, de gyorsan javítható leállások. A mostani helyzet szerinte abban különbözött, hogy a javítás elhúzódott, és a cégnek a stratégiai készletekhez kellett nyúlnia.

„Azt megállapítani, hogy a MOL tudatában volt-e már az elején annak, hogy ez nem egy könnyen, gyorsan megjavítható hiba, és hozzá kell majd nyúlni a stratégiai készletekhez, vagy nem – ezt a vizsgálatnak kell kiderítenie, és ez nem lesz egyszerű feladat” – tette hozzá.

„Az zavar különösen, hogy úgy látom, a kormányzó párt alapvetően hazugságokkal téveszti meg a választópolgárokat, és így próbál hatalmon maradni.”

Egyik posztjában több mint tíz ilyen, szerinte hazugságot sorolt fel, amelyek az ukrajnai háborúval és a gazdasággal kapcsolatosak. Kiemelte az orosz olaj kérdését: elismerte, hogy az olcsóbb, de állítja, „ebből a magyar fogyasztó semmit nem érez”. Szerinte a különbözetet a költségvetés és a MOL fölözi le. Arra a kormányzati érvre, hogy ebből finanszírozzák a rezsicsökkentést, úgy reagált: „ezek szerint a rezsicsökkentés nem ingyen van. Ha így van, akkor ki fizeti a rezsicsökkentés árát? Aki tankol.” Hozzátette, a magyar választópolgár fizeti meg az árát, és a rezsicsökkentést más forrásból, például a propaganda kiadások csökkentéséből is lehetne fedezni.

„Hazugság azt állítani egyrészt, hogy az orosz olaj olcsóságából bármiféle kedvezményt élveznének a magyar autósok, és hazugság azt állítani, hogy ha máshonnan vennénk az olajat, az veszélybe sodorná a rezsicsökkentést” – jelentette ki.

Azzal a kormányzati narratívával kapcsolatban, hogy a magyar gazdaság a német gazdaság gyengélkedése miatt teljesít rosszul, Simor azt mondta, ez csak „részigazság”. Bár a német gazdaság hatással van Magyarországra, szerinte a hasonló helyzetben lévő Csehország és Szlovákia is jobban teljesít.

„A legnagyobb probléma a beruházások drámai, drasztikus visszaesése, ami most már három-négy éve tart.” Ennek okaként az EU-s források hiányát, a szerinte elrontott gazdaságpolitika miatti magas inflációt és a kormány kiszámíthatatlanságát nevezte meg.

Magyarország eladósodottságáról azt mondta: „Eladósodottak vagyunk; veszélyeztetettek akkor leszünk, ha bekövetkezik egy újabb világválság, ami remélem, nem fog bekövetkezni.”

Végezetül a jelenlegi és a korábbi jegybankelnököt hasonlította össze. Véleménye szerint „Varga Mihály teszi a dolgát. Egy jegybankelnöktől ez várható el. Matolcsy nem a dolgát tette.”

Török Gábor politológus a Facebookon értékelte a március 15-i kormánypárti Békemenetet és a Tisza Párt Nemzeti Menetét. Álláspontja szerint mindkét nagy párt elégedett lehet, mivel mindkét helyen nagyon sokan voltak, és a rendezvények hozták azt, amit vártak tőlük.

Az elemző szerint a beszédek semmilyen újdonságot nem tartalmaztak. „Félelem és remény. A Fidesznek egyetlen üzenete van: Ukrajna és a háborús félelem. A Tiszának pedig a rendszerváltás és az ahhoz kapcsolt remények. Minden más téma ezeknek alárendelten jelenik meg”

– írja. Török Gábor szerint a mostani helyzet nem a 2022-es választások előtti állapotokat idézi, de fontos különbségek vannak.

– fogalmazott.

A politológus szerint fontos nap volt a március 15-i, a résztvevők megerősödhettek a választásukban, és szívesen hallják, mekkora győzelmet arattak, de – teszi hozzá – vélhetően „nem szívesen hallják, amit a független politikai elemzés erről a napról mondani tud.”

A rendezvények után egyébként mindkét győzelmet hirdetett, és azt kommunikálták, hogy az ő eseményükön voltak többen.

Alkonyi Zalán, a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának Oroszország-kutatója egy hosszabb Facebook-posztban fejtette ki véleményét a magyar választásokba történő orosz beavatkozásról. A kutató szerint meg kell őrizni a józan ítélőképességet és a külföldi beavatkozást sem szabad túlzott jelentőséggel felruházni, mert a végeredményért nem lehet külföldi hatalmat okolni. Úgy véli, a felelősség a választóké.

Alkonyi szerint Moszkva számára az jelentene győzelmet, ha egy szoros eredmény következtében a társadalom jelentős része magának a választásnak a tisztaságát és érvényességét kezdené kétségbe vonni. Hozzáteszi, Oroszország valójában csak azokkal a társadalmi erőkkel tud dolgozni, amelyek már léteznek. Ennek ellenére úgy látja, nem szabad őket alábecsülni.

– állítja.

A kutató pontokba szedve vázolja az általa vélt orosz művelet eddig ismert dimenzióit. Ezek között említi a diplomáciai nyomásgyakorlást, amely szerinte abban nyilvánult meg, hogy „az orosz elnök lényegében az energiaellátás megvonásával fenyegette meg Magyarországot arra az esetre, ha az ország nem a számára kedvező vezetést választja”. Második pontként a hírszerzési befolyásolást nevezi meg, mondván, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat nyílt levélben, bizonyíték nélkül állította, hogy a Tisza Pártot „Brüsszel” finanszírozza.

Ír továbbá orosz katonai hírszerzők feltételezett részvételéről, de megjegyzi, hogy szerepük bizonytalan és nincs megerősítés arról, hogy az országban tartózkodnának. A kibertámadásokkal kapcsolatban Alkonyi azt írja: „Ellenzéki aktivistákat megfélemlítő támadások érték, amelyek során személyes adataikat és lakcímeiket hozták nyilvánosságra.” Említi az iskolák elleni tömeges bombafenyegetéseket és a Külügyminisztérium elleni támadást is.

A kutató szerint a magyar média bizonyos szereplői többször „szinte szó szerint átvették az orosz sajtó híreit, gyakran tükörfordításban”. Kitér a mesterséges intelligencia használatára, az automatizált fiókhálózatokra, valamint arra, hogy az orosz nagykövetség nyilvános üzenetváltásokba bocsátkozott az ellenzékkel a közösségi médiában. A fizetett influenszerekkel kapcsolatban feltételezésként említi Lauren Chen hálózatát. Alkonyi szerint ezek az elemek központi irányításra és helyi koordinációra utalnak, amit a Financial Times értesülései alapján a Szociális Tervezési Ügynökség nevű szervezetnek tulajdonít.

„Egy életre felejtsük el azt a szót, hogy »propaganda« (...) Ezek információs és pszichológiai műveletek” – fogalmaz. A kutató szerint a teljes képet csak jóval a választások után látjuk majd, de felteszi a kérdést: „Tud-e bárki – bármely szakértő vagy kutató – olyan, tényekkel alátámasztott befolyásolási kampányról, amely az elmúlt harminchat évben akár Magyarországon, akár az Európai Unió más országában ehhez mérhető lett volna?”

Úgy véli, Oroszország ezt az állapotot fenn akarja tartani, és a jelenlegi klientúra hatalomban tartása orosz állambiztonsági prioritás. A kutató szerint a hibrid hadviselés egyik fő célja az európai kollektív védelmi rendszer hitelének megingatása.

A posztjában kitér arra is, hogy sokan kérdezik tőle, várható-e eszkaláció, például orosz típusú tömeges letartóztatások vagy merényletkísérlet Magyar Péter ellen. Véleménye szerint egyik sem különösebben valószínű. Posztját így zárja: „Sem a propaganda, sem a megfélemlítés, sem a hadseregek nem elegendőek egy olyan társadalom megtöréséhez, amely úgy érzi, hogy már nincs mit veszítenie; amelynek tagjai szolidárisak egymással és a végsőkig készek ellenállni. (...) Kérlek, add tovább ezt az üzenetet. Fontos. Éljen a haza!”

Kamuprofil-hálózatok, digitális harcosok, folyamatos élőzés - az idei kampányban a Fidesz és a Tisza a Facebookon is komoly küzdelmet vív egymással. Erre nagy hatással lehet, hogy az elmúlt években jelentősen átalakult a Facebook működése. A korábbi, elsősorban követésekre és ismeretségi hálókra épülő terjedési logikát egyre inkább felváltotta a mesterséges intelligencia alapú ajánlórendszer, amely már nemcsak azoktól a szereplőktől mutat tartalmakat, akiket a felhasználók követnek. A követők száma éppen ezért ma már kisebb szerepet játszik abban, hogy egy poszt milyen elérést produkál, miközben a tartalom témája, stílusa és az arra érkező reakciók egyre fontosabbá váltak.

Lévai Richárd közösségi marketing specialista szerint ez a változás a politikai kommunikáció logikáját is átalakítja. Az algoritmusok ma inkább azokat a tartalmakat emelik ki, amelyek sok ember számára érdekesek, izgalmasak vagy hitelesnek hatnak, függetlenül attól, hogy ki hány követővel rendelkezik. Az AIToday-nek adott interjúban arról is szó esik, hogyan befolyásolhatják a politikai kommunikációt az új algoritmusok, milyen szerepük lehet a kamuprofil-hálózatoknak a közösségi médiában, és hogyan jelenik meg a mesterséges intelligencia a politikai kampányokban – az algoritmusoktól kezdve egészen az AI-jal készített tartalmakig.

— A posztjában azt írja, hogy a Facebook algoritmusai már sokkal kevésbé függnek a követők számától. Arra hivatkozik, hogy bár Orbán Viktornak jelenleg több követője van a Facebookon, Magyar Péter sokkal több reakciót tud elérni. Mit árul el ez a Facebook jelenlegi működéséről, és milyen konkrét változások történtek az utóbbi időben, ami előidézte ezt a helyzetet?

— Volt egy nagyon komoly eltolódás a Facebook algoritmusában. Egyébként ez nemcsak a Facebookon, hanem szinte az összes másik nagy közösségi média platformon megtörtént. Korábban a legtöbb közösségi médiafelület algoritmusa egy úgynevezett social graph-ra, azaz társadalmi hálóra épült. Ez azt jelenti, hogy elsősorban az ismerőseim, az ő ismerőseik és az általam követett oldalak hálózatán keresztül jutottak el hozzám az organikus információk. Vagyis, ha van egy ismerősöm, bejelöltük egymást, és ő kiposztol valamit, akkor volt esélyem megkapni azt az információt. Vagy ha megosztotta egy másik ismerősének vagy egy olyan oldalnak a posztját, amit én nem követek, akkor is eljuthatott hozzám, attól függetlenül, hogy az eredeti forrást nem követtem.

Ha valakinek minél több követője volt, a követők egy része megkapta a posztjait. Ha ezeket lájkolták, kommentelték, továbbosztották, akkor az ő ismerőseikhez, olyanokhoz is eljuthatott a tartalom, akik az eredeti posztolót nem követték. Nyilván akkor sem jutott el minden poszt minden követőhöz – hiába volt Orbán Viktornak egymilliónál, most már 1,5 milliónál is több követője –, de a meglévő követői bázis jó alapot biztosított a terjedéshez. Ez a rendszer nem ma, hanem az elmúlt pár évben alakult át jelentősen. Bár továbbra is számít, hogy követek-e valakit – hiszen, ha korábban reagáltam a posztjaira és érdekelnek a témái, nagyobb eséllyel kapom meg az új posztjait –, a követésen alapuló terjedés aránya sokkal kisebb lett.

Ez azt jelenti, hogy ha nem követek egy oldalt, egy embert, vagy nem vagyok tagja egy csoportnak, a tartalmaik mégis eljuthatnak hozzám. A mesterséges intelligencia ugyanis felismeri, hogy engem bizonyos témák általában érdekelni szoktak, ezért bepróbálkozik olyan tartalomgyártók posztjaival is, akikkel korábban nem kerültem kapcsolatba. Ha engem például érdekel a főzés, és követek is néhány ilyen tematikájú oldalt, a Meta látja ezt, és egyre több olyan posztot, videót tesz elém, amelyek főzéssel kapcsolatosak – akár számomra teljesen ismeretlen tartalomgyártóktól is. Az AI a tartalom alapján ismeri fel, hogy ez a téma engem érdekel. Ez volt a jelentős változás. Ma már a Meta egyes adatai szerint a hírfolyamunkban megjelenő organikus tartalmak több mint 37 százaléka a mesterséges intelligencia alapú ajánlóból jön, és ez azoknak a tartalmaknak a rovására emelkedett meg, amik az általunk követett tartalomgyártóktól származnak.

— Hogyan változtatja meg ez a politikai kommunikáció logikáját? Kinek kedvez ez az új Facebook-környezet: a kormánypárti vagy az ellenzéki szereplőknek, esetleg a politikai influenszereknek?

— Ez a környezet azoknak kedvez, akik úgy tudnak kommunikálni, hogy az érdekes, izgalmas és hiteles a követőik és a nem követőik számára is. A mesterkélt, erőltetett, hivatalos, döcögős kommunikációs stílus – legyen az szöveges poszt, kép vagy videó – ennek köszönhetően kevesebb emberhez jut el. A tartalom, a formátum, a stílus és az, hogy mennyien reagálnak rá, alapvetően befolyásolja a terjedést. Persze félreértés ne essék: önmagában az algoritmus megváltozásától senkinek sem lesz könnyebb dolga.

Ha egy téma nem érdekli a fogyasztót, nincs számára izgalmasan becsomagolva, vagy nem vág a mindennapi gondjaiba, akkor az algoritmus változása ezen nem segít. A dolog inkább annak függvényében érdekes, hogy a régi, követésalapú algoritmus idején, ha valaki kirakott egy tartalmat, és én korábban jól reagáltam a posztjaira, nagyobb eséllyel jelentek meg nálam olyan tartalmai is, amelyek éppen nem érdekeltek annyira, de egy számomra fontos szereplőtől származtak. Ma már ez a hatás jelentősen csökkent. Ha valaki nem tud ráülni az emberek számára fontos, mindennapi témákra, és nem tudja azokat izgalmasan – a tartalomfogyasztás szempontjából érdekesen, hasznosan – tálalni, akkor sokkal nehezebb a dolga, még akkor is, ha több követője van.

— Magyar Péter ezt csinálja jobban? Az ő közvetlen, hitelesnek tartott kommunikációja az, amit az emberek üde változásként élnek meg a hagyományos politikai kommunikációhoz képest?

— Ez a kettő összefügg. Egyrészt ügyesebben, nyersebben, hétköznapi módon kommunikál, jobban benne van abban a közegben, amelyikhez szól. Sokszor ő maga megy oda kommentelni más Facebook-oldalakra is, gyorsan reflektál helyzetekre, az egész kommunikációja életszagú. Másrészt – és furcsa ezt mondani, hogy könnyebb dolga van –, de olyan témákkal foglalkozik, amelyek az emberek mindennapjaival kapcsolatosak: kórházak, gazdasági helyzet stb. Ezekre gyorsan reagál, és nem erőlteti azokat a témákat, amelyek a közvélemény problématérképén csak a harmadik–negyedik helyen állnak, mint például a háború és egyéb ügyek, amiket az emberek nehezebben éreznek a bőrükön. Ez egy összetett dolog. Nem jelenti azt, hogy egy mondvacsinált ügyet csak a jó kommunikációval végletekig lehet feszíteni, hogy mindent leuraljon. Inkább azért érdekes, mert ha valaki jól ismeri a célközönségét, tudja, milyen témák érdeklik őket, és erre egy őszinte, gyors, nyersebb kommunikációt épít, az sokkal hatékonyabban működik, mintha megpróbálna dolgokat átkeretezni és olyan üzeneteket becsomagolni, amelyek nincsenek benne az emberek mindennapi gondolkodásában.

A kormánypárti oldalon is vannak, akik nagyon ügyesen kommunikálnak. Ők sokszor nem politikusok, hanem politikai influenszerek, akik ügyes kommunikációval, jól becsomagolva, akár átkeretezve erősítenek fel bizonyos témákat, mert jól mondják el, olyan módon, amivel meg lehet fogni az embereket. De nagyon sok politikus folytat inkább imázskommunikációt, PR-jellegű kommunikációt, és ez nem a közösségi média barátja. Soha nem volt az, de egyre kevésbé az.

— Az elmúlt hetek egyik legérdekesebb jelensége az az 1200 kamuprofilból álló hálózat, amit a Telex fedezett fel, és megírta azt is, hogy a kormánypárti Digitális Polgári Körök-mozgalom háttérszervezete, a Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség nevű cég irányíthatja. Ez a hálózat lájkokkal és kommentekkel erősíti fel a politikusok posztjait. Mennyire érzékenyek erre az algoritmusok, mennyire könnyű ilyen mesterséges aktivitással befolyásolni a rendszert? 

— Több szempontból is érdekes a kérdés. Az algoritmusokat nem mindig könnyű ezzel befolyásolni, hiszen képesek felismerni a természetellenes mintázatokat. Ha egy profil mindig ugyanabban az időben odamegy egy oldalra, nyom egy lájkot vagy egy gyors kommentet, el sem olvassa a tartalmat, majd kilép, hogy bejelentkezzen egy másik profillal, és ott megismétli ugyanezt, az nem egy hétköznapi felhasználói viselkedés. Az algoritmus ezt könnyen felismeri, és vélhetően kevésbé tekinti fontosnak az ilyen interakciókat. Főleg, ha egy olyan zárt hálózatról van szó, amelynek tagjai egymás ismerősei, de nincsenek valódi kapcsolataik, és nem is valódi emberek, hanem Facebook-oldalak, valószínűleg a könnyebb kezelhetőség miatt. Feltételezzük, hogy az algoritmus ezt viszonylag jól felismeri, és nem kezeli ugyanolyan súllyal az ilyen kommenteket, mintha egy valódi embertől származnának, aki naponta órákat tölt a Facebookon, videókat néz, kattintgat.

Az egyik, hogy növelheti a valódi emberek komfortérzetét. Ha látom, hogy egy poszt alatt már sok pozitív, támogató komment és lájk van, én is sokkal szívesebben írok oda egy támogató hozzászólást, ha egyetértek a tartalommal. Lehet, hogy egyébként félnék, mit szólnak mások, ha elsőként kommentelnék. De ha látom, hogy már sokan megtették – és hétköznapi felhasználóként nyilván nem fogom mindegyiket végigkattintgatni, hogy valódi profilok-e –, akkor sokkal szívesebben állok az ügy mellé, mintha egy üres, reakciók nélküli posztot látnék. A másik hatás, hogy egy ilyen posztnak nagyobb virtuális értéket ad, és könnyebb rá hivatkozni. Ha egy médium azt látja, hogy az egyik poszt kapott 50 kommentet és 100 lájkot, a másik pedig 800 kommentet és 6000 lájkot, akkor a második sokkal hitelesebbnek tűnik. Főleg, ha valaki szándékosan próbálja ezeket felerősíteni és átvinni más platformokra, akkor egy sok ezer lájkkal és több száz kommenttel rendelkező poszt sokkal hitelesebbnek látszik. Ez a két hatás pedig erősíti egymást: a kamuprofilok megerősítik a posztot, ami arra ösztönzi a valódi felhasználókat, hogy még több kommentet és lájkot adjanak, és így a tartalom még könnyebben tálalható lesz más szereplők számára is.

— De ez több felhasználó hírfolyamába is eljuttatja ezeket a tartalmakat? Meg lehet így „tolni” az algoritmust?

— Valamilyen szinten meg lehet tolni, de vélhetőleg nem annyira, mint korábban a személyes kamuprofil-hálózatokkal. Ha valaki egy olyan hálózatot épít fel, amelynek tagjai nemcsak egymás ismerősei egy zárt körben, hanem valódi ismerősöket is gyűjtenek, az jobban tud terjedni. Ehhez viszont nem oldalak, hanem személyes profilok kellenek, mert csak emberek tudnak más embereket bejelölni. Voltak is olyan kamuprofil-hálózatok, ahol létrehoztak egy profilt valódinak tűnő névvel, képpel, borítófotóval, néhány poszttal, majd elkezdtek bejelölgetni másokat. Sokan visszaigazolták őket, és így kialakult egy több száz vagy akár több ezer valódi ismerőssel rendelkező kamuprofil. Ha egy ilyen profil lájkol vagy kommentel, az ő ismerősei láthatják ezt, és így a tartalom sokkal jobban tud terjedni.

Bár azzal kezdtük, hogy a követők kevésbé számítanak, ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem számítanak. Ha például hozzászólok egy poszthoz, az ismerőseim és követőim nagy eséllyel látják ezt, vagy a poszt fölött megjelenik, hogy én lájkolom az oldalt. Tehát van még szerepe a követésnek, csak nem ugyanott, ahol korábban volt. Ezért, ha egy Facebook-oldalakból álló, zárt hálózatról beszélünk, az a virális hatást kevésbé tudja kiváltani, de lehetnek másodlagos hatásai, ahogy erről beszéltünk.